Ági barátnőmmel a napokban szóba került, hogy amikor ikszipszilonnak megemlítjük, hogy blogolunk, és részletezzük, hogy gasztroblogról van szó, akkor előferdül, hogy olyan vicces kérdést is nekünk szegeznek a „tényleg?”, a „honnan szeded a képeket?” és az „ezek a saját receptjeid?” kezdetűeken túl, hogy „és ezt mind meg is eszitek?”. Ilyenkor Ági is, én is csak nézünk hülyén, hogy ez a kérdés mégis honnan és miért. Legszívesebben szerintem mindketten azt válaszolnánk, hogy nem vazze', ezeket csak lefotózzuk, és aztán megy a kukába, mert nem finom. Ehelyett azonban kedvesen mosolyogva lelkesen felelünk a hülye kérdésre, hogy „igen, persze, ez szokott lenni az ebéd, a vacsora és a desszert hétvégére.” Csak mi ugyebár le is fotózzuk, mert blogolunk. :D
Mindezt csak azért írom le, mert ez a köles is biztos sokak szerint olyan madáreledel, ami csak fotón létezik, amúgy biztos kidobjuk, és maradjunk inkább a sültkrumplinál, a krumplipürénél meg a rizsnél. Bár őseink is ezt ették, de ez az amúgy fűféle elsősorban nekünk, bloggreknek, ill. az egészséges táplálkozás híveinek már régóta létező alternatíva a jól megszokottak helyett.
Jó vicc, pont én mondom, aki még sosem ettem kölest! :D De legalább régóta szemeztem vele. :D (Csak a szemezgetés maradt el sokáig. :D) Aztán már nem csak nézegettem a boltban, hanem vettem is, de olyan sokáig ücsörgött elhanyagolva a kamrapolcon, hogy időközben lejárt a szavatossága, én meg csodálkoztam, hogy miért keserű. Aztán vettem egy újabb adaggal, de abban meg utóbb észrevettem, hogy volt valami matyi, így az is a kukában landolt. De nem adtam fel, és most íme, itt van az én kis kölesköretkém. Fejlődünk, fejlődünk! :D
Igazából itt most a köret a lényeg, nem a hús, mert ezt az utóbbit kész fűszerkeverékkel ízesíteni, majd szalonnába göngyölni nem valami nagy dolog, még ha egyébként finom is.
De hogy ez a köles még engem is meg tudott lepni! Pozitív értelemben elképedtem, amikor elolvastam a tudnivalókat róla, mert kevés élelmiszernek van annyi pozitív hatása, mint ezeknek a kis aranyszínű gyöngyöcskéknek. Az örömöm már csak akkor volt nagyobb, amikor a Kutyafül is jóízűen megette és azt mondta, felejtsük el a rizst. :D Úgyhogy éljen a köles!
Mindezt csak azért írom le, mert ez a köles is biztos sokak szerint olyan madáreledel, ami csak fotón létezik, amúgy biztos kidobjuk, és maradjunk inkább a sültkrumplinál, a krumplipürénél meg a rizsnél. Bár őseink is ezt ették, de ez az amúgy fűféle elsősorban nekünk, bloggreknek, ill. az egészséges táplálkozás híveinek már régóta létező alternatíva a jól megszokottak helyett.
Jó vicc, pont én mondom, aki még sosem ettem kölest! :D De legalább régóta szemeztem vele. :D (Csak a szemezgetés maradt el sokáig. :D) Aztán már nem csak nézegettem a boltban, hanem vettem is, de olyan sokáig ücsörgött elhanyagolva a kamrapolcon, hogy időközben lejárt a szavatossága, én meg csodálkoztam, hogy miért keserű. Aztán vettem egy újabb adaggal, de abban meg utóbb észrevettem, hogy volt valami matyi, így az is a kukában landolt. De nem adtam fel, és most íme, itt van az én kis kölesköretkém. Fejlődünk, fejlődünk! :D
Igazából itt most a köret a lényeg, nem a hús, mert ezt az utóbbit kész fűszerkeverékkel ízesíteni, majd szalonnába göngyölni nem valami nagy dolog, még ha egyébként finom is.
De hogy ez a köles még engem is meg tudott lepni! Pozitív értelemben elképedtem, amikor elolvastam a tudnivalókat róla, mert kevés élelmiszernek van annyi pozitív hatása, mint ezeknek a kis aranyszínű gyöngyöcskéknek. Az örömöm már csak akkor volt nagyobb, amikor a Kutyafül is jóízűen megette és azt mondta, felejtsük el a rizst. :D Úgyhogy éljen a köles!
Hozzávalók 3-4 személyre:
Szalonnás csirkemellhez:
másfél (kb. 75 dkg) csirkemellfilé
magyaros fűszerkeverék
24 szelet pácolt császárszalonna
kevés mangalicazsír a sütéshez
Zöldséges köleshez:
20 dkg hántolt köles
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
10 dkg bocskor-, pritamin- vagy kaliforniai paprika
5 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
4,5 dl zöldség- vagy húsalaplé
mangalica- vagy kókuszzsír
elkészítés:
- A fél mellfiléket egyenként 2-2 szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, és mindkét oldalukat beszórjuk a fűszerkeverékkel.
- 4 szelet szalonnát egymás mellé fektetünk, a közepére helyezünk 1 szelet húst, majd jobbról és balról is ráhatjuk a szalonnát. Így járunk el a többi hússzelettel is, majd fél óra pihentetés után vékonyan kizsírozott tepsibe fektetjük, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
- A körethez a kis kockákra aprított sárgarépát kevés felforrósított zsiradékon pár perc alatt megfuttatjuk és hozzáadjuk az előzőleg alaposan átöblített kölest.
- Felengedjük az alaplével, fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, kis lángon puhára főzzük. (Ha nem főtt meg teljesen a hozzáadott folyadékban, elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és a gőzben hagyjuk teljesen megpuhulni.)
- A felkockázott paprikát a karikára szelt póréval kevés zsiradékon megdinszteljük, hozzákeverjük a répás kölest, és ha szükséges, sóval, borssal utánaízesítjük. A hússal együtt tálaljuk.
