Csirkés dinamit szendvics

 

 

Imádjuk a szendvicseket! Igazából ez az az étel, amit ha mindenképp választanunk kellene, akkor hol puritánabb, hol totálisan felturbózott módon életünk végéig képesek lennénk enni – na jó, a pizzával fej-fej mellett. :D Nem könnyű lemondani róla, vagy legalábbis limitálni a fogyasztását, amit pedig muszáj megtennünk, mert pont ez szaporítja legjobban mindkettőnk kilóit. Úgyhogy a magam részéről nagyon ritkán eszem szendvicset. Néhanapján viszont már csak lélekmelengetőként is készítenem kell, főleg grillezett szendvicskiflinek vagy zsemlének, mert az a kedvencünk. Most viszont a neten nemrég meglátott dinamit szendvics került asztalra, mert annyira szerethetőnek tűnt, hogy mindenképp tenni akartam vele egy próbát. Na, nem mintha próba nélkül ne tudtam volna, hogy nyerő lesz, hiszen minden alkotóeleme nekünk való. :) Ezt a fajta szendvicset egyébként leginkább darált marhahússal készítik, de mi azt nem eszünk, a darált sertéshúst pedig (amit szintén csak néhanapján fogyasztunk) másra tartogatom. Maradt hát a csirkemell, amit úgyszintén elvétve, de a húsok közül azért a leggyakrabban csinálok. Az utóbbi dinamit szendvics változathoz találtam is néhány receptet, amelyek a csípős szósz tekintetében mind nagyon hasonlóak, legfeljebb a tálaláshoz szánt pluszokban térnek el egy hangyányit.
A csípősségét jelentősen visszavettem, és szerintem még így is eléggé annak mondható, még ha nem is könnyeztet meg. Bár szeretjük az erőset, de amilyen mennyiségű csiliszószt/-pelyhet/-port egyesek beletesznek, az szerintem nem embernek való, és valójában kiüti az ízlelőbimbókat a szendvicsben rejlő egyéb zamatok érzékelésére. Persze, aki nagyon bírja, az ne habozzon még csípősebbé tenni! ;)
Fontos még megemlítenem a csípős szószhoz használt majonézt, amit én hosszú idő után újra magam készítettem el hozzá. Mégpedig csakis azért, mert ehhez a szendvicshez viszonylag sok kell belőle, és az amúgy kedvenc bolti majonézünk kapcsán is be kellett látnunk, hogy jobb, ha lemondunk róla a káros anyag tartalma miatt. Lehet forgatni a szemeket, de engem tényleg zavar az a sok fura cucc, ami benne van, és ha már elkészíthető házilag, aminek köszönhetően legalább tudom, hogy csak az van benne, amit én beletettem, akkor ugyan miért ne keverhetném ki én magam?!
Ezt az igen laktató szendvicset lehetetlenség szépen enni, de kit érdekel, amikor annyira imádni való! (A mellékelt fotók nagy száma is mutatja, hogy mennyire nem tudtam betelni vele még látványilag sem. :D)

 Hozzávalók 6 szendvicshez:

a csípős csirkéhez:
40 dkg csirkemellfilé
10 dkg házi majonéz
1 kis fej (kb. 5 dkg) vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 púpozott tk. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt kömény
1 csapott mk. habanero csilipehely
½ mk. őrölt fekete bors
só
1 tk. akácméz
1 nagy tojás
étkezési burgonya- vagy kukoricakeményítő

a kencéhez:
8 dkg házi majonéz
8 dkg görög joghurt
1 ek. morzsolt oregánó vagy egyéb zöldfűszer
1 ek. akácméz

továbbá:
6 db panko morzsás szendvicszsemle
6 salátalevél (pl. jégsaláta vagy fodros saláta)
1 nagy fej lila hagyma

elkészítés:

1. A csípős csirkéhez a vöröshagymát lereszeljük, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a fűszereket, és elkeverjük a majonézzel. Legalább 2 órát vagy másnapig hűtőben állni hagyjuk.
2. A két fél mellfilét másfél ujjnyi vastag darabokra szeljük, és a nagyobb darabokat félbevágjuk. Egymás után keményítőbe, sóval ízesített felvert tojásba, majd ismét keményítőbe forgatjuk.
3. Felhevített, mély olajban aranybarnára sütjük, majd alaposan lecsepegtetjük, és papírtörlőre szedjük. Még forrón beleforgatjuk a csípős szószba.
4. A sütőben felmelegített szendvicszsemléket szétnyitjuk, az alsó oldalukat megkenjük 1-1 púpozott evőkanál joghurtos majonézzel, rájuk fektetünk 1-1 salátalevelet, betöltjük a csípős csirkedarabokkal (3-4 darabbal szendvicsenként), és megszórjuk a felkarikázott lila hagymával. Rögtön fogyasztjuk. 

Megjegyzés, tipp:

A csípős szószhoz adhatunk ketchupot vagy sűrített paradicsomot is, sőt tejföllel is szaporíthatjuk a mennyiségét. A lila hagyma mellé frissen karikázott vagy aprított csilipaprikát is szórhatunk a szendvicsbe.

 

 

 

Ciabatta szendvics mustáros tejfölben pácolt rántott csirkével, pikáns kukoricasalátával

 

 

 

Az elmúlt hetekben többször is olyan szendvicseket ettünk ebédre, amilyeneket alapból nem gyakran szoktam készíteni. Például a saját termesztésű koktélparadicsomnak köszönhetően végre két pofára tolhattuk a felturbózott bruschettát. Na jó, a két pofára tolás azért erős túlzás, mert egyrészt kovászos kenyerünk csak akkor van itthon, ha ajándékba kapunk (nincs türelmem kovászolni), másrészt mindig ki kell várni, hogy beérjen az újabb adag közepes tálkányi adag paradicsom, amit aztán egy evés erejéig valóban két pofára tolhatunk. Utána pangás van. Az ilyen esetekre pedig – az egyéb étkeken kívül – ki kell találni másféle szendvicset. Ezt az alábbit egyébként nem is szándékoztam asztalra tenni, ám mivel egy kirándulást követően a rántani szánt pácolt csirkemell helyett végül inkább pizzáztunk a hazaúton, ezért a hűtőben várakozó husit másnap már muszáj volt ebédre feltálalnom. Ehettük volna alakbarát módon csak salátával, vagy hagyományosan: sült krumplival, de miután kedvem támadt a ciabattához, ezért aztán a husi ebben a szendvicsben landolt – és megdicsőült. Istenem, de jó döntés volt ciabattát sütni! Az első falat után felsejlettek bennem a korábbi emlékek egy szegedi hamburgerezőben, ahol szintén kukoricasalátát kértem a hambihusi alá. Igaz, az marhahús volt buciban, nem rántott csirke ciabattában, de az ízhatás némileg hasonló.
Az első fotók sajna nem adták vissza, hogy a valóságban mennyire guszta ez a szendvics. Bántam is, hogy nem örökítettem meg úgy is, hogy harapásnyom van benne. – Gyakran járok úgy egy-egy étel kapcsán, hogy nem is a fotózásra kitálalt példány sikerül a legétvágygerjesztőbbre, hanem éppen az, amit (pár órával vagy perccel) a fotózás után újra elkészítek, és azt esszük meg. Ez a szendó is úgy mutatott a legjobban, amikor szét volt nyitva, ill. amikor az összeborított változatba beleharaptam, és potyogott ki belőle a cucc – minden egyszerre volt látható: a különböző textúrák, a finom részletek. Az ízekről, állagokról nem is beszélve: a pirult vaj aromája a finoman roppanó felületű, mégis puha ciabattán, a panko morzsától kívül ropogós, belül omlós, forró csirkemell íze, a kukoricasaláta nem tolakodó pikánssága, és a jégsaláta hűvös frissessége… hmmm… nagy szavak, de valóban fenséges kombináció, amit nem lehet máshogyan leírni! :)
Nem sokkal később csináltam egy új fotósorozatot a ciabatta zsemlének is, és akkor záróakkordként újra megpakoltam salival, husival, hogy végre még kívánatosabb formában is megmutathassam. :D Sajnos az ég beborult, mire összeborított külsővel is lencsevégre kaphattam volna, ezért az első fotózás (kissé eltérő színű) eredményét utolsó képként mégis be kellett csempésznem a bejegyzésbe.
Bevallom kettőt-kettőt ettünk fejenként, annyira abbahagyhatatlannak éreztük mindketten. Mégsem terheltük meg a gyomrunkat. Talán a hosszú kelesztésű ciabatta könnyedsége és a viszonylag kis mennyiségű hús lehet a dolog kulcsa. :D Az biztos, hogy emlékezetes marad. :)

 

Hozzávalók 4 darabhoz:

a rántott csirkéhez:
egy nagy csirkemellfilé fele
1 mk. fokhagyma granulátum
őrölt fekete bors
só
2 ek. tejföl
1 ek. mustár
finomliszt és étkezési kukoricakeményítő keveréke
1 tojás
panko morzsa
növényi olaj a sütéshez

a kukoricasalátához:
8 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
5 dkg görög joghurt
1 tk. Dijoni mustár
1 ek. méz
10 dkg konzervkukorica
5 dkg aprított lila hagyma
1 ek. aprított petrezselyemzöldje vagy medvehagyma
őrölt fekete bors
késhegynyi habanero csili

továbbá:
4 ciabatta zsemle
vaj
jégsaláta levelek

elkészítés:

1. A rántott húshoz a fél csirkemellfilét megmossuk, szárazra töröljük, majd lapjában kettévágjuk. Az így kapott vastag hússzeleteket 4-4 darabra szeljük.
2. Tálba téve a tejfölt, összekeverjük a mustárral, őrölt borssal ízesítjük, és beleforgatjuk a húst. Néhány órára hűtőbe tesszük.
3. A salátához a tejfölt kikeverjük a joghurttal, a mustárral, mézzel, megfűszerezzük, majd hozzáforgatjuk a kukoricát és a lila hagymát. Hűtőbe tesszük.
4. A ciabattákat megvajazzuk, és egy nagy serpenyőben a vajazott felükkel lerakunk annyit, amennyi belefér. (Még nem kezdjük el pirítani.)
5. A pácolt csirkemelldarabokat megsózzuk, átkeverjük, majd darabonként keményítős lisztbe, felvert tojásba és panko morzsába forgatjuk. Annyi felhevített olajban, amennyi félig ellepi, elkezdjük sütni. Amint a húsdarabok egyik fele megsült, átfordítjuk, és így sütjük tovább.
6. Ekkor rögtön elkezdjük pirítani a ciabattákat. Közben az elkészült húsdarabokat papírtörlőre szedjük.
7. A megpirult ciabatták alsó felére optimális mennyiségű jégsalátalevelet fektetünk, ráhalmozzuk a kukoricasalátát, és mindegyikre 2-2 rántott csirkedarabkát teszünk. Tálaljuk.

Cukkinis-cheddaros palacsinta sült füstölt tofuval és karamellizált lila hagymával töltve, kakukkfüves sültalma-salátával

 

 

A Kutyinyek elvileg nincs oda a palacsintáért, ezért csak ritkán sütök. Olyankor viszont rendre kiderül, hogy mégiscsak szereti. Én azonban ezt mindig elfelejtem. :D Úgyhogy leginkább akkor van ebédre palacsinta, ha már nagyon durván ki vagyok rá éhezve – évente kb. egyszer. :D
E nem éppen gyakori alkalmakkor szinte mindig másként készítem a tésztáját: hol ilyen, hol amolyan reszelt zöldséggel, zöldfűszerekkel, esetleg sajttal dúsítva, a tejet pedig néha kefirrel vagy joghurttal keverem, sőt olaj helyett került már bele vaj is. Talán éppen ezek miatt a turbózások miatt kedvelte meg a Kutyafül is. :) Ezek alapján talán azt lehet gondolni, hogy én inkább a sós palacsintákat preferálom, pedig ez nem igaz – szeretem édes töltelékkel is. Viszont ebédre csakis sósan készítem.
Ez a mostani palacsinta olyan szeretni valóra sikeredett, hogy muszáj volt pár nap eltéréssel újrasütnöm, csak hogy szélesebb körben való mutogatással – vagyis az olvasóim előtt – is felhívjam rá a figyelmet. :D A tészta már önmagában is megállja a helyét, de ezzel a füstölt tofus-hagymás töltelékkel szerintem pazar lett – ebben a formában talán még azoknak is ízlene, akik nem kedvelik a tofut. Tartalmas villásreggelinek is beillik. A sült almás saláta pedig nagyszerű kiegészítője. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a palacsintához (6 db-hoz):
20 dkg zsenge cukkini
5 dkg vörös Cheddar sajt
2 tojás
15 dkg finomliszt
3 dl tej
10 dkg natúr joghurt
1 tk. sütőpor
1 tk. fokhagyma granulátum
3-4 ágacska friss oregánó (vagy 1 tk. szárított)
néhány bazsalikomlevél (vagy 1 tk. szárított)
őrölt fekete bors
1 mk. só
1 mk. cukor
2 ek. olívaolaj
kókuszolaj a sütéshez

a töltelékhez:
4 nagy fej lila hagyma
1 cs. (180 g) füstölt tofu
fokhagyma granulátum
só
olívaolaj a tofu sütétéhez
2 ek. kókuszolaj

a sültalma-salátához:
8-10 dkg jégsaláta/fő
2 nagyobb alma
3 kis gerezd fokhagyma
néhány ágacska kakukkfű
1 tk. aprított petrezselyemzöldje
½ citrom leve
1 ek. olívaolaj
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 ek. almaecet
1 ek. balzsamecet
2 ek. akácméz
késhegynyi csilipehely

elkészítés:

1. A palacsintához a sóval, cukorral, többi fűszerrel ízesíttet tojásokat felverjük, és felváltva csomómentesre keverjük a sütőporos liszttel, a tejjel, joghurttal. Letakarva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
2. A sajtot kis lyukú, a megmosott cukkinit nagy lyukú reszelőn héjastól lereszeljük. Mindkettőt félretesszük.
3. A töltelékhez a megpucolt, enyhén megsózott lila hagymát a felhevített kókuszolajon fedő alatt megpároljuk, majd kissé lepirítjuk. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk.
4. A salátaöntethez a kétféle ecetet összekeverjük a mézzel, az extra szűz olívaolajjal, az áttört fokhagymával. A letépkedett kakukkfűlevélkék egy részével, aprított petrezselyemmel, csilivel ízesítjük.
5. A megmosott, szárazra törölt almákat héjastól négybe vágjuk, magházukat kivesszük, meglocsoljuk citromlével, és a felhevített olívaolajon – a többi kakukkfűágat is hozzáadva –, fedő alatt elkezdjük párolni. Amint az almák félig megpuhultak, fedő nélkül sütjük tovább, miközben belekeverünk 2 gerezd aprított fokhagymát. Amint az almacikkek pirosra sültek, hagyjuk kihűlni.
6. A levétől kinyomkodott cukkinit és a sajtot a palacsintatésztába forgatjuk, és hozzáadjuk az olívaolajat.
7. A vékonyan kiolajozott, felhevített (18 cm átmérőjű) serpenyőben kisütjük a palacsintákat, és melegen tartjuk. (Az egyik felüket érdemes fedő alatt sütni, hogy gyorsabban és egyenletesebben süljenek. Sütés közben, mielőtt a palacsintát átfordítanánk a másik oldalára, pötyögtessünk rá még egy kis olajat.)
8. A tofut szárazra töröljük, 16 szeletre vágjuk, olívaolajjal mindkét oldalukon vékonyan beecseteljük, és meghintjük fokhagyma granulátummal, sóval. 180°C-os sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. (Úgy időzítsük a tofu sütését, hogy a kisült palacsinták még melegek legyenek.)
9. A kész palacsintákon elosztjuk az újramelegített sült hagymát, elrendezzük rajtuk a tofuszeleteket – esetleg utánasózzuk –, és mindegyiket félbehajthatjuk.
10. Az összetépkedett salátát összeforgatjuk az öntettel, és a sült almagerezdekkel együtt négyfelé osztva tálaljuk. Személyenként 1 palacsintát teszünk mellé.

Megjegyzés, tipp:
Tofu helyett füstölt sonkát vagy egyéb, jó minőségű felvágottat is tehetünk bele.
Az almát felkockázva is megsüthetjük, és a salátába forgathatjuk.
Felhasználhatjuk mind a 6 palacsintát (személyenként másfelet számolva), de akkor több tölteléket készítsünk.
Ha nem azonnal fogyasztjuk, a már betöltött palacsintákat 180°C-os sütőben később is átmelegíthetjük, és csak a salátát készítsük hozzá frissen.

 

 

 

Szőlős-kecskesajtos borkorcsolya

 

 

 

A minap úgy elszaladt az idő a reggel és a délidő között, hogy amikor végre eszméltem, hogy ebédet kéne gyártani, nagy hirtelen semmit sem tudtam kitalálni, tésztát pedig nem akartam főzni. Hogy, hogy nem, előző napról maradt még kemény két darab túrófasírt, de azzal nem laktunk volna jól. Aztán eszembe jutott az október elején vásárolt házi kecskesajt, hogy abból micsoda pazar ebédet rittyenthetnék. :D Úgyhogy gyorsan ki is bontottam az egyiket, és felkockázva, az imádott nagy szemű szőlővel katonasorba állítva, nyársra húztam, majd megfürdettem az alább közölt öntetben, és – a fotó, ill. az esztétikus tálalás kedvéért – a kis nyársakat jégsalátára rendeztem. Ez így, borkorcsolyának vagy előételnek már kerek egész lenne, de nekem laktató ebédre volt szükségem. Igaz, ez utóbbi szándék valahol félúton újra elfelejtődött, és azon kaptam magam, hogy fotóháttereket válogatok. :D Aztán itt leragadva megszülettek ezek a képek. Mígnem ¾ 12-kor újra eszméltem, és a fagyóban lévő zsemléből gyorsan kiolvasztottam párat. Azokat olívaolajon megpirítva kínáltam a nyársakhoz, a kevéske újramelegített túrófasírttal megfejelve. Szóval nekünk ez most az ebédünk lett, de másnak tényleg lehet borkorcsolya – az egyébként is jobban hangzik. :D

 

Hozzávalók 16 darabhoz:

32 szem mag nélküli piros és zöld szőlő
kb. 15 dkg házi kecskesajt
1 kis csokor petrezselyemzöldje
3 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. fehérborecet
1 ek. balzsamecet
1 mk. vöröshagyma granulátum
késhegynyi tört jalapeño és habanero csili vegyesen
2 marék jég- vagy fodros saláta a tálaláshoz

elkészítés:

1. Az öntethez a petrezselymet felaprítjuk, és alaposan elkeverjük a vöröshagyma granulátummal, a csilivel, a kétféle ecettel, valamint az olívaolajjal. Félretesszük.
2. A salátát összetépkedjük, és elosztjuk két tányéron. A szőlőt megmossuk, leszárítjuk.
3. A kecskesajtot nagyobb kockákra daraboljuk, és a szőlővel felváltva, óvatosan nyársra szúrjuk úgy, hogy minden nyárson 2-2 szőlőszem és sajtkocka legyen. (A kecskesajt törékeny, ezért óvatosan dolgozzunk vele.)
4. A nyársakat egyenként megforgatjuk az öntetben (kanállal kicsit rásegíthetünk), majd elrendezzük a két tányérra halmozott salátán. Előételnek, vagy fehérbor mellé borkorcsolyaként kínáljuk.

Tipp:

• A megmaradt öntetet összeforgathatjuk a salátával, és így rendezzük el rajta a nyársakat.
• Ha salátaként szeretnénk fogyasztani, és nincs kedvünk szórakozni a nyársakkal, akkor csak simán csak keverjük össze a felkockázott kecskesajtot és a (felezett) szőlőszemeket a jég- vagy fodros salátával.
• A kecskesajt törékenysége miatt mindenképp olyan nyársat használjunk, amilyen a képeken is látható, azaz kifejezetten vékony és lapos fajtát; de a hústű is megteszi. ;)

 

 

Körtés-aszalt vörös áfonyás saláta kecskesajttal, pirított szalonnával

 

 

 

Végérvényesen a gyümölcsös saláták rabjai lettünk! :) A korábbi kedvenc éttermünkben kóstolt, és aztán gyakran rendelt málnás sali az oka, hogy ízlésileg elindultunk ezen az örömteli úton, de egy darabig még váratott magára, hogy saját kezűleg is ilyesmit készítsek. Erre idén került először sor, de nem a már nagyon ismert málnásra, hanem egy szőlővel készült változat lett az, ami végül megpecsételte a sorsunkat. Egy lavina gyorsaságával szerelmesedtünk bele a fent nevezett salátába, amit aztán így, úgy, amúgy variáltam a tavasz és a nyár folyamán, míg végül egy fűszeres joghurttal alaposan nyakon öntött kreáció lett az abszolút befutó.
Most viszont körtével és házi kecskesajttal gazdagított, de joghurt nélküli salátát gondoltam ki, amibe végül – alig észrevehetően – mégis belezuttyant egy leheletnyi joghurt, szaporítandó az öntet mennyiségét. :D
A kecskesajtot Baranyi Csaba vőfélytől vettük, aki sajtkészítőként is tevékenykedik. A sajtjára egy korábbi szomszédunk hívta fel a figyelmünket, aki úgy aposztrofálta, hogy „das ist der beste Ziegenkäse, den ich je gegessen habe“, azaz számára ez a valaha kóstolt legfinomabb kecskesajt. Mi pedig ezen felbuzdulva, kértünk kóstolót. Az igencsak jól vizsgázott próba adag után már nem csupán néhány dekányit vettünk.
Én már akkor tudtam, hogy körtével fogom összeházasítani ezt a kézműves finomságot. A többi összetevő használata menet közben alakult ki, így a pirított szalonnáé is. Mivel ez utóbbi a gyakran tálalt szőlős salimban egyszer már jó pontot kapott, ezért ebbe a körtésbe is beloptam.
Amikor az első falatot a számba vettem, nagyon vigyorogtam, mert az öntet szerintem pont olyanra sikeredett, mint amilyen az a szeretett málnás salátában volt. Tökéletesnek éreztem az összhangot a saláta „alkatrészei” között – valódi ízkavalkád tobzódott a nyelvem alatt! :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg jégsaláta
15 dkg szeletelt húsos szalonna
10 dkg kecskesajt
1 körte (nálam Bosc kobak és Coference vegyesen)
2 ek. aszalt vörös áfonya
6 dkg pekándió
2 ek. extra szűz olívaolaj
2 ek. almaecet
1 tk. balzsamecet
1 ek. (akác)méz
1 ek. natúr joghurt
2 kis gerezd fokhagyma
1 mk. kakukkfű
1 mk. oregánó
őrölt fekete bors

elkészítés:

1. A szalonnaszeleteket négyfelé vágjuk, és zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Papírtörlőre szedve leitatjuk róluk a zsírt, és így hagyjuk kihűlni.
2. A megmosott körtét héjastól négybe vágjuk, magházát kivesszük, és keresztben vagy hosszában vékony szeletekre vágjuk.
3. A durvára darabolt diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, hűlni hagyjuk. A kecskesajtot felszeljük. A jégsalátát darabokra tépkedjük.
4. Az öntethez az olívaolajat elkeverjük az alma- és a balzsamecettel, a mézzel, joghurttal, áttört fokhagymával, fűszerekkel.
5. A jégsalátát, a körtét, áfonyát, kecskesajtot, valamint a fele mennyiségű pirított szalonnát tálba tesszük, meglocsoljuk az öntettel, és alaposan, de óvatosan összeforgatjuk.
6. Elosztjuk két tányéron, megszórjuk a többi szalonnával, a pirított dióval, és tálaljuk.

Tipp:
Természetesen használhatunk vegyes zöldeket is, különösen illik hozzá a rukkola.

 

 

Gyümölcsös vegyes saláta fetával, pirított kenyérkockával, fűszeres joghurtöntettel

 

 

 

Nem győzök magamhoz térni attól, hogy mi történhetett velem, hogy újabban ennyire odavagyok az ehhez hasonló salátákért. Azaz hogy a gyümölcsökkel kombinált vegyes salátát olyan iramban fogyasztom, hogy lassan nem győzzük vásárolni a hozzávalókat. :D Kábé minden nap meg tudnám enni, miközben a fél életem úgy telt el, hogy ilyesmiknek még csak a közelébe se mentem. Az a vicc, hogy a Kutyafül osztozik velem az imádatban, pedig korábban ő sem evett ilyen salikat. De hát az ember változik, és ez így a jó. :)
Miután a legutóbbi, vérnarancsos salátám kapcsán bebizonyosodott, hogy a narancs igen jól harmonizál a jégsalival és a rukkolával, már semmi sem állhatott eme, gyümölcsökkel igencsak felturbózott finomság útjába. Csak úgy toltuk befelé, mintha legalábbis valaki el akarná enni előlünk! :D
Nem is kell semmi más ebédre, csak ez, hiszen egészséges, laktató, és tele van mindenféle földi jóval – nem dióval. :D Mert ahelyett ugyebár most a pirított kenyérkocka az, ami a ropogásért felel. Mert hogy nekem mindig kell valami bele, ami ropog – anélkül ez a sali sem lenne az igazi.
Mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi rá, milyen is a vegyes zöldek, a gyümölcsök és a sós feta együttes íze (utóbbi telitalálatnak bizonyult ebben az egyvelegben), de azok is tegyenek vele egy próbát, akik idegenkednek az ilyesmitől – hátha ők is úgy járnak, mint mi, és totálisan rákattannak. :D

 

Hozzávalók 2 személyre:

a salátához:
14 dkg jégsaláta
6 dkg vegyes saláta (céklalevél, vörös saláta, rukkola)
8 szem (kb. 15 dkg) vörös szőlő (pl. Red Globe vagy más szőlőfajta)
1 narancs
4 ek. gránátalmamag
10 dkg fetasajt
2-3 szelet teljes kiőrlésű toastkenyér (adalékanyag mentes lisztből)
2-3 ek. olívaolaj
2 ek. extra szűz olívaolaj
fokhagyma granulátum
őrölt tarka bors

az öntethez:
15 dkg görög joghurt
1 tk. morzsolt tárkony
1 tk. bazsalikom
1 csapott tk. vöröshagyma granulátum
csilipehely ízlés szerint
só
1 tk. (akác)méz vagy agavé szirup
1 tk. extra szűz olívaolaj

elkészítés:

1. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük. A fetasajtot kis kockákra vágjuk és összeforgatjuk 2 evőkanál extra szűz olívaolajjal. Mindkettőt félretesszük.
2. A kenyeret felkockázzuk, tálba tesszük, meghintjük fokhagyma granulátummal, meglocsoljuk olívaolajjal, és alaposan összeforgatjuk. Mini grillerben vagy serpenyőben megpirítjuk. Hűlni hagyjuk.
3. A narancsot úgy hámozzuk meg, hogy a belső, fehér héját is eltávolítjuk, majd a gyümölcshúst felkarikázzuk és cikkekre vágjuk.
4. A gránátalmából tetszés szerinti módon kinyerjük a magjait, és 4 evőkanállal félreteszünk belőle a salátához.
5. A megmosott, szárazra törölt szőlőszemeket négybe vágjuk, és lehetőség szerint kimagozzuk.
6. A jégsalátát kisebb darabokra tépkedjük, összeforgatjuk a vegyes salátával, a szőlővel, a naranccsal, fetával, és elosztjuk 2 tányéron.
7. Mindkét adagot megszórjuk pirított kenyérkockákkal, gránátalmamagokkal, meghintjük tarka borssal, és a joghurtöntettel meglocsolva tálaljuk. (Az öntetet össze is keverhetjük a salátával.)

Tipp:
Készíthetjük mozzarellával is, de én jobban kedvelem a markánsabb ízű sajtokat.

 

 

Mézes, dijoni mustáros-tejfölös csirkemell szalagok vérnarancsos salátaágyon

 

 

 

Amikor elkezdtem készíteni ezt a salátát, nem hittem volna, hogy ennyire ízleni fog a Kutyafülnek. A sima narancsos sali ui. előző nap nem igazán nyerte el a tetszését. Úgy tűnt, hogy az említett gyümi az oka, úgyhogy másnap csak az én salátámat gazdagítottam vérnaranccsal. Én persze sejtettem, hogy számomra nyerő lesz így, mert a most már inkább delikát üzletként működő, egykori kedvenc éttermünkben éppen egy hasonló saláta volt a kedvencem. Igaz, a Kutyánszkié is, de a saláta ott a málnától volt pikáns. Dióbundás kecskesajtom nem lévén, az előző nap kiolvasztott csirkemell nagy részét használtam fel, és bár tényleg nagyon ritkán eszünk húst, ebben a könnyű és friss salátában most kimondottan jólesett. :) A tejfölös pácnak köszönhetően kellemesen puha husin igazán íncsiklandó az édes, mézes és finoman roppanós pörzsanyag, a vérnarancs savanykás zamata pedig imádni való az üde zöldségekkel. :) Egyszóval cakkummpúder nekem nagyon tetszett. :)
A poén az, hogy egy narancsszeletet csak sikerült rábeszélnem a Kutyára, aki miután megízlelte azt a többi salátalakatrésszel együtt, közölte, hogy mégiscsak kéri bele a többi narancsot is. :D Majd pedig jóízűen felfalta, miközben többször is megjegyezte, mennyire jólesett neki ez a könnyű ebéd. Szerintem mindketten úgy éreztük, hogy most, a tavasz küszöbén már nagyon kiéheztünk az ilyen szép zöld, vitamindús salátákra. Az tuti, hogy visszatérő fogás lesz nálunk! :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

25 dkg csirkemellfilé
1 púpozott ek. (kb. 4 dkg) magas zsírtartalmú tejföl
1 ek. dijoni mustár
2 gerezd fokhagyma
1 tk. vöröshagymapor
1 jó tk. (akác)méz
őrölt bors
só
2 ek. olívaolaj
10 dkg jégsaláta
2 marék rukkola
2 vérnarancs
1 jó ek. fenyőmag
1 ek. szezámmag
balzsamecet

elkészítés:

1. A tejfölt elkeverjük a mustárral, a zúzott fokhagymával, olívaolajjal, és – a só kivételével – a fűszerekkel ízesítjük.
2. A húst vékony csíkokra szeljük, és a tejfölös páchoz forgatjuk. Lefedve 2-3 órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. A vérnarancsot úgy hámozzuk meg, hogy a belső fehér héját is eltávolítjuk, és a gyümölcshúst vastagabb karikákra szeljük (a karikákat cikkekre is vághatjuk). Félretesszük.
4. A magvakat zsiradékmentes serpenyőben, egymás után megpirítjuk. Félretesszük.
5. A húst megsózzuk, és felhevített serpenyőben néhány percig fedő alatt párolva sütjük. Fedő nélkül elforraljuk róla a tejfölös-mustáros szaftot, majd a mézet is hozzáadva, pirulásig sütjük.
6. A jégsalátát kisebb darabokra tépkedjük, összeforgatjuk a rukkolával, a vérnarancsszeletekkel vagy -cikkekkel, elosztjuk két tányéron, és megpörgetjük tarka borssal.
7. A csirkemellcsíkokat a salátaágy közepére rendezzük és megszórjuk a pirított magvakkal. Balzsamecettel meglocsolva tálaljuk.

 

 

Falafel jégsaláta ágyon fűszeres joghurttal, naan kenyérrel

...avagy a jégsaláta és én

 

Ez a poszt nem is annyira a falafelnek, hanem inkább a jégsalátának íródott, mert bár az utóbbi is nagyon ízlett nekünk, és szerintem a jövőben futószalagon fogom gyártani, de az 1 hét alatt betermelt sali-mennyiség alapján tényleg inkább „ő” a lényeg – nekem. :D
Ősalátasága iránt érzett újkeletű rajongásom ténye már csak azért is örvendetes, mert eddig nemhogy nem volt jellemző rám, hogy zöld színű növényt vegyek a számba köret vagy csupán kísérő gyanánt, hanem olyan szinten nem kedveltem a nekem fűízű izéket, hogy amióta csak élek, mindig messzire toltam ezeket magamtól (borzalom, tudom :D). Mígnem egy lassan 8 évvel ezelőtti napon a Kutyafülnek szánt salátából egy falatot hajlandó voltam megkóstolni. Akkor kinyilatkoztattam, hogy én ezt egyszer szerintem szeretni fogom. Jól éreztem én azt akkor, mert a kedvenc éttermünk kínálta, szintén kedvenc húsmentes ételünk alapját képező zöldséget úgy 2 éve tényleg szívesen ropogtatom. Sőt, az éttermi tányéron szorosan belekapaszkodó rukkola és madársaláta is lecsúszik most már a torkomon – pedig azok nem is ropognak. (Tény, hogy ami ropog, az pláne jöhet. :D) Innen pedig mondhatni egyenes út vezetett odáig, hogy a boltban végre leemeljek a polcról egy fej jégsalátát, hogy aztán azt itthon én magam készítsem el, majd másnap rácsodálkozzak, hogy seperc alatt elfogyott. :D
Egy hét alatt annyit betoltam belőle (a Kutyinyekkel karöltve), amennyi szerintem már lemossa rólam az eltelt évek salátamentességének szégyenét. :D És ez bizony dupla gyalázatnak számít, lévén hogy egyébként gasztroblogot írok. Szóval, kedves egyéb fajta zöldségek, előttetek a reményteli jövő, amelyben végre most már engem is megörvendeztethettek!
És akkor térjünk rá a falafelre, amiről évek óta tudom, hogy létezik, mégsem jutott eszembe ez idáig, hogy nekifogjak. Most viszont, hogy pöttyet ráuntam a krémlevesekre, egyre többet agyalok azon, mi legyen nap nap után a mi húsmentes ebédünk. Így esett a választás – imádott jégsalátámhoz pont jó lesz alapon – erre a közel-keleti ételre.
Persze jó pár receptet végigbogarásztam, és naná hogy sokfélét találtam. Van, aki a masszához lisztet ad, vagy épp tojást, a fűszerezést pedig ki-ki a maga ízlése szerint oldja meg. Végül egy autentikusnak aposztrofált készítési mód mellett tettem le a voksomat, ami szerint sem lisztre, sem tojásra nincs szükség, ami így a falafel kapcsán abszolút beilleszthető a vegán táplálkozásba is. (A saláta és a naan esetében a joghurt és a tejföl kiváltható növényi alapúra – szem előtt tartandó a vegánosítást.)
Összefoglalva: a falafel az új kedvencünk! Én, aki alapvetően normális tempóban eszem, ezt a cuccot olyan gyorsasággal faltam be, mint aki egy hete nem evett. :D
Vigyázat, nehogy a húsimádók is megszeressék, mert amúgy a finomra darált húsból készült fasírtra hajaz – a szobába bekúszott szaganyag alapján is. ;) :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a falafelhez:
25 dkg áztatott csicseriborsó (kb. 15 dkg száraz csicseriborsóból)
3 dkg lila hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
4 dkg szezámmag
1 csapott ek. currypor
1 tk. őrölt pirospaprika
1 csapott tk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
só
kb. 1 dl víz
1 l növényi olaj a sütéshez

a salátaöntethez:
15 dkg natúr joghurt
5 dkg tejföl
2,5 dkg finomra aprított lila hagyma
1 nagy gerezd áttört fokhagyma
1 ek. aprított vagy 1 tk. szárított petrezselyemzöldje
1 mk. currypor
¼ mk. tört cayenne bors
őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. agavé szirup vagy méz
1 tk. frissen facsart citromlé

továbbá:
8 db naan kenyér (személyenként 2 db)
½ fej jégsaláta
8 koktélparadicsom (naanonként 2 db)

elkészítés:

1. A csicseriborsót alaposan átmossuk, és háromszoros mennyiségű vízben 10 vagy akár 24 órán át áztatjuk.
2. A salátához az öntet hozzávalóit összekeverjük, és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. (Addig minden egyebet elkészítünk.)
3. A csicseriborsót másnap leszűrjük, a többi hozzávalóval együtt késes aprítógépbe tesszük (a szezámmagnak csak a felét adjuk hozzá), és jól leturmixoljuk. A masszát lefedjük, és minimum 1,5 órára hűtőbe tesszük.
4. Ez idő alatt elkészítjük a naant, egymás után kisütjük, és konyharuhával letakarva melegen tartjuk.
5. A csicseriborsó masszához adjuk a többi szezámmagot, kézzel vagy evőkanállal 20 kis golyót formázunk belőle, és bő, nem túlzottan forró olajban – a serpenyőt néha óvatosan megmozgatva – néhány perc alatt kisütjük. A kívül ropogós, belül levegős állagú fasírtokat papírtörlőre szedjük, és néhány percig állni hagyjuk.
6. A tépett salátadarabkákból „megágyazunk” a naanokon, 2-2 szem négybe vágott koktélparadicsomot teszünk rájuk, majd személyenként 5 db falafelt osztunk el rajtuk (kicsit összetépkedve is lehet, hogy a naant szendvicsként félbehajtva, könnyebben lehessen enni). Meglocsoljuk az öntettel, és tálaljuk.

Megjegyzés:

• A falafelbe rendszerint szódabikarbónát vagy sütőport tesznek, de ez szerintem nem fontos. Első alkalommal még papírkutya voltam kihagyni belőle, de az előírt egy mokkáskanálnyi szódabikarbónától fura szaga lett. A büdösség viszont étel kapcsán kifejezetten nem kívánatos tényező (sosem felejtem a Kuala Lumpur-i hotelban terjengő durián-bűzt), így aztán következőleg anélkül csináltam – teljesen jól működött, a belseje így is puha és levegős lett. ;) (Sütőporral viszont még nem próbáltam.)
• A fűszerezést kedvünkre variálhatjuk, pl. korianderzöldet, római köményt, kurkumát, vagy bármilyen egyéb keleti fűszert is használhatunk, arab ételről lévén szó.
• Fontos, hogy az olaj ne legyen túl forró, különben a golyócskák szétesnek (vagy nagyon megrepednek, ahogy az nálam némelyiküknél meg is történt). Ugyanezen ok miatt elengedhetetlen a kellő ideig történő hűtés is.
• A falafelmassza hűtőben 1-2 napig eláll, de akár le is fagyaszthatjuk.
  
• A csicseriborsó-fasírtot inkább pitába töltik, de naanba csavarva éppen annyira finom, bár abból hajlamos kipotyogni a „cucc”. :D

 

Jégsaláta vegyes zöldséggel, fokhagymás tejfölöntettel

Hónapokkal ezelőtt a rokonoknál vendégeskedtünk, és ott életemben először belekóstoltam a jégsalátába, amin nagyon finom fokhagymás-tejfölös öntet volt. A jégsaláta sajnos nem igazán, de ez utóbbi, vagyis az öntet nagyon ízlett. Akkor különösen sajnáltam, hogy ilyen kis idétlen vagyok a salátákkal, és most sem értem, hogy lehet az, hogy minden egyes alkalommal összefut a nyál a számban, ha valamilyen salit látok, de közben meg képtelen vagyok megbarátkozni velük. Sebaj, majd eljön az én időm! A Kutya viszont szívesen megeszi. Most eszembe jutott az a fincsi öntet, és biztos voltam benne, hogy telitalálat lesz a rántott husi mellé köretnek. Csodák-csodájára magamnak is szedtem 2 falatnyit (szigorúan retek nélkül, mert azt szerintem soha nem fogom megkedvelni), és odavoltam az öntetért. Ez nem is csoda, mert a szaftos ételekhez amúgy is vonzódom. Érdekes, de a jégsaláta az egyetlen zöldsaláta, amit képes vagyok lenyelni, és annak is a fehér részét, mert az olyan hersegősen roppan. :) Nem utolsó szempont az sem, hogy ez a saláta állati jól mutat a tányéron, és a sütőben sült rántott hús miatt még egy nagyon elszánt fogyókúrázónak sem kell szégyenkeznie, mert ezzel a salátával párosítva egész nyugodtan ehetjük, de természetesen grillezett húsok kísérője is lehet.

Hozzávalók 1-2 személyre:

Salátához:
15 dkg jégsaláta
2 paradicsom
2 retek
3 szál újhagyma

Öntethez:
2 ek. sovány tejföl
1 tk. extra szűz olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma
Provence-i fűszerkeverék
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. Az öntethez a tejfölt elkeverjük az olajjal, az áttört fokhagymával, és megfűszerezzük.
2. Hozzáforgatjuk a falatnyi darabokra tépkedett salátát, a felkarikázott újhagymát, a csíkokra vágott retket és a felkockázott paradicsomot. Tálalásig hűtőbe tesszük.