Gyors grillkolbászos-hagymás kenyérlepény szőlővel és dióval

 

 

 

„Hú mög há”, vagyis szerelem első kóstolásra! Vagy inkább harmadikra. Mert Jamie Oliver gyors pizzájának a tésztája első alkalommal bizony nem ízlett. Le is pöttyentem, de azért nem annyira, hogy ez a kedvemet szegje. Sőt, inkább arra inspirált, hogy úgy alakítsak rajta, hogy az mindkettőnk számára valóban szerethető legyen, és harmadik nekifutásra már rá merjem tenni a híres brit szakács által ajánlott feltétet. Elsőre és másodikra ui. szándékosan más ízesítéssel sütöttem meg. És milyen jól tettem, mert így nem veszett kárba a drágább alapanyag, és rögtön kiderült, hogy csupán a liszt és víz keverékéből száraz cipőtalp sül ki. Nálam legalábbis. De simán lehet, hogy az általam használt – egyébként minőségi és adalékanyagmentes – lisztben és a sütőnkben keresendő a hiba. Természetesen nem vagyok oly’ botor, hogy egy ilyen pórias tésztától (ami gyakorlatilag pászka, azaz kovásztalan kenyér, de az elzászi németek Flammkuchenje is szinte pont ilyen) olasz pizzaélményt várjak, de azért egy hangyányit jobbat reméltem. Úgyhogy másnap újráztam, és némi sütőporral kívántam megoldani a problémát, hátha attól levegősebb lesz; valamint a víz egy részét joghurtra cseréltem. Nem jött be.😆 Úgyhogy harmadik nekifutásra mégis belecsempésztem egy minimális mennyiségű élesztőt (plusz némileg módosítottam a Jamie-féle sütési eljáráson is), ami már nyers állapotában is olyan lepénytésztát eredményezett (lásd Flammkuchen), hogy bátran rápakoltam az eredeti receptben látott feltétet.
Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem a negyedik, tökéletesre sikerült sütés eredményét fotóztam le, hanem a harmadikat. Ez utóbbinak a tésztáját ui. még rövidebbre nyújtottam annál, mint azt, amit végül 10 pontosnak ítéltem. Persze, aki jobban kedveli a képeken is látható módon, azaz icipicit vastagabb tésztával, annak éppen így lesz jó, de számomra ez a kenyérlepény valamiért igazán vékonyra nyújtva és ropogós széllel az igazi. Mindenképp próbáljátok ki, mert valóban pik-pakk megvan vele az ember, ugyanakkor pazar lakomában lehet részeteket!😉

 Hozzávalók 2 személyre:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
½ mk. só
egy csipet cukor (elhagyható)
1 tk. extra szűz olívaolaj
3 g friss élesztő
kb. 1 dl víz

a feltéthez:
8 dkg bajor minigrillkolbász (eredetileg Cumberland kolbász)
1 fej lila hagyma
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér és piros vegyesen)
5 dkg dióbél (eredetileg fenyőmag, de azt sehol sem kaptam)
½ szál rozmaring
őrölt fekete bors
só
1 ek. akácméz
1 ek. olívaolaj
2 ek. olajban eltett aszalt paradicsom, aprítva
2 ek. 20% zsírtartalmú tejföl (eredetileg nem kell)
1 cs. mozzarella

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük a cukorral és egy kevés langyos vízzel, majd rögtön hozzáadjuk a sót és az olívaolajat. A többi vizet fokozatosan adagolva hozzá, lágy tésztává gyúrjuk. Lisztezett munkalapra tesszük, betakarjuk egy tállal, és addig hagyjuk pihenni, amíg a feltét hozzávalóit előkészítjük.
2. Az aszalt paradicsomról lecsepegtetjük a felesleges olajat – az olajból 1 evőkanlányit serpenyőbe teszünk –, apróra vágjuk és összekeverjük a tejföllel.
3. A megtisztított lila hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük. A kolbászkákat felkarikázzuk. A megmosott szőlőszemeket félbevágjuk. A diót felaprítjuk. A rozmaringágról lecsipkedjük a levélkéket. (Ha gyorsak voltunk, hagyjuk még egy kicsit pihenni a tésztát – összesen kb. 20 perc elegendő.)
4. A pihentetett tésztából 2 gombócot gömbölygetünk, és enyhén lisztezett munkalapon mindkettőt ovális alakúra nyújtjuk. (Ha vastagabbra szeretnénk, akkor kb. 23 cm hosszúra, és 13 cm szélesre, ha a vékony és ropogós változatot kedveljük, akkor akár 35 cm hosszúra is kinyújthatjuk.) Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, és 5 percre letakarjuk egy konyharuhával.
5. A serpenyőben lévő olajat felhevítjük, rátesszük a kolbászkarikákat, és amint egy kis pírt kaptak, hozzáadjuk a feltét többi elemét a szőlő kivételével. Őrölt borssal, kevés sóval ízesítjük, és néha megkeverve, 2-3 perc alatt összepároljuk. A végén beleforgatjuk a szőlőt, és mézzel édesítjük.
6. A tésztalapokon elosztjuk a tejföllel kevert aszalt paradicsomot, kétfelé osztva ráhalmozzuk a szőlős-kolbászos-hagymás-diós keveréket, és rátépkedjük a mozzarella felét.
7. A pizzákat előmelegített sütőben megsütjük, majd a sütőből kivéve rátépkedjük a többi mozzarellát. Rácsra szedve kicsit hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 240°C
sütési mód: alul-felül sütés (a középső sínben)
sütési idő: 12-15 perc

Megjegyzés, tipp:
A fenti tésztamennyiségből készíthetünk 1 nagy vagy 3-4 kisebb lepényt is.
Én a fenti mennyiségből 4 db kb. 27 cm hosszú és 10 cm széles, nagyon vékonyra nyújtott lepényt is készítettem már – úgy jobban szeretem.

 

Szőlős-diós sajttekercs

 

 

Idén karácsonyra készítettem életemben először sajttekercset; kétfélét, mert a Kutyafül nem szereti a főtt tojást. Hogy ne maradjon ki a jóból, egy egészen másfajta tölteléket is kifundáltam. Amikor másnap felszeltem, elém tárult a szép látvány, és mivel a végeit levágtam, ezért az ünnepi asztalra való feltálalást megelőzően meg tudtuk kóstolni, ellenőrizendő a minőséget. :D A sajtrolád átment a vizsgán – olyannyira, hogy szilveszterre újabb adagot készítettem, és mindenképpen le kellett fotóznom, hogy feltehessen ide is, hátha valaki kedvet kap hozzá. ;)
Mi nagyon szerettük, úgyhogy a jövőben egészen biztosan elmaradhatatlan kelléke lesz az ünnepeknek, akár karácsonyról, akár az év utolsó napjáról legyen is szó. :)

 

 
Hozzávalók 1 kis rúdhoz:

9 szelet lapkasajt
10 dkg ementáli sajt
10-15 dkg sertéssonka (nálam ez 3 nagy szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
1 doboz (125 g) natúr sajtkrém (nálam Philadelphia light)
2 dkg vaj
4 dkg mag nélküli szőlő (zöld és piros vegyesen is lehet)
3 dkg pekándió vagy dió (esetleg pisztácia, akinek van mit a tejbe aprítani :D)
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a megmosott, leszárított szőlőszemeket karikára szeljük vagy felaprítjuk. A diót durvára vágjuk, zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük.
2. A krémsajtot kikeverjük a puha vajjal, őrölt borssal ízesítjük, majd hozzáforgatjuk a szőlőt és a pirított diót. 30 percre hűtőbe tesszük.
3. Egy gáztepsit kibélelünk sütőpapírral, és vékonyan átkenjük olajjal. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – ráfektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 3-3 sajtot használunk fel.
4. Egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
5. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben rögtön elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. (Ne hűtsük ki túlzottan, mert akkor nem lehet majd szépen feltekerni!)
6. A krémsajtos keveréket megsózzuk, átkeverjük, (rúd alakban) a sonkás-sajtos alap hosszabbik szélére halmozzuk, és a sütőpapír segítségével szorosan felgöngyöljük. A rudat folpackba tekerjük, a végeket összesodorjuk*, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.

Megjegyzés:

• Sonkája válogatja, hogy hány szelet (ill. hány deka) kell a sajttekercshez. Én a 2. alkalommal ugyanúgy Pikok márkájút használtam, de nem óriásszeletes Morva-, hanem főtt, füstölt sertéssonkát, amiből 6 szelet kellett. Volt rajta egy kis kövérje, de azt levágtam róla. Így 15 dkg volt.
• *Amikor a rolád két végén a folpackot az ujjaink közé fogjuk, közben formázni is tudjuk a sajtot. Ezt úgy kivitelezzük, hogy az ujjaink között összecsippentve tartjuk a folpack végeit, és a munkalapra fektetett tekercset magunk felé görgetjük, ilyen módon tömörítve és simára formázva azt.
• Felszeleteléskor fontos, hogy ne nyomjuk bele a kés élét a sajttekercsbe, mert könnyen benyomódik, és oda lesz a szép forma. Igyekezzünk a kést magunk felé húzni, és lefelé éppen csak egy kicsit nyomni. Ezután emeljük ki a kést a vájatból, majd újra illesszük bele, és a kést ismét húzzuk magunk felé, kissé lefelé is nyomva. Így szépen fokozatosan teljesen át tudjuk vágni a rudat.

 

Szőlős-kecskesajtos borkorcsolya

 

 

 

A minap úgy elszaladt az idő a reggel és a délidő között, hogy amikor végre eszméltem, hogy ebédet kéne gyártani, nagy hirtelen semmit sem tudtam kitalálni, tésztát pedig nem akartam főzni. Hogy, hogy nem, előző napról maradt még kemény két darab túrófasírt, de azzal nem laktunk volna jól. Aztán eszembe jutott az október elején vásárolt házi kecskesajt, hogy abból micsoda pazar ebédet rittyenthetnék. :D Úgyhogy gyorsan ki is bontottam az egyiket, és felkockázva, az imádott nagy szemű szőlővel katonasorba állítva, nyársra húztam, majd megfürdettem az alább közölt öntetben, és – a fotó, ill. az esztétikus tálalás kedvéért – a kis nyársakat jégsalátára rendeztem. Ez így, borkorcsolyának vagy előételnek már kerek egész lenne, de nekem laktató ebédre volt szükségem. Igaz, ez utóbbi szándék valahol félúton újra elfelejtődött, és azon kaptam magam, hogy fotóháttereket válogatok. :D Aztán itt leragadva megszülettek ezek a képek. Mígnem ¾ 12-kor újra eszméltem, és a fagyóban lévő zsemléből gyorsan kiolvasztottam párat. Azokat olívaolajon megpirítva kínáltam a nyársakhoz, a kevéske újramelegített túrófasírttal megfejelve. Szóval nekünk ez most az ebédünk lett, de másnak tényleg lehet borkorcsolya – az egyébként is jobban hangzik. :D

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

32 szem mag nélküli piros és zöld szőlő
kb. 15 dkg házi kecskesajt
1 kis csokor petrezselyemzöldje
3 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. fehérborecet
1 ek. balzsamecet
1 mk. vöröshagyma granulátum
késhegynyi tört jalapeño és habanero csili vegyesen
2 marék jég- vagy fodros saláta a tálaláshoz

elkészítés:

1. Az öntethez a petrezselymet felaprítjuk, és alaposan elkeverjük a vöröshagyma granulátummal, a csilivel, a kétféle ecettel, valamint az olívaolajjal. Félretesszük.
2. A salátát összetépkedjük, és elosztjuk két tányéron. A szőlőt megmossuk, leszárítjuk.
3. A kecskesajtot nagyobb kockákra daraboljuk, és a szőlővel felváltva, óvatosan nyársra szúrjuk úgy, hogy minden nyárson 2-2 szőlőszem és sajtkocka legyen. (A kecskesajt törékeny, ezért óvatosan dolgozzunk vele.)
4. A nyársakat egyenként megforgatjuk az öntetben (kanállal kicsit rásegíthetünk), majd elrendezzük a két tányérra halmozott salátán. Előételnek, vagy fehérbor mellé borkorcsolyaként kínáljuk.

Tipp:

• A megmaradt öntetet összeforgathatjuk a salátával, és így rendezzük el rajta a nyársakat.
• Ha salátaként szeretnénk fogyasztani, és nincs kedvünk szórakozni a nyársakkal, akkor csak simán csak keverjük össze a felkockázott kecskesajtot és a (felezett) szőlőszemeket a jég- vagy fodros salátával.
• A kecskesajt törékenysége miatt mindenképp olyan nyársat használjunk, amilyen a képeken is látható, azaz kifejezetten vékony és lapos fajtát; de a hústű is megteszi. ;)

 

 

Gyümölcsös vegyes saláta fetával, pirított kenyérkockával, fűszeres joghurtöntettel

 

 

 

Nem győzök magamhoz térni attól, hogy mi történhetett velem, hogy újabban ennyire odavagyok az ehhez hasonló salátákért. Azaz hogy a gyümölcsökkel kombinált vegyes salátát olyan iramban fogyasztom, hogy lassan nem győzzük vásárolni a hozzávalókat. :D Kábé minden nap meg tudnám enni, miközben a fél életem úgy telt el, hogy ilyesmiknek még csak a közelébe se mentem. Az a vicc, hogy a Kutyafül osztozik velem az imádatban, pedig korábban ő sem evett ilyen salikat. De hát az ember változik, és ez így a jó. :)
Miután a legutóbbi, vérnarancsos salátám kapcsán bebizonyosodott, hogy a narancs igen jól harmonizál a jégsalival és a rukkolával, már semmi sem állhatott eme, gyümölcsökkel igencsak felturbózott finomság útjába. Csak úgy toltuk befelé, mintha legalábbis valaki el akarná enni előlünk! :D
Nem is kell semmi más ebédre, csak ez, hiszen egészséges, laktató, és tele van mindenféle földi jóval – nem dióval. :D Mert ahelyett ugyebár most a pirított kenyérkocka az, ami a ropogásért felel. Mert hogy nekem mindig kell valami bele, ami ropog – anélkül ez a sali sem lenne az igazi.
Mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi rá, milyen is a vegyes zöldek, a gyümölcsök és a sós feta együttes íze (utóbbi telitalálatnak bizonyult ebben az egyvelegben), de azok is tegyenek vele egy próbát, akik idegenkednek az ilyesmitől – hátha ők is úgy járnak, mint mi, és totálisan rákattannak. :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

a salátához:
14 dkg jégsaláta
6 dkg vegyes saláta (céklalevél, vörös saláta, rukkola)
8 szem (kb. 15 dkg) vörös szőlő (pl. Red Globe vagy más szőlőfajta)
1 narancs
4 ek. gránátalmamag
10 dkg fetasajt
2-3 szelet teljes kiőrlésű toastkenyér (adalékanyag mentes lisztből)
2-3 ek. olívaolaj
2 ek. extra szűz olívaolaj
fokhagyma granulátum
őrölt tarka bors

az öntethez:
15 dkg görög joghurt
1 tk. morzsolt tárkony
1 tk. bazsalikom
1 csapott tk. vöröshagyma granulátum
csilipehely ízlés szerint
só
1 tk. (akác)méz vagy agavé szirup
1 tk. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

1. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük. A fetasajtot kis kockákra vágjuk és összeforgatjuk 2 evőkanál extra szűz olívaolajjal. Mindkettőt félretesszük.
2. A kenyeret felkockázzuk, tálba tesszük, meghintjük fokhagyma granulátummal, meglocsoljuk olívaolajjal, és alaposan összeforgatjuk. Mini grillerben vagy serpenyőben megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
3. A narancsot úgy hámozzuk meg, hogy a belső, fehér héját is eltávolítjuk, majd a gyümölcshúst felkarikázzuk és cikkekre vágjuk.
4. A gránátalmából tetszés szerinti módon kinyerjük a magjait, és 4 evőkanállal félreteszünk belőle a salátához.
5. A megmosott, szárazra törölt szőlőszemeket négybe vágjuk, és lehetőség szerint kimagozzuk.
6. A jégsalátát kisebb darabokra tépkedjük, összeforgatjuk a vegyes salátával, a szőlővel, a naranccsal, fetával, és elosztjuk 2 tányéron.
7. Mindkét adagot megszórjuk pirított kenyérkockákkal, gránátalmamagokkal, meghintjük tarka borssal, és a joghurtöntettel meglocsolva tálaljuk. (Az öntetet össze is keverhetjük a salátával.)

Tipp:
Készíthetjük mozzarellával is, de én jobban kedvelem a markánsabb ízű sajtokat.

 

 

Szőlős tofusaláta pirítóssal (vegán)

...a legjobb, ami a tofuval történhet
 

 

Úgy tűnik, megállíthatatlanul haladok az eddig nem-szeretem-saláták megkedvelésének útján. Ez a most bemutatott „darab” ráadásul két olyan összetevőt is tartalmaz, amit ez idáig nem kedveltem, vagy csak szétfőzve kóstoltam. A negatív érzelem a tofuval kapcsolatos, az ui. most először került a kezeim közé. És de jó, hogy így történt, mert a következő boltolás alkalmával már 4 csomaggal tettem a kosaramba. :D Pedig azt hittem, a tofu az valami olyasmi, amit én utálni fogok, és mivel sokáig úgy tudtam, hogy az alapjául szolgáló szója nem is annyira egészséges, mint amennyire anno gondolták, ezért egyáltalán nem sajnáltam, hogy kimaradt az életemből. Az utálat akkor alapozódott meg bennem, amikor gyerekkoromban Anya a brassóiban a hús egy részét szójával pótolta, és én már látványra is azonnal tudtam, hogy melyik a kamu hús – a túl tökéletes kis kockák a tányér szélére sorakoztatva bámulták, amint a valódi húskockákat a krumplival együtt boldogan falatozom. A szójahús kissé gumiszerű állaga ui. tett róla, hogy ellenérzéseket tápláljak iránta. Mára viszont kiderült, hogy már nincs semmi bajom az állagával, hiszen ez a szója másfajta eljárással készül, sőt pirítva nagyon is ízlik, hát még a receptben olvasható alapanyagokkal összeházasítva. :) Mert ez a saláta már a legelső falatjával belopta magát a szívembe – mi több, mindkettőnkébe, és azon kaptam magam, hogy pár nappal az első készítés után újra tofut kockázok és szárzellert aprítok, sőt ezt a salit vittük utazáshoz is.
Apró popó szárzeller! Ez az a zöldség, amit nyersen még sosem ettem, csak zöldségraguban, jól szétfőzve, márpedig úgy nem igazán tűnik ki. Bár nyersen a szagáért és az ízéért most sem vagyok oda túlzottan, de ebben a saliban egyáltalán nem feltűnő, és csak a – számomra lényeges – roppanóssága van meg.
Ennek a tofus-szőlős-zelleres salátának azért is örültem annyira, mert javarészt nyers hozzávalókból van, aminek köszönhetően a vitaminok és ásványi anyagok még nagyobb dózisban landolhatnak a szervezetemben. Szóval kijelenthetem, hogy végre egy újabb olyan sali, amit imádhatok, és a tetejébe még egészséges is. :)
Szerintem ez az egyik legszuperebb reggeli vagy vacsora-szendvics. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

az alaphoz:
4 szelet toastkenyér vagy 2 zsemle
2 ek. olívaolaj
½ mk. fokhagyma granulátum
só

a salátához:
1 cs. natúr tofu (180 g)
1 szűk ek. olívaolaj
1 csapott tk. fokhagyma granulátum
10 dkg mag nélküli szőlő (fehér vagy kék)
1 szál szárzeller
5 dkg hántolt mandula és dió vegyesen
1 ek. friss petrezselyemzöldje
4 dkg vegán majonéz
4 dkg növényi tejföl
1 tk. mustár
1 ek. frissen facsart citromlé
1 csapott tk. morzsolt tárkony
1 csapott tk. vöröshagymapor
őrölt bors (fekete, fehér, zöld, rózsa vagy vegyesen)
só
1 tk. agavészirup (elhagyható)

elkészítés:

1. A tofut kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és tálba tesszük. Meghintjük fokhagymaporral, egy nagy csipet sóval, meglocsoljuk az olívaolajjal, és alaposan összekeverjük.
2. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 180°C-ra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük (félidőben kiengedjük róla a gőzt). Akkor jó, ha csak enyhe színt kap, és lágy ízű, de az se baj, ha kissé ropog. Hagyjuk kihűlni.
3. A zellerszárat egészen kicsire aprítjuk. A szőlőt felkarikázzuk. A petrezselymet finomra vágjuk.
4. A magvakat durvára daraboljuk, és zsiradékmentes serpenyőben, egymás után, néha megkeverve megpirítjuk. Kihűtjük.
5. A majonézt összekeverjük a tejföllel, a mustárral, citromlével, (agavésziruppal) és megfűszerezzük.
6. Hozzáadjuk a zellert, a szőlőt, és beleforgatjuk a tofut. A kész salátát fogyasztásig vagy min. 30 percre hűtőbe tesszük.
7. A kenyérszeleteket beecseteljük a fokhagyma granulátummal kevert olívaolajjal, megsózzuk, és sütőben vagy serpenyőben megpirítjuk.
8. A behűtött salátához hozzáforgatjuk a magvakat, és négyfelé osztva, a pirítósokkal együtt kínáljuk, de rá is halmozhatjuk.

 

Ötlet: innen

Szőlős-diós rétes borsodóval

Bár a nagy szemű szőlőt nagyon szeretem magában eszegetni, de most kedvem támadt rétesbe tenni a megmaradt egy fürtnyi mennyiséget. Ezúttal nem akartam házilagosan elkészíteni hozzá a tésztát – gyors eredményre vágytam. :D Mindenképpen dióval szerettem volna összeházasítani a gyümölcsöt, és el is képzeltem, milyen módon fogom elkészíteni, de aztán hogy, hogy nem, mégiscsak beírtam a gugliba a „szőlős rétes” kifejezést, hátha találok rá jobb alternatívát. Találtam. :D Több receptet is átolvastam, de végül az győzött, amire szinte elsőnek találtam rá. Nem is alakítottam rajta sokat, mert éreztem, hogy úgy jó, ahogy van. Igaz, a készítés módján azért egy csöppet változtattam, valamint mandula helyett diót tettem bele, ill. sodót is készítettem mellé, mert az nálam imádatnak örvend. :D
Mivel a töltelék folyósabb állagú, nem kockáztattam a tészta feltekerését már csak azért sem, mert kigöngyöléskor itt-ott egy picit elszakadt. Ezért az egyik kedvenc sütőformámat hívtam segítségül. Jól tettem, mert nagyon szépen megsült benne a süti. A rétesek közül ez lett az egyik kedvencem. :)

Hozzávalók 36x13 cm-es pitesütőformához:

Réteshez:
1 cs. leveles tészta (Tante Fanny, 24x40 cm)
25 dkg mag nélküli, nagy szemű, fehér szőlő
8 dkg dióbél
5 dkg babapiskóta
3 dkg nádcukor
2 tojás
2 dkg vaj
vaníliás porcukor a tálaláshoz

Borsodóhoz:
1,5 dl félédes fehérbor
0,5 dl víz
2 szem szegfűszeg
1 kis fahéjrúd
2 tojás
4 dkg porcukor
1 dkg Bourbon vaníliás porcukor
8 g Bourbon vaníliás, prémium pudingpor

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben kissé megpirítjuk, és miután kihűlt, 5 dkg-nyit a babapiskótával együtt ledarálunk. A többi diót durvára törjük.
2. A megmosott, leszárított szőlőt leszemezzük, a szemeket hosszában félbevágjuk.
3. A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, majd beleforgatjuk a babapiskótás diót, a kemény habbá vert tojásfehérjét és végül a szőlőt.
4. A tésztalapot óvatosan kitekerjük a papírból, a sütőformába illesztjük és megkenjük olvasztott vajjal.
5. Elosztjuk rajta a tölteléket, ráhajtjuk a túllógó tésztaszéleket, lekenjük a maradék vajjal, és megszórjuk a durvára tört dióval.
6. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd tortarácsra téve, a sütőformában hagyjuk kihűlni.
7. A sodóhoz a bort a vízzel, a fahéjrúddal, a szegfűszeggel felforraljuk, majd lefedve hagyjuk 5 percet. Kivesszük belőle a fűszereket.
8. A tojások sárgáját a kétféle porcukor 2/3-ával és a pudingporral kihabosítjuk, majd folyamatos keverés mellett lassan hozzácsorgatjuk a bort, és vízfürdő fölé állítva, kis lángon krémmé főzzük.
9. A többi porcukorral kemény habbá vert tojásfehérjét kézi habverővel, határozott mozdulatokkal a borkrémhez forgatjuk. A kész sodót meleg vízfürdőbe állítva, melegen tartjuk.
10. A rétest óvatosan hosszúkás tálcára csúsztatjuk, meghintjük vaníliás porcukorral, felszeleteljük, és meleg borsodót kínálunk mellé.

sütési hőfok: 200°C

sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Tipp:
A sodót nem szabad melegíteni, mert kicsapódik a tojásfehérje. Jól behűtve is feladhatjuk. Ebben az esetben a bor hajlamos leülni a sodó aljára, ezért tálalás előtt habverővel keverjük át.

Ötlet: innen

Szőlős-mandulás linzertorta

A kis fogadott keresztlányomtól nemrégiben szőlőt kaptunk ajándékba, és miután az egyik felét másnap bekebeleztem, a maradékot mindenképp valamilyen édességben szerettem volna látni. Akkor még nem is sejtettem, hogy igazi kedvvidító süti lesz majd belőle. Aznap ui., amikor el akartam készíteni, egy csúfos véget ért eset már korán reggel eltérített, így csak az azt követő napon keríthettem rá sort.
A „csúfos esetet” nem részletezném, lényeg, hogy egy olyan valakiben sikerült hatalmasat csalódnom, akit több, mint 20 éve ismerek. Még a családtagjaimat és a barátaimat is elképesztette az – úriembernek nem éppen nevezhető – illető stílusa, amit velem szemben megengedett magának, arról nem is beszélve, hogy igazából ok nélkül. Tulajdonképpen nevetségessé tette magát. De sebaj, már megszoktam, hogy időről-időre előferdülnek velem az ilyen „kalandok”, és már nem búslakodom sokáig. Az idő szerencsére engem szokott igazolni. Minden esetre szomorú, hogy ez történt.
Szóval ez a linzertorta pont jókor jött, és a lelki sokk után valóban része volt abban, hogy helyreálljon a szerotonin szintem. :D

Hozzávalók 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformához:

Tésztához:
22 dkg finomliszt
8 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
egy csipet só
12 dkg vaj
1 tojássárgája
2 ek. fehérbor

Töltelékhez:
40 dkg mag nélküli, nagy szemű, fehér szőlő
5 tojássárgája
8 dkg cukor
1 ek. vaníliapaszta
10 dkg darált mandula
3 dkg darált dió
6 tojásfehérje
5 dkg finomliszt

Tálaláshoz:
vaníliás porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, citromhéjjal vegyített lisztet elmorzsoljuk a kis kockákra vágott vajjal, majd a tojássárgáját és a bort is hozzáadva, sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A tésztát liszttel hintett felületen akkora körlapra nyújtjuk, hogy a sütőformába illesztve, kb. 3 cm magas pereme legyen, majd a tésztaperemet az aljához nyomkodjuk. (Célszerű előbb a peremét elkészíteni. A maradék tésztát utána nyújtsuk ki!) Nejlonzacskóba húzva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
3. A töltelékhez a megmosott szőlőt leszemezzük, és a szőlőszemeket félbevágjuk (ha szükséges, kimagozzuk).
4. A tojássárgákat a cukorral kihabosítjuk, belekeverjük a vaníliapasztát, az őrölt dióval kevert mandulát, majd hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét és a lisztet.
5. A szőlőt a habos masszába forgatjuk és beleöntjük a tésztakosárba. A süteményt a sütőnek alulról a 2. rácsára téve megsütjük, majd a formában hagyjuk kihűlni. Lekapcsoljuk róla a sütőforma peremét.
6. A tortát meghintjük vaníliás porcukorral, felszeleteljük és tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-fölül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés:
Én csak azért tettem bele diót is, mert nem volt itthon annyi mandula. De készíthetjük teljes egészében dióval is.

Ötlet: innen

Őszi gyümölcssaláta mézzel és gyömbérrel, reggelire

A zöldségesnél finom szőlőt vettem a minap, de olyan hamar elfogyott, hogy muszáj volt megint beszereznem egy-két szép nagy fürtöt. Ha már ott voltam, vettem mellé szilvát és körtét is, és összeházasítottam őket a hűtőben megbújó almával. Vitamindús reggeli kerekedett belőle, amit a méz és a gyömbér íze remekül kiegészített.
Bár most gyönyörű idő van, de a nyirkosabb őszi reggeleken vagy megfázásos időszakban különösen jól jöhet egy ilyen sali.

Hozzávalók 4 személyre:

1 nagy vilmoskörte
1 alma
3 szem japán szilva
1 kis fürt nagy szemű szőlő
2 ek. méz
1 kis citrom leve
1 mk. friss gyömbér reszelve

elkészítés:

1. A citrom levét kifacsarjuk, hozzáreszeljük a gyömbért, és alaposan elkeverjük.
2. A gyümölcsöket megmossuk, és legelőször az almát készítjük elő: 8 cikkre vágjuk, magházát eltávolítjuk (almaszelővel a legegyszerűbb), a cikkeket vékonyabbra szeljük, és azonnal beleforgatjuk a gyömbéres citromlébe.
3. A körtét és a japán szilvát, miután cikkekre vágtuk és magházát/magját eltávolítottuk, szintén felszeleteljük, és az almához adjuk.
4. A szőlőszemeket félbevágjuk, lehetőleg kimagozzuk, és a többi gyümölcshöz keverjük.
5. A gyümölcssalátára mézet csorgatunk, jól összeforgatjuk, majd tálaljuk.

Sárgadinnyés gyümölcssaláta

Ha nyár, akkor dinnye. Imádom a mézédes sárgadinnyét, de eddig csak magában fogyasztottam, más gyümölcsökkel eszembe sem jutott párosítani, annyira megállja a helyét magában. Most mégis sort kerítettem arra, hogy egyéb gyümikkel is összeházasítsam. Jó ötletnek bizonyult. Evés közben bolondos játékot űztem, amikor a salátában lévő különböző gyümölcsöket eszegettem: Juhú, megint dinnye!-felkiáltással örvendeztem, amikor ismét egy dinnyedarab került a fogam alá – nekem ui. ez a kedvencem a felsoroltakból.
A maradék dinnyelevet Leopold cicám iszogatta ki a héjból. :)

Hozzávalók 2 személyre:

1 közepes nagyságú sárgadinnye
2 őszibarack
2 körte
8 szem koktélcseresznye
8 szem nagy szemű szőlő

elkészítés:

1. A dinnyét félbevágjuk, magjait kiszedjük, és dinnyekanállal vagy mokkáskanállal kis gömböket faragunk ki a gyümölcs húsából.
2. A koktélcseresznyét és a szőlőszemeket félbevágjuk, utóbbiból eltávolítjuk a magokat.
3. A barackot és a körtét meghámozzuk, félbevágjuk, magházukat kivesszük és felkockázzuk.
4. A dinnyehéjakba töltjük a gyümölcsöket, behűtjük, majd tálaljuk.

Szőlős linzerkosárka mascarponés krémmel

Nagyon izgatják a fantáziámat ezek az új beszerzésű tortaformák. Olyan kis helyesek, öröm rájuk nézni. Egy barátnőmmel avattuk fel, aztán a tőle kapott kimaradt tésztából születtek az almás tortácskáim. Az nem lehet, hogy egyedül ne tudjak finom linzertésztát sütni! Most, hogy saját szememmel láttam barátnőm tésztakészítési technikáját, pofon egyszerűnek tűnt. Gondoltam, nyugodtan meggyúrhatom egyedül is. A piacon vásárolt győnyőrű nagyszemű szőlő éppen jól jött új piteformáim ismételt beüzemeléséhez. Úgy éreztem, nem lehet abból baj, ha csempészek a tésztába egy kis diót, mivel szerintem abszolúte megy a szőlőhöz. Az ötlettel valószínűleg nem is volt baj, csak éppen arra nem számítottam, hogy a tészta emiatt megmakacsolja magát és másként fog viselkedni. A barátnőm által javasolt, ill. az egyéb receptekben is már látott arányok itt nem váltak be. Segítsééég!!! Fel is hívtam őt, és együtt kiokoskodtuk, hogy mi lehet a baj. Végül azt ajánlotta, amire én is tippeltem - tegyek hozzá még egy kis lisztet. Rájöttünk ui., hogy a dió olajos, így aztán ez a kis szemtelen folyósította a tésztát. Nem pont úgy viselkedik, mint a liszt, tehát vannak olyan tésztafajták, amelyek esetében nem helyettesíthető vele. Pl. 20 dkg liszt + 10 dkg dió nem eredményez ugyanolyan jól nyújtható tésztát, mintha az tisztán 30 dkg lisztből lenne. Bele is borítottam még egy nagy adaggal. Emiatt aztán még egy kis cukorral is megfejeltem, mert különben nem lett volna kellően édes. Szerencsére a végeredményen semmi sem látszik, és nem is érződik. Az izgalmak ellenére igazán finom édesség lett belőle.
Ja, és ezzel a sütivel avattam fel az új családtagunkat - a régóta áhított szuper fényképezőgépet. Egy álom vált valóra általa. :)

Hozzávalók 12 db mini tartlet formához:

Tésztához:
35 dkg liszt
10 dkg darált dió
20 dkg vaj
13 dkg cukor
1 tojás

Töltelékhez:
1,2 kg szőlő
2 ek. citromlé
2 tk. porcukor
4 ek. narancslikőr
3 ek. mazsola
zsemlemorzsa

Öntethez:
8 ek. házi mascarpone
3 csapott ek. porcukor
1 ek. citromlé
3 ek. narancslikőr
szőlőpép

elkészítés:

1. A darált dióval, cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a tojást is hozzáadva, gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk.
2. A linzertésztát 12 egyenlő részre osztjuk, gombócokat formázunk belőlük, ellapogatjuk, majd ujjbegyünkkel belenyomkodjuk a formákba. Mindegyiket behintjük 1-1 kávéskanál zsemlemorzsával, és letakarva hűtőbe tesszük fél órára.
3. A szőlőszemeket meghámozzuk, félbevágjuk, kimagozzuk, meglocsoljuk a citromlével, szűrőkanálba tesszük, és negyedórát állni hagyjuk. 15 felezett szőlőszemet félreteszünk a krémhez.
4. A tésztakosarakat körben kirakjuk a lecsepegtetett szőlővel, a tetejüket meghintjük kevés porcukorral, a sütőformákat tepsire helyezzük, és előmelegített sütőben megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
5. A krémhez a félretett szőlőszemeket szűrőkanálba tesszük, és kiskanál hátával pépesítjük. A mascarponét elkeverjük a porcukorral, a citromlével, a narancslikőrrel és a szőlőpéppel.
6. A süteményeken elosztjuk a likőrbe áztatott, lecsepegtetett mazsolát, és a tetejükre halmozzuk a krémet. Tálaljuk.

sütési hőfok: 170ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 40 perc