Besameles csirkemellel töltött tönkölypite

Ahhoz képest, hogy rántott húst akartam készíteni ebédre, jól elkanyarodtam az eredeti tervtől, és ez a pite lett belőle. :D
Történt ui., hogy már javában aprítottam a húst, amikor a homlokomra csaptam, hogy eredetileg szeletelni akartam, nem pedig kockákra darabolni. Egy másik gondolat szerint majdnem aprópecsenye lett belőle, amikor is végül úgy döntöttem, hogy én bizony megint pitét sütök. Az új sütőformámban még úgy sem készítettem sós ízesítésűt, csak édeset.
A tetejét szintén egy új konyhai szerzemény segítségével akartam díszíteni. Sajnos hamar kiderült, hogy a tésztarácsozó henger nyomán keletkezett hosszú díszítést bajos lesz ráilleszteni a tölteléktől duzzadó tésztakosárra, sőt számomra lehetetlennek bizonyult. A ráborításos módszer eleve kétesélyes, ráadásul a linzertészta törékenysége miatt nem is érdemes vele próbálkozni. A csúsztatásos módszer még éppen beválhat, de mire ezt kipróbálhattam volna, addigra az én tésztarácsom szanaszét szakadt. De úgy sejtem ez utóbbi módszer is túlontúl szenvedős lett volna, mert a már széthúzott rácsmintában a tésztalyukak egyre-másra újra összecsukódhatnak.
A nagy próbálkozás közepette a díszítésre némi besamelmártás is került, amit aztán kénytelen kelletlen belegyúrtam a tésztába, hogy legalább esélyt adjak a hagyományoshoz hasonló rácsminta kialakításának. Ez hellyel-közzel sikerült is, bár sokkal inkább sávozás és nem rácsozás lett belőle. :D Az eredményt elnézve ez persze nem is baj, mert szerintem így is mutatós lett. Persze, ha előre tudtam volna, hogy ilyen macerás lesz az áhított minta pitére való ráhelyezése, akkor már eleve olyanra terveztem volna – és nyilván sokkal szebbre –, mint amilyen végül lett.
Az elkészült étel ízét természetesen nem befolyásolta ez a kis idétlenkedés, és igazán finom ebéd kerekedett ki belőle. :)

Hozzávalók 36x13 cm-es pitesütőformához:

Tésztához:
20 dkg fehér tönkölybúzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg hideg vaj
1 tojás
1 ek. barna nádcukor
1 mk. só
2-3 ek. hideg víz

Töltelékhez:
1 egész (kb. 35 dkg) csirkemellfilé
15 dkg piros húsú kaliforniai paprika
1 kis fej vöröshagyma
1 ek. mangalicazsír
1 púpozott ek. Toscana fűszerkeverék
őrölt fekete bors
zöldfűszeres só
5 dkg trappista sajt
2 dl tej
2 dkg vaj
2 dkg fehér tönkölybúzaliszt
1 ek. tönkölyzsemléből nyert zsemlemorzsa

Kenéshez:
1 egészen kicsi tojás sárgája
1 ek. tej

elkészítés:

1. A cukorral, sóval elvegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, majd a tojást és a vizet is hozzáadva, tésztává gyúrjuk. 4:1 arányban kettévesszük.
2. A kisebbik darabot lisztezett felületen 36x13 cm-esre kinyújtjuk, és a rövidebbik oldalától kiindulva kb. 1 cm széles sávokra vágjuk.
3. Minden második tésztasávot kivesszük belőle, összegyúrjuk a többi tésztával, és téglalap alakúra formázzuk. Ellapítjuk, majd lisztezett felületen 42x19 cm-es téglalapra nyújtjuk, és beleillesztjük a sütőformába. Nejlonzacskóba csomagolva hűtőbe tesszük az előkészített tésztasávokkal együtt.
4. A húst kis kockákra vágjuk, beszórjuk a fűszerkeverékkel, a borssal, a fűszersóval, és pár percet állni hagyjuk.
5. A paprikát és a megtisztított vöröshagymát kis kockákra aprítjuk, és a felforrósított zsíron megdinszteljük. Közben zöldfűszeres sóval ízesítjük.
6. Rátesszük a húst, fehéredésig sütjük, majd hozzákeverjük a fokhagymakrémet, és készre sütjük.
7. A besamelhez a felforrósított vajat csomómentesre keverjük a liszttel, és világosra pirítjuk. Folytonos keverés mellett hozzácsorgatjuk a felforrósított tejet, és kis lángon sűrű mártássá főzzük. Közben züldfűszeres sóval ízesítjük, végül felolvasztjuk benne a reszelt sajtot.
8. A húst a még forró mártásba forgatjuk, és miután langyosra hűlt, elosztjuk a tésztakosárban. A tetején elrendezzük a tésztasávokat, és lekenjük tejjel kevert tojássárgájával.
9. Előmelegített sütőben pirulásig sütjük, majd rácsra téve kicsit hűlni hagyjuk. Kivesszük a formából, felszeleteljük, és melegen vagy langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc

Tejfölös káposztasaláta kukoricával

Nyáron szívesen fogyasztok ilyen típusú salátákat grillezett húsok vagy akár sajtos-túrós puffancs mellé. Mivel csak én szeretem, fölösleges lenne megvenni miatta egy egész fej káposztát, mert egymagam nem tudnék megenni annyit, és csak megromlana. Ezért konyhakész salátakeveréket szoktam vásárolni.
Kicsit pironkodom, mert ez a sali nem sokban tér el egy másik, a blogon már fent lévő salátától, de az egy kapros változat almával és joghurtos öntettel, ez pedig most kukoricával és tejföllel készült, fűszersóval ízesítve. Így is, úgy is finom. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

1 zacskó (18 dkg) konyhakész, sárgarépás káposztasaláta
10 dkg konzerv kukorica
1 kis fej lila hagyma fele
2 ek. tejföl
2 ek. házi készítésű mascarpone
1 tk. fokhagymakrém vagy 2 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk. porcukor
zöldfűszeres só
őrölt fekete bors

elkészítés:

1. Az öntethez a tejfölt és a házi mascarponét alaposan elkeverjük a fokhagymakrémmel, a fűszerekkel, a porcukorral és a finomra aprított lila hagymával.
2. Beleforgatjuk a salátakeveréket, és miután 1 órát hűtőben érleltük, tálaljuk.

Tipp:
Ez a saláta jól illik rántott- vagy grillezett húsokhoz, halakhoz, rántott zöldségekhez.

Áfonyás joghurtfagylalt

Most már tuti fix, hogy nem vagyok oda az áfonyáért. :( Korábban azonban máshogy hittem, pontosabban, úgy gondoltam, csak a bolti áfonya nem finom. Bár csak igen ritkán került a kosaramba, eddig még egyszer sem sikerült olyat vennem, ami ne lett volna iszonyú savanyú és ízetlen. Aztán pár hete a kedvenc zöldségesemnél megakadt a szemem néhány dobozka hatalmas szemű kék áfonyán, és úgy éreztem, most érkezett el a döntő pillanat, amikor végre kiderülhet, igazából milyennek is kellene lennie az igazi vagyis a finom áfonyának.
Az eladó volt olyan kedves és megengedte, hogy megkóstoljam, és várakozással teli arckifejezéssel meredt rám, miközben én a várható csodás íz okozta boldogságban reménykedtem. Ennek azonban pont az ellenkezője történt. Amikor ui. megízleltem, még ez a gyönyörűséges áfonyaszemecske sem tudott elvarázsolni. Ez is túl savanykás volt ahhoz képest, amilyenre beállítottam az ízlelőbimbóimat, és olyan seízűnek tűnt. Az eladó arca az enyémmel egyszerre ment át fanyarba. Mégis kissé cikinek éreztem a csalódottságomat szavakkal is bevallani neki, aki az előbb olyan nagy lelkesedéssel kínált meg belőle. Csak az ő kedvéért viszont mégse vehettem meg az amúgy nem valami olcsó gyümölcsöt. Helyette mintegy fájdalomdíjul megraktam a kosaramat kőkemény kopasz barackkal. :D
A nagy „áfonyanemvásárlás” után kb. 2 héttel Anya teljesen váratlanul a kezembe nyomott egy ugyanolyan kis dobozkát, amiből hasonlóan szép áfonyaszemek mosolyogtak rám. Anya megkért, hogy kezdjek már vele valamit, mert ő a leértékelés okán csak úgy megvette. Jó! Rögtön eldőlt, hogy mi lesz belőle, ui. kiskamasz koromban a helyi Zsuzsi fagyizóban kapható fagyik közül pont az áfonyás joghurt volt az egyik kedvencünk. A savanykás lekvárcsíkok és az édesen savanykás joghurt tökéletes párost alkottak.
A Zsuzsi fagyizó sok évvel ezelőtt bezárt, a városban máshol pedig nem is lehet az én mércém szerinti jó fagyit kapni, pláne nem áfonyás joghurtot. Most megkíséreltem házilag is előállítani, és végre újra együtt nyalhattuk el régi kedvencünket. :)

Hozzávalók:

45 dkg joghurtkrémsajt (75 dkg natúr joghurtból)
12 dkg mascarpone
10 dkg kék áfonya
11 dkg porcukor
1 tk. őrölt narancshéj
2,5 dl tejszín
2 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. Egy szűrőtálat kibélelünk jó nedvszívó képességű, tiszta konyharuhával, beleöntjük a joghurtot, és alá teszünk egy tálat. Tányérral lefedve, fél napra hűtőbe tesszük. A joghurt alatt kicseréljük a konyharuhát, és másnapig csepegtetjük. A konyharuhacserét még 2-3-szor megismételjük, hogy megkapjuk a kívánt állagú és mennyiségű joghurtkrémsajtot.
2. Az áfonyalekvárhoz az áfonyát 2 dkg porcukorral és 1 evőkanál citromlével lekvárrá főzzük (kb. 8 dkg lesz belőle), ha szükséges, botmixerrel vagy villával pürésítjük, majd teljesen kihűtjük.
3. A kész joghurtkrémsajtot simára keverjük a mascarponéval a többi porcukorral, a többi citromlével, majd óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tejszínt.
4. A krém harmadát elosztjuk a doboz aljában, majd hosszanti irányban a közepére csepegtetjük a lekvár egyharmadát, és villával hullámvonalat húzunk bele.
5. Rákanalazunk még egy réteg krémet, amire újabb adag lekvárt pötyögtetünk, és az előbbi módon díszítjük. A sort a megmaradt krémmel és lekvárral zárjuk.
6. nejlonzacskóba húzzuk, vagy ha műanyag dobozt használtunk, akkor lefedjük, és mélyhűtőben megfagyasztjuk. Nem kell átkeverni!

Tipp:

Ha az áfonyalekvárt hozzáforgatjuk a joghurtos alaphoz, szép, lilás pink színű fagylaltot kapunk.

Tandoori csirke - egy kirándulás emlékére II.

Tádámm – és íme itt az a bizonyos tandoori csirke, ami Kuala Lumpurban az alap élelmiszert jelentette a mi válogatós gyomrunk számára! :D
Aki szégyenszemre túl gyáva ahhoz, hogy a világ másik felén kipróbálja az autentikus maláj és kínai ételeket, az bátran bízhat ebben a csodálatosan finom húsételben, és fő eledeléül szolgálhat.
A tandoori csirke – válogatósság ide vagy oda – olyan szinten elvarázsolt bennünket, hogy ez lett a majd' mindennapi vacsoránk a nagyszerű indiai lepénykenyérrel együtt.
Nem csak a vacsoránk volt többször is ugyanaz, de a hely is, ahol ettünk, így aztán ott már tudták, melyik asztalhoz fogunk leülni aznap is. :D A finom vacsihoz pedig frissen turmixolt mangóból készült italt ittunk, ami így együtt a naannal és a csirkével a rengeteg mászkálás után hatványozottan szerethető volt.
Igazából ez egy végtelenül egyszerű étel, de annyira finom, hogy helyet kapott a kedvenceim sorában, sőt azok közül is benne van a top10-ben. :) Talán nem számít nagyképűségnek, ha bevallom, hogy az én tandoori csirkém még jobban is ízlett, mint amit Yusoof éttermében ettünk. :)
Andi, Tomi, nektek pedig ezúton is hála és ölelés az autentikus hozzávalók beszerzése kapcsán, ui. nélkületek ez az étel nem (így) jöhetett volna létre. ♥

Hozzávalók 4 személyre:

2 csirkecomb
1 egész csirkemellfilé
2 csirkeszárny
1 ek. őrölt fűszerpaprika (édes-nemes)
½ mk. őrölt kashmiri csili
1 ek. gyömbérpaszta
1 tk. fokhagymakrém
½ citrom leve
kevés vaj a sütéshez

Marinádhoz:
25 dkg lecsepegtetett natúr joghurt vagy görög joghurt
1 ½ tk. gyömbérpaszta
1 ½ tk. fokhagymakrém
1 tk. őrölt kashmiri csili
1 csapott tk. garam masala
1 mk. kala namak
1,5 dl mustárolaj

Tálaláshoz:
1 citrom vagy lime
naan kenyér
csípős szósz

elkészítés:

1. A combokról lehúzzuk a bőrt (de rajta is hagyhatjuk), a felületüket 3 helyen bemetsszük, majd 1-1 függőeleges bemetszést ejtünk az oldalukon is az alsó- és a felsőcomb találkozásánál, ill. további 3 bemetszést az alsócomb felületén, végül pedig az alsócomb végén a csont körül.
2. A mellfilék felületét 4 helyen rézsútosan bevágjuk. (Ha a csirkemell egyben van a szárnnyal, akkor a mell és a szárny találkozásánál is bevágjuk.) A szárnyakat nem szükséges bemetszeni.
3. A fenti módon előkészített csirkealkatrészeket tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszerpaprikát, a csilit, a gyömbérpasztát, a fokhagymakrémet, a citromlevet, és alaposan összeforgatjuk. (Sózni nem kell, mert a fokhagymakrém és a gyömbérpaszta is sós.) Fél órára félretesszük.
4. A marinádhoz a hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd beleforgatjuk a bepácolt húsdarabokat, és fél vagy 1 napot, de min. 3 órát állni hagyjuk.
5. Egy nagy serpenyőt vékonyan kikenünk olvasztott vajjal, előmelegítjük, majd beletesszük a húsdarabokat, és negyedóra alatt fedővel vagy alufóliával letakarva elősütjük, pároljuk.
6. A húsokat meglocsoljuk még egy kis vajjal, megfordítjuk, és lefedve sütjük további 10 percet.
7. Az elősütött húst sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 1-1 evőkanálnyit rákanalazunk a megmaradt marinádból, és 200°C-os sütőben, a sütő középső részén, 15 percig alul-felül sütéssel, majd 10 percet grillezve sütjük.
8. A kész húsdarabokat tálra szedjük, meglocsoljuk egy kevés vajjal, megszórjuk a megaradt aprított lila hagymával, és citrommal díszítjük, amivel fogyasztás előtt meglocsoljuk, hogy még pikánsabb legyen.

Tipp:

• A lepényeket a hús sütése közben is készíthetjük, hiszen van rá idő, hogy megsüljenek, és így a lehető legfrissebben tálalhatjuk.
• Az esetlegesen megmaradt marinádot nem szabad kidobni, mert később felhasználhatjuk a maradék hús megmelegítéséhez.

Megjegyzés:

• Az autentikus hozzávalók helyett nyugodtan használhatjuk a háztartásunkban fellelhető alapanyagokat: kashmiri helyett könnyebben beszerezhető csilit, mustárolaj helyett hidegen sajtolt napraforgóolajat vagy egyéb, semleges ízű olajat, a kissé kénes illatú kala namak helyett pedig normál sót.
• A gyömbér és a fokhagyma adja meg az étel jellegzetes ízét, ezért ezek mennyiségén nem érdemes változtatni még akkor sem, ha soknak tűnik. A végeredmény éppen így lesz olyan, amilyennek ennek az ételnek lennie kell.
• A kashmiri csiliről az a szóbeszéd járja, hogy nem igazán csípős, és inkább arra szolgál, hogy a húsnak jellegzetes, piros színt adjon. De ez nem igaz, mert szerintem igen is csípős. Akinek a gyomra nem bírja, az a marinádhoz csak negyed vagy fele adagot adjon, a másik részét pedig pótolja édes-nemes fűszerpaprikával.
• Sajnos sok helyen piros ételfestékkel színezik a tandoori csirkét, amitől az természetellenes árnyalatú piros lesz. Márpedig a csilinél jobb ételszínező anyag nincs.
• Külföldi oldalakon lehet kapni tandoori sütőedényt, amit a gázra kell állítani, és a húst a benne lévő tálcára helyezik, majd lefedve megsütik. Nagyon klassz, de serpenyőben és/vagy sütőben is tökéletesre lehet sütni az ételt. Tandoori kemencét egyébként házilag is lehet készíteni.

Meggydzsemes-ricottás rizsdesszert

A telkünkön lévő 2 kis meggyfa, miután szépen meg lettek metszve, éppen annyi gyümölccsel ajándékozott meg bennünket, amennyi a következő termésig elfogy. Ez igazából csak azért van így, mert alig eszünk frissen érett meggyet, ill. a belőle főzött dzsem sem annyira kelendő – nem esszük rendszeresen. Többnyire süteménybe szoktam tenni, vagy tejpite mellé kínálom. Pedig egyébként a meggydzsem az egyik kedvencem a gyümölcsből készült lekvárok közül.
A leszüretelt meggy nagy részéből most is dzsemet főztem, és alighogy kihűlt, egy keveset felhasználtam ehhez a szerintem extra finom poharas desszerthez, amit az első alkalom óta már vagy 5-ször elkészítettem. A megmaradt szemekből pedig krémlevest főztem. Azt hiszem, az idei évre nekünk ennyi elég is volt a meggyből. :D Na jó, természetesen ez nem igaz, mert a dzsemből süti lesz majd az őszi/téli napokra, már ha ennek a poharas desszertnek hála el nem fogy időnap előtt, ui. most előlépett kedvenccé. :)

Hozzávalók 2 személyre:

4 dl tej
8 dkg arborio rizs
7 dkg cukor
1 vaníliarúd
15 dkg ricotta
2 dkg porcukor
1 dl tejszín
1 csapott ek. étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
15 dkg házi meggydzsem (nálam szentesi meggyből)
2 tk. fehér csokoládé forgács

elkészítés:

1. A tejet a cukorral és a sóval együtt felforraljuk, hozzáadjuk az alaposan átmosott rizst, és néhányszor megkeverve, fedő nélkül, egészen kis lángon addig főzzük, amíg a rizs majdnem teljesen megpuhul.
2. A keményítőt elkeverjük a tejszínnel, besűrítjük vele a rizst, és miután teljesen kihűlt, hozzáadjuk a porcukorral simára dolgozott ricottát.
3. A krémet elosztjuk 2 db 3 dl-es üvegpohárban, majd mindegyik tetejére meggydzsemet kanalazunk. Megszórjuk csokoládéforgáccsal, friss meggyszemekkel díszítjük, és behűtve tálaljuk.
   

Tipp:
Ricotta helyett mascarponéval is készíthetjük, úgy is nagyon finom.

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.