Ciabatta zsemle

 

 

Ciabattát nagyon régen sütöttem (megnéztem, 2014-ben volt), kis méretben meg még soha. Most, hogy újabban megint szendvics-ehetnékem van, muszáj volt újráznom, mégpedig ebben a zsemle méretben, mert olyan cuki így. Régebben vettünk ilyet boltban is, szerettük, de csak jobb ezt házilag elkészíteni. Pofonegyszerű, hiszen dagasztani sem kell (amit ugyan, ha mégis kéne, elvégezne a kézi robotgép), és bár a pihentetések közben bizonyos időközönként pöttyet azért meg kell dolgozni a tésztát, valójában ez sem jelenthet gondot, mert ez a megdolgozás sem vesz el többet 10 másodperceknél. Lényeg, hogy összességében véve legyen rá max. 3 óránk, ami közben pl. összehajtogathatjuk a mosott ruhát, vasalhatunk, elmosogathatunk, rotyoghat mellette az ebéd, és így tovább, kinek mihez van kedve a zsemlesütéssel párhuzamosan végezhető tevékenységek közül. :D A formázás egyébként igényel némi határozottságot, hiszen a nyers tészta meglehetősen lágy, de a bevizezett kezek csodákra képesek, na meg az se hátrány, ha van otthon tésztavágó eszközünk, ami mégis csak jobb, mint a szilikon habkártya. :D
A ciabattát én ezúttal friss élesztővel, ill. biga (előtészta) nélkül készítettem, ami így jóval hamarabb asztalra kerülhetett, mégis ugyanolyan finomra sikeredett, mint 11 évvel ezelőtt. A tészta textúrája is tetszetősebb és nedvesebb, ugyanakkor igazán könnyed és ízletes – annyira, hogy egymás után kétszer is megsütöttem. Tökéletes szendvicsalap! ;)

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg kenyérliszt (Maros Malom)
1 tk. só
3 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
2 dkg friss vagy 7 g porélesztő
kb. 4,5 dl víz

elkészítés:

1. Az élesztőt elkeverjük egy kevés langyos vízzel, majd a többi vízzel, az olajjal együtt téglalap alakú sütőtálba öntjük, és beledolgozzuk a lisztet. Folpackkal letakarva 20 percet pihentetjük.
2. A nokedli állagú tésztát vizes kézzel minden irányból középre hajtjuk, majd folpackkal és konyharuhával letakarva (a helyiség hőmérsékletétől függően) újabb 20-30 percet pihentetjük.
3. Vizes kézzel két oldalról a tészta alá alányúlunk, felemeljük, kicsit elforgatva visszatesszük a tálba, majd ismét alányúlunk, és megismételjük az előbbi műveletet. Letakarva újabb 20-30 percet kelesztjük.
4. A fenti módon még 3 alkalommal megformázzuk a tésztát, miközben 20-30 percekre pihenni hagyjuk.
5. A munkalapot beszórjuk liszttel, a tésztát óvatosan kiborítjuk a tálból, és a felül lévő felét is belisztezzük.
6. Lisztezett kézzel és/vagy tésztavágóval szabályos téglalap alakúra egyengetjük, majd tésztavágóval vagy habkártya segítségével 8 közel egyenlő darabra vágjuk.
7. Alaposan belisztezett kézzel határozottan a tésztadarabok alá nyúlunk (az egyik oldalához közben odatámaszthatjuk a tésztavágót), és egymás után átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól távolabb. A tésztavágó segítségével vagy lisztezett kézzel a hosszanti oldalukat a tészta alá tolva, mindegyiket csinosabbra formázzuk. Letakarva pihentetjük, amíg a sütő bemelegszik. (A sütő aljába egy tálka vizet teszünk.)
8. A ciabattákat és körülöttük a sütőpapírt bespricceljük vízzel, és aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

 

Hagymaraguval töltött, sajtos szélű pizza

 

 

Elmondhatom, hogy évek óta a hagymás-szalonnás a legkedvencebb pizzám. Igaz, ezt is akkor szeretem a legjobban, amikor a tészta széle nápolyi pizza módjára buborékosra sül és finoman roppan. Én viszont itthon, a normál sütőnkben ilyet nem tudok produkálni. Ahhoz minimum a nagybánhegyesi Gomba büféig kellene elgurulnunk, ahol öregtésztával dolgoznak; vagy jóféle pizzasütőre kéne beruháznunk.
Tény, hogy, a 24-72 órás kelesztésű tésztából macerás lenne kivitelezni ezt a töltött szélű változatot, ráadásul sokan épp a strapássága miatt csupán csak megcsodálnák a pizzáról készült fotóimat, és végül lemondanának az elkészítéséről. Márpedig ezt a finomságot érdemes megsütni, úgyhogy a szokásos egyszerűbb módon prezentálom, hogy ennek köszönhetően bárki kedvet kapjon hozzá, akár még a saját, jól bevált pizzatésztájából is. ;)
A feltét kifejezetten bőséges – mi ezt a fajta pizzát éppen így szeretjük. De hogy ne hiányozzon róla – és egyúttal ne is folyjon le – a sajt, azt a tészta szélébe töltöttem bele. Csak azt sajnálom, hogy fotózás közben, mire kettévágtam a pizzát, a sajt annyira visszadermedt, hogy esélytelen volt megmutatni, ahogyan kifolyik belőle. Bevallom, nem volt se kedvem, se időm előszedni az állványt, és beállítani az időzítőt, csak azért, hogy ezt a csodás folyamatot lencsevégre kapjam. Alig vártam, hogy ehessünk. :D
Annyira finom ez a pizza, hogy általában be tudnánk puszilni az egész tepsivel, de ennyire azért sosem engedünk a csábításnak, szigorúan csak 1-1 darabot eszünk belőle, rendszerint salátával, hogy az élmény mellett meglegyen a kellemes jóllakottságérzet is. A többi pizzácska pedig a hűtő jeges ölelésében szokott várakozni, ilyen módon több napra elnyújtva az élményt, amit mi ebéd időben még harmadnap is átélhetünk. :)

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
1 mk. cukor
1 mk. só
1 és ½ ek. extra szűz olívaolaj
1,5 dkg friss élesztő
5 dkg tejföl
kb. 1,3 dl víz
növényi olaj a kenéshez

a töltelékhez:
20 dkg füstölt, szeletelt bacon
40 dkg vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
10 dkg konzervkukorica
1 ek. morzsolt oregánó
1 mk. őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
2 ek. akácméz
1 ek. Dijoni mustár
5 dkg tejföl
1 tojás
1 ek. növényi olaj
kb. 30 dkg sajt (ementáli és/vagy mozzarella, cheddar)

elkészítés:

1. A feltéthez a szeletelt szalonnát a tálcából kivéve egyben hagyjuk, és ujjnyi vastag csíkokra vágjuk. Az olajjal együtt serpenyőbe tesszük, és fedő alatt, közepes hőfokon elkezdjük sütni.
2. A hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, majd amint a szalonna félig megpirult, rátesszük, finoman megsózzuk és összeforgatjuk. Lefedve elkezdjük párolni.
3. A fokhagymát áttörjük, és a mustárral, valamint a fűszerekkel együtt a már megpuhult hagymához keverjük. Fedő alatt 2-3 percig, majd fedő nélkül készre pároljuk. Elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a kukoricát. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd elkeverjük benne a tejfölt. Teljesen kihűtjük.
4. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a tejfölös víz felével, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
5. Hozzáadjuk a sót, a többi tejfölös vizet, az olajat, és rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Enyhén kiolajozott tálban, letakarva megkelesztjük.
6. A megkelt tésztából 8 gombócot formázunk, majd 10 perc letakart pihentetés után liszttel hintett munkalapon 17 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk.
7. A lapok szélére körben reszelt sajtot halmozunk és ráhajtjuk, majd jól lenyomkodjuk a tésztát. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tésztafészkeket gazdagon megtöltjük a baconos-kukoricás hagymaraguval. (Amíg mindegyikkel végzünk, meg is kelnek.)
8. A pizzácskák szélét körben lekenjük olajjal, bespricceljük vízzel, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Tortarácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: pizzasütés vagy hőlégkeverés
sütési idő: 12-15 perc

Szilvás-vaníliás tejfölkrémes tortácska fahéjas kesudióval

...egy kis önvallomással fűszerezve 

 

Rajongó típus vagyok, egy idealista, örök gyerek, miközben fura mód mégis józan és racionális. :D Hogy hogy jöhet össze a kettő egyazon testben/lélekben, nem tudni, de tény, hogy egyszerre hasonlítok Anyára (a racionalitás átörökítőjére) és az apukámra (a rajongás-gén felelősére), amiben persze nincsen semmi fura.
A kifejtendő témát talán túl messziről indítom, de így jobban érthető, hogy hogyan lehetséges az, hogy a tizenéves koromon sokszorosan túl most is belefeledkezem a régen szeretett, vagy akár a tőlem akkoriban csak érintőleges figyelmet kapott zenészek (színészek) fotóinak böngészésébe, videoklipjeinek, interjúinak nézegetésébe, életútjuk lázas olvasásába. :D Basszus, minden fent van a neten, bele lehet szédülni!
Úgy tűnik, mit sem változtam annyi sok év alatt, és még ha ma már a nagy hőfokon égő plátói szerelem kizárt (bezzeg régen éveken át rohadtul nem sikerült elnyomnom azt főleg Keanu Reeves vagy Jon Bon Jovi kapcsán), azért van, aki még mindig be tud szippantani, ha csak röpke időre is.
A ’80-as évek derekán a fenét se érdekelte Joey Tempest, amikor én épp Thomas Andersbe haltam bele (előbbit illetően némi cáfolat azért lentebb olvasható). Mégis ezerszer végignéztem a Final Countdown és a Rock The Night klipjeit, az aranytorkú frontember szájmozgását analizálva, miközben magamban bocsánatot kértem Thomastól a hűtlenségem miatt. :D Őszintén szólva ezek a szájak a gyengéim, és annak idején pl. Jason Donovan se menekülhetett az elemzés elől – az összes 1988-91-es klipjét imádtam, és a kisfiús fejétől ma is elolvadok. Két hónapja ő volt az, aki megnyomta rajtam a nosztalgiagombot, miután a neve minden előzetes bejelentkezés nélkül kipattant a fejemből. Az azonnali rákeresés nyomán jött „utánam a vízözön”, és naná, hogy nem a jelenkori Jason, hanem az újra felfedezett fiatal miatt. Ám hamar felismerve a közelgő vészt, azt csírájában elfojtottam – jó lesz az későbbre, ínséges időkre, a 10 évenkénti őrületemhez. :D
De vissza Bernd Weidunghoz (alias Thomashoz), aki persze már rég a múlté, sőt szerelmileg a még komolyabb „utódai” is (Keanu, Jon stb.), akik már nem „tilthatnak” meg nekem semmilyen újabb rajongást, szóval nyugodt szívvel vethetem bele magam a lelkesedésbe. Igen, azok után, hogy Jason barátunkat alighogy sikerült ledugóznom magamban! :D
Nemrég ui. azon kaptam magam, hogy Joey Tempest (tudtad, hogy a valódi neve Rolf Magnus Larsson?!) ősrégi, fürdőgatyás fotóján lógok, rácsodálkozva, hogy ennek a fiatalon igézően gyönyörű (Charlieze Theron-szemű-szájú-fogú) pasinak a formás combikájából kiinduló szexi lábszára végén még a lábfeje is maga volt a tökély. :D Erre nem kiderült most az interjúk alapján, hogy emberileg is nagyon szeretni való?! Úgy tűnik, a tévéből (youtube-ról) mindig jól választok. :D
De nem csak az okos tekintetű, huncut fejű szépek rabolták-rabolják ám el a szememet/szívemet (főleg, ha a slágerek/szerepek mögött az embert is megláthatom), mert bizony a fülem is szerelembe tud esni. De még hogy?!
Alighogy lefojtottam a tüzet, újabb szikrát pattintott ki belőlem a neten nemrég újra felfedezett Peter’s Pop Show, amit egyébként gyerekként 1985-ben láttam először a jugó tévében (meg is pecsételődött a sorsom akkor: fénysebességgel taszította le szívem trónjáról Mark Hamillt [Luke Skywalkert] a szépséges Thomas bájolgása [8 hosszú, de apróbb hűtlenségekkel tarkított évre :D]), és most némi degradálással vegyes nosztalgiával néztem végig – gyakran beletekerve – 3 évadnyi maratoni play back zenés műsort (ami egyébként 1985-93-ig futott).
Épp túl voltam a C.C. Catch haján és Sandra vagy Mandy Smith táncikolásán való rötyögésen (akiknek a jócsajságát egyébként egykor iszonyúan irigyeltem, [szerintem visszatekintve is gyönyörűek]), valamint az arra való rácsodálkozásból is pont felocsúdtam, hogy a Depeche Mode akkor szinte még babakorú tagjait mégis hogy tarthatom ma már cukinak, a zenéjüket pedig klassznak, amikor pedig hajdan utáltam őket leginkább azért, mert egyes rajongóik állandóan csesztettek a Modern Talking miatt. Ilyeneken merengtem, miközben a laptopom képernyőjén sorjáztak egymás után a régen népszerű zenészek, akiknek a nagy része most 60 pluszos, vagy már nem is él. :(
Már 1987-nél járok, amikor is Peter Illmann (a Peter’s Pop Show kitalálója és házigazdája) felkonferál egy kanadai rockzenekart: LOVERBOY. Fú, apám, ez a név… de gáz! Jó’ van, nézzük, kik ezek – gyerekként sosem hallottam róluk, és később a rocker haverok sem világosítottak fel ez ügyben a ’90-es évek végén. (Pedig akkoriban olyanokat is ismertem, akiket mások nem.)
A Loverboy frontembere Varga Miki és Emilio Estevez (van más is, ki e nevet ismeri? :D) keveréke, nem az esetem, a többiek se feltűnőek. A BRAVO-ban, Popcornban sosem jöttek velem szembe, az fix.
Már megy az intro, a pasas végre belekezd... He? Jól hallok?! Ki az, aki ezzel a fejjel Joey Tempest hangján énekel?! (Nem mintha a jó hanghoz csak szép fej társulhatna.) Ki eeez??? Jesszusatyaúriteeen!!! …. Áhh, kész, vége, beszippantott, elkapott a gépszíj: lázas kutatás a neten, egy rakat videoklip, interjúk, a Turn Me Loose és a Love Will Rise Again hallgatása számolatlan mennyiségben – főzés közben, locsolás közben, séta közben, kajaképek szerkácsolása közben/helyett –, és persze együtt éneklés a bandával – főzés közben, locsolás közben, séta közben és képszerkácsolás helyett. :D
Mike Reno – így hívják ezt a csoda énekest, aki ma már pocakos, 70 éves bácsi – óriási tehetség, Kanada-szerte és az USA-ban ismert. A mai napig koncerteznek! A klipjeik alatti kommentek szerint a Loverboy egy világhírűvé nem vált, méltatlanul elfeledett rockzenekar. Kimaradt az én életemből is, de szerencsére most megtalált! :) Mike Reno hangja azonnal szerelem lett, miközben az ikerhang Joey Tempesté a ’80-as években, az egyéb körülmények (értsd: Thomas) miatt nem, de persze őt mindig emlegetem, ha a tehetségek szóba kerülnek.
A Peter’s Pop Showban ott volt a Europe is, tehát a Loverboy fellépése előtt 1 évvel. Újranéztem: Joey hamvas barack pofikája ma is elvarázsol (máshogyan persze, mint a sokáig imádott és a zenéjükön keresztül letagadhatatlanul részemmé vált Jon Bon Jovié). :)
És ha már fokozott figyelmet kapott tőlem a fent említett, Joeyéval azonos karakterű kanadai szerelem-hang, akkor a Europe utáni nézgélődés sem maradhatott ki. Persze, őket az eltelt évek alatt láttam itt-ott, esetükben képben voltam az idő múlásával, de volt mit pótolni így is. Főleg interjúkra vadásztam. Kuriózum, ahol svédül beszélnek, és ott még inkább átjön Joey kedves egyénisége. :) Az angol nyelvű interjúk alapján pedig egyértelműen látom, hogy nem véletlenül szimpiztem vele a nagy Thomas Anders-imádat ellenére is, suttyomban. :D
Aztán Joey átadta a stafétabotot: újfent kopogtatott Jason, akit ugyebár – ezek szerint túl hamar – ledugóztam magamban. Ááááá, nem hiszem eeeel!!! Nem volt mit tenni, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie! Megetettem hát a fenevadat. :D Jelesül: megnéztem ezúttal az összes régi klipjét, jó pár interjút, miközben rácsodálkoztam arra, hogy a régen hallott dalszövegei milyen hirtelenséggel képesek előtörni memóriám rejtekéből. Míg végül visszaszuszakoltam őt is oda, ahonnan előbújt. Most már aztán csend legyen srácok! :D

A videókban, a fotókon a régi kedvencek örökre fiatalok – olyanok, amilyeneknek megismertük őket. Önmagunk fiatal énjére is emlékeztetnek. Az idő azonban mindenkin nyomot hagy. Talán éppen ezért is tudok akkora erővel rárepülni a ’80-as évekre. Biztos nem vagyok egyedül az ilyen érzésekkel, de azt nem tudhatom, kiben mekkora hullámokat vetnek a múltbéli élmények. Csak azt tudom, hogy bennem, a mindent analizáló Skorpióban jelentősen felkorbácsolódnak, vagy esetenként újak születnek, hogy aztán hosszú évekre vagy örökre elcsituljanak.

A régi kedvencek dalszövegeire igen, de arra bezzeg nem emlékszem, mikor sütöttem utoljára szilvás sütit. :D Szerencsére a blog segít a feledékenységen, vagy legalábbis külső memóriaként funkcionál. Persze, nem az a lényeg, hogy pontosan mikor is használtam szilvát édességbe, mert a szomszéd fája a potyogó gyümölcsein keresztül ordítva hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt az ideje szilvát lopni szedni, hiszen az tőle úgy is csak kárba veszne. – Az első adag nagy szemű szilvát a kisebbik fáról Anya számára mentettem meg, én pedig megvártam, hogy az öregebbik fa is megérlelje a kisebb szemű, de éppolyan szép, hamvas lila gyümölcsét, amiért egyébként nem annyira rajongok (kivétel, ha keményebb húsú és igazán zamatos), de süteményekhez mindig szívesen használom.
A szilva egy része már potyog, más része még keményen dülleszti a mellét az ágakon, amelyik viszont már kellően érett, de még nem adta meg magát a gravitációnak, azt megszabadítottam ágas-bogas fogságából, hogy a kosaramban landoljon, és végül ez az egyszerű, ám igen finom linzer legyen belőle. A konyhát sokáig belengő sütiillat kísértetiesen emlékeztetett a fahéjas tejberizsre. A falatozása közben pedig kicsit már halkabban szólt bennem az új kedvenc Turn Me Loose, de a szívem azért tele van vele. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
9 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. őrölt fahéj
6 g sütőpor
10 dkg vaj
1 tojás
5 dkg görög joghurt
3 ek. napraforgóolaj

a töltelékhez:
5 db (kb. 45 dkg) nem túlérett szilva
25 dkg tejföl
4 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 ek. frissen facsart citromlé
2 dkg vaníliaízű pudingpor

a tetejére:
6 dkg kesudió
2 dkg kristálycukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
½ tk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A tésztához a lisztet elvegyítjük a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, sütőporral, majd összemorzsoljuk a hideg vajjal. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük a joghurtot, a tojást, az olajat, és puha tésztává gyúrjuk.
2. A lágy tésztából 12 gombócot formázunk, és egymás után a minipiteformákba nyomkodjuk. A tésztakosárkákat villával több helyen megszurkáljuk, majd letakarva, 1,5 órára hűtőbe tesszük.
3. A töltelékhez a tejfölt kikeverjük a porcukorral, vaníliás cukorral, majd citromlével ízesítjük, és csomómentesre keverjük a pudingporral.
4. A szilvát megmossuk, kicsumázzuk, szárazra töröljük, és mindegyiket 4 cikkre szeljük.
5. A kesudiót felaprítjuk, és elkeverjük a fahéjjal, a cukrokkal.
6. A tésztakosárkákban elosztjuk a vaníliás tejfölt, mindegyikre ráhalmozunk 5 szilvacikket, és megszórjuk a cukros-fahéjas kesudióval.
7. A sütőformákat a sütő rácsbetétjére sorakoztatjuk, és előmelegített sütőbe toljuk. Miután a sütemények megsültek, tortarácsra szedjük, és 10 perc után óvatosan kiemeljük a formákból. Így hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínben)
sütési idő: 25-30 perc

 

ANZAC keksz – kókuszos zabkeksz (tojásmentes)

 

 

Néha (de van, akinek mindig) jól jön a keksz a háznál, ezért amikor elém került a képeken is látható ropogtatni való receptje, rögtön kedvet kaptam hozzá.
A keksz – ami valójában inkább süti – neve egy betűszó: az Australian and New Zealand Army Corps rövidítése (Ausztrál és Új-Zélandi Egyesített Hadtest; kiejtve, röviden: enzek). Mindez azért érdekes, mert a keksz az I. világháború idején pattant ki az ausztrál és új-zélandi asszonyok fejéből, akik olyan ropogtatni valót szántak a frontra induló férjeiknek, ami hosszú ideig eláll, ugyanakkor olcsó hozzávalókból van, gyorsan elkészíthető és jól variálható. A keksz annyira kedveltté vált, hogy az amerikai Veterán Ügyek Minisztériuma később védetté nyilvánította a nevét és receptjét.
Bár eredetileg nyilván nem volt jellemző a vanília használata, de szerencsére most nem világháborúban élünk, így én tettem bele. Szerintem illik hozzá az aszalt vörös áfonya is, de én most így elsőre anélkül szerettem volna kipróbálni. Ahogy láttam, sokan tesznek bele szódabikarbónát, forró vizet, vagy épp összeolvasztják a vajat a mézzel, úgyhogy lehet vele variálni.
Én nem használtam szódabikarbónát, és nem lapítottam le olyan nagyon. Állítólag egyébként belül pöttyet rágósabbnak, kívül pedig ropogósnak kell lennie, amit sikerült is prezentálnom. :)
Nekünk bejött ez a keksz, éppen ezért esélytelen, hogy az eltarthatóságát leteszteljem. :D

Hozzávalók 15 darabhoz:

12 dkg finomliszt
10 dkg finom szemcséjű zabpehely
3 dkg kókuszreszelék (+ kb. 2 dkg a forgatáshoz)
10 dkg nádcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
egy csipet só
13 dkg vaj, felolvasztva
2 ek. (kb. 3 dkg) akácméz

elkészítés:

1. A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a cukrokat, sót a liszthez vegyítjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olvasztott vajat, és alaposan összekeverjük.
2. A tésztamasszából diónyi (kb. 3,5 dkg-os) golyókat formázunk, és kókuszreszelékbe forgatjuk, majd a két tenyerünk között ellapítjuk (nem baj, ha közben kicsit reped).
3. A kekszeket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk egymástól távolabb, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc

Megjegyzés, tipp:

A formázás úgy is működik, ha a nyers tésztadarabokat golyó formában sorakoztatjuk a tepsire, és a tenyerünkkel lenyomjuk. Nekem így nagyon berepedtek, ezért inkább a két tenyerem között lapítottam.
Az eltarthatóságot növelhetjük, ha kicsit tovább sütjük a kekszeket.

 

Cheddar sajttal töltött krumplitallér mustáros-joghurtos mártogatóval (tojásmentes)

 

 

 

Csináltam már sajtos burgonyapogácsát, sonkás burgonyagolyót, sajtos krumplikrokettet, de ezeknek a tésztájába mindig tettem tojást, és liszttel gyúrtam össze, ill. a sajt nem töltelékként jelent meg, hanem a tészta szerves része volt, azaz abba dolgoztam bele. Ezúttal viszont liszt helyett keményítő használtam, mert a videós recept szerint így sütés közben kevesebb zsiradékot vesz fel a tészta. Hát a fene tudja, számomra nem tűnt kevésbé zsírosnak, mint a liszttel készült elődei. Persze, simán lehet, hogy ha a szokásos lisztet használtam volna, akkor ez a változat éppen a tojás hiánya miatt lett volna kisülve olajosabb. Lehetne azért kísérletezni az okok megtalálása érdekében.
Szerintem a kánikula számlájára írható, hogy miután feltettem főni a krumplit, úgy megfeledkeztem róla, mint a huzat, és már bő 1 órája rotyogott a cucc, amikor a Kutyinyek ártatlanul rákérdezett, hogy „ennek meddig kell főnie?”. A víz fele elpárolgott, de legalább most tényleg jól megfőtt a krumpli. :D
A tallérokat egyébként még előző nap formáztam meg, és hűtőbe tettem. Miután másnap szobahőmérsékletűre melegedtek, kisütöttem őket. Nem tudom, hogy ez a majdnem 1 napos pihenő a tallérokra nézve jelentett-e valamiféle pozitívumot, mindenesetre nekünk ízlett. A mártogató kapcsán friss petrezselyem és majonéz híján eltértem az eredeti ajánlattól, de egyébként is többnyire csak ihletadónak használom mások receptjeit (amikor épp nem saját kút főből dolgozom), hacsak nem akarom szándékosan ugyanúgy elkészíteni.
A krumplitallért mi nem köretként ettük, hanem szokás szerint hús helyett, az imádott jégsalival, amit ezúttal a megmaradt földieperrel dobtam fel. Ezek így együtt telitalálatnak bizonyultak, és degeszre ettük magunkat belőle. :)

 

Hozzávalók 10 darabhoz:

a krumplitallérhoz:
60 dkg héjában főtt krumpli (sárga krumpli)
8 dkg étkezési kukoricakeményítő
1 tk. fokhagyma granulátum
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
só
10 dkg Cheddar sajt
növényi olaj a sütéshez

a mártogatóhoz:
10 dkg tejföl
10 dkg görög joghurt
1 púpozott tk. mustár
2 gerezd fokhagyma, áttörve/reszelve
1 tk. alma- vagy fehérborecet
egy csipet só
1 ek, extra szűz olívaolaj
1 ek. méz
1 levél frissen aprított vagy 1 ek. szárított medvehagyma

elkészítés:

1. A krumplit héjában megfőzzük, leszűrjük. Még forrón lehéjazzuk és összetörjük. Hűlni hagyjuk.
2. A mártogatóhoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
3. A pürét a fűszerekkel ízesítjük, belegyúrjuk a keményítőt, majd 10 egyforma golyót formázunk belőle.
4. Egy gombócot a tenyerünkbe véve kissé ellapítunk, a közepére halmozunk 1 dkg kissé összenyomkodott reszelt sajtot, és fölötte összedolgozzuk a tésztát. Korong alakúra formázzuk. (Így járunk el a többivel is.)
5. Serpenyőben kevés olajat hevítünk, és mindkét oldalukon kisütjük a tallérokat. Papírtörlőre szedjük. A krumplitallérokat a mártogatóval együtt tálaljuk.

Ötlet: innen

Gözleme hagymás-paprikás túróval, mozzarellával töltve (sütőporos változat)

 

 

 

Gondolkodtam, minek is nevezzem ezt a lepényt, gözlemének vagy tortillának, ugyanis nagyon hasonló tésztából készül mindkettő. A gözlemét ugyan még nyersen töltik meg, és így sütik ki, míg a tortilla esetében a készre sütött lapot töltik be és pirítják meg mindkét oldalát (lásd: pupusa). Úgyhogy a gözleme győzött. Korábban már csináltam ilyen török lepényt, de az élesztős változat volt, sőt a tésztájába víz helyett joghurt került, és szögletesre formáztam. Most ezzel a gyorsabban elkészíthető variánssal akartam tenni egy próbát, és miután első alkalommal a maradék krumplipürével töltve jól vizsgázott, következőleg inkább túróval szándékoztam elkészíteni, annál is inkább, mert a korábbihoz képest ez a mostani akkor legalább nem csak a tésztát tekintve számít másnak.
A tészta nagyon jól kezelhető, gyorsan lehet vele dolgozni, és bár nekem ez a túrós jobban bejön, mint a krumplis, igazából bármit tehetünk bele, amit csak szeretnénk. ;) Az is kiderült, hogy a másnapos lepény újramelegítve szinte pont olyan fincsi, mint frissen kisütve. Most már csak azt akarom kideríteni, hogy egyáltalán kell-e bele sütőpor, mert szerintem az sem fontos. :D
Mindenféle finomsággal turbózott, roppanós jégsalátával ettük, és nem szégyelltük még tejfölbe is beletunkolni, mert anélkül nem élet az élet. :D

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

a tésztához:
30 dkg finomliszt
1 mk. só
5 g sütőpor
1,8 dl tej+víz 1:1 arányú keveréke
2 ek. extra szűz olívaolaj
kevés növényi olaj vagy olvasztott vaj a pihentetéshez és a sütéshez

a töltelékhez:
25 dkg túró
1-1 fej vörös-s és lila hagyma (aprítva kb. 10 dkg)
½ Palermo vagy Ramiro paprika (kb. 5 dkg)
2 nagy gerezd fokhagyma
1 csapott ek. morzsolt oregánó
1 tk. tárkony
1 mk. kurkuma
őrölt fekete bors
1 csapott tk. cukor
só
3 ek. növényi olaj
1 cs. (125 g) mozzarella

elkészítés:

1. A töltelékhez a megtisztított hagymát és a paprikát felaprítjuk, enyhén sózzuk, és a felhevített olajon fedő alatt elkezdjük párolni. 2-3 perc leteltével felöntjük kb. 1 dl vízzel, és fedő alatt, majd fedő nélkül puhára pároljuk.
2. A túrót a fűszerekkel, cukorral ízesítjük, hozzáforgatjuk a hagymát, és utánasózzuk. A kész tölteléket 8 adagra osztjuk. A mozzarellát négybe vágjuk, felszeleteljük.
3. A tésztához a sóval, sütőporral vegyített liszthez adjuk az olajat, a szobahőmérsékletű vizes tejet, és sima felületű, rugalmas tésztává gyúrjuk. 8 egyforma gombócot formázunk belőle, mindet lekenjük olajjal, és letakarva negyedórát pihentetjük.
4. Egy tésztagombócot enyhén lisztezett munkalapon kb. 18 cm átmérőjű körlapra kinyújtunk, a közepén kissé elsimítjuk a túrót, ráfektetjük a felszeletelt mozzarellát, és körben haladva ráhajtjuk a töltetlenül hagyott tésztaszéleket úgy, hogy azok a lepény közepén is fedjék egymást, és áthengerítjük rajta a nyújtófát (Betöltve kb. 14 cm átmérőjű lesz). Így járunk el a többi tésztagombóccal is.
5. Egy lepényt lekenünk nagyon kevés olajjal, a beolajozott felével lefelé a felhevített serpenyőbe tesszük, és miközben – közepes lángon – sül, a felül lévő felét is átkenjük egy leheletnyi olajjal. Amint megpirult, átfordítjuk és pirulásig sütjük. A kész lepényt papírtörlőre csúsztatjuk. (A többit is így sütjük meg.)
6. A kész gözleméket azon melegében tálaljuk, és tejfölt vagy valamilyen mártogatóst és/vagy friss salátát, paradicsomot adunk mellé.

 

Epres-mogyorókrémes gyűrű

 

 

 

Esélyes, hogy nincs már földieper, de mivel Anya pár napja még tudott venni és küldeni nekünk, ezért miután egy részét frissen bekebeleztük, a maradékot sütibe szándékoztam belesütni. Korábban láttam egy tetszetős epres desszertet Chefburcinardanál, ami azonnal megtetszett. Természetesen nem a linzertészta kapott meg – abban maximum az olaj használata tűnt érdekesnek –, hanem a süti külalakja vonzott. Már elsőre kisebb méretben képzeltem el – ehhez arányosan csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, kivétel a cukorét, amiből többet tettem bele, ill. még citromhéjjal is fokoztam a szerethetőségét. A linzertésztát először én is a fent említett török csajszi technikája szerint csináltam, azaz hogy előbb a puha vajat összekevertem a nedves hozzávalókkal, majd belegyúrtam a lisztet. Bár teljesen jól működött a dolog úgy is, de én mindig azon vagyok, hogy egy kicsit felgyorsítsuk a készítési folyamatot. Ennek érdekében a második alkalommal a jól bevált, vajjal összemorzsolásos módszert választottam (és egy kis citromhéjjal is gazdagítottam az ízét). Bármelyiket is alkalmazzuk, a tésztának pontosan ugyanolyan lesz az állaga. ;)
Gyorsan elkészíthető, mutatós és nagyon finom sütemény ez – eper és mogyorókrém imádóknak kötelező darab. :)
(A fotók számát tekintve elkapott a gépszíj, bocsesz!... :D)

 

 

Hozzávalók 24 cm átmérőjű süteményhez:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
8 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
5 g sütőpor
8 dkg vaj
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 tojás
4 dkg görög joghurt
3 ek. növényi olaj

a töltelékhez:
15-20 dkg földieper (csumázott mennyiség)
kb. 10 dkg mogyorókrém (eredetileg olvasztott ét- vagy tejcsokoládé)

az öntethez és a díszítéshez:
15-20 dkg földieper
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tk. frissen facsart citromlé
szeletelt mandula
porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport a liszthez vegyítjük, majd összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és hozzákeverjük a citromhéjat.
2. A közepében kialakított mélyedésbe tesszük joghurtot, az olajat, a tojássárgáját a fehérje háromnegyed részét, alaposan összekeverjük, és puha tésztává gyúrjuk.
3. Lisztezett munkalapon rögtön kb. 4 mm vastag körlapra nyújtjuk, a felületét kicsit meglisztezzük, és 24 cm átmérőjű fedővel körlapot szúrunk ki belőle. Áttesszük egy ív sütőpapírra, és folpackkal letakarva 15 percet hűtőben dermesztjük.
4. A lehulló tésztaszélt összegyúrjuk, és két darabra osztva, kb. 30 percre mélyhűtőbe tesszük.
5. A kissé lehűtött tésztalap közepére 15 cm átmérőjű tálkát teszünk, épp csak belenyomjuk, a körmintát, majd leemeljük a tálkát, és a mintán belüli tésztát 8 cikkre szeljük.
6. A körmintán kívül eső részt megkenjük mogyorókrémmel, kirakjuk eperszemekkel, és nagy lyukú reszelőn ráreszeljük a mélyhűtött tésztát. A cikkeket a töltelékre hajtjuk, kissé lenyomjuk. A sütemény alapját a szélénél körben összecsipkedjük, így kialakítva a fodormintát. Folpackkal letakarva 20 percre hűtőbe tesszük.
7. A ráhajló tésztacikkeket lekenjük a félretett, lágy habbá vert tojásfehérjével, megszórjuk szeletelt mandulával, és előmelegített sütőben megsütjük. Tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, majd meghintjük porcukorral.
8. Az öntethez a megmosott, kicsumázott epret vaníliás cukorral, citromlével ízesítjük, botmixerrel pürésítjük és meglocsoljuk vele a felszeletelt süteményt.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc

Megjegyzés, tipp:

Áfonyával, szederrel, meggyel, sárgabarackkal is elkészíthetjük, lényeg, hogy a gyümölcs ne legyen túl puha, különben sütés közben sok levet ereszt.

 

 

 

 

Málnás eperkrémtorta

 

 

 

És végre felkerült ez a torta is a blogra! Igaz, pont nem úgy néz ki, ahogyan itt eredetileg szerepeltetni akartam, ill. ahogyan még áprilisban a prototípust kidekoráltam. :D Azt ui. 24 cm-es méretben a Kutyafül apukájának a szülinapjára készítettem, és bár a receptjét nem, de a róla készült egyetlen fotót anno megosztottam a Sünis fb-oldalán. Mivel az „akit érdekel a 24 cm-es tortára vonatkozó mennyiség, az kommentben jelezze igényét!”-kérésre a facebookon mindösszesen ketten jelentkeztek, így – az olvasói komolyabb érdeklődés hiányának okán – teljes nyugalommal sütöttem meg újra, szokás szerint kis kivitelben, ezúttal a Kutyinyek névnapjára. (Persze, az a két lelkes olvasóm, aki a nagy torta receptjét várja, az alább megtalálja, természetesen csokikrémmel a tetején. ;))
Egyébként ezt a tortát nemrég egy nagyobb családi összejövetelre is megsütöttem szintén 24 cm átmérővel, de a krém akkor kizárólag eperből készült, ráadásul az elsőhöz képest másfélszeres mennyiségben, így a tetejére csokikrém helyett is eperkrém került, és babarózsaszín lett. Hogy azért a málna is szerephez jusson, az enyhén lecukrozott, plöttyedt szemeket a krémrétegeken osztottam el. Felszelve őrült jól nézett ki, úgyhogy a mostani (ezúttal már blogra fotózandó) alkalomra mindenképp ötvözni akartam a kettőt. Igaz, a csokikrémet most is lespóroltam róla, mivel a krém mennyisége kapcsán kissé elszámoltam magam.
Na, de hogy ne csak azt ecseteljem, hogy mikor mekkora méretben és milyen kis változtatásokat eszközölve sütöttem meg háromszor is ezt a tortát, arról is be kell számolnom, hogy a felhasznált epret Anya vette és küldte el nekem. Mégpedig azért, mert azon túl, hogy ez a legkedvesebb kedvenc gyümölcsöm, már évek óta nem ettem olyat, mint amilyennek én az igazi földiepret gyerekként megszerettem. Anya tudta ezt. Mivel egy árusnál talált végre kis szemű, magyar szabadföldi epret, rögtön orvosolta a problémámat. Másnap már hozta is haza a Kutyinyek a zsákmányt, és este izgatottan ültünk neki a kóstolásnak. Sajnos, néhány valóban mézédes példány után hamar kiderült, hogy az eper java bizony most is savanyú (mert ezt is éretlenül szedték le), hiába voltak végre kicsik az eperszemek. Mivel a névnap – amire a fent ecsetelt tortát terveztem sütni – már a nyakunkon volt, jobbnak láttam, ha a krémhez az ajándékba kapott, friss epret választom a korábbi mirelit helyett. Ez a kis cukiság lett belőle, ami szerintem ízre abszolút lekörözi az elődeit, az eper-málna kombó igazán harmonikus ízt ad: abszolút érezhető benne mindkettő, úgyhogy megérte kivárni ezt a harmadik alkalmat. :) (Bevallom, nekem ez a változat a két gyümölcs arányait tekintve finomabb, viszont a csokikrémes díszítéssel tetszetősebbnek tartom.)
Boldog névnapot, Kutyánszki!

 

 

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

a sifon piskótához:
3 nagy tojás
10 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
11 dkg finomliszt
2 dkg étkezési kukoricakeményítő
3 g sütőpor
3 és ½ ek. forró víz
3 ek. napraforgóolaj

a krémhez:
35 dkg földieper (csumázott mennyiség)
25 dkg málna (nálam mirelit)
2,5 dl tej
15 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
7 dkg étkezési kukoricakeményítő
15 dkg puha vaj

a díszítéshez:
friss eperszemek
fehér csokoládéból nyert forgács

elkészítés:

1. A mirelit gyümölcsöket előbb szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni. (Ha friss gyümölcsöt használunk, akkor megmossuk és alaposan lecsepegtetjük.) Az eperből és a málnából kiveszünk 5-5 dekát, és hűtőbe tesszük. (Ezt majd a krémen fogjuk elosztani.)
2. A többi gyümölcsöt magas falú edényben botmixerrel összeturmixoljuk, majd az így kapott kb. 5 dl pürét lábasba öntjük, hozzáadunk 5 dkg cukrot, és közepes lángon elkezdjük melegíteni.
3. A keményítőt közben csomómentesre keverjük a tejjel, szűrőn át a forró gyümölcspüréhez öntjük, és közepes lángon, kevergetve pudingot főzünk belőle. Folpackkal betakarva teljesen kihűtjük. Szobahőmérsékleten hagyjuk.
4. A puha vajat a többi porcukorral, a vaníliás porcukorral kihabosítjuk, és robotgéppel magas fokozaton az előzőleg alaposan átkevert gyümölcspudinghoz dolgozzuk.
5. A piskótához a tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral robotgéppel magas fokozaton jó 5 perc alatt habosra kavarjuk. Kisebb adagokban hozzászitáljuk és alacsony fokozaton beleforgatjuk a lisztkeveréket, majd folyamatos keverés mellett a forró vizet és az olajat.
6. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük, és előmelegített sütőben megsütjük. A kész piskótát a résnyire kinyitott ajtajú sütőben hagyjuk 5-10 percet, majd tortarácsra tesszük, és a formában teljesen kihűtjük. A piskótát vékony pengéjű késsel elválasztjuk a karimától, és 3 lapra szeljük.
7. A korábban félretett eperszemeket négybe vágjuk. A tésztalapokat betöltjük 25-25 dkg krémmel, majd elosztjuk és kissé belenyomjuk a negyedelt eperdarabokat és a málnaszemeket. Befedjük a 3. tésztalappal.
8. A túlcsorduló krémet körben elsimítjuk a torta oldalán, majd további kb. 15 dkg krémmel a tetején és az oldalán is körbekenjük a tésztát.
9. 25 dkg krémet csillagcsővel ellátott habzsákba töltünk, és krémrózsákat nyomunk a tortára. Eperszemekkel és fehér csokoládéforgáccsal tovább dekoráljuk, majd 2-3 órára hűtőbe tesszük. 8 vagy 12 szeletre vágva tálaljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:

Végül krémileg annyira sikerült elszámolnom magam, hogy még a dekorálás után is kimaradt egy kis adag, amit persze boldogan elnyalogattunk, így vészelve át a másnapi tortakóstolásig eltelő időt. :D Gondolom, a többlet krém nem okoz majd gondot másnak sem, úgyhogy jobbnak láttam nem agyalni utólag a receptben megadott mennyiségek csökkentésén. ;)
Csokiforgácsot zöldséghámozóval szoktam kreálni, de bonyolultabb módon is készíthetjük: az olvasztott csokit tálcára öntjük, majd hagyjuk annyira megdermedni, hogy a felülete még épp annyira puha legyen, hogy a spaklit tolva rajta, forgácsokat tudjuk csinálni.
Ha nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiségű eper/málna, akkor készítsünk fele adag krémet, és a torta tetejét díszítsük mascarponés habbal, vagy felváltva krémmel és mascarponés habbal.

 

 

Málnás eperkrémtorta csokoládékrémmel díszítve

Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

a sifon piskótához:
6 nagy tojás
22 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
23 dkg finomliszt
4 dkg étkezési kukoricakeményítő
6 g sütőpor
75 ml forró víz
60 ml napraforgóolaj

a krémhez:
40 dkg földieper
10 dkg málna
a többi mennyiség megegyezik a 16 cm-es tortánál leírtaknál

a csokoládékrémhez:
15 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen (nálam fele-fele arányban)
12 dkg kristálycukor
15 dkg puha vaj
3 tojás 

A tortát a fent leírt módon készítjük el, de a kész krémet ezúttal másként osztjuk el:

• kiveszünk belőle 20 dkg-ot, a többit két adagra osztjuk, és betöltjük a tésztalapokat. A 20 dekányi krémmel körbekenjük a torta oldalát és a tetejét. Hűtőbe tesszük annyi időre, amíg a csokoládékrémet elkészítjük.
• A csokoládékrémhez a tojásokat a cukorral fém tálba tesszük, összekeverjük, majd vízgőz fölött kis lángon, folyamatosan kevergetve sűrű krémmé főzzük (ez jó néhány percet vesz igénybe, de türelem!). Még forrón hozzáadjuk a feldarabolt ét- és tejcsokoládét, és kevergetve felolvasztjuk benne. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, miközben többször átkeverjük.
• A puha vajat önmagában felhabosítjuk, robotgéppel magas fokozaton a csokoládékrémhez dolgozzuk, majd csillagcsöves habzsákba töltjük és megmintázzuk vele a torta tetejét.
• A krémet csokoládéforgáccsal vagy -reszelékkel (esetleg friss eperszemekkel) továbbdíszítjük. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

 

Kapros fetasajttal töltött börek

 

 

 

Van egy török csajszi: Chefburcinarda, akinek a konyhában elkövetett kreálmányai miatt nem győzöm kapkodni a fejem (Cedrick Lorenzent viszont már nézni se merem…! :D). Ontja magából a reals-eket, és bármilyen kaját tesz is fel, mindet örömmel megkóstolnám. Szerencsére (?) már-már utálok a tűzhely mellett ácsorogni, így nem nyomaszt annyira a receptjei kipróbálásának vágya. Ráadásul a régi formám elérésének igénye is erősebb drive, mint a mindenféle finom étkek elkészítése, ezért többnyire csak a szememet legeltetem, miközben vékonyodom és izmosodom. :)
Persze, enni azért kell, úgyhogy a jól megszokott ételeim helyett néha azért elkészítek ezt-azt a fent említett hölgyeménytől. Az alábbi recit is tőle vettem kölcsön, igaz, a tölteléket inkább kaporral ízesítettem, mert mi most abból szinte nagyhatalom lettünk. :D Egyébként kész csoda, hogy börek készítésre adtam a fejem, mert amit én korábban kóstoltam, az tocsogott a zsírtól. Szerencsére ez itt a képeken egészen más! ;)
A tészta mennyiségét feleztem, mert a kicsit időigényesebb készítési procedúra miatt nálam a 12 börek már hajlamos volt túlkelni, ami persze csak esztétikailag rontott rajta, mert nem tudott kellően pirosra sülni. Ugyan ízre és állagra még sápadtan is tökéletesnek éreztem, de jobbnak láttam, ha a blogon azért mégis csak a tetszetős pirosra sült változatot mutogatom. Úgyhogy a 2. alkalommal már csak 6 töltött lepényt csináltam, és menet közben azt is kitaláltam, miként lehet gyorsítani a munkafolyamatot. Az utóbbira vonatkozó apró trükkről alant, a „megjegyzés, tippben” rántom le a leplet. ;)
Egyébként a börek vagy burek számos módon készülhet, pl. élesztő nélkül, rétestésztából, de élesztővel is, és formára is különbözhetnek egymástól (erről szerencsére vannak bővebb értekezések a neten, magyarul is.) Az említett reals-ben én az alábbi módozatba szerettem bele – sajnos, mert nagyon keményen magamra kellett parancsolnom, hogy csak és kizárólag reggelire vagy ebédre egyek belőle valamilyen friss sali kíséretében, vacsira már ne. :D
Természetesen ez a péksüti is, mint sok más társa, szuperül fagyasztható, és újra felmelegítve pont olyan szeretni valóan lemezesre törik a teteje, mint frissen kisülve. Imádtuk mindketten, a Kutyafüllel együtt! :)

 

Hozzávalók 6 darabhoz:

25 dkg finomliszt (Makói Malom)
5 g só
1 mk. cukor
kb. 1,5 dl víz
1 dkg friss vagy ½ tk. szárított élesztő
7 dkg vaj
2 ek. növényi olaj
20 dkg fetasajt
4 ek. (2 dkg) frissen aprított kapor
1 tk. porcukor
egy csipet só
6 db mini mozzarella golyócska, kis darabokra tépkedve (elhagyható)
szezámmag vagy egész mák a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepében csomómentesre keverjük az élesztőt a langyos víz felével, és egy kis lisztel betakarva felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi vizet, és puha tésztává dagasztjuk. Letakarva 10 percet pihentetjük.
3. A tésztából ezután 6 egyforma gombócot formázunk, és liszttel hintett munkalapon folpackkal+konyharuhával letakarva 20 percet kelesztjük.
4. A töltelékhez a fetát villával összetörjük, porcukorral, sóval ízesítjük, és alaposan összekeverjük az aprított kaporral. 6 golyócskát formázunk belőle.
5. A vajat felolvasztjuk és összekeverjük az olajjal. Hűlni hagyjuk.
6. Egy tésztagombócot a lisztezett munkalapon kb. 28 cm átmérőjű körlapra nyújtunk, majd megkenjük a vaj és az olaj keverékével.
7. A lapot kb. 3 ujjnyi széles sávokra szeljük (én 5 sávot kaptam) és egymásra fektetjük. Az így kapott emeletes tésztasávot pár perc pihentetés után a két kezünkbe véve széthúzzuk, hogy hosszabb legyen.
8. A tésztát – kissé spirálisan – a 4 ujjunk köré tekerjük, majd az ujjaink végénél összedolgozzuk. Ilyen módon pohárkához hasonló formát kapunk, amit óvatosan lehúzunk az ujjainkról, és betöltjük egy adag fetával, ill. a darabokra tépkedett mozzarellával.
9. A tésztát jól összedolgozzuk a töltelék fölött, majd hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük és ellapogatjuk. Így járunk el a többi tésztagombóccal is, és a lepényeket letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
10. A tetejüket lekenjük a megmaradt vajjal, megszórjuk tetszés szerinti magvakkal, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés, tipp:

Érdemes rögtön egymás után az összes tésztagombócot kinyújtani, megvajazni, felszelni, majd egymásra fektetve a sávokat, pihentetni egy kicsit. Ennek köszönhetően könnyebb lesz majd széthúzni, ill. haladósabb is a munka.