Gyors almás sütemény

Tegnap volt a nyár legforróbb napja, és bár mára egy csöppet elviselhetőbb a hőmérséklet, azért ez egyértelműen érezhető, hogy a meleg évszak még utoljára megmutatja nekünk az erejét. Holnap, a naptári ősz első napján viszont valóban fellélegezhetünk, és akár a sütőt is bekapcsolhatjuk. A sulikezdés miatt persze nyilván nincs idő komolyabb édességgel meglepni a gyerkőcöket (és persze magunkat), de egy egyszerűen és gyorsan elkészíthető sütivel azért megörvendeztethetjük őket. :)
Bár nekem nincs gyerekem, ezért a szeptemberi rohanástól ilyen módon megmenekülök, de azért azt elmondhatom, hogy én is szívesen sütök kevés idő és energia ráfordítást igénylő süteményeket. Igaz, néhány év óta a sütéshez sokkal több türelmet érzek, mint a főzéshez, néha viszont még így sincs kedvem a bonyolultabb és/vagy időigényesebb desszertekhez. A „néha” olykor hosszabb időszakot ölel fel. :D Ilyenkor a hipp-hopp elkészíthető édességeket részesítem előnyben, és posztolom is itt a blogon, aminek reményeim szerint sokan örülnek. :) Persze az egyszerű és gyors fogalma is relatív, mert ami nekem gyorsnak számít, az nem biztos, hogy másnak is az. De azért bízom benne, hogy nem szoktam mellélőni ezen a téren :D Ez a süti például biztos, hogy egyszerű és gyors, ráadásul nagyon almás. :) Akinek még a csokis-pekándiós díszítéssel sincs kedve bajlódni, az egyszerűen csak szórjon rá porcukrot. Úgy is finom. :)

Hozzávalók 28x18 cm-es tepsihez:

Tésztához:
25 dkg Granny Smith alma
15 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
8 dkg finomítatlan nádcukor + 2 dkg a szóráshoz
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
½ mk. só
2 tojás
1,8 dl író
60 ml növényi olaj (nálam napraforgó- és olívaolaj fele-fele arányban)
1 tk. vaníliapaszta

Tetejére:
3 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj
3 dkg pirított, aprított pekándió

elkészítés:

1. A meghámozott, magházától megfosztott almákat 1 cm-es kockákra vágjuk, és hozzáforgatjuk a sütőporral, szódabikarbónával, cukorral, sóval vegyített kétféle liszthez.
2. A tojást felverjük, felöntjük az íróval, az olajjal, vaníliával ízesítjük, és fakanállal lazán az almás liszthez keverjük. (Nem kell agyonkevergetni!)
3. A masszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és a tetejét megszórjuk nádcukorral. Előmelegített sütőbe toljuk és megsütjük. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni.
4. Az étcsokoládét az olajjal felolvasztjuk, a tetszés szerinti méretűre felszelt sütemény tetejére csorgatjuk és rászórjuk az aprított pekándiót.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:
A tésztát dúsíthatjuk aprított csokoládéval, mazsolával. Kerek tortaformában is megsüthetjük.

Mézes-mustáros cheddarsajt-leves pirított, fokhagymás zsemlével

 

Végérvényesen eldőlt, hogy levesrajongó lettem. :D Amennyire nem szerettem gyerekként, kb. annyira odavagyok érte most. Igaz, mamám tyúkhúslevese és az Anya készítette becsinált leves azért toplistás volt már régen is, de az ún. vizes leveseket tényleg nem csíptem soha. Másfajtát meg – 1-2 kivételtől eltekintve, mint pl. az utált zöldbableves – valahogy sosem volt szerencsém kóstolni. Pedig krémesített formában biztos szívesen megettem volna többfélét is. Na, de nem így történt, és jó sokat kellett várni, mire eljutottam a mostani szintre.
A sajtleves már jó ideje kedvencnek számít nálam. De hát van ember, aki a sajtot nem szereti?! :D Most egy olyan változatot készítettem, amit a mézes-mustáros húson való ábrándozás ihletett. Azt ui. most egy darabig biztos nem főzök, hiszen negyed év kihagyás után, ebben a hónapban egy ünnepi alkalom és egy hamburgeres csábítás okán már kétszer is ettünk húst. Úgyhogy maradt a mézes-mustáros alap, de hús nélkül, krémlevesnek, sajttal dúsítva. :D Nekünk nagyon ízlett, annál is inkább, mert mellé megint feltálalhattam az imádott pirított zsemlét és még nagyobb kedvencemet, a fokhagymás kenyérrúdkarikákat. :D
Talán furcsának tűnhet, de ez a leves laktatóbb volt, mint legutóbb a sajtgombóccal vagy a túrógombóccal dúsítottak. Úgyhogy most sem kellett más ebédre. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis zöldpaprika
1 csilipaprika
3 ek. konzervkukorica
2 ek. mustár
1 ek. méz
őrölt fekete bors
morzsolt oregánó
só
10 dkg vörös cheddar sajt
10 dkg tejföl
6 dl zöldségalaplé
1 púpozott ek. szilárd mangalicazsír

a tálaláshoz:
2 zsemle
2 ek. olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma

elkészítés:

1. A magjaitól megfosztott kétféle paprikát a vörös- és a fokhagymával együtt vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. Megborsozzuk, rácsorgatjuk a mézet, és hagyjuk egy kicsit karamellizálódni.
2. Hozzákeverjük a kukoricát, az oregánót, a mustárt, felengedjük az alaplével, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
3. A levest turmixgépben leturmixoljuk, majd kiveszünk belőle egy keveset, és simára keverjük a tejföllel.
4. A krémlevest visszaöntjük a lábasba, lassan hozzácsorgatjuk a tejfölt, és épp csak összeforraljuk.
5. Beleszórjuk a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk benne. Elzárjuk alatta a lángot, és hagyjuk langyosra hűlni, hogy az ízek összeérjenek.
6. A zsemléket félbevágjuk, megmártjuk a zúzott fokhagymával kevert olívaolajban, és sütőben vagy mini grillben megpirítjuk. Megpörgetjük kevés sóval, és az újra felmelegített leveshez kínáljuk.

Tipp:
A levesbe több kukoricát is tehetünk, és csak egy részét turmixoljuk le.

Csöves kukorica főzése

A jó öreg magyar street food vagy inkább strand food – amiről nekem mindig a régi nyarak jutnak az eszembe. Nyilván azért, mert a strandolós időszak kapcsolódott hozzá, és én csak az ilyen alkalmakkor ehettem csöves kukoricát. – Bódé, alumínium fazék, tenyérnyi fóliába csomagolt, gőzölgő főtt kukorica, beragadt sószóró. Jujj, de forró! Kezem-szám ragad a kukoricalétől, kiszívogatom a szemeket a tokból… jeee! :D Már akkor sem volt elég egyetlen cső. :D Azóta tart a szerelem a főtt kukorica iránt – igaz, a csőben sorakozó kukoricaszemek konzervdobozba tömörült, édes lében úszkáló változattá fokozódtak. De akkor is imádom! Bár nyaranta a piacon bármikor vehetnék kukoricacsövet, ez valahogy rendszerint elmarad. A retró strandfíling nélkül ez az egész már nem ugyanaz! A csöves kukorica ritka vendég lett nálunk, csak akkor veszünk, ha már olthatatlan vágyat érzünk iránta.
Az első, saját főzésű kukoricát közel 10 évvel ezelőtt prezentáltam, aztán hosszú időre szüneteltettem, míg nem két egymás utáni nyáron is újra asztalra került. Idén majdnem kifutottunk az időből, a zöldségesnél már nem is találtam zsenge kukoricát, de szerencsére nem maradtunk hoppon, mert végül be tudtuk szerezni a megfelelő csöveket. Így végre elkészülhetett ez a hőn szeretett nosztalgia-étel, amiről most már a Mi kis falunk egyik jelenete is eszembe jut, amin vagy fél óráig hahotáztunk. :D Íme az én kézműves kukoricám! :D

Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csemegekukorica cső
víz
só vagy fűszersó
vaj

elkészítés:

1. A kukoricát levelestől megmossuk, majd leszedjük a leveleit és a bajuszát. (A külső, szárazabb levelekre és a bajuszra nem lesz szükségünk.)
2. A kukorica leveleinek egy részét lerakjuk egy akkora lábasba, amibe egészben bele tudjuk tenni a csöveket (az sem baj, ha felezve tesszük bele). Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és befedjük a többi levéllel.
3. Fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd forrástól számítva, kis lángon, majdnem teljesen lefedve, 15-20 perc alatt készre főzzük.
4. A kész főtt kukorica alatt elzárjuk a lángot, és 10 percet a főzővízben hagyjuk lefedve.
5. Tálalás előtt alaposan lecsepegtetjük, és sót, valamint igény szerint vajat kínálunk hozzá.

Megjegyzés:

• A csemegekukoricát arról lehet megismerni, hogy a szemek világosabb színűek, édesebbek, és hamarabb megfő, mert alacsonyabb a keményítőtartalma.
• Lehetőleg olyan kukoricacsövet válasszunk, amit a levelei teljesen befednek, a szemek épek, és ha a körmünkkel kissé benyomjuk, akkor tejszerű nedvet ereszt.
• Minél tovább főzzük a kukoricát, annál keményebbé válik. A zsenge kukoricának bőven elég a kb. 15 perces főzési idő.

Amerikai csokis keksz

1997-ben olyan szerencsében volt részem, hogy kijuthattam Kanadába, és egy egész nyarat Torontóban tölthettem. Akkoriban nálunk még nem voltak plázák – a következő évben viszont itthon is kezdtek kinőni a földből –, úgyhogy tágra nyílt szemekkel, fejemet kapkodva sétálgattam ezekben az óriási méretű épületekben. Az ott látott kis kávézókban és sütis pultokban mindenféle méretű kekszeket lehetett kapni, és az egyik ilyenben ettem először tipikus amerikai csokis kekszet – tenyérnyi méretűt. A mandulával dúsított változatot szerettem a legjobban. Abbahagyhatatlanul finom volt – kívül roppanós, belül puhább –, és bár egyetlen keksz is óriási méretű volt, úgy éreztem, simán be tudnék nyomni még vagy hármat. :D Bár alapvetően nem vagyok egy kekszes típus, azért van az a recept, aminek nem lehet ellenállni. :D Pár hónappal ezelőtt pl. rákaptam egy amcsi zászlós dobozban kapható, vegán chocolate chip cookie-ra, de amikor már a 15. csomagon is túl voltam, elborzadva konstatáltam, hogy ezt abba kell hagynom. :D Sikerült is lejönni a szerről, és szerencsére új drogot találtam magamnak: az ilyen-olyan zöldségekből készült levest. A kettő között jó nagy a kontraszt, tudom. :D Utóbbinak hála, sikerült eltüntetni magamról a csokis keksz evészet jól látható nyomait. :D
Akkor miért is kúszott vissza az életembe ez az alattomos édesség? Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy megint meglátogattuk a barátainkat (bár ők igazából már családtagok), és az ilyen alkalmakkor mindig viszek valami édességet. A választás most erre a kekszre esett, mert könnyen szállítható, és mert a keresztlányunk – akit ezúttal magunkkal vittük – szintén imádja ezt a fajta kekszet. Persze szokás szerint kutatómunkát folytattam előtte: átolvastam jó néhány receptet, mire kialakult, hogy melyiket is süssem meg először, hozzátéve persze egy kis Sünis kanálságot, mindannyiunk örömére. :D

Hozzávalók 24 darabhoz:

23 dkg vaj
16 dkg finomítatlan nádcukor
16 dkg porcukor
1 ek. vaníliapaszta
30 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen
15 dkg dió
50 dkg finomliszt
12 g sütőpor
¼ tk. szódabikarbóna
4 g só
2 tojás

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd konyharuhába csomagolva ledörzsöljük róla a hártyás héjat. Hűlni hagyjuk, majd durvára vágjuk.
2. A vajat önmagában krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a vaníliapasztát, a kétféle cukrot, és robotgéppel kihabosítjuk. Spatulával beleforgatjuk a csokicseppet és a diót.
3. A lisztet elvegyítjük a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a vajas masszába keverjük, majd beledolgozzuk a felvert tojásokat.
4. A tésztamasszából kb. 60 g-os labdákat formázunk, tepsibe sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
5. A lehűtött tésztalabdákat a sütőpapírral bélelt, előmelegített (!) tepsikre helyezzük egymástól távolabb, és egymás után megsütjük.
6. A kisült kekszeket pár percig a tepsiben hagyjuk, majd tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:
Nem muszáj mindet kisütnünk, egy részét eltehetjük későbbre is. Ebben az esetben, a megfagyott tésztalabdákat szobahőmérsékleten vagy hűtőben kiolvasztjuk, és a fenti módon megsütjük.
Ha mégis mindet megsütöttük, de kimaradt pár darab, akkor a másnapos kekszet ecsettel átkenjük hideg vízzel, és pár percre forró sütőbe toljuk. Ugyanolyan ropogós külsejű, puhább belsejű keksz lesz a jutalmunk, mintha frissen sütöttük volna. ;)

Lecsós-kukoricás krumplitorta

A múlt nyár folyamán szándékosan nagyobb adag lecsót főztem, hogy egy részét eltegyem későbbre. Ahhoz képest, hogy télire szántam, már az ősz közepén kiolvasztottam a félretett adagot. De legalább a posztolása átcsúszott mostanra, amikor már friss zöldségekből is elkészíthetjük. :)
Az egyik feléből ez az étel készült, a másik felét pedig valami máshoz tettem volna félre, ha nem jön közbe a bibi nevű kéretlen közreműködő. :D De erről később!
Bár a blogon már fent van egy lecsós krumpli recept, de nem pont olyan, mint a mostani – az szaftosabb, lágyabb, gratin jellegű, míg ez jól szeletelhető, ám legalább annyira ízletes. :)
Miután meggyőződtem róla, hogy az étel sütés után szépen egyben maradt, ill. annak rendje és módja szerint körbe is fotózkodott, rákapcsolva a forma karimáját, déltájban épp tettem volna vissza a sütőbe melegíteni, amikor is ez a kis huncut úgy döntött, hogy előbb közelebbről is megnézi magának a járólapot. Az ebédünk pofára esett a sütőajtó előtt! Az egész cucc odalett, hiszen az alomjárta macskalábak és koszos papucsok által is összemászkált padlóról mégsem szedhettem össze, hogy a baleset okán immáron serpenyőben melegítsem meg. Utálok ételt kidobni, csakis alapos indokkal szoktam, és ez most a kukában végezte, hangos káromkodások közepette. Jól megcsinálta magának, az már biztos, és újra kellett gyártanom. Hiszen muszáj volt tudnom, milyen íze van, hogy legalább a róla készült fotók ne vesszenek kárba, és itt a blogon megmaradjon örök mementóként, ha majd sok év múlva az agyam is kikukázná eme csúfos incidens emlékét. Szerencsére az étel az ízét tekintve cseppet sem a kukába való, sokkal inkább a gyomrunkba. :D Érdemes volt újracsinálni. :)

Hozzávalók 16 cm-es kapcsos tortaformához:

50 dkg krumpli (tisztítva mérve)
30 dkg kész lecsó
10 dkg konzerv kukorica
2 tojás
15 dkg tejföl
só
8 dkg mozzarella
zsemlemorzsa a szóráshoz
kókuszolaj a sütéshez
aprított metélőhagyma
szezámmag

elkészítés:

1. A felkarikázott krumplit bő, forró olajban megsütjük, majd papírtörlőre szedve leitatjuk róla a zsiradékot, és megsózzuk.
2. A fele adag krumplit körkörösen lerakjuk a zsemlemorzsával beszórt kapcsos tortaformába, megkenjük a felvert tojásokkal kikevert tejföl felével, és elosztjuk rajta a lecsót.
3. Elrendezzük rajta a többi krumplit, a kukoricát, rásimítjuk a tojásos tejfölt, és körkörösen rátesszük a kis darabokra vágott mozzarellát.
4. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd tortarácsra téve kicsit hűlni hagyjuk. Lekapcsoljuk róla a sütőforma karimáját, meghintjük aprított metélőhagymával, szezámmaggal, és tálaljuk. Savanyúságot kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 30 perc

Meggyes túrókrémes linzertorta

Ez a torta nem éppen a külalakjáról lesz híres, mégis azonnal belopta magát a szívünkbe. :)
A tölteléket egy tálka meggymártásféleség ihlette, ami pár napig a hűtőben várt a sorára, hogy majdcsak kitalálom, mihez használhatnám fel. A meggyöntet eredetileg egy másik sütihez készült, de kicsit elszámoltam magam a sűrítőanyaggal, és puding lett belőle. :D Hígítani nem akartam, mert akkor már túl sok lett volna. Úgyhogy eltettem későbbre. Első ötletként pohárkrémnek szántam, a nagy melegre való tekintettel, de aztán valahogy megint linzertészta lett belőle. Hiába na, annyira szeretem! :D Jó ötlet volt túróval összeházasítani a meggypudingot, nem is hittem volna, hogy ennyire szeretni fogjuk. :)

Hozzávalók 18-20 cm-es tortához:

Tésztához:
25 dkg finomliszt
12,5 dkg vaj
9 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
2 tojássárgája
6 g sütőpor
egy csipet só

Töltelékhez:
25 dkg magozott meggy
4 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
½ citrom leve
2 dkg kukoricaliszt
2 ek. kókuszkrém
2 dkg vaníliás zabpudingpor
15 dkg túró
2 dkg porcukor
1 dkg Bourbon vaníliás porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sóval, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a tojássárgákat is hozzáadva összegyúrjuk.
2. A tésztát lisztezett felületen kb. 3 mm vékonyra kinyújtjuk, kivágunk belőle egy akkora kört, amekkora a tortaformánk, és a sütőpapírral bélelt formába fektetjük. Villával több helyen megszurkáljuk.
3. A többi tészta egy részét 2 db, 2-3 mm vékony 3 cm magas sávra nyújtjuk és kialakítjuk belőle a torta peremét. Óvatosan a tészta aljához nyomkodjuk, és nejlonzacskóba húzva hűtőbe tesszük 30 percre.
4. A megmaradt tésztát lisztezett vágódeszkára tesszük, téglalap alakúra nyújtjuk, és 1 cm széles csíkokra vágjuk. Nejlonzacskóba húzva hűtőbe tesszük.
5. A töltelékhez a meggyet a cukorral felforraljuk, fedő alatt puhulásig főzzük, majd botmixerrel pürésítjük.
6. A kukoricalisztet simára keverjük a citromlével, a kókuszkrémmel, a meggypéphez adjuk, és kis lángon, kevergetve besűrítjük. Teljesen kihűtjük.
7. A villával áttört túrót a kétféle porcukorral elkeverjük, a meggypudinghoz dolgozzuk, és botmixerrel krémesítjük.
8. A túrókrémet a tésztakosárba simítjuk, a töltelék közepére egy kis méretű pogácsaszaggatót teszünk, és körülötte küllő alakban a töltelékre fektetjük a tésztacsíkokat.
9. Leemeljük róla a pogácsaszaggatót, és a tortát előmelegített sütőbe toljuk. Ha megsült, lekapcsoltjuk róla a forma oldalát, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve tálaljuk. (Tapasztalatom szerint a linzertorták másnap még finomabbak.) ;)

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 35 perc

Tipp:
A töltelékhez kész meggydzsemet/-lekvárt is használhatunk.
Ha kimarad még egy kis tésztánk, készítsünk belőle meggylekvárral töltött linzereket.

Parmezános túrógombóc leves

Elharapódzóban van nálam a gombócmánia. :D Akkor legalábbis biztos, ha levesről van szó. Ha ui. ilyen típusú levesbetét van a tányérban, nem is kell mellé egyéb – sem darabos formában lévő zöldség, sem hús. Persze ezekkel is lehet még pluszban gazdagítani a levest – szoktam is, persze most a hús kivételével –, de az akkor már inkább a hideg évszakot idézi. Igazából ebben a levesben is van egy kis zöldség, csak épp krémesítve. Ha a múltkori levessel kell összehasonlítanom, akkor bizony nem tudok hatalmas különbségről beszámolni, legalábbis ami a készítésmódját illeti, hiszen mindkettő alapja ugyanúgy pürésített burgonya és hagyma. Az eltérés elsősorban a kétféle krumpli használatában keresendő – ettől lett teljesen más a két leves. Végtére is, ez a lényeg: az ízek!
Ezt sem először (és nem is utoljára) főztem meg, annyira tetszett mindkettőnknek. És most is elmondhatom, amit a múltkor: ezután nem kívántuk a 2. fogást. :)

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg krumpli, hámozva
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt pirospaprika
késhegynyi őrölt csípős paprika
½ mk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
1 ek. morzsolt oregánó
1 csapott ek. morzsolt bazsalikom
só
1 kis doboz sűrített paradicsom
1 csapott ek. cukor
1 kis csokor petrezselyemzöldje
1 ek. szilárd mangalicazsír
1,1 l zöldségalaplé vagy növényi főzet petrezselyemből
1 dl habtejszín
25 dkg túró
2 tojás
8 dkg reszelt parmezán
1 tk. Toscana fűszerkeverék
5 dkg tönkölybúzadara
3 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a fokhagymával a felhevített zsírra tesszük, meghintjük sóval, és megpároljuk. Hozzákeverjük a borsot, rátesszük a feldarabolt krumplit, és kissé lepirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a kétféle paprikát, a köményt, az oregánót, a bazsalikomot, és összeforgatjuk a paradicsompürével. Felöntjük annyi alaplével (vagy zöldfőzettel), amennyi épp ellepi (ha van, beletesszük a zsineggel összekötött petrezselymet), és a tűzre visszatéve puhulásig főzzük.
3. A levest botmixerrel krémesre dolgozzuk, hozzáöntjük a többi alaplevet, és épp csak összeforraljuk. A tejszínnel krémesítjük, és kevés cukorral édesítjük.
4. A túrógombóchoz a felvert tojást sóval, borssal, fűszerkeverékkel ízesítjük, összedolgozzuk a túróval, a reszelt sajttal, a búzadarával, és amint a dara megdagadt benne, hozzákeverjük a lisztet.
5. A masszából nedves kézzel kis golyócskákat formázunk, és a forrásban lévő levesbe potyogtatjuk.
6. Amint a gombócok feljöttek a leves felszínére, további 2 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és kitálaljuk az ételt.