Répás-újhagymás kölesfasírt pikáns mustármártással (gluténmentes)

(forró levegős sütőben készítve) 

 

 

Amikor nincs ötletem, mit főzzek ebédre, néha „fellapozom” a Sünist, és innen is szemezgetek. :)
Ezt a receptet már amúgy is régóta át akartam dolgozni, mert az eredeti készítési móddal nem voltam teljesen kibékülve, a fotókkal meg pláne nem. Úgyhogy ez itt alant, kérem szépen a megújult kölesfasírtot ábrázolja, amihez nem átallottam még a mustármártást is feljavítani! :D
Anno egyébként tk. búzaliszttel sűrítettem a kölesmasszát, és morzsolt korianderlevéllel ízesítettem, de most még egészségesebb kivitelben akartam elkészíteni, plusz a nemszeretem korianderlevél helyett petrezselyemzöldet tettem bele. Sőt mi több, eszem ágában sem volt sült virslit adni hozzá – ellentétben a korábbiakkal –, mert ilyesmit már lassan 5 éve nem eszünk. Aki szereti, az persze eheti azzal is, hiszen a fent emlegetett mustármártás a virslinek is tökéletes kiegészítője.
Ezt az átdolgozott kölesfasírtot sokkal jobban szeretem, mint azt a 8 évvel ezelőtti változatot. ;)

 

Hozzávalók:

a kölesfasírthoz:
10 dkg hántolt köles
15 dkg sárgarépa
5 dkg újhagyma (lehet több is)
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöld (friss vagy szárított)
egy csipet tört csilipaprika
kevés őrölt bors
só
2 tojás
kb. 7 dkg őrölt zabpehely vagy zabpehelyliszt, esetleg zabliszt
2,25 dl zöldségalaplé vagy víz
kókusz- vagy egyéb növényi olaj a sütéshez

a mustármártáshoz:
10 dkg mustár
3 dkg tejföl
2 dkg akácméz
1 tk. szójaszósz
1 tk. almaecet
1 tk. balzsamecet
őrölt tarka bors

elkészítés:

1. Az átmosott kölest lábasba tesszük, felöntjük az alaplével/vízzel, felforraljuk, majd kis rést hagyva lefedjük, és kis lángon megfőzzük. Ha még nem puhult meg kellően, elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk.
2. A sárgarépát meghámozzuk, kis lyukú leszelőn lereszeljük, és enyhén megsózzuk. 10 perc pihentetés után alaposan kinyomkodjuk a levétől, és a még meleg köleshez keverjük. Így hagyjuk kihűlni.
3. A megtisztított újhagymát karikára szeljük, a többi fűszerrel együtt a répás köleshez forgatjuk, majd hozzákeverjük a tojást és a zabpelyhet. Néhány percig állni hagyjuk.
4. A masszából evőkanállal – attól függően, hogy mekkora fasírtokat szeretnénk – 1 vagy 2 adagot teszünk a sütőpapírral bélelt forró levegős sütő tepsibetétjébe, és körkörösen kissé szétterítjük, hogy fasírtformája legyen. Így járunk el a többi masszával is (XXL-méretű sütő esetében 4 fasírt fér el benne).
5. A fasírtokra kevés növényi olajat csepegtetünk, és 180°C-on 15 perc alatt megsütjük.
6. A mustármártáshoz a hozzávalókat alaposan összekeverjük, és a fasírthoz kínáljuk.
7. (A fasírtot a mártással együtt hamburgerzsemlébe is tehetjük, de – mártás nélkül – főzelékek feltétjeként is fogyaszthatjuk.)

Megjegyzés, tipp:

Én 8-9 cm átmérőjű fasírtokat készítettem, mert hamburgerbe ez a méret illik. Nekem így 7 darab lett.
Forró levegős sütő híján a fasírtokat normál sütőben, vagy (kevés olajon) serpenyőben is kisüthetjük.

 

Cukkinis-cheddaros palacsinta sült füstölt tofuval és karamellizált lila hagymával töltve, kakukkfüves sültalma-salátával

 

 

A Kutyinyek elvileg nincs oda a palacsintáért, ezért csak ritkán sütök. Olyankor viszont rendre kiderül, hogy mégiscsak szereti. Én azonban ezt mindig elfelejtem. :D Úgyhogy leginkább akkor van ebédre palacsinta, ha már nagyon durván ki vagyok rá éhezve – évente kb. egyszer. :D
E nem éppen gyakori alkalmakkor szinte mindig másként készítem a tésztáját: hol ilyen, hol amolyan reszelt zöldséggel, zöldfűszerekkel, esetleg sajttal dúsítva, a tejet pedig néha kefirrel vagy joghurttal keverem, sőt olaj helyett került már bele vaj is. Talán éppen ezek miatt a turbózások miatt kedvelte meg a Kutyafül is. :) Ezek alapján talán azt lehet gondolni, hogy én inkább a sós palacsintákat preferálom, pedig ez nem igaz – szeretem édes töltelékkel is. Viszont ebédre csakis sósan készítem.
Ez a mostani palacsinta olyan szeretni valóra sikeredett, hogy muszáj volt pár nap eltéréssel újrasütnöm, csak hogy szélesebb körben való mutogatással – vagyis az olvasóim előtt – is felhívjam rá a figyelmet. :D A tészta már önmagában is megállja a helyét, de ezzel a füstölt tofus-hagymás töltelékkel szerintem pazar lett – ebben a formában talán még azoknak is ízlene, akik nem kedvelik a tofut. Tartalmas villásreggelinek is beillik. A sült almás saláta pedig nagyszerű kiegészítője. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a palacsintához (6 db-hoz):
20 dkg zsenge cukkini
5 dkg vörös Cheddar sajt
2 tojás
15 dkg finomliszt
3 dl tej
10 dkg natúr joghurt
1 tk. sütőpor
1 tk. fokhagyma granulátum
3-4 ágacska friss oregánó (vagy 1 tk. szárított)
néhány bazsalikomlevél (vagy 1 tk. szárított)
őrölt fekete bors
1 mk. só
1 mk. cukor
2 ek. olívaolaj
kókuszolaj a sütéshez

a töltelékhez:
4 nagy fej lila hagyma
1 cs. (180 g) füstölt tofu
fokhagyma granulátum
só
olívaolaj a tofu sütétéhez
2 ek. kókuszolaj

a sültalma-salátához:
8-10 dkg jégsaláta/fő
2 nagyobb alma
3 kis gerezd fokhagyma
néhány ágacska kakukkfű
1 tk. aprított petrezselyemzöldje
½ citrom leve
1 ek. olívaolaj
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 ek. almaecet
1 ek. balzsamecet
2 ek. akácméz
késhegynyi csilipehely

elkészítés:

1. A palacsintához a sóval, cukorral, többi fűszerrel ízesíttet tojásokat felverjük, és felváltva csomómentesre keverjük a sütőporos liszttel, a tejjel, joghurttal. Letakarva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
2. A sajtot kis lyukú, a megmosott cukkinit nagy lyukú reszelőn héjastól lereszeljük. Mindkettőt félretesszük.
3. A töltelékhez a megpucolt, enyhén megsózott lila hagymát a felhevített kókuszolajon fedő alatt megpároljuk, majd kissé lepirítjuk. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk.
4. A salátaöntethez a kétféle ecetet összekeverjük a mézzel, az extra szűz olívaolajjal, az áttört fokhagymával. A letépkedett kakukkfűlevélkék egy részével, aprított petrezselyemmel, csilivel ízesítjük.
5. A megmosott, szárazra törölt almákat héjastól négybe vágjuk, magházukat kivesszük, meglocsoljuk citromlével, és a felhevített olívaolajon – a többi kakukkfűágat is hozzáadva –, fedő alatt elkezdjük párolni. Amint az almák félig megpuhultak, fedő nélkül sütjük tovább, miközben belekeverünk 2 gerezd aprított fokhagymát. Amint az almacikkek pirosra sültek, hagyjuk kihűlni.
6. A levétől kinyomkodott cukkinit és a sajtot a palacsintatésztába forgatjuk, és hozzáadjuk az olívaolajat.
7. A vékonyan kiolajozott, felhevített (18 cm átmérőjű) serpenyőben kisütjük a palacsintákat, és melegen tartjuk. (Az egyik felüket érdemes fedő alatt sütni, hogy gyorsabban és egyenletesebben süljenek. Sütés közben, mielőtt a palacsintát átfordítanánk a másik oldalára, pötyögtessünk rá még egy kis olajat.)
8. A tofut szárazra töröljük, 16 szeletre vágjuk, olívaolajjal mindkét oldalukon vékonyan beecseteljük, és meghintjük fokhagyma granulátummal, sóval. 180°C-os sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. (Úgy időzítsük a tofu sütését, hogy a kisült palacsinták még melegek legyenek.)
9. A kész palacsintákon elosztjuk az újramelegített sült hagymát, elrendezzük rajtuk a tofuszeleteket – esetleg utánasózzuk –, és mindegyiket félbehajthatjuk.
10. Az összetépkedett salátát összeforgatjuk az öntettel, és a sült almagerezdekkel együtt négyfelé osztva tálaljuk. Személyenként 1 palacsintát teszünk mellé.

Megjegyzés, tipp:
Tofu helyett füstölt sonkát vagy egyéb, jó minőségű felvágottat is tehetünk bele.
Az almát felkockázva is megsüthetjük, és a salátába forgathatjuk.
Felhasználhatjuk mind a 6 palacsintát (személyenként másfelet számolva), de akkor több tölteléket készítsünk.
Ha nem azonnal fogyasztjuk, a már betöltött palacsintákat 180°C-os sütőben később is átmelegíthetjük, és csak a salátát készítsük hozzá frissen.

 

 

 

Szőlős-kecskesajtos borkorcsolya

 

 

 

A minap úgy elszaladt az idő a reggel és a délidő között, hogy amikor végre eszméltem, hogy ebédet kéne gyártani, nagy hirtelen semmit sem tudtam kitalálni, tésztát pedig nem akartam főzni. Hogy, hogy nem, előző napról maradt még kemény két darab túrófasírt, de azzal nem laktunk volna jól. Aztán eszembe jutott az október elején vásárolt házi kecskesajt, hogy abból micsoda pazar ebédet rittyenthetnék. :D Úgyhogy gyorsan ki is bontottam az egyiket, és felkockázva, az imádott nagy szemű szőlővel katonasorba állítva, nyársra húztam, majd megfürdettem az alább közölt öntetben, és – a fotó, ill. az esztétikus tálalás kedvéért – a kis nyársakat jégsalátára rendeztem. Ez így, borkorcsolyának vagy előételnek már kerek egész lenne, de nekem laktató ebédre volt szükségem. Igaz, ez utóbbi szándék valahol félúton újra elfelejtődött, és azon kaptam magam, hogy fotóháttereket válogatok. :D Aztán itt leragadva megszülettek ezek a képek. Mígnem ¾ 12-kor újra eszméltem, és a fagyóban lévő zsemléből gyorsan kiolvasztottam párat. Azokat olívaolajon megpirítva kínáltam a nyársakhoz, a kevéske újramelegített túrófasírttal megfejelve. Szóval nekünk ez most az ebédünk lett, de másnak tényleg lehet borkorcsolya – az egyébként is jobban hangzik. :D

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

32 szem mag nélküli piros és zöld szőlő
kb. 15 dkg házi kecskesajt
1 kis csokor petrezselyemzöldje
3 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. fehérborecet
1 ek. balzsamecet
1 mk. vöröshagyma granulátum
késhegynyi tört jalapeño és habanero csili vegyesen
2 marék jég- vagy fodros saláta a tálaláshoz

elkészítés:

1. Az öntethez a petrezselymet felaprítjuk, és alaposan elkeverjük a vöröshagyma granulátummal, a csilivel, a kétféle ecettel, valamint az olívaolajjal. Félretesszük.
2. A salátát összetépkedjük, és elosztjuk két tányéron. A szőlőt megmossuk, leszárítjuk.
3. A kecskesajtot nagyobb kockákra daraboljuk, és a szőlővel felváltva, óvatosan nyársra szúrjuk úgy, hogy minden nyárson 2-2 szőlőszem és sajtkocka legyen. (A kecskesajt törékeny, ezért óvatosan dolgozzunk vele.)
4. A nyársakat egyenként megforgatjuk az öntetben (kanállal kicsit rásegíthetünk), majd elrendezzük a két tányérra halmozott salátán. Előételnek, vagy fehérbor mellé borkorcsolyaként kínáljuk.

Tipp:

• A megmaradt öntetet összeforgathatjuk a salátával, és így rendezzük el rajta a nyársakat.
• Ha salátaként szeretnénk fogyasztani, és nincs kedvünk szórakozni a nyársakkal, akkor csak simán csak keverjük össze a felkockázott kecskesajtot és a (felezett) szőlőszemeket a jég- vagy fodros salátával.
• A kecskesajt törékenysége miatt mindenképp olyan nyársat használjunk, amilyen a képeken is látható, azaz kifejezetten vékony és lapos fajtát; de a hústű is megteszi. ;)

 

 

Körtés-aszalt vörös áfonyás saláta kecskesajttal, pirított szalonnával

 

 

 

Végérvényesen a gyümölcsös saláták rabjai lettünk! :) A korábbi kedvenc éttermünkben kóstolt, és aztán gyakran rendelt málnás sali az oka, hogy ízlésileg elindultunk ezen az örömteli úton, de egy darabig még váratott magára, hogy saját kezűleg is ilyesmit készítsek. Erre idén került először sor, de nem a már nagyon ismert málnásra, hanem egy szőlővel készült változat lett az, ami végül megpecsételte a sorsunkat. Egy lavina gyorsaságával szerelmesedtünk bele a fent nevezett salátába, amit aztán így, úgy, amúgy variáltam a tavasz és a nyár folyamán, míg végül egy fűszeres joghurttal alaposan nyakon öntött kreáció lett az abszolút befutó.
Most viszont körtével és házi kecskesajttal gazdagított, de joghurt nélküli salátát gondoltam ki, amibe végül – alig észrevehetően – mégis belezuttyant egy leheletnyi joghurt, szaporítandó az öntet mennyiségét. :D
A kecskesajtot Baranyi Csaba vőfélytől vettük, aki sajtkészítőként is tevékenykedik. A sajtjára egy korábbi szomszédunk hívta fel a figyelmünket, aki úgy aposztrofálta, hogy „das ist der beste Ziegenkäse, den ich je gegessen habe“, azaz számára ez a valaha kóstolt legfinomabb kecskesajt. Mi pedig ezen felbuzdulva, kértünk kóstolót. Az igencsak jól vizsgázott próba adag után már nem csupán néhány dekányit vettünk.
Én már akkor tudtam, hogy körtével fogom összeházasítani ezt a kézműves finomságot. A többi összetevő használata menet közben alakult ki, így a pirított szalonnáé is. Mivel ez utóbbi a gyakran tálalt szőlős salimban egyszer már jó pontot kapott, ezért ebbe a körtésbe is beloptam.
Amikor az első falatot a számba vettem, nagyon vigyorogtam, mert az öntet szerintem pont olyanra sikeredett, mint amilyen az a szeretett málnás salátában volt. Tökéletesnek éreztem az összhangot a saláta „alkatrészei” között – valódi ízkavalkád tobzódott a nyelvem alatt! :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg jégsaláta
15 dkg szeletelt húsos szalonna
10 dkg kecskesajt
1 körte (nálam Bosc kobak és Coference vegyesen)
2 ek. aszalt vörös áfonya
6 dkg pekándió
2 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. almaecet
1 tk. balzsamecet
1 ek. (akác)méz
1 ek. natúr joghurt
2 kis gerezd fokhagyma
1 mk. kakukkfű
1 mk. oregánó
őrölt fekete bors

elkészítés:

1. A szalonnaszeleteket négyfelé vágjuk, és zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a zsírt, és így hagyjuk kihűlni.
2. A megmosott körtét héjastól négybe vágjuk, magházát kivesszük, és keresztben vagy hosszában vékony szeletekre vágjuk.
3. A durvára darabolt diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, hűlni hagyjuk. A kecskesajtot felszeljük. A jégsalátát darabokra tépkedjük.
4. Az öntethez az olívaolajat elkeverjük az alma- és a balzsamecettel, a mézzel, joghurttal, áttört fokhagymával, fűszerekkel.
5. A jégsalátát, a körtét, áfonyát, kecskesajtot, valamint a fele mennyiségű pirított szalonnát tálba tesszük, meglocsoljuk az öntettel, és alaposan, de óvatosan összeforgatjuk.
6. Elosztjuk két tányéron, megszórjuk a többi szalonnával, a pirított dióval, és tálaljuk.

Tipp:
Természetesen használhatunk vegyes zöldeket is, különösen illik hozzá a rukkola.

 

 

Bruschetta Sünis kanál módra

 

 

 

Naponta lesem a két tő koktélparadicsomot, kis tálkába gyűjtögetem a beért termést. Még lesz néhány szem, de a javát már leszüreteltem. Abból lett most ez a tényleg mennyei bruschetta, amit már régóta ki akartam próbálni. Mivel a vénasszonyok nyara lehetővé teszi, hogy a nap nagy részében még mindig úgy érezzük, mintha augusztus lenne, így talán nem számít szentségtörésnek szeptember legvégén nyarat idéző ételt szervírozni, ill. mutogatni itt, a blogon. :)
A bruschettát rajtam kívül milliók eszik rendszeresen, de számomra csak a nemrégiben megtörtént csoda óta jöhet szóba. Én ui. cirka egy hónapja estem szerelembe a paradicsommal, pontosabban annak is a saját termesztésű mézédes, mini változatával.
A bruschetta alapjául a Limarától ajándékba kapott finom kovászos kenyér szolgált, az olívaolajat alig két hete Krk szigetén vettük, a balzsamecetet még sok évvel ezelőtt Anyáék hozták nekem Olaszországból, a dohánymézet pedig egy kedves méztermelő srác adta kóstolóba. Szóval csupa értékes finomság alkotja ezt a tradicionális olasz szendvicset, amit ugyan ők többnyire előételként kínálnak, mi ketten viszont nagy ebédet csaptunk belőle. Könnyű vacsinak is beillik. ;)
Az már biztos, hogy jövőre tripla mennyiségű koktélparadicsom-palántával indítunk! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

35 dkg koktélparadicsom (nálam kerek és ovális, de vegyíthetjük sárga színűvel is)
20 bazsalikomlevél
4 dkg lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt színes bors
egy kis csipet habanero csilipehely
3 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. balzsamecet
1 tk. dohány- vagy akácméz
16 kis szelet kovászos kenyér
(fűszeres) olívaolaj a pirításhoz
sópehely
2 ek. fenyőmag

elkészítés:

1. A lila hagymát és a megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket felaprítjuk. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a csilit, az őrölt borsot, extra szűz olívaolajat, balzsamecetet, mézet, és összekeverjük.
2. A megmosott, szárazra törölt koktélparadicsomokat kis darabokra aprítjuk (a kocsonyás magrészt kivehetjük) és összeforgatjuk a fűszeres olajjal. Negyedórára hűtőbe tesszük.
3. A fenyőmagot közben zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Félretesszük.
4. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és 230°C-ra előmelegített sütőben (vagy serpenyőben) kb. 10 perc alatt aranybarnára pirítjuk. Azon melegében bedörzsöljük fokhagymával.
5. A paradicsomot szűrőkanálba öntjük, és miután a levét hagytuk lecsepegni, a pirított kenyérszeletekre halmozzuk. Meghintjük sópehellyel, és megszórjuk pirított fenyőmaggal.

 

Diószószos penne balzsamecetes, sült paradicsommal (vegán)

 

 

 

Nem is tudom, szabad-e nekem reggelente híreket olvasnom, mert mindig ezen alkalmakkor jön velem szembe egy kipróbálásért kiáltó recept. :D Sajnos pont egy nemszeretem oldalra lettem irányítva, amiről a rossz tapasztalatok miatt inkább nem mondanék véleményt, reklámozni meg pláne nem óhajtom, ezért megszegve a saját szabályomat, őket inkább nem linkelem. Viszont legalább jelzem, hogy a recept ötlete nem tőlem származik. ;)
Ez a tésztaétel mindentől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és eszembe jutott egykori receptem, ami szintén szószos, és bár gomba és ricotta is van benne, nem kevés diót is tartalmaz. Szóval jól éreztem én, hogy ezt is szeretni fogjuk. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a diószószhoz:
1 póréhagyma (aprítva kb. 10 dkg)
1 kis fej fokhagyma
8 dkg kesu- és pekándió vegyesen (vagy normál dió)
őrölt fekete bors
tört cayenne bors
só
1 ½ ek. fehér tönkölyliszt
1,5 dl zöldségalaplé
2-2,5 dl víz
1,5 dl növényi tejszín (nálam kókusztejszín)
3-4 ek. extra szűz olívaolaj

a balzsamecetes, sült paradicsomhoz:
35 dkg koktélparadicsom
3 ek. balzsamecet
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg finomítatlan nádcukor
tört cayenne bors
só

továbbá:
25-30 dkg tollszártészta (vöröslencséből)
petrezselyemzöldje
aprított kesu- és pekándió

elkészítés:

1. A paradicsomokat mérettől függően felezzük vagy negyedeljük, és megforgatjuk a balzsamecet, az olívaolaj, a cukor és a cayenne bors keverékében.
2. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük egymástól kicsit távolabb, és 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
3. Amíg a paradicsom sül, a mártáshoz a felaprított pórét és a fokhagymát a felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a durvára aprított diókeveréket, és 2-3 percig pirítjuk.
4. Rászórjuk a lisztet, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, az alaplével, és sűrűsödésig főzzük. Hozzáadjuk a növényi tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
5. Miközben a mártás fő, bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, majd szűrőkanállal a forró mártásra szedjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és alaposan összeforgatjuk, miközben utánasózzuk az ételt.
6. Megszórjuk aprított petrezselyemmel, aprított diókeverékkel, és tálaljuk.

 

Kuszkuszsaláta sült zöldségekkel (vegán)

 

 

 

A kuszkuszsaliról, valamint a képen mögötte látható péksütiről a jövőben számomra más fog eszembe jutni, de ezt itt nem részletezném, mert ha hagyom kitörni a bennem – nem is annyira – szunnyadó vulkánt, akkor félő, hogy blogolvasók nélkül maradok. :D Lényeg, hogy a fent nevezett napon a bő fél éve tartó érzelmi hullámvasút újabb állomásához érkeztünk. Ismét volt min izgulni a (narancsos csokoládétortás és a Rákóczi túrós pitetortás posztjaimban is említett) legnagyobb álmunk megvalósulása kapcsán, és már-már talpunk alatt is érezni véltük az egyre rögösebb út nyomását. Az idegeinket sorozatosan borzoló személynek sohanapján nem adnék ebből a fincsi salátából, amit pont az ő újabb alakításáról szóló hajmeresztő hír beérkezésekor állítottam össze, és amihez a kuszkuszt egyébként ez idáig csak kedvenc zöldségfasírtomba tettem. A benne lévő zöldségek kapcsán a balzsamecetes, édesre sült koktélparadicsom már egyszer jól vizsgázott – egyértelmű volt, hogy másba is beleteszem. Az biztos, hogy legalább evés közben sikerült némileg helyrehoznia a hangulatunkat. :)
Úgyhogy kifejezetten ajánlom azoknak, akik éppen valami miatt bosszankodnak – ez a sali talán rajtatok is segít. ;)

 

Hozzávalók 2-4 személyre:

15 dkg kuszkusz
3 dl víz
25 dkg koktélparadicsom
1 Ramiro- vagy Palermo paprika (kb. 10 dkg)
3 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. balzsamecet
2,5 dkg sötét nádcukor
tört cayenne bors
só
1 nagy csokor petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A kuszkuszt felöntjük a felforralt vízzel, és kb. 10 percig lefedve hagyjuk. Ha megdagadt, 1 evőkanál olívaolajat hozzáadva, villával átkeverjük és hagyjuk kihűlni.
2. A paradicsomokat félbevágjuk, a kimagozott paprikát nagyobb kockákra aprítjuk, és jól összeforgatjuk a többi olívaolaj, a balzsamecet és a nádcukor keverékével.
3. A felezett paradicsomokat vágott felükkel lefelé a sütőpapírral bélelt tepsi egyik felébe sorakoztatjuk, és mellé kanalazzuk a paprikát. Meglocsoljuk a tálba maradt ecetes-cukros olajjal, kevés sóval megpörgetjük, cayenne borssal ízesítjük. 200°C-os sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.
4. Amint a zöldségek kihűltek, összeforgatjuk a megsózott kuszkusszal, és a felaprított petrezselyemzölddel. Hideg vagy meleg salátaként önmagában fogyasztjuk, vagy köretként tálaljuk.

Egres csatni

Nem mostanában készítettem csatnit. Mivel azonban a napokban vettem 1 kilót a telekszomszédunktól, és kivételesen nem süteménybe akartam tenni, szinte azonnal jött az ötlet, hogy akkor legyen belőle csatni. Igaz, ez most csak egy kisebb mennyiség, de mivel az ilyen típusú pikáns dzsemek nálunk ritkán kerülnek asztalra, így éppen elegendőnek éreztem egy kisebb befőttesüvegnyi adagot főzni. A fele már aznap délben el is fogyott, és csodák-csodájára a Kutyafülnek is nagyon ízlett. :)

Hozzávalók:

60 dkg egres
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
10 dkg finomítatlan nádcukor
3 cm hosszú gyömbérgyökér
1 ek. frissen facsart citromlé
1 ek. fehérborecet
1 tk. balzsamecet
1 tk. fehér mustármag
1 tk. koriandermag
1 tk. őrölt rozmaring
1 mk. római kömény
1 mk. őrölt fahéj
½ mk. madagaszkári vadbors
szerecsendió, reszelve
egy csipet só
3 ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A római köményt, a vadborsot, a mustár- és a koriandermagot zsiradékmentes serpenyőben kis lángon illatozásig pirítjuk, majd mozsárban porrá törjük (vagy kávédarálón ledaráljuk) és összekeverjük a többi fűszerrel.
2. Lábasban olívaolajat hevítünk, rátesszük a felaprított vörös- és a fokhagymát, enyhén megpirítjuk, majd rászórjuk a nádcukrot, és hagyjuk felolvadni. Kevergetve világosra karamellizáljuk.
3. Felöntjük a citromlével, a fehérbor- és a balzsamecettel, majd a megtisztított gyömbért az édes hagymás alapra reszeljük, és 1-2 percig pároljuk.
4. A tűzről lehúzva megfűszerezzük, hozzáforgatunk 40 dkg lecsumázott egrest, majd a tűzre visszatéve felforraljuk, és kis lángon puhulásig főzzük. Néha megkeverve, fedő nélkül sűrűsödésig főzzük.
5. A főzési idő vége felé hozzáadjuk a félbevágott többi gyümölcsöt, és 1-2 perc alatt készre főzzük.

Megjegyzés:
Melegen vagy hidegen egyaránt fogyaszthatjuk pl. sült vagy grillezett húsok, rántott sajt mellé, vagy sajtválogatáshoz is kínálhatjuk, sőt bundás kaláccsal is nagyon finom.

Tipp:
A csatnit későbbre is eltehetjük. Ebben az esetben a teljes mennyiséget egyszerre főzzük meg, majd még forrón szedjük csírátlanított befőttesüvegekbe, és zárjuk le! Száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihűlni.

Almás hagymakrémleves

Sajnos nem túl sűrűn fogyasztunk levest, de amikor igen, akkor nagyon jól tud esni. :) Olyankor minimum 2 napig kitart a megfőzött mennyiség. Mivel a tartalmas leveseket részesítjük előnyben, ezért általában nem is eszünk utána második fogást, főleg mert ezen ritka alkalmakkor kétszer is szedünk a tálból. :D
Most olyan levest főztem, amilyet még soha, mert egyéb recept keresése közben megakadt a szemem ezen az almával ízesített hagymalevesen. Úgy éreztem, én ezt bizony szeretném, és reménykedtem benne, hogy a Kutyinyek is.
A hagymaleves nálunk abszolút nyerő, és bár almalevest nemigen szoktam főzni, azért azt is megesszük. Gondoltam, ezek ketten együtt jó párost alkothatnak, persze csak a megfelelő arányban keverve. Az eredeti recepten alig változtattam, szinte csak a víz és a balzsamecet mennyiségét vettem kevesebbre, és úgy érzem, nem is szorul több módosításra, mert így is tökéletes. Nekem kifejezetten jól esett. :) Különleges ízhatású, kissé édeskés, de mégis jól kiérezhető belőle a hagyma. A tálalásra szánt levesbetétekkel együtt alkot kerek egészet. Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Hozzávalók 4 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy alma
2 ek. vaj
4 dkg fehér tönkölybúzaliszt
8 dl víz
2,5 dl almás cider vagy félédes fehérbor
2 dl habtejszín
½ zöldségleveskocka
őrölt fehér bors
só

a tálaláshoz:
15 dkg kockázott, füstölt, húsos szalonna
½ alma
1 kis fej lila hagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 púpozott ek. finomítatlan nádcukor
1 ½ ek. balzsamecet
1 ek. frissen facsart citromlé
½ csokor metélőhagyma

elkészítés:

1. A hagymát finomra aprítjuk, a felhevített vajon megdinszteljük, majd rászórjuk a lisztet, és rövid ideig pirítjuk.
2. Hozzáforgatjuk a meghámozott, felkockázott almát, felöntjük a vízzel, a ciderrel, beletesszük a leveskocka felét, és forrástól számítva 10 percig főzzük.
3. Sóval, borssal ízesítjük és leturmixoljuk. Hozzáöntjük a tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
4. A szalonnát zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd kivesszük a zsírból és félretesszük.
5. A tálalásra szánt hagymákat vékonyra szeljük és megpirítjuk a visszamaradt szalonnazsíron. Rászórjuk a cukrot, 1-2 perc alatt megkaramellizáljuk, majd felöntjük az balzsamecettel, és elforraljuk a levét. Félretesszük.
6. A fél almát héjastól apró kockákra vágjuk, megforgatjuk a citromlében, és a pirított szalonnakockákkal, a karamellizált hagymával, valamint a felaprított metélőhagymával együtt a leveshez kínáljuk.

Forrás: lecker.de

Édes-savanyú csirke a la Macskanyelv

Ennek a posztnak azt a címet is adhatnám, hogy „Hogyan mentsük meg az egy rossz recept alapján felhasznált alapanyagok nagy részét, és alkossunk belőle mégis valami nagyon finomat?”, vagy akár azt is, hogy „Kirándulás a számunkra szokatlan ízek világába”. De ezek az elnevezések túl hosszúak voltak, ezért inkább leírom, hogy jártam.
Adott volt egy, a precíz leírást illetően erősen megkérdőjelezhető recept, pontosabban amikor rátaláltam a neten édes-savanyú szósz után kutatva, akkor még nem tudtam, hogy baj van vele. Meg is vettem a hozzávalókat, bár földimogyoró olaj híján kókuszolajat tettem a kosaramba, úgy is régóta ki akartam próbálni. Anyának volt egy kevés fehérborecete, de a szójaszószából nem kértem, mert arról nem olvastam jókat, és úgy gondoltam, azt inkább kihagyom, tán csak nem fogjuk megérezni a hiányát. Nem mintha nagyon tudnám, milyen íze van.
Neki is kezdtem az ételnek, de már a cukor mennyiségét is émelyítően soknak éreztem. A víz és a borecet is soknak tűnt - mintha tengernyi mennyiségű folyadékban úszkálna pár szál paprika. Amikor pedig a keményítős sűrítéshez kezdtem keverni 2 ek vízzel a 7 dkg (!!!) keményítőt, akkor aztán nem kerestem a kedves szavakat a véleménynyilvánításhoz. Már a receptet olvasva is feltűnt, hogy milyen nagy adag keményítőt írnak, ráadásul annyit nem fogok tudni ilyen kevés folyadékkal simára keverni, de úgy voltam vele, hogy majd adagolok még hozzá vizet. Így is lett, hogyhogy nem, simára keverődött a sűrítőanyag, de amikor az ételhez kevertem, kb. úgy nézett ki, mintha a zöldségek belekötöttek volna valamiféle sűrű, enyvhez hasonlatos matériába. Basszuskulcs! Most mi lesz? Kidobjam a drága hozzávalókat és újra főzzem a szószt?! Nem tetszett ez a lehetőség. Ráadásul fehérborecetből nem is volt több. Aztán agyamban fény gyúlt, szűrőkanálba tettem az egészet, folyó víz alatt lemostam róla az „enyvet”, és sokkal kevesebb folyadékkal és cukorral szándékoztam elkészíteni. Na de mitől lesz savanyú? Volt itthon balzsamecet – gondoltam, próba szerencse, belelöttyintem, hátha nem olyan eget verő a különbség közte és a fehérborecet között. Amikor elkészült, megkóstoltam, és jól meglepődtem, mert nagyon ízlett. Szerencsére nem voltam ezzel egyedül. :)
Ez egy Macskanyelvféle édes-savanyú csirke lett, és nem kell összehasonlítani az eredeti, a valódi édes-savanyú csirkével. :D

Hozzávalók 4 személyre:

Szószhoz:
1 piros húsú kaliforniai paprika
1 zöld húsú kaliforniai paprika
2 gerezd fokhagyma
20 dkg ananász
1,5 ek. kókuszolaj
5 dkg nyírfacukor
0,5 dl balzsamecet
1 dl víz
1 púpozott ek. étkezési kukoricakeményítő

Tésztamasszához:
1 nagy tojás
2 ek. víz
2 púpozott ek. finomliszt
2 ek. étkezési kukoricakeményítő
1 csapott tk. só

Egyéb hozzávalók:
40 dkg csirkemellfilé
3 dl kókuszolaj

Körethez:
20 dkg rizs
1 ek. kókuszolaj
víz (a rizs mennyiségének másfélszerese)
só

elkészítés:

1. A meghámozott ananászt felkarikázzuk, a belső, kemény részt eltávolítjuk, és a gyümölcshúst kis kockákra aprítjuk.
2. A felforrósított kókuszolajra rátesszük a felcsíkozott paprikát, a nagyon vékonyra szelt fokhagymát, és 2-3 percig pároljuk.
3. Hozzáadjuk a cukrot, a balzsamecetet, 0,5 dl vizet, és felolvasztjuk benne a cukrot.
4. A keményítőt 0,5 dl vízzel simára keverjük, a cukros-ecetes zöldségekhez adjuk, és kevergetve 1-2 percig főzzük. Hozzáadjuk az ananászkockákat, majd elzárjuk alatta a lángot, és a kész édes-savanyú szószt félretesszük.
5. A körethez a megsózott rizst az olajon megfuttatjuk, felöntjük a vízzel, és majdnem teljesen lefedve, puhulásig főzzük.
6. A 2 evőkanál vízzel hígított tojást villával felverjük, simára keverjük benne a lisztet, a keményítőt, a sót, és beleforgatjuk az 1 cm-es kockákra vágott húst. a húskockákat kisebb adagokban kisütjük a forró olajban, majd szűrőkanállal konyhai papírtörlőre szedjük.
7. A húskockákat óvatosan összeforgatjuk a szósszal, és a rizzsel együtt tálaljuk.