Áfonyás joghurtfagylalt

Most már tuti fix, hogy nem vagyok oda az áfonyáért. :( Korábban azonban máshogy hittem, pontosabban, úgy gondoltam, csak a bolti áfonya nem finom. Bár csak igen ritkán került a kosaramba, eddig még egyszer sem sikerült olyat vennem, ami ne lett volna iszonyú savanyú és ízetlen. Aztán pár hete a kedvenc zöldségesemnél megakadt a szemem néhány dobozka hatalmas szemű kék áfonyán, és úgy éreztem, most érkezett el a döntő pillanat, amikor végre kiderülhet, igazából milyennek is kellene lennie az igazi vagyis a finom áfonyának.
Az eladó volt olyan kedves és megengedte, hogy megkóstoljam, és várakozással teli arckifejezéssel meredt rám, miközben én a várható csodás íz okozta boldogságban reménykedtem. Ennek azonban pont az ellenkezője történt. Amikor ui. megízleltem, még ez a gyönyörűséges áfonyaszemecske sem tudott elvarázsolni. Ez is túl savanykás volt ahhoz képest, amilyenre beállítottam az ízlelőbimbóimat, és olyan seízűnek tűnt. Az eladó arca az enyémmel egyszerre ment át fanyarba. Mégis kissé cikinek éreztem a csalódottságomat szavakkal is bevallani neki, aki az előbb olyan nagy lelkesedéssel kínált meg belőle. Csak az ő kedvéért viszont mégse vehettem meg az amúgy nem valami olcsó gyümölcsöt. Helyette mintegy fájdalomdíjul megraktam a kosaramat kőkemény kopasz barackkal. :D
A nagy „áfonyanemvásárlás” után kb. 2 héttel Anya teljesen váratlanul a kezembe nyomott egy ugyanolyan kis dobozkát, amiből hasonlóan szép áfonyaszemek mosolyogtak rám. Anya megkért, hogy kezdjek már vele valamit, mert ő a leértékelés okán csak úgy megvette. Jó! Rögtön eldőlt, hogy mi lesz belőle, ui. kiskamasz koromban a helyi Zsuzsi fagyizóban kapható fagyik közül pont az áfonyás joghurt volt az egyik kedvencünk. A savanykás lekvárcsíkok és az édesen savanykás joghurt tökéletes párost alkottak.
A Zsuzsi fagyizó sok évvel ezelőtt bezárt, a városban máshol pedig nem is lehet az én mércém szerinti jó fagyit kapni, pláne nem áfonyás joghurtot. Most megkíséreltem házilag is előállítani, és végre újra együtt nyalhattuk el régi kedvencünket. :)

Hozzávalók:

45 dkg joghurtkrémsajt (75 dkg natúr joghurtból)
12 dkg mascarpone
10 dkg kék áfonya
11 dkg porcukor
1 tk. őrölt narancshéj
2,5 dl tejszín
2 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. Egy szűrőtálat kibélelünk jó nedvszívó képességű, tiszta konyharuhával, beleöntjük a joghurtot, és alá teszünk egy tálat. Tányérral lefedve, fél napra hűtőbe tesszük. A joghurt alatt kicseréljük a konyharuhát, és másnapig csepegtetjük. A konyharuhacserét még 2-3-szor megismételjük, hogy megkapjuk a kívánt állagú és mennyiségű joghurtkrémsajtot.
2. Az áfonyalekvárhoz az áfonyát 2 dkg porcukorral és 1 evőkanál citromlével lekvárrá főzzük (kb. 8 dkg lesz belőle), ha szükséges, botmixerrel vagy villával pürésítjük, majd teljesen kihűtjük.
3. A kész joghurtkrémsajtot simára keverjük a mascarponéval a többi porcukorral, a többi citromlével, majd óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tejszínt.
4. A krém harmadát elosztjuk a doboz aljában, majd hosszanti irányban a közepére csepegtetjük a lekvár egyharmadát, és villával hullámvonalat húzunk bele.
5. Rákanalazunk még egy réteg krémet, amire újabb adag lekvárt pötyögtetünk, és az előbbi módon díszítjük. A sort a megmaradt krémmel és lekvárral zárjuk.
6. nejlonzacskóba húzzuk, vagy ha műanyag dobozt használtunk, akkor lefedjük, és mélyhűtőben megfagyasztjuk. Nem kell átkeverni!

Tipp:

Ha az áfonyalekvárt hozzáforgatjuk a joghurtos alaphoz, szép, lilás pink színű fagylaltot kapunk.