Gyerekkoromban a gyümölcstorta nagy szám volt, főleg az epres. Anya gyakran készítette, és általában vaníliakrémre ültette a gyümölcsszemeket. A tetejét természetesen gyümölcszselével fényesítette, ami olykor lefolyt a tortáról. :D Nyilván eme malőr lehet az oka, hogy felnőttként egy kissé tartok a zselés tetejű sütiktől. Emlékeim szerint még csak kétszer csináltam „csorgatós” zselatinnal édességet.
A gyümölcstorta alapja nálunk sosem piskóta volt, hanem kevert tészta. Ezt a későbbiek során, amikor már lehetett kész tortalapot kapni, felváltotta az a bolti vacak. Ám annak olyan mellékíze volt, hogy képes voltam miatta sztrájkolni, azaz juszt sem ettem meg. Anya le is lett tiltva a bolti tésztalap vásárlásáról. :D
Nemrégiben a nagynénémmel szóba került az epres gyümölcstorta, és elregélte, hogy ő gyakran csak azon egyszerűségében, a vaníliakrém nélküli változatot készíti, azt is kapcsos tortaformában. Bár megosztotta velem a tészta receptjét, de toll és papír híján, az csak a memóriámba került be. Ám sajnos időközben kikukázódott onnan. :D Gondoltam, majd leíratom vele egy másik alkalommal, amikor sort kerítenék a gyümölcstorta sütésre. Közben úgy alakult, hogy végre vettünk szabadföldi epret, de az most sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (kiderült, hogy az évek óta tapasztalt íztelenség oka a gombaölőszerek használata), úgyhogy nem volt kedvem magában megenni. Mindenképp valamilyen sütiben akartam viszontlátni. Eszembe jutott, hogy ez lehetne az a bizonyos gyümölcstortás alkalom. A nagynénémet mégsem hívtam fel a tészta receptjéért, hanem kiötöltem egyet, ami hasonló lehet ahhoz.
Később persze mérges voltam magamra, mert bár ez a fajta torta pont arra lett kitalálva, hogy az édes és zamatos eperé legyen a főszerep, de az íztelensége miatt nem bizonyult túl jó döntésnek gyümölcstortát sütni belőle. Sebaj, legalább volt lehetőségem gyakorolni a zselécsorgatást! :D Igaz, az is kissé elbaltázódott az elején, de helyrehoztam, és utóbb kiderült, hogy még jól is jött az a kis kezdeti bénázás. :) Ezek után már bátrabban bevállalom a jövőben. :D
Tény, hogy most az eper nem valami édes, de egy kis porcukorral megszórva, még így is élvezhető ez az egyszerű, klasszikus sütemény. :)
Persze, ha lehetőségetek van rá, akkor inkább saját termesztésű, valóban fincsi eperből készítsétek el. ;)
A gyümölcstorta alapja nálunk sosem piskóta volt, hanem kevert tészta. Ezt a későbbiek során, amikor már lehetett kész tortalapot kapni, felváltotta az a bolti vacak. Ám annak olyan mellékíze volt, hogy képes voltam miatta sztrájkolni, azaz juszt sem ettem meg. Anya le is lett tiltva a bolti tésztalap vásárlásáról. :D
Nemrégiben a nagynénémmel szóba került az epres gyümölcstorta, és elregélte, hogy ő gyakran csak azon egyszerűségében, a vaníliakrém nélküli változatot készíti, azt is kapcsos tortaformában. Bár megosztotta velem a tészta receptjét, de toll és papír híján, az csak a memóriámba került be. Ám sajnos időközben kikukázódott onnan. :D Gondoltam, majd leíratom vele egy másik alkalommal, amikor sort kerítenék a gyümölcstorta sütésre. Közben úgy alakult, hogy végre vettünk szabadföldi epret, de az most sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (kiderült, hogy az évek óta tapasztalt íztelenség oka a gombaölőszerek használata), úgyhogy nem volt kedvem magában megenni. Mindenképp valamilyen sütiben akartam viszontlátni. Eszembe jutott, hogy ez lehetne az a bizonyos gyümölcstortás alkalom. A nagynénémet mégsem hívtam fel a tészta receptjéért, hanem kiötöltem egyet, ami hasonló lehet ahhoz.
Később persze mérges voltam magamra, mert bár ez a fajta torta pont arra lett kitalálva, hogy az édes és zamatos eperé legyen a főszerep, de az íztelensége miatt nem bizonyult túl jó döntésnek gyümölcstortát sütni belőle. Sebaj, legalább volt lehetőségem gyakorolni a zselécsorgatást! :D Igaz, az is kissé elbaltázódott az elején, de helyrehoztam, és utóbb kiderült, hogy még jól is jött az a kis kezdeti bénázás. :) Ezek után már bátrabban bevállalom a jövőben. :D
Tény, hogy most az eper nem valami édes, de egy kis porcukorral megszórva, még így is élvezhető ez az egyszerű, klasszikus sütemény. :)
Persze, ha lehetőségetek van rá, akkor inkább saját termesztésű, valóban fincsi eperből készítsétek el. ;)
Hozzávalók 18-20 cm-es formához:
a tésztához:
4 dkg vaj
3,5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás porcukor
1 tojás
7,5 dkg finomliszt
½ tk. sütőpor
egy kis csipet só
3-4 ek. tej
a tetejére:
45-50 dkg nagyobb szemű földieper
1 ½ cs. színtelen tortazselé (nálam kis zacsis Dr. Oetker)
6 dkg cukor
3,75 dl víz
bodza- vagy egyéb ehető virág a díszítéshez
elkészítés:
- A tésztához a vajat előbb a kétféle porcukorral, majd a tojással kihabosítjuk. A tejjel felváltva hozzákeverjük a sütőporral, sóval vegyített lisztet. Kivajazott tortaformába öntjük, és előmelegített sütőben megsütjük (vigyázzunk, nehogy túlsüssük, különben száraz és morzsálódós lesz!). A formából kivéve tortarácson hagyjuk kihűlni.
- A megmosott, leszárított eprek szárrészét úgy vágjuk le, hogy a szemek magasságra közel azonosak legyenek.
- A tésztalapot visszatesszük az elmosott tortaformába, és a gyümölcsszemeket körkörösen elrendezzük rajta.
- A tortazselét a cukorral lábasba szórjuk és állandó keverés közben hozzákeverjük a hideg vizet. Kis lángon, folyamatosan kevergetve főzzük forrástól számítva 1 percig.
- Az 5 percig hűlni hagyott, de még meleg zseléből 4 evőkanálnyit az eprek közé csorgatunk, a többi folyadékot pedig néhányszor megkeverve kicsit még hűlni hagyjuk.
- Az épp csak sűrűsödni kezdő zselét a torta közepétől kiindulva, óvatosan az eperszemekre csorgatjuk. Hűtőbe tesszük dermedni.
- A megszilárdult zseléréteget késsel elválasztjuk a karimától, lekapcsoljuk róla, és a tortát tálra tesszük. A tetejét bodzavirágokkal vagy egyéb ehető virágokkal díszítjük.
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sín)
sütési idő: kb. 15 perc
Tipp:
Kisebb méretű eprek esetén elég 1 csomag tortazselé.
Megjegyzés:
A felhasznált gyümölcs súlyát természetesen a mérete befolyásolja, ezért a hozzávalóknál megadott mennyiség csak hozzávetőleges.
Vigyázat, a képen látható közönséges fagyal virága nem ehető! Senki ne csinálja utánam! :D
Vigyázat, a képen látható közönséges fagyal virága nem ehető! Senki ne csinálja utánam! :D
