Mogyorókrémes sajttortácska sütés nélkül

Nem vagyok oda a sütés nélküli édességekért, és pl. a kekszes sütik valahogy soha nem hoztak lázba. A krém által eláztatott keksz számomra nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, és mivel már kóstoltam, tudom, hogy nem csak látványra nem tetszenek. De félreértés ne essék, biztos van köztük olyan is, ami csúcsszuper. A pohárkrémek persze kivételt képeznek a fenti megállapítás alól, akárcsak az alábbi desszert, amit a neten láttam meg, amikor nemrég rátaláltam a RecipeTinEats oldalra. Innen már átvettem egy receptet, és egy kis átalakítással a magamévá tettem, és most erre a sorsra jutott ez az édesség is. De ne szaladjak ennyire előre!
Nemcsak a kekszes sütik, de az Oreo keksz iránti rajongást is csodálkozva figyeltem egy ideje, és el nem tudtam képzelni, mi lehet abban annyira jó, amikor csak egy sima, feka kekszről van szó, közepében a hófehér krémmel. Hiába na, 1-2 kivételtől eltekintve nem vagyok az a kekszes típus. :D Aztán elérkezett a nagy nap, és én is beadtam a derekam – Oreo kekszet tettem a kosaramba. De komolyan, tényleg nem azért, hogy magában megkóstoljam, hanem az alábbi desszert miatt, amit csak azért nem akartam más keksszel készíteni, mert direkt tetszett ez a színátmenet, amit valljuk be, egy világos színű keksszel nemigen lehetett volna elérni. A szinte fekete Oreos alap, rajta a barna krémmel, tetején a fehér tejszínhabbal olyan színkombináció, ami szerintem különösen mutatóssá teszi ezt az édességet. Úgyhogy muszáj volt feka kekszet vennem. :D Aztán amikor már az 5. csomag Oreot vittem haza, és a desszert még mindig nem készült el, rájöttem, hogy nyilván van valami ebben az imádatban, amit komolyan kell vennem. :D Igazából nekem az, hogy rettentőjjjen ropog – és én azt imádom. :D Arról nem is beszélve, hogy ez nem az a bűn édes fajta keksz, pedig amerikai a szentem, szóval elvileg rohadt édesnek kéne lennie.
Úgyhogy el kell ismernem, van az a keksz, amit még én is imádni tudok, és az pont az Oreo. :D
Az utolsó csomagot viszont már muszáj volt megmentenem, és végre nekifoghattam ennek az édességnek, ami kb. annyira imádni való, mint maga az Oreo, ami a szíve, a krém pedig a lelke. Mert ugyebár a Nutellát és a mascarponét is milliók imádják. Ez a 3 rajongásig szeretett hozzávaló pedig épp elég ahhoz, hogy ezeket a tortácskákat is imádjuk. És a tetejébe még pofon egyszerű is elkészíteni. Hát kell ennél több?! Igen, maga a recept! :D

Hozzávalók 12 darabhoz:

Kekszalaphoz:
10 dkg Oreo keksz
2 dkg őrölt mandula
1 dkg kókuszreszelék
5 dkg olvasztott vaj

Krémhez:
25 dkg mascarpone
15 dkg mogyorókrém (pl. Nutoka, mert jóval olcsóbb, de legalább olyan finom, mint a Nutella, és tuti, hogy Ryan Gosling is vett, mert imádja az Aldit. :D )
2 ek. tejszín
1 tk. vanília esszencia

Díszítéshez:
1 púpozott ek. mogyorókrém
1,5 dl tejszín
1 ek. porcukor

elkészítés:

1. Az alaphoz a kekszet és a mandulát késes aprítóval ledaráljuk, hozzáadjuk a kókuszreszeléket, és összedolgozzuk az olvasztott vajjal. A keveréket elosztjuk a muffinpapírral bélelt muffintepsi mélyedéseiben, és egy pohár segítségével kissé lenyomkodjuk, hogy jobban összeálljon.
2. A krémhez a mascarponéhoz adjuk a mogyorókrémet, a vanília esszenciát, a tejszínt, és robotgéppel kihabosítjuk.
3. A krémet tizenkétfelé osztva a kekszes alapra halmozzuk, elsimítjuk, kanállal körkörös mintát rajzolunk bele, majd mélyhűtőbe tesszük 1-2 órára. Tálalás előtt a muffinpapírtól megfosztott desszerteket hagyjuk kicsit felengedni.
4. A díszítéshez a tejszínt félig felverjük, majd a cukrot is hozzáadva kemény habbá verjük. A habot csillagcsővel ellátott habzsákba kanalazzuk, majd rózsákat nyomunk a desszertek tetejére.
5. A mogyorókrémet nejlonzacskóba kanalazzuk, 1-2 percre forró vízzel teli tálba tesszük, hogy a mogyorókrém folyóssá váljon. A zacskó egyik csücskére egy kis lyukat vágunk, és a mogyorókrémmel megmintázzuk az édességet. A kész desszerteket tálcára rendezzük és már kínálhatjuk is.

Megjegyzés:

A desszertet jégkrémként is kínálhatjuk, de úgy is finom, ha a krém teljesen kienged. :)

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Marcipános-nugátkrémes tallér

Rákattantam a kekszkészítésre. Még jó, hogy közeleg a karácsony, különben nem tudnám hova tenni a sok sütit. :D Na jó, kicsit azért eltúlzom a dolgot, mert eddig ez csak a 3. aprósüti, amit sütöttem, és nem egyedül eszem meg az összeset, hanem besegít még 3 másik kedves családtag is. Anya példának okáért épp most mondta, hogy rá mindig számíthatok, ő szívesen eltünteti a sütéseim eredményét. :)
Az biztos, hogy mostanában fokozott figyelemmel vagyok az aprósütemények iránt, hiszen ez az egész „mizéria” a 20. SAD!-dal és a 60. VKF!-fel kezdődött.
Én az ilyen csokis kekszeket szeretem a legjobban, de szerintem sokan vagyunk így ezzel.
Ezekhez a kis tallérokhoz most felhasználhattam a régóta keresett natúr pisztáciát, amit itthon, vagy legalábbis a mi városunkban egyik boltban sem árulnak, de Ausztriában végre sikerült rátalálnom.

 

 

 

 

 

Hozzávalók kb. 55 darabhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
20 dkg marcipánmassza
12,5 dkg cukor
egy csipet só
12,5 dkg vaj
1 tojás

a tetejére:
15 dkg étcsokoládé
1 púpozott ek. mogyorókrém
hámozott, aprított, natúr pisztácia vagy mogyoró

elkészítés:

1. A lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal, hozzáadjuk a cukrot, a sót, és nagy lyukú reszelőn belereszeljük a marcipánt,
2. A tojást is hozzáadva, sima tésztává gyúrjuk, téglalap alakúra formázzuk, és folpackba csomagolva, 1 órára hűtőbe tesszük.
3. A pihentetett tésztát lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtjuk, és kb. 5 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle. (Én véletlenül vékonyabbra nyújtottam, ezért több lett, mint amire számítottam.)
4. A tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben, egymás után megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
5. A csokoládét felaprítjuk, a mogyorókrémmel együtt gőz fölött megolvasztjuk, és megmártjuk benne a tallérokat (vagy teáskanál hátával egyenletesen elkenjük rajtuk a mázat), és a csokis felükkel felfelé sütőpapírra tesszük.
6. 5 perc elteltével villával mintát nyomunk a tallérokon lévő nugátos csokikrém közepébe, megszórjuk aprított pisztáciával, hagyjuk, hogy a krém teljesen megszáradjon, majd fogyasztásig hűvös helyre tesszük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 10 perc

 

 

 

Mikulás keksz

A 60. VKF! forduló kapcsán Bonbon Mánia játékot hirdetett a blogján, én pedig úgy gondoltam, benevezek. Ez a második alkalom, hogy részt veszek sütős-főzős megmozdulásban, úgyhogy nagy izgalommal készültem rá, annál is inkább, mert a téma a keksz volt, amit az ünnepekre való tekintettel most amúgy is nagy elánnal gyártok. A kekszkészítésben nincs túl nagy gyakorlatom - mert csak nemrégiben jött a felismerés, hogy ezt az édességfajtát is szeretem -, de ez nem tántorított el attól, hogy játsszak.
Ez a Mikulást idéző süti, amivel beneveztem, eredetileg mézeskalácsból készül és nincs benne töltelék, de annyira megtetszett ez a jópofa díszítési mód, hogy képtelen voltam megállni, hogy kipróbáljam. Mivel nem kedvelem a mézeskalácsot, ki kellett találnom egy másfajta tésztát.
Az egyik kekszemnél nagyon bevált a tojás nélküli, extra ropogós sütitészta, ezért úgy gondoltam, ennél a keksznél is alkalmazom, de egy kis módosítással. Mivel gyerekkoromban nagyon szerettem a mogyorókrémmel töltött roppanós kekszet, így most én is ilyet sütöttem. Mivel két süti van ilyen módon „összeragasztva”, kicsit nehezebb a marcipánnal való díszítése, mint ha csak egy keksszel játszanánk el ugyanezt, vagyis kellett hozzá egy nagy adag türelem. A legnehezebb művelet a kis kesztyűcskék felapplikálása volt, de kb. az 5. után rájöttem, hogy ha megfordítom a kekszet, akkor a hátoldalán sokkal könnyebben össze lehet tapasztani a marcipánt. Így végre megszületett ez a 17 kis bandzsi Miki, akiket aztán boldogan elropogtattunk pár nap alatt. :)

Hozzávalók 17 darabhoz:

Tésztához:
12 dkg finomliszt
5 dkg étkezési kukoricakeményítő
10 dkg dió
1 citrom reszelt héja
egy csipet só
15 dkg puha vaj
13 dkg porcukor
1 tk. vanília esszencia
1 ek. Portorico rum

Töltelékhez:
10 dkg étcsokoládé
2 ek. mogyorókrém
1 tk. Portorico rum (vagy rumaroma, ha gyerekek is esznek belőle)

Díszítéshez:
15 dkg cukrozott marcipánmassza
2 mk. piros ételfesték
kb. 12 dkg porcukor + 1–2 ek. citromlé (vagy bolti fehér és piros cukormáz (pl. Dr. Oetker dekor toll)
cukorgyöngyök
1 tk. étcsokoládé pasztilla

elkészítés:

1. A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vanília esszenciát, a rumot, majd a keményítővel, dióval, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített liszthez adjuk. Lágy tésztamasszává keverjük, majd folpackba csomagolva, jó fél órára hűtőbe tesszük.
2. A lehűtött tésztát gombóccá formázzuk, majd lisztezett felületen kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, és csillag alakú kiszúróformával kiszaggatjuk. A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk (ha szükséges, lehűtjük) kinyújtjuk, kiszaggatjuk. (Páros számút kell kapnunk.)
3. A csillagokat sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és előmelegített sütőben, egymás után aranysárgára sütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd rácsra téve teljesen kihűtjük.
4. A töltelékhez a csokoládét a mogyorókrémmel együtt gőz fölött megolvasztjuk, hozzákeverjük a rumot (ettől a krém kicsit összeugrik), majd megkenjük vele a sütemények egyik felét, és ráhelyezzük a másik felüket.
5. A díszítéshez a marcipánhoz kisebb adagokban hozzáadjuk az ételfestéket, és homogén masszává gyúrjuk.
6. A piros marcipánt porcukorral hintett sütőpapíron, folpack alatt 1-2 mm vastagságúra kinyújtjuk, és feleannyi, kb. 7 cm átmérőjű kört szaggatunk belőle, mint ahány összeragasztott csillagunk van. A marcipánköröket félbevágjuk - ezek lesznek a manók kapucnijai.
7. A manók kesztyűjéhez annyi (kb. 4 cm átmérőjű) kis kört szaggatunk, ahány összeragasztott csillagunk van, és ezeket a köröcskéket is kettévágjuk.
8. Minden egyes nagy félkörből kapucnit formálunk az összeragasztott csillagok felső csúcsa köré, és hátul összedolgozzuk. A kis félköröcskéket pedig kesztyűkké alakítjuk a jobbra és balra eső csúcsok körül. (Közben vigyázzunk, hogy a süti ne törjön össze, ill. hogy a benne lévő csokival ne kenjük össze a színezett marcipánt!)
9. Ha a cukormázat házilag készítjük, akkor a citromlevet simára keverjük a porcukorral, a mázat kilyukasztott végű kis zacskóba töltjük, csíkot rajzolunk a sapkák és a kesztyűk szélére, megmintázzuk a manók szakállát, szemét, orrát, valamint a sapkájuk bojtját és a kabátjuk gombjait.
10. A manók kabátgombjaira és süvegjére cukorgyöngyöket ültetünk, amíg a cukormáz még lágy, majd száradni hagyjuk. Ezután a szemük közepére olvasztott csokiból vagy sötét színű cukorgyöngyből pici pontot nyomunk.
11. A megmaradt cukormázhoz piros ételfestéket keverünk, és az orrukra nyomunk belőle egy csöppet. Hagyjuk, hogy megszáradjanak, majd fogyasztásig jól záródó dobozba tesszük a kekszeket.

sütési hőfok: 150°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 12 perc

Nutellás vaníliafagylalt

A Nutella sok mindenbe jó, fagyiba is. A korábbi vaníliafagylaltot dobtam fel ilyen módon. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a Nutellának az a szokása, hogy hűvös helyen megdermed, márpedig a fagylalt egy jeges közeg, tehát biztos, hogy a nuti nem marad benne folyós állagú. Aki szereti a keményebb darabokat a fagyiban, annak ez biztos ízleni fog. 

Hozzávalók 0,5 l fagylalthoz:

4,5 dl tej
1 vaníliarúd
2 tojássárgája
5 dkg porcukor
2 dl cukrozott sűrített tej (vagy cukrozatlan sűrített tej + 2 ek. cukor)
Nutella ízlés szerint

elkészítés:

1. A tejet a vaníliarúd kikapart magjaival a vaníliarúddal felmelegítjük (nem forraljuk!), majd lefedve, min. 30 percet állni hagyjuk.
2. A tojássárgákat a porcukorral kihabosítjuk, a vaníliás tejhez öntjük, amiből előzőleg kivettük a vaníliarudat, és kis lángon besűrítjük. (Nem lesz sodó állagú, csak kicsit sűrűbb a tejnél.) Kihűtjük.
3. A sűrített tejet a vaníliás krémhez keverjük, és jól záródó műanyag dobozba öntjük.
4. A fagylaltalapot fél óránként 3-4 alkalommal villával alaposan átkeverjük, és amint kásássá válik, villával lágyan belekeverjük a vízfürdőben felmelegített, folyékony Nutellát. (Nem lesz olyan szép márványos, hiszen a mogyorókrém azonnal megszilárdul.) A fagylaltot teljesen megfagyasztjuk.
5. Önmagában fogyasztjuk, vagy jeges kávéhoz, esetleg bundázott gyümölcsök mellé is kínálhatjuk.

Mascarponés Nutellafagyi

Annyira belejöttem a mascarpone itthoni készítésébe, hogy ezt a fagyit kitalálni már gyerekjáték volt. A polcon kuksoló Nutellás üveg tartalma nem is végezhette volna jobb helyen, mint ebben a fagyiban. Olyan krémes és ellenállhatatlan lett, hogy a fogyókúránk kellős közepén merénylet volt egy ilyet birtokolni a mélyhűtőben. Márpedig megcsináltam, szóval mégse mehetett pocsékba. Azt találtam ki, hogy minden nap engedélyezek magunknak 2-2 gömböt, attól biztos nem hízunk el, ugyanakkor a krémfagyi adta örömöket is átélhetjük, mégpedig több napon át, mivel így sokáig tartott. Picit a csokifagyihoz hasonlatos. Kívánom, hogy másnak is része legyen afféle boldogságban, amit a fagylaltoknak eme példánya nyújtani tud. 

Hozzávalók kb. 20 gömbhöz:

1 tojássárgája
2 ek. cukor
2 ek. méz
1,5 dl tej
3 púpozott ek. Nutella
25 dkg házi mascarpone
2,5 dl habtejszín
csokiöntet (pl. boltban kapható, csokis desszertszósz)

elkészítés:

1. A Nutellát vízfürdőben folyósra melegítjük, lábasba kanalazzuk a szükséges mennyiséget, hozzákeverjük a tejet, a mézet, és kis lángon, folyamatos keverés mellett elkezdjük melegíteni.
2. A tojássárgáját a cukorral kihabosítjuk és hozzáöntjük a már melegedő Nutellás keverékhez. Az egészet felforrósítjuk (nem forraljuk fel!), majd teljesen kihűtjük.
3. A mascarponét kézi habverővel átkeverjük, simára dolgozzuk a Nutellás keverékkel, majd hozzáforgatjuk a habbá vert tejszínt.
4. A fagylaltalapot jól zárható műanyag dobozba öntjük, és a fagyasztóba tesszük 1 órára. A csokiöntetet körkörösen a dermedő fagylaltra locsoljuk, és egy kanál nyelével márványmintát rajzolunk bele. Teljesen megfagyasztjuk.
5. A fagylaltot gombócozás előtt 15 perccel kivesszük a fagyasztóból, hogy kicsit olvadjon, majd tálaljuk. Díszítésül mogyorós grillázst vagy aszalt gyümölcsdarabokat szórunk rá.