A 22. Süss! Alkoss! Díszíts!-játék témáját Pitelány, a Tűpárna és habverő blog írója eszelte ki, miután Leopold cicám őt választotta a következő forduló háziasszonyi posztjára. Az új kiírást annyira izgalmasnak találtam, hogy azonnal beneveztem én is, bár még fogalmam sem volt róla, mivel rukkolok majd elő.
Bevallom, még új vagyok a gasztroblogos játékok terén, hiszen csak a 20. SAD! És a 60. VKF! óta veszek részt ilyesmiben, de mivel szeretem a kihívásokat, úgy éreztem, ezentúl nem maradok ki a mókából.
A mostani forduló témája az „Álarcos” finomságok nevet viseli, és valódi kihívásnak érzem, mert olyan édességet vagy sósságot kell készíteni, ami első látásra másnak tűnik; amiben van valami vicces érdekesség.
Persze azonnal valamiféle édességben gondolkodtam, mert egész egyszerűen átsiklott a szemem a másik lehetőségen, azaz hogy sós étellel is lehet nevezni. Aztán meg már annyira csak az édesre állt rá minden gondolatom (és a gyomrom is), hogy jobbnak láttam, ha nem konvertálom át magam a sósakra.
Jó pár napig agyaltam, de aztán egyszer csak kipattant az a bizonyos szikra (ami utólag persze már nem tűnik annyira Isteninek), és megszületett ez a jól ismert leves, akarom mondani levesnek kinéző és ízében is rá emlékeztető panna cotta.
Bevallom, még új vagyok a gasztroblogos játékok terén, hiszen csak a 20. SAD! És a 60. VKF! óta veszek részt ilyesmiben, de mivel szeretem a kihívásokat, úgy éreztem, ezentúl nem maradok ki a mókából.
A mostani forduló témája az „Álarcos” finomságok nevet viseli, és valódi kihívásnak érzem, mert olyan édességet vagy sósságot kell készíteni, ami első látásra másnak tűnik; amiben van valami vicces érdekesség.
Persze azonnal valamiféle édességben gondolkodtam, mert egész egyszerűen átsiklott a szemem a másik lehetőségen, azaz hogy sós étellel is lehet nevezni. Aztán meg már annyira csak az édesre állt rá minden gondolatom (és a gyomrom is), hogy jobbnak láttam, ha nem konvertálom át magam a sósakra.
Jó pár napig agyaltam, de aztán egyszer csak kipattant az a bizonyos szikra (ami utólag persze már nem tűnik annyira Isteninek), és megszületett ez a jól ismert leves, akarom mondani levesnek kinéző és ízében is rá emlékeztető panna cotta.
Hozzávalók 4 személyre:
3 kis alma
1 citrom
4 ek. méz (vagy ízlés szerint)
1 fahéjrúd
2 csipet őrölt gyömbér
½ vaníliarúd
2 dl almalé
víz
5 dl tejszín
3 zselatinlap
elkészítés:
3 kis alma
1 citrom
4 ek. méz (vagy ízlés szerint)
1 fahéjrúd
2 csipet őrölt gyömbér
½ vaníliarúd
2 dl almalé
víz
5 dl tejszín
3 zselatinlap
elkészítés:
- Az alaposan megmosott citrom héjából levágunk 2 db, kisujjnyi széles és kisujjnyi hosszú darabot. A citrom levét kifacsarjuk.
- A meghámozott, magházától megfosztott almákat felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromhéjat és -levet, a fahéjat, a gyömbért, a vaníliarudat a kikapart magjaival együtt és 2 evőkanál mézet.
- Felöntjük annyi víz és almalé keverékével, amennyi épp ellepi, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük.
- A főzőlevet leszűrjük és hűlni hagyjuk. Kiveszünk belőle 2 evőkanálnyi puhára főtt almakockát, és félretesszük.
- A többi főtt almát 4 evőkanál főzőlében botmixerrel pépesítjük. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
- A tejszínt a többi mézzel felforraljuk, kis lángon 10 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és feloldjuk benne a kinyomkodott zselatint.
- Az almapürét a zselatinos tejszínhez keverjük, és a híg panna cottát elosztjuk 4 mélytányérban. Közepére kanalazzunk az előzőleg félretett főtt almakockát, hűlni hagyjuk, majd a tányérokat folpackkal letakarva, pár órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt meghintjük őrölt fahéjjal.
Tipp:
A leszűrt levet felhasználhatjuk valódi almaleves készítéséhez, vagy zselésítve akár süteménybe is.
