Kapros-lila hagymás csicseriborsó saláta (vegán)

 

 

Egy ideje gyakran használok csicseriborsót, de többnyire csak falafelt szoktam belőle készíteni. Tiszta szégyen ez az egyoldalú felhasználási mód – én is érzem a belső nyomást arra vonatkozóan, hogy egyéb csicseris ételekre is sort kerítsek. :D Így is tettem, és erre a salira esett a választás. Mindkettőnknek nagyon ízlett, már csak azért is, mert majonézes-mustáros alapú. Nem beszélve a kaporról, ami néhány éve már nekem is nagyon jó barátom, és egy korábbi salátám is ennek a fűszernövények köszönhetően lépett elő anno a kedvencemmé. Egyértelmű volt, hogy kapor barátunknak most sem mondhatok nemet. Bár sajnos mivel frisset nem kaptam, a szárított változatát használtam. Így is szeretni való lett, mégis azt javaslom, hogy inkább friss kaporral készítse el az, aki most kedvet kapott hozzá. ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg konzerv csicseriborsó
4 dkg konzerv csemegekukorica
4 dkg csemegeuborka
1 kis fej lila hagyma
3 ek. vegán majonéz
1 ek. dijoni mustár
1 ek. friss, aprított kapor (vagy szárított, de számoljunk azzal, hogy nem elég intenzív az íze)
1 ek. frissen facsart citromlé
őrölt színes bors
só

elkészítés:

1. A megtisztított, apróra vágott lila hagymát megsózzuk, negyedórát állni hagyjuk, majd folyó víz alatt leöblítjük és alaposan lecsepegtetjük. (Ha valakit nem zavar a hagyma intenzív aromája, az esetben nem szükséges besózni és leöblíteni.)
2. A fele mennyiségű csicseriborsót villával összetörjük és belekeverjük a majonézt, a dijoni mustárt, valamint a citromlét.
3. Kaporral, sóval, őrölt borssal fűszerezzük, majd beleforgatjuk az egészben hagyott csicseriborsót, a kukoricát, a picire aprított uborkát és a lila hagymát. 1-2 órára vagy fogyasztásig hűtőbe tesszük.

Megjegyzés:

Ehetjük önmagában vagy köretként, de pirítósra halmozva vagy szendvicsbe téve is fogyaszthatjuk.
Készíthetjük nem vegán módra, akár tejföllel vagy joghurttal is.

 

 

Zöldség egytál pirított búzakolbásszal (vegán)

 

A Kutyinyeknek már 2 napja köles ehetnékje volt. Én mondjuk marhára nem kívántam, de ha ő azt akar enni, akkor nincs mese, azt kell főzni. Mivel nálunk bizonyos zöldségek (pl. brokkoli, karfiol) még mindig nem jöhetnek szóba, ezért csak olyanokat használhattam a köles gazdagítására, amiket szeretünk. Így aztán megint a jó öreg répa után nyúltam, azonban a köles mellé most szárzeller és csicseriborsó is került, hiszen ezeket az utóbbi időben szerencsére megkedveltük. Viszont még valami mással is dúsítani akartam az ételt. A hűtőben már egy ideje hol ide, hol oda pakolódott a vegán kolbász – gondoltam, azt is felhasználom. De még jó, hogy nem forgattam hozzá az ebédünkhöz, ui. már a zacskó felbontásakor megcsapott egyfajta szaganyag. Ám itt és most nem fedném fel, mire emlékeztetett. :D Lényeg, hogy számomra a kellemetlen kategóriába tartozik, úgyhogy jobbnak láttam távol tartani a raguvá főtt zöldségektől – az ételt búzakolbi nélkül kaptam lencsevégre. Maga a kolbász egyébként egy kis tálkába gyűjtve azért ott szerepel a képeken. ;) Szerencsére nem kellett kidobni, mert a Kutyafül úgy döntött, hogy ő bizony egymaga megeszi az összes pirított vegán kolbászt. Ám végül azt mondta, többet ne vegyünk. :D Persze aki szereti, az egész nyugodtan dúsíthatja vele a kölesét. ;)

 

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

10 dkg köles
10 dkg konzerv csicseriborsó
kb. 15 dkg póréhagyma
10 dkg sárgarépa
1 szárzeller
½ fej vöröshagyma
1 Palermo paprika
½ szál hegyes erős paprika
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. bazsalikom
1 ek. majoránna
1 ek. füstölt pirospaprika
őrölt tarka bors
só
1 ek. kókusztejszín
1 ek. szilárd kókuszzsír
3,5 dl víz
aprított petrezselyemzöldje
1 szál búzakolbász

elkészítés:

1. A búzakolbászt felkarikázzuk, és zsiradékmentes serpenyőben kissé megpirítjuk. Félretesszük. (Ezt a lépést persze kihagyhatjuk, ha nem akarunk búzakolbászt tenni az ételbe.)
   
2. A felaprított vöröshagymát a felhevített kókuszzsíron fedő alatt, közepes lángon 1 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a csíkokra vágott paprikákat, megsózzuk, és lefedve 2-3 percig sütjük.
3. Rátesszük a szintén vékony csíkokra vágott sárgarépát, és ugyanúgy fedő alatt pároljuk további 2 percig.
4. Beletesszük a felszeletelt zellerszárat, a zúzott fokhagymát, megfűszerezzük, és lefedve pároljuk 1 percig.
5. Hozzákeverjük az átmosott, lecsepegtetett kölest, felöntjük a vízzel, és fedő alatt, kis lángon félpuhára főzzük.
6. Hozzáadjuk a csicseriborsót, a kókusztejszínt, és a levét elforralva készre főzzük az ételt. Végül beleforgatjuk a pirított búzakolbászt. Tálaláskor megszórjuk aprított petrezselyemzölddel.
   

 

 

Narancsos-csicseriborsós csirkemell saláta Cheddarral

 

 

 

Annyira odavagyunk a szőlős tofusalátáért, hogy már szinte szégyellem, hányszor került asztalra az elmúlt hetekben. :D Muszáj volt hát kiötölnöm egy olyan alternatívát, ami legalább annyira szerethető, ugyanakkor kevés időbe telik elkészíteni, és ugyanúgy tele van egészséges hozzávalókkal. Mindenképp a narancsra szavaztam, mert azt egy ideje kifejezetten kívánom. Ezúttal – annyi vegán kaján túl – hús is került a salátába, mert a fagyasztóban még ott várakozott a karácsonyi húsételekhez vásárolt, kimaradt csirkemell. A kiolvasztott husi egészen kis része tehát ilyen módon felhasználódott.
Az igazat megvallva, még mindig meglep, mennyire finom tud lenni az olyan saláta, amiben bármilyen üde, citrusos gyümölcs zöldségekkel, sőt ebben az esetben sült hússal van kombinálva. Igazán harmonikus ízkombinációt alkotnak, és én ennek a salátának az esetében is úgy éreztem, hogy számomra egyszerűen megunhatatlan. Sajnos, a Kutyafül most nem osztozott a véleményemben, a narancs miatt nem volt oda ezért a saliért. :( Sebaj, legalább több maradt nekem! :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

10 dkg csirkemellfilé
10 dkg konzerv csicseriborsó
7 dkg vörös Cheddar sajt
3 dkg kesudió
2 narancs
1 nagy ek. görög joghurt
1 ek. majonéz
1 tk. reszelt torma
1 tk. akácméz vagy agavészirup
őrölt tarka bors
só
3-4 szál petrezselyemzöldje
1 szűk ek. extra szűz olívaolaj
1 szűk ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A csirkemellet kisebb kockákra vágjuk, sóval, őrölt borssal ízesítjük, összekeverjük az olívaolajjal, és negyedóra pihentetés után felhevített erpenyőben pirosra sütjük. Félretesszük hűlni.
2. A kesudiót durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. A sajtot felkockázzuk. A petrezselymet finomra aprítjuk.
3. A narancsot úgy hámozzuk meg, hogy a belső, fehér héja se maradjon rajta. A gyümölcshúst kifilézzük és a filéket 2-3 darabra vágjuk.
4. A hártyában maradt narancslevet kipréseljük, elkeverjük a joghurttal, a majonézzel, tormával, mézzel, olívaolajjal, és őrölt borssal, kevés sóval ízesítjük.
5. A csicseriborsót villával pépesre törjük, hozzáadjuk az aprított petrezselyemzöldet, összekeverjük a joghurtos narancslével, és beleforgatjuk a sült csirkemellkockákat, a kockázott sajtot és a pirított kesudiót. Behűtve kínáljuk.

 

 

Hamis fasírt fűszeres pirított krumplival, magyarosan

...olcsón, finomat-projekt vol. 1

 

 

...vagy legalábbis „nem túl drágán” – lehetne az alcím.
Először is, picit húzom a nyakam amiatt, hogy ilyen faék egyszerűségű ételt teszek közzé. Ugyanitt bocsánatot is kérek azoktól, akiknél a pirított vagy tepsis krumpli alap kaja. Talán nevetséges, hogy főételként ilyesmi felkerülhet egy gasztroblogra, pláne ilyen hosszú kihagyás után, de ígérem, a leírásból kiderül, hogy miért vetemedtem erre. ;)
Hogy fokozzam a szégyent, ez a poszt eredetileg csakis a krumpli miatt íródott. :D De aztán rájöttem, hogy amit mellé készítettem, az annyira egyszerű, olcsó és finom étel, a tetejébe még tápláló és egészséges is, hogy az alábbi fűszerezéssel készítve, itt a helye a blogon. Ez pedig nem más, mint a mi imádott falafelünk (amit – szintén: micsoda skandalum! – már feltettem egyszer a Sünisre). A csicseriborsó fasírt azért is jó választás, mert sem tojás, sem liszt nincs benne, aminek köszönhetően valóban pénztárcakímélő ételnek számít. Amellett nagyon gyorsan elkészíthető – igaz, olajban… bocsi! De talán enyhítő körülménynek számít, hogy mivel valódi fasírt módjára is fűszerezhetjük, így kóstolás után még azok is elismerően nyilatkozhatnak róla, akik amúgy hardcore húsevők. Szóval ezzel kicsit visszaszoríthatjuk a húsfogyasztást is. ;) A falafel tehát, együtt a pirított krumplival, abszolút megfelel az „olcsón, de finomat” kritériumnak. Ami pedig manapság sajnos igencsak fontos szemponttá vált. Megsúgom, hogy egyébként a falafelnek is létezik abszolút értékelhető, olajmentes változata, bár az azért nem pont ugyanaz, akárcsak a klasszik sült krumpli vs. tepsis esetében.)
Na de vissza a burgonyához! Szerintem nincs olyan ember, aki ne szeretné a sült krumplit. Sajnos, azonban úgy néz ki a helyzet, hogy ilyen olajárak mellett egyre ritkábban ehetjük, hiszen a sütéséhez jelentős mennyiség szükségeltetik belőle. Szerencsére bennünket a Kutyafüllel ez nem taglóz le annyira, mert eleve ritkán szoktam olajban sütött krumplit készíteni. Bevallom, hogy akkor viszont a még drágább kókuszolajat részesítem előnyben, részben azért, mert a napraforgóolajnál kevésbé szagos.
Sütőben pirított krumplit korábban sosem csináltam, inkább batátával műveltem ugyanezt, szóval számomra ez a készítési mód nagyon is újdonságszámba megy, pontosabban ment, úgy 3 hónappal ezelőttig. A barátnőmmel való egyik beszélgetés alkalmával ui. nemrég szóba került, hogy ő a sült krumplinak már csak a szinte olajmentes változatát szokta csinálni. A beszélgetés óta megtáltosodtam, és 80%-ban már én is inkább így elkészítve teszem az asztalra ezt a zöldséget. Bár a krumpli külseje így nem lesz annyira ropogós, mint amikor mély olajban sütjük, de előnye – azon túl, hogy alig igényel zsiradékot –, hogy készítés közben nem fröcsög összevissza az olaj, ill. hogy a burgonyát alaposan be lehet fűszerezni, továbbá egyéb zöldségekkel együtt is készíthetjük. Úgyhogy nálunk igazi kedvenc lett. Persze azért nem mondunk le a „rendes” sült krumpliról sem, viszont ezek után még inkább felértékelődik, amikor a hagyományos módon készítem: mély olajban.
Én egyébként leggyakrabban vöröshagymával, sárgarépával, batátával és néha szemes kukoricával kombinálom.
Szóval, aki számára szintén újdonságnak számít a krumpli sütőben való sütése, pláne falafellel tálalva, az bátran próbálja ki az alábbi receptet – garantálom, hogy nem fog csalódni! ;)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a csicseriborsó fasírthoz:
15 dkg áztatott csicseriborsó (7-8 dkg száraz csicseriborsóból)
1 kis csokor petrezselyemzöldje
1 kis fej vöröshagyma (kb. 5 dkg)
1 ek. őrölt pirospaprika
1 tk. fokhagyma-granulátum vagy 3 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt fűszerkömény
késhegynyi erős paprika
őrölt tarka bors
só
2,5 dkg szezámmag (elhagyható, de nem érdemes)
70-80 ml víz
növényi olaj a sütéshez

a pirított krumplihoz:
70 dkg sütni való krumpli
1 tk. őrölt pirospaprika
késhegynyi csípős paprika
1-1 tk. oregánó, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom
1 csapott tk. fokhagyma-granulátum vagy 4 gerezd fokhagyma
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt tarka bors
só
3 ek. növényi olaj (nálam extra szűz olívaolaj)

elkészítés:

1. A falafelhez az előző nap beáztatott, majd lecsepegtetett csicseriborsót a száráról letépkedett petrezselyemlevélkékkel, a darabokra vágott hagymával (fokhagymával) és a vízzel együtt késes aprítóban krémesre daráljuk.
2. A pépet keverőtálba szedjük, hozzáadjuk a szezámmagot, befűszerezzük és alaposan összekeverjük. Lefedve hűtőbe tesszük 2 órára.
3. A meghámozott krumplit, méretétől függően cikkekre vágjuk, tálba tesszük. Egy kis tálkában a fűszereket és a sót összekeverjük az olajjal, a krumplira öntjük, és alaposan összeforgatjuk.
4. A fűszeres krumplit sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük úgy, hogy a cikkek ne fedjék egymást, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük. Sütés közben egyszer átfordítjuk a krumplicikkeket, hogy mindkét oldaluk pírt kapjon. (Grillezve is süthetjük.)
5. Miközben a krumpli sül, serpenyőben olajat hevítünk. Egy teáskanál és a tenyerünk segítségével kis diónyi méretű fasírtgolyókat formázunk, és közepes lángon kisütjük. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a felesleges zsiradékot.
6. A krumplit tálalás előtt utánasózzuk, ha szükséges, és a falafellel együtt tálaljuk.

Tipp:

• Én a sütő „pirított burgonya” funkcióját használom, ami tulajdonképpen grillezve süt. Így 30-35 perc alatt készül el a krumpli.
• A krumplihoz egyéb zöldségeket is adhatunk, illik hozzá a batáta, a sárgarépa, kukorica, cékla, karfiol, brokkoli stb.
• Amennyiben vöröshagymával, esetleg fokhagymával együtt szeretnénk sütni, akkor a karikára szelt hagymát (és/vagy a félbevágott fokhagymagerezdeket) inkább a sütési idő felénél forgassuk a krumplihoz, különben megég. A kukoricát pedig a sütés vége felé adjuk hozzá. A fűszereket kedvünk szerint variálhatjuk.
• Készíthetünk hozzá mártogatót is. Ehhez én 25 dkg tejfölt összekevertem 10 dkg túróval, 2 ek. majonézzel, 1 ek. aprított petrezselyemzöldjével,  1 tk. magos dijoni mustárral, 1 jó tk. agavé sziruppal (lehet méz, esetleg porcukor is), 1 ek. extra szűz olívaolajjal, és őrölt tarka borssal, sóval fűszereztem.
  

Megjegyzés:

A csicseri masszából érdemes többet készíteni (tehát kb. 15 dkg száraz csicseriborsót áztassunk be), részben azért, mert a massza hűtőben pár napig eláll, és így akár másnap vagy harmadnap is frissen süthetünk belőle falafelt. Másrészt pedig a késes aprító tartályának befogadó képessége miatt, mert könnyebben darál, ha majdnem tele van. ;)

 

Parmezános falafel sütőben sütve, paradicsomos bulgurral

 

 

 

Annyira beleszerettünk a falafelbe, hogy rögtön vettünk 1 kiló csicseriborsót. :D Megkérdeztem a Kuytafült, nem bánja-e, ha előfordul olyan, hogy egymás után két nap is asztalra teszem – a mosolyát igennek vettem. De hogy ne érje szó a ház elejét, mármint abból a szempontból, hogy unalmas a kaja, harmadik nekifutásra már sütőben sütöttem ki a falafeleket, sőt sajtot is csempésztem bele. Huhuhuhú, de jól tettem, mert a parmezántól szerény megítélésem szerint fergetegesre sikeredett. Persze ez elsősorban nem nekem, hanem a sajtnak köszönhető, de azért az ötletnek is jár dicséret, ugye?! :D Na jó, csak viccelek, mert valójában nem kell ahhoz nagy fantázia, hogy sajtot keverjünk egy zöldségfasírthoz.
A paradicsomos bulgur egyébként szintén jó találmány, biztosan készíti így más is, de számomra ez volt az első alkalom. Úgy gondoltam, jó ötlet összeházasítani őket, és ha a bulgur alapból vízben fő, miért is ne tehetné meg ugyanezt darabolt paradicsomban és annak levében. Nem is cáfolt rá, boldogan főtt puhára az alternatív fürdőben is. :D A jó ebédhez már csak a nótaszó hiányzott, de ettől inkább eltekintettem. :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

a parmezános falafelhez:
10 dkg száraz csicseriborsó
½ fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. őrölt pirospaprika
1 tk. currypor
1 csapott tk. fűszerkömény
1 ek. Toscana fűszerkeverék
őrölt fekete bors
só
10 dkg parmezán sajt
2 ek. szezámmag
75 ml víz
kevés olíva- vagy kókuszolaj

a paradicsomos bulgurhoz:
12 dkg bulgur
1 doboz darabolt paradicsomkonzerv
1 fej (10 dkg) vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
1 tk. őrölt pirospaprika
1 tk. fűszerkömény
1 tk. bazsalikom
1 mk. őrölt rozmaring
őrölt fekete bors
só
2 ek. agavészirup (vagy folyékony méz)
3 ek. extra szűz olívaolaj (vagy folyékony mangalicazsír)
2 dl víz

elkészítés:

1. A falafelhez a csicseriborsót 10-12 órára háromszoros mennyiségű vízbe áztatjuk, másnap lecsepegtetjük.
2. A csicseriborsót a szezámmag és a sajt kivételével késes aprítóban ledaráljuk, majd 2 óra pihentetés után hozzákeverjük a reszelt parmezánt és a szezámmagot.
3. A masszából 10 golyót formázunk és ellapítjuk. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és azokon a helyeken, ahová a falafeleket tesszük, eloszlatunk egy kevés növényi olajat.
4. A fasírtok tetejét és lekenjük kevés olajjal, és 190°C-os sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük.
5. Amíg a falafel sül, a felhevített zsiradékon, kevés sót adva hozzá, kissé lepirítjuk a finomra aprított hagymát és a fokhagymát.
6. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a fűszereket, felöntjük a paradicsomkonzervvel, a vízzel, és hozzáadjuk a bulgurt. Nagy lángon felforraljuk, majd kis lángon készre főzzük. Utánasózzuk, és az agavésziruppal kissé megédesítjük. A falafellel együtt tálaljuk.

 

Falafel jégsaláta ágyon fűszeres joghurttal, naan kenyérrel

...avagy a jégsaláta és én

 

Ez a poszt nem is annyira a falafelnek, hanem inkább a jégsalátának íródott, mert bár az utóbbi is nagyon ízlett nekünk, és szerintem a jövőben futószalagon fogom gyártani, de az 1 hét alatt betermelt sali-mennyiség alapján tényleg inkább „ő” a lényeg – nekem. :D
Ősalátasága iránt érzett újkeletű rajongásom ténye már csak azért is örvendetes, mert eddig nemhogy nem volt jellemző rám, hogy zöld színű növényt vegyek a számba köret vagy csupán kísérő gyanánt, hanem olyan szinten nem kedveltem a nekem fűízű izéket, hogy amióta csak élek, mindig messzire toltam ezeket magamtól (borzalom, tudom :D). Mígnem egy lassan 8 évvel ezelőtti napon a Kutyafülnek szánt salátából egy falatot hajlandó voltam megkóstolni. Akkor kinyilatkoztattam, hogy én ezt egyszer szerintem szeretni fogom. Jól éreztem én azt akkor, mert a kedvenc éttermünk kínálta, szintén kedvenc húsmentes ételünk alapját képező zöldséget úgy 2 éve tényleg szívesen ropogtatom. Sőt, az éttermi tányéron szorosan belekapaszkodó rukkola és madársaláta is lecsúszik most már a torkomon – pedig azok nem is ropognak. (Tény, hogy ami ropog, az pláne jöhet. :D) Innen pedig mondhatni egyenes út vezetett odáig, hogy a boltban végre leemeljek a polcról egy fej jégsalátát, hogy aztán azt itthon én magam készítsem el, majd másnap rácsodálkozzak, hogy seperc alatt elfogyott. :D
Egy hét alatt annyit betoltam belőle (a Kutyinyekkel karöltve), amennyi szerintem már lemossa rólam az eltelt évek salátamentességének szégyenét. :D És ez bizony dupla gyalázatnak számít, lévén hogy egyébként gasztroblogot írok. Szóval, kedves egyéb fajta zöldségek, előttetek a reményteli jövő, amelyben végre most már engem is megörvendeztethettek!
És akkor térjünk rá a falafelre, amiről évek óta tudom, hogy létezik, mégsem jutott eszembe ez idáig, hogy nekifogjak. Most viszont, hogy pöttyet ráuntam a krémlevesekre, egyre többet agyalok azon, mi legyen nap nap után a mi húsmentes ebédünk. Így esett a választás – imádott jégsalátámhoz pont jó lesz alapon – erre a közel-keleti ételre.
Persze jó pár receptet végigbogarásztam, és naná hogy sokfélét találtam. Van, aki a masszához lisztet ad, vagy épp tojást, a fűszerezést pedig ki-ki a maga ízlése szerint oldja meg. Végül egy autentikusnak aposztrofált készítési mód mellett tettem le a voksomat, ami szerint sem lisztre, sem tojásra nincs szükség, ami így a falafel kapcsán abszolút beilleszthető a vegán táplálkozásba is. (A saláta és a naan esetében a joghurt és a tejföl kiváltható növényi alapúra – szem előtt tartandó a vegánosítást.)
Összefoglalva: a falafel az új kedvencünk! Én, aki alapvetően normális tempóban eszem, ezt a cuccot olyan gyorsasággal faltam be, mint aki egy hete nem evett. :D
Vigyázat, nehogy a húsimádók is megszeressék, mert amúgy a finomra darált húsból készült fasírtra hajaz – a szobába bekúszott szaganyag alapján is. ;) :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a falafelhez:
25 dkg áztatott csicseriborsó (kb. 15 dkg száraz csicseriborsóból)
3 dkg lila hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
4 dkg szezámmag
1 csapott ek. currypor
1 tk. őrölt pirospaprika
1 csapott tk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
só
kb. 1 dl víz
1 l növényi olaj a sütéshez

a salátaöntethez:
15 dkg natúr joghurt
5 dkg tejföl
2,5 dkg finomra aprított lila hagyma
1 nagy gerezd áttört fokhagyma
1 ek. aprított vagy 1 tk. szárított petrezselyemzöldje
1 mk. currypor
¼ mk. tört cayenne bors
őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. agavé szirup vagy méz
1 tk. frissen facsart citromlé

továbbá:
8 db naan kenyér (személyenként 2 db)
½ fej jégsaláta
8 koktélparadicsom (naanonként 2 db)

elkészítés:

1. A csicseriborsót alaposan átmossuk, és háromszoros mennyiségű vízben 10 vagy akár 24 órán át áztatjuk.
2. A salátához az öntet hozzávalóit összekeverjük, és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. (Addig minden egyebet elkészítünk.)
3. A csicseriborsót másnap leszűrjük, a többi hozzávalóval együtt késes aprítógépbe tesszük (a szezámmagnak csak a felét adjuk hozzá), és jól leturmixoljuk. A masszát lefedjük, és minimum 1,5 órára hűtőbe tesszük.
4. Ez idő alatt elkészítjük a naant, egymás után kisütjük, és konyharuhával letakarva melegen tartjuk.
5. A csicseriborsó masszához adjuk a többi szezámmagot, kézzel vagy evőkanállal 20 kis golyót formázunk belőle, és bő, nem túlzottan forró olajban – a serpenyőt néha óvatosan megmozgatva – néhány perc alatt kisütjük. A kívül ropogós, belül levegős állagú fasírtokat papírtörlőre szedjük, és néhány percig állni hagyjuk.
6. A tépett salátadarabkákból „megágyazunk” a naanokon, 2-2 szem négybe vágott koktélparadicsomot teszünk rájuk, majd személyenként 5 db falafelt osztunk el rajtuk (kicsit összetépkedve is lehet, hogy a naant szendvicsként félbehajtva, könnyebben lehessen enni). Meglocsoljuk az öntettel, és tálaljuk.

Megjegyzés:

• A falafelbe rendszerint szódabikarbónát vagy sütőport tesznek, de ez szerintem nem fontos. Első alkalommal még papírkutya voltam kihagyni belőle, de az előírt egy mokkáskanálnyi szódabikarbónától fura szaga lett. A büdösség viszont étel kapcsán kifejezetten nem kívánatos tényező (sosem felejtem a Kuala Lumpur-i hotelban terjengő durián-bűzt), így aztán következőleg anélkül csináltam – teljesen jól működött, a belseje így is puha és levegős lett. ;) (Sütőporral viszont még nem próbáltam.)
• A fűszerezést kedvünkre variálhatjuk, pl. korianderzöldet, római köményt, kurkumát, vagy bármilyen egyéb keleti fűszert is használhatunk, arab ételről lévén szó.
• Fontos, hogy az olaj ne legyen túl forró, különben a golyócskák szétesnek (vagy nagyon megrepednek, ahogy az nálam némelyiküknél meg is történt). Ugyanezen ok miatt elengedhetetlen a kellő ideig történő hűtés is.
• A falafelmassza hűtőben 1-2 napig eláll, de akár le is fagyaszthatjuk.
  
• A csicseriborsó-fasírtot inkább pitába töltik, de naanba csavarva éppen annyira finom, bár abból hajlamos kipotyogni a „cucc”. :D