Diós-csokoládéhabos szelet

 

 

 

Ezt a süteményt tizenegy évvel ezelőtt sütöttem meg először, és akkor annyira ízlett, hogy megígértem magamnak, hogy nem utoljára készítettem. Ehhez képest mégis jó sok idő eltelt, pedig hányszor újra akartam fotózni! Az eredeti recept egyébként anno a neten jött velem szembe, és nem tudtam neki ellenállni, pedig akkoriban még nem kedveltem a fehérjehabos sütiket. Azért esett mégis rá a választás, mert apukám épp akkor (2014 október elején) jelentkezett be látogatóba, és neki akartam kedvezni valamilyen hagyományosabb típusú sütivel, mivel ő szinte csak azokat kedvelte. Nem lőttem mellé, nagyon ízlett neki. :) A recepten persze már akkor is módosítottam egy kicsit: több tojásfehérjét és kevesebb csokit használtam, a tésztát pedig citromhéjjal ízesítettem. Az igazi plusz azonban Ápá sárgabaracklekvárja volt, amivel – saját ötlettől vezérelve – megkentem a tésztát, mielőtt a csokis dióhabot ráhalmoztam volna. Sajnos a sok évvel későbbi újrasütéshez ő már nem adhatott nekem lekvárt, de a Kutyafül anyukája főzte leki éppen annyira finom. :)
Ezt az igazán szeretni való süteményt csakis azért posztolom újraidőzítve (megtartva az eredeti bejegyzést), mert a maga egyszerűségében is méltó a közelgő ünnephez. Nem utolsósorban pedig nagyon könnyű elkészíteni, ami kifejezetten jól jön a karácsonyi nagy hajrában. ;)

 

Hozzávalók 30×20 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg finomliszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tk. (4 g) sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
kb. 3 ek. víz

a töltelékhez:
20 dkg darált dióbél
15 dkg étcsokoládé, reszelve
6 tojásból nyert fehérje
13 dkg porcukor
15 dkg kajszibaracklekvár

elkészítés:

1. A tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és kanalanként adagolva hozzá a kellő mennyiségű vizet, tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett munkalapon kissé kinyújtjuk, majd a nyújtófa segítségével a tepsibe fektetjük, és a kezünkkel vagy tésztanyújtó hengerrel tepsi méretűre egyengetjük. Villával több helyen megszurkáljuk, majd tepsistől nejlonzacskóba húzzuk, és 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A tojásfehérjét félig felverjük, majd kisebb adagokban hozzáadva a porcukrot, kemény habbá verjük. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt csokoládéval kevert darált diót.
4. A lehűtött tésztát megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a csokoládés-diós fehérjehabot, és elsimítjuk.
5. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük, majd rácsra tesszük. Még forrón tetszés szerinti méretűre felszeleteljük (a tetején lévő hab így nem törik össze), és a tepsiben hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Megjegyzés, tipp:
Én 18 db 5×6,6 cm-es szeletre vágtam.

 

Ötlet: innen

Szőlős-diós sajttekercs

 

 

Idén karácsonyra készítettem életemben először sajttekercset; kétfélét, mert a Kutyafül nem szereti a főtt tojást. Hogy ne maradjon ki a jóból, egy egészen másfajta tölteléket is kifundáltam. Amikor másnap felszeltem, elém tárult a szép látvány, és mivel a végeit levágtam, ezért az ünnepi asztalra való feltálalást megelőzően meg tudtuk kóstolni, ellenőrizendő a minőséget. :D A sajtrolád átment a vizsgán – olyannyira, hogy szilveszterre újabb adagot készítettem, és mindenképpen le kellett fotóznom, hogy feltehessen ide is, hátha valaki kedvet kap hozzá. ;)
Mi nagyon szerettük, úgyhogy a jövőben egészen biztosan elmaradhatatlan kelléke lesz az ünnepeknek, akár karácsonyról, akár az év utolsó napjáról legyen is szó. :)

 

 
Hozzávalók 1 kis rúdhoz:

9 szelet lapkasajt
10 dkg ementáli sajt
10-15 dkg sertéssonka (nálam ez 3 nagy szelet Morva sonka – Pikok márka, Lidl)
1 doboz (125 g) natúr sajtkrém (nálam Philadelphia light)
2 dkg vaj
4 dkg mag nélküli szőlő (zöld és piros vegyesen is lehet)
3 dkg pekándió vagy dió (esetleg pisztácia, akinek van mit a tejbe aprítani :D)
őrölt fekete bors
só
kevés növényi olaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a megmosott, leszárított szőlőszemeket karikára szeljük vagy felaprítjuk. A diót durvára vágjuk, zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük.
2. A krémsajtot kikeverjük a puha vajjal, őrölt borssal ízesítjük, majd hozzáforgatjuk a szőlőt és a pirított diót. 30 percre hűtőbe tesszük.
3. Egy gáztepsit kibélelünk sütőpapírral, és vékonyan átkenjük olajjal. A sajtlapocskákat – egymással kissé fedésben – ráfektetjük úgy, hogy a függőleges és a vízszintes sorokhoz is 3-3 sajtot használunk fel.
4. Egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal, és 180°C-ra előmelegített sütőben 3 perc alatt megolvasztjuk.
5. A tepsit kivesszük a sütőből, egymással fedésben rögtön elrendezzük rajta a sonkaszeleteket, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. (Ne hűtsük ki túlzottan, mert akkor nem lehet majd szépen feltekerni!)
6. A krémsajtos keveréket megsózzuk, átkeverjük, (rúd alakban) a sonkás-sajtos alap hosszabbik szélére halmozzuk, és a sütőpapír segítségével szorosan felgöngyöljük. A rudat folpackba tekerjük, a végeket összesodorjuk*, és hűtőbe téve hagyjuk megdermedni.

Megjegyzés:

• Sonkája válogatja, hogy hány szelet (ill. hány deka) kell a sajttekercshez. Én a 2. alkalommal ugyanúgy Pikok márkájút használtam, de nem óriásszeletes Morva-, hanem főtt, füstölt sertéssonkát, amiből 6 szelet kellett. Volt rajta egy kis kövérje, de azt levágtam róla. Így 15 dkg volt.
• *Amikor a rolád két végén a folpackot az ujjaink közé fogjuk, közben formázni is tudjuk a sajtot. Ezt úgy kivitelezzük, hogy az ujjaink között összecsippentve tartjuk a folpack végeit, és a munkalapra fektetett tekercset magunk felé görgetjük, ilyen módon tömörítve és simára formázva azt.
• Felszeleteléskor fontos, hogy ne nyomjuk bele a kés élét a sajttekercsbe, mert könnyen benyomódik, és oda lesz a szép forma. Igyekezzünk a kést magunk felé húzni, és lefelé éppen csak egy kicsit nyomni. Ezután emeljük ki a kést a vájatból, majd újra illesszük bele, és a kést ismét húzzuk magunk felé, kissé lefelé is nyomva. Így szépen fokozatosan teljesen át tudjuk vágni a rudat.

 

Sokmagos háromszög

 

 

 

Nagy ritkán előfordul nálam, hogy olyan ételt posztolok, aminek a készítése és a blogon való bemutatása között majdnem 1 év különbség van. Ilyen ez a sós ropogtatni való is, amit még az idei év január elsejére, az Anyával és a nagynénémmel töltött újévi csajos napra sütöttem. Akkor egyébként kétféle sós sütivel rukkoltam elő: egy élesztőssel, ill. egy olyannal, aminek a tésztája a sós pitéhez hasonló. Utóbbinak is többféle változata létezik – vajjal vagy zsírral, tojással vagy anélkül, sütőporral vagy sütőpormentesen, tejföllel vagy joghurttal, esetleg vízzel. A tésztáját tekintve, először tojás- és sütőpormenteset sütöttem, több tejföllel, és bár a Kutyinyekkel eleszegettük így is, az eredmény mégsem tetszett igazán: nem volt kellően omlós. Úgyhogy én továbbra is az alábbi, sütőporos tésztájúra esküszöm – hamar be lehet puszilni belőle jó néhány darabot. Anyáék se panaszkodtak, és bízom benne, hogy az se fog, aki e recept szerint elkészíti. :D Szilveszterre jó kis rágcsa. ;)

 

Hozzávalók 36 darabhoz:

a tésztához:
10 dkg fehér tönkölyliszt
5 dkg rétesliszt
5 dkg Graham-liszt
3 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
10 dkg vaj
5 dkg tejföl
1 tojássárgája
1 tk. só
3 g sütőpor

a kenéshez és a szóráshoz:
1 tojásfehérje
1,5 dkg aprított tökmag
1,5 dkg aprított napraforgómag
1 dkg szezámmag
5 g lenmag
só

elkészítés:

1. A liszteket elvegyítjük a sóval, a sütőporral, elmorzsoljuk a nem túl hideg, felkockázott vajjal, és a tojássárgájával kikevert tejfölt is hozzáadva összegyúrjuk.
2. A tésztát liszttel hintett munkalapon 25x20 cm-es téglalapra nyújtjuk, óvatosan áttesszük egy liszttel hintett vágódeszkára, és nejlonzacskóba húzva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
3. A lehűtött tésztát a hosszanti oldala mentén, vízszintesen 4 db 5 cm széles sávra vágjuk, majd ezeket 5 cm alapú, egyenlő szárú háromszögekre szeljük. (Sávonként 9 db háromszöget kapunk, plusz a lehulló darabok.)
4. Átcsúsztatjuk a sütőpapírral bélelt tepsire, lekenjük felvert tojásfehérjével, megszórjuk a magvakkal, kevés sóval, és széthúzogatjuk, hogy egymástól távolabb legyenek. Előmelegített sütőben készre sütjük.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)

 

 

Rumos-diós kekszrolád

 

 

 

Még sosem csináltam kekszszalámit, mivel azonban az egyéb, kekszes édességek elkészítésére szánva volt itthon vajas keksz, úgy gondoltam – egy életem, egy halálom –, végre kipróbálom. :D Tény, hogy küllemre és egy hozzávaló tekintetében az én roládom nem pont olyan, mint a klasszikus kekszszalámi, mégis hasonló az elkészítésének módja. :) Ha az adventi időszakban gyorsan elkészíthető, sütés nélküli édességre vágyunk, akkor ez a rolád jó választás. ;)

 

 

Hozzávalók 1 roládhoz:

15 dkg étcsokoládé
6,5 dkg vaj
60 ml tej
2 ek. rum (jamaikai vagy Portorico)
14 dkg vajas keksz
5 dkg aprított pekándió
10 dkg tejcsokoládé + 1 tk. napraforgóolaj a bevonáshoz

elkészítés:

1. A feldarabolt csokoládét a vajjal és a tejjel együtt vízgőz fölött felolvasztjuk, majd hozzákeverjük a rumot.
2. A kekszet összetördeljük, a dióval együtt a csokimasszához forgatjuk, és keverés közben – enyhe nyomást gyakorolva a masszára –, még jobban összetörjük a benne lévő kekszet.
3. A kekszmasszát rúd alakban a sütőpapír szélére halmozzuk, és a papír segítségével tetszés szerinti hosszúságú rúddá formázzuk (én 27 cm-eset készítettem). A végein a papírt összesodorjuk, és minimum 2 órára hűtőbe tesszük.
4. A kekszroládot kitekerjük a sütőpapírból, és tortarácsra tesszük. A csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, a kekszrúdra öntjük, kicsit dermedni hagyjuk, majd a megmaradt csokival becsíkozzuk. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd felszeletelve kínáljuk.

 

 

Marcipános őzgerinc

 

 

 

Egykori szakácstársam, Kiki receptjén még karácsony előtt akadt meg a szemem a lementett receptjeim között. Bő 10 éve raktároztam el egy bizonyos oldalról, amit komoly okok miatt eszem ágában sincs belinkelni.
Meg is vettem a hozzávalókat, de végül nem kerítettem rá sort. Szerencsére nem kellett sokat várni arra, hogy megsüssem: ez volt a desszert az Anyával és a nagynénémmel töltött csajos délutánon, Vízkereszt napján.
Az ízesítésen egy picit változtattam – az eredetileg javasolt mézeskalács fűszerkeverékkel ui. a világból ki lehetne kergetni, így a helyére gyömbér, pici fahéj és citrushéjak kerültek. Jól illik hozzá a csokikrém, amit az eredeti recept szintén nem ír, de anélkül szerintem elég pőre.
A tésztába az egykori szeretett telkünkön álló diófa érlelte diót tettem – az utolsó 8 dekányit. Nem mondom, hogy nem könnyeztem meg, amikor ledaráltam. Szerencsére ebben a süteményben megdicsőült, és ezzel a könnyeim is felszáradtak. :)
Akár a farsangi időszakban is elkészíthetjük kakukktojásnak, a sokféle fánk között. :D

 

Hozzávalók 30x11x5 cm-es őzgerincformához:

a tésztához:
15 dkg dió és pekándió vegyesen, darálva
10 dkg finomliszt
12 dkg cukrozott marcipánmassza
1 csapott tk. őrölt gyömbér
1 mk. őrölt fahéj
1 bio narancs reszelt héja
1 bio citrom reszelt héja
1 mk. sütőpor
3 tojás
8 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
1,25 dl habtejszín
vaj és zsemlemorzsa a sütőformához

a csokoládéöntethez és a díszítéshez:
10 dkg étcsokoládé
1,25 dl habtejszín
2 dkg finomítatlan nádporcukor
2 dkg puha vaj
néhány szem dió és/vagy pekándió, aprítva

elkészítés:

1. A lisztet elvegyítjük a darált dióval, a gyömbérrel, a fahéjjal és a sütőporral. A lehűtött marcipánt nagy lyukú reszelőn a lisztes keverékhez reszeljük és összekeverjük.
2. A tojásokat a kétféle cukorral kihabosítjuk, és felváltva hozzádolgozzuk a lisztes keveréket, a, tejszínt és a likőrt.
3. A masszát a vajjal kikent, zsemlemorzsával beszórt őzgerincformába simítjuk, tepsire tesszük, és előmelegített sütőben (alulról a 2. rácson) megsütjük. (50 perc elteltével tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e.)
4. A süteményt néhány perc után kiborítjuk a formából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A csokoládét felaprítjuk, a porcukorral együtt kis tálkába tesszük, és ráöntjük a felhevített tejszínt. 1 perc elteltével alaposan összekeverjük, és rögtön a süteményre öntjük.
6. A diót felaprítjuk, és rászórjuk a még képlékeny csokoládékrémre. Dermedésig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

 

Finom falatkák francia módra – amuse gueule a la francaise

 

 

Amikor a legutóbb látogatóban jártunk a nagynénéméknél, elképesztően ízletes falatkákkal kínáltak meg bennünket. Az alkotó a férj, aki hosszú évekig Franciaországban élt, és jó ízérzékkel megáldva, magába szívta az ottani konyhaművészetet. Bár számomra a francia konyha remekei – a tésztáik és mártásaik kivételével – többnyire nem tartoznak a kedvenceim közé, így totálisan meglepett, hogy ezek a falatnyi szendvicskék mennyire finomak, sőt mondhatom, hogy abbahagyhatatlan kategóriába illenek – persze nyilván nem mindegy, hogy mit pakolunk a szendvicsek tetejébe. Természetesen azonnal tudni akartam az alapjául szolgáló kencék receptjét – mert hát az itt a lényeg kérem szépen. :D Szerencsére nem is kellett sokat várnom – pár nappal később a kencereceptek boldog birtokosa lettem. :D
Érdemes egyébként a kencéket előre elkészíteni, hogy az adott napon már csak a feltétekkel és a kenyérpirítással kelljen foglalkoznunk. ;)
Direkt ezekhez a partifalatkákhoz sütöttem toastkenyeret, hiszen a bolti változat nálunk eleve szóba se jöhet. A leírásomat azonban a kenyér receptjének megadásával nem akartam jelentősen meghosszabbítani, nehogy ez bárkit is elriasszon a partifalatkák elkészítésétől. De hogy senki se kövezzen meg azért, hogy titkolom a kenyér elkészítésének mikéntjét, ezért azt alant, a „Tipp”-nél taglalom (csak azért is :D ).
Akár a szilveszteri házibuli forgatagában, akár a tévé elé bekuckózva eszegetjük is ezeket a falatnyi finomságokat, biztos, hogy kellemes ízélménnyel felvértezve lépünk át az új esztendőbe. ;)

Hozzávalók 30 falatkához:

a dinsztelt feltétekhez:
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma, aprítva
10 dkg kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld vegyesen), aprítva
10 dkg cukkini vagy padlizsán, aprítva
4 koktélparadicsom, aprítva
1 csapott tk. nádcukor
szárított kakukkfű
morzsolt oregánó
őrölt fekete bors
só
4-5 ek. olívaolaj a sütéshez

a friss feltétekhez:
1 kis fej lila hagyma, vékonyra szelve
1-2 koktélparadicsom, hajszálvékonyra szelve
2 bébiuborka, felkarikázva
2 szelet marhasonka, felgöngyölve, vékony csíkokra szelve
5 dkg kolbász, aprítva
1 főtt tojás, karikára vágva

továbbá:
15 szelet félbarna toastkenyér
rouille mártás
bazsalikomos sajtkrém
olívaolaj a pirításhoz
1-2 gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

elkészítés:

1. A dinsztelt feltétekhez a felaprított hagymát a felhevített olívaolajon aranysárgára pirítjuk, majd szűrőkanálba szedjük és lecsepegtetjük róla az olajat. A hagymát félretesszük.
2. A felfogott olaj egy részén megdinszteljük az aprított kaliforniai paprikát, megfűszerezzük, átszedjük egy kis tálkába, és hozzáadjuk a dinsztelt hagyma felét.
3. A többi olajon félig megpároljuk az aprított cukkinit, majd a felkockázott paradicsomot is hozzáadva készre pároljuk. Kevés nádcukorral ízesítjük és megfűszerezzük. Kis tálkába szedjük.
4. A kenyérszeleteket lehéjazzuk és kettévágjuk. Serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a hosszúkás kenyérszeletek mindkét oldalát, majd az egyik oldalukat fokhagymával bedörzsöljük.
5. A fele mennyiségű pirított kenyeret megkenjük rouille mártással, és ráhalmozzuk a dinsztelt paprikát. A többit bazsalikomos sajtkrémmel kenjük meg, és elosztjuk rajtuk a paradicsomos cukkinit.
6. Mindkét fajta szendvicsre teszünk az aprított kolbászból és a felgöngyölt, vékony csíkokra vágott sonkából, továbbá vékonyra szelt, friss zöldségekkel és főtt tojássárgájával díszítjük.
7. A falatkákat tálcára rendezzük, és vörös-, rozé vagy fehérbort kínálunk hozzá. (A borajánlót lásd lent.)

Tipp:

• Dinsztelt feltétként gombát, padlizsánt; friss feltétként uborkát, olívabogyót, kapribogyót is tehetünk a szendvicsekre.
• A falatkákhoz félbarna toastkenyeret sütöttem.
  Ehhez 35 dkg teljes kiőrlésű bio rozslisztet és bio fehér tönkölylisztet fele-fele arányban tálba mérünk és elvegyítünk benne 1,5 dkg cukrot. A közepébe morzsolunk 1,8 dkg friss élesztőt, és 1 dl langyos tejjel simára keverjük. Kevés liszttel betakarva felfuttatjuk. Hozzáadunk 1 teáskanál sót, 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1,5 dl tejet, és robotgéppel megdagasztjuk. Kézzel átgyúrjuk, és ha szükséges, eközben adhatunk még hozzá egy kis lisztet. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük. A megkelt tésztát liszttel hintett felületen téglalap alakúra kihúzzuk, feltekerjük, és a sütőpapírral bélelt, 19x10,5x7,5 cm-es (1,2 l-es) sütőformába fektetjük. Letakarva kelni hagyjuk, majd a tetejét lekenjük vízzel vagy napraforgóolajjal. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük, majd kivesszük a sütőformából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
  

Borajánló:

A falatkákhoz a vörös- a rozé- és a fehérbor is illik. Vörösből a JP. Chenet Merlot ajánlom, rozéból ugyanezt a fajtát, vagy a Cotes de Gascogne merlot cabernet sauvignont javaslom, fehérborból pedig a Chenet chardonnay-t.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy olyan penge vagyok borokból, hogy ilyen frankón tudom ajánlgatni, ki kell ábrándítanom az elismerően bólogatókat. :D A borajánló ui. szintén a nagynénémnek és a férjének köszönhető. :)

Csokoládékrémes marcipánkeksz

 

 

Ezt a kekszet érdemes volt megsütni! Az ünnepek táján amúgy is kell valami aprósüti. :) Eredetileg nem is ilyet akartam készíteni, de menet közben kiderült, hogy nincs itthon megfelelő lekvárom, illetve tudatosult bennem, hogy egy másik karácsonyi sütihez szintén lekvárt szeretnék majd használni. Akkor inkább az egyik legyen másfajta: csokis!
Bevallom, ugyanaznap kétszer is megsütöttem, mert annyira ízlett, hogy úgy éreztem, nem lesz elég egy tepsivel. :D

Hozzávalók 42 darabhoz:

a tésztához:
20 dkg finomliszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
2 dkg cukrozott marcipánmassza
1 tojássárgája

a marcipánmasszához:
23 dkg cukrozott marcipánmassza
2 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 tojásfehérje (40 g)
2 tk. barna rum

a csokoládékrémhez:
10 dkg étcsokoládé (50-60% kakaótartalmú)
60 ml kókusztejszín
2-3 dkg finomítatlan nádcukor, darálva (vagy a csokoládé édességétől függően)
1 bio narancs reszelt héja
1 ek. barna rum

elkészítés:

1. A tésztához a kis kockákra vágott vajat és a marcipánt elmorzsoljuk a porcukorral vegyített liszttel, és a tojássárgáját is hozzáadva, tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
2. A marcipánmasszához a hozzávalókat kézzel egyneműre dolgozzuk (fontos, hogy teljesen csomómentes legyen), és 8 mm átmérőjű csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük. (Amennyiben villával kevertük össze, érdemes botmixerrel homogénre dolgozni.)
3. A lehűtött tésztát átgyúrjuk, sütőpapíron vagy liszttel hintett munkalapon 28×24 cm-es téglalapra nyújtjuk, és sütőpapírostól áthúzzuk a tepsire. 180°C-ra előmelegített sütő alsó harmadában kb. 13 perc alatt világosra sütjük.
4. A tésztát kivesszük a sütőből, és amíg a sütőt 230°C-ra melegítjük, a marcipánmasszát átlósan a tésztára nyomjuk, a csíkok között egy kevés helyet hagyva a csokikrémnek. A sütő felső harmadában kb. 5 perc alatt világos színűre sütjük. Teljesen kihűtjük.
5. A krémhez a felhevített kókusztejszínt a porcukorral, reszelt narancshéjjal megszórt, forgácsosra vágott étcsokoládéra öntjük, 1 percig állni hagyjuk, majd alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a rumot, és többször átkeverve, langyosra hűtjük.
6. A krémet sima csöves habzsákba töltjük és a marcipáncsíkok közé nyomjuk. Hűvös szobában dermedni hagyjuk, majd 5x5 cm-es négyzetekre szeljük.

 

Fehércsokoládé-habos rakott torta

 

 

 

 

Írhatnám azt is, hogy pont ilyenre terveztem ezt a desszertet, de akkor hazudnék, és azt még itt, a Sünisen is elfogadhatatlannak tartom. ;)
Valójában kuglófot akartam sütni, de a kisült tészta csak félig jött ki a szilikon sütőformából – gondolom, a rizsliszt, a kókusztejszín és -olaj törékenyebbé tette. Menthetetlen volt, ezért a balesetes maradványok felhasználására egyéb édességet kellett kitalálnom. Maga a tészta kifejezetten finom volt, és mivel az utóbbi időben nem normális módon rákaptam a tiramisura, ezért valami ahhoz hasonlót szerettem volna készíteni. Ha már a tésztához részben kókusztermékeket használtam, gondoltam, legyen a krém is abból.
Ez az egyszerű, ám mutatós (akár karácsonyra/szilveszterre is elkészíthető) és igen laktató rakott torta lett belőle, és a kóstolás után egyáltalán nem bántuk, hogy elbaltázódott a kuglóf. :D

 

Hozzávalók 18 cm-es tortához:

a tésztához:
10 dkg fehér tönkölyliszt
3 dkg fehér rizsliszt
2 dkg holland kakaópor
4 g sütőpor
11 dkg finomítatlan nádcukor
1 tojás
1 kis narancsból nyert 0,5 dl narancslé és -héj
0,5 dl kókusztejszín (pl. Delcoco)
25 ml kókuszolaj
3 dkg mazsola

a habhoz és a díszítéshez:
5 dl kókusztejszín
10 dkg fehér csokoládé
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
holland kakaópor
reszelt narancshéj
fehércsokoládé-reszelék

elkészítés:

1. A kétféle lisztet elvegyítjük a kakaóporral, a sütőporral, a narancs lereszelt héjával. A mazsolát felöntjük az átszűrt narancslével, és hagyjuk megduzzadni.
2. A tojást a cukorral kihabosítjuk és hozzáadjuk a kókusztejszínt, a kókuszolajat, valamint a mazsolát a narancslével együtt.
3. Beleszitáljuk a lisztkeveréket, alaposan összekeverjük, és egy kis méretű, vajjal kikent, liszttel behintett tepsibe öntjük. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük (tűpróba!).
4. Az elkészült süteményt kiborítjuk a tepsiből, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A habhoz 1 dl kókusztejszínt felhevítünk, az összetördelt csokoládéra öntjük, és 1 perc elteltével alaposan összekeverjük. Kihűtjük.
6. Közben a többi kókusztejszínt magas falú edénybe öntjük, 30 percre mélyhűtőbe tesszük, majd a vaníliás porcukrot is hozzáadva, robotgéppel kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a kókusztejszínes fehér csokoládét.
7. A süteményt ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, és a felét lerakjuk a sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaforma aljába (én tortagyűrűt használtam). Rásimítjuk a hab felét, elrendezzük rajta a többi tésztát, és elsimítjuk rajta a megmaradt habot. Néhány órára hűtőbe tesszük.
8. A díszítéshez papírból sablont készítünk, és annak mentén a torta tetejét meghintjük kakaóporral. Az üresen maradt közöket csoki- és narancshéjreszelékkel díszítjük, a torta szélére pedig körben szintén reszelt narancshéjat szórunk.

Megjegyzés:

• Ha nincs kedvünk tésztát sütni hozzá, akkor megmaradt kakaós süteményből vagy csokiöntetbe mártogatott babapiskótából is elkészíthetjük.
• Ehhez a desszerthez kb. 45 dkg kuglóftésztát használtam fel, a többit pedig lefagyasztottam. (Hiszen én a receptben megadott mennyiségeknek a duplájából sütöttem a kuglófot. A dupla adag tészta kb. 45 perc alatt sült meg, és bár nem próbáltam, de úgy tippelem, hogy a fele mennyiség – tepsibe sütve – kb. 25 perc alatt biztos elkészül.)

 

Pezsgőkrém ribizlizselével

 

 

 

Úgy tűnik, nálunk a jófajta pezsgő sem fogy, akárcsak a legtöbb alkoholos ital. Hiába na, mi ketten a Kutyafüllel nem vagyunk nagy italozósak, és azt a két-háromféle likőrt leszámítva, szinte sosem alkoholizálunk. Bár nem rajongunk a pezsgőért sem, szilveszterre mégis mindig venni szoktunk egy üveggel, hogy legyen mivel koccintani. És ha már évente csak egyszer áldozunk rá, akkor igyekszünk nem valami fapadosat választani. Messze nem luxus kategória, de azért már elfogadható minőségű a Cinzano és a Martini Asti, de ezeket már nagyon ismerjük. A 2020-as év elbúcsúztatására ezért most egy másik fajtát emeltem le a polcról, a fent említett pezsgők árkategóriájában. Évekkel ezelőtt már rácsodálkoztam a benne úszkáló aranydarabokra, tehát egyértelmű, hogy most is ez a látvány hatott rám csábítólag. :D Nem mintha az arany plusz ízt kölcsönözne ennek az italnak, de legalább jól néz ki, és ami pluszban örvendetes, hogy még csak nem is káros az egészségre – állítólag tonnaszám ehetnénk, akkor sem lenne tőle bajunk! (A nem használt aranyékszereimből lehet, hogy ehető aranyfóliát kéne csináltatnom… :D)
Azért az tényleg elképesztő, hogy elsőként a Bizánci Birodalomban kombinálták az aranyat étellel – konkrétan a húsokat aranyozták (micsoda ötlet!), és egy ideje már újra ezzel az értékes nemesfémmel borítják be pl. a bonbonokat, tortákat. Ezek kapcsán még értem is a használat okát. De az ételek arannyal való párosításában mégis bizarrnak tartom a természetesen Amerikában feltalált (és feltálalt) felhasználási formát, ami a világ legdrágább hamburgere, a Douche Burger esetében figyelhető meg. Én inkább pirított hagymával koronáznám meg a hambi legfelső rétegét, nem aranydarabkákkal, de hát gusztus dolga ugye – kinek a pap, kinek a paplan. Sőt, az is lehet, hogy az efféle hamburgert választó emberkék is a pirított hagymára szavaznak alapból, viszont számukra az arany az utolsó réteg. :D Na, de igen messzire kanyarodtam a pezsgőtől, úgyhogy ideje visszatérni! Igazából egy, a blogon már fent lévő pezsgős édességet akartam újrafotózni, de igencsak eltérültem, és ez a selymes pohárkrém lett belőle. Hangsúlyosan pezsgőízű, amit tényleg csak azoknak ajánlok, akik kedvelik a boros aromájú desszerteket. A savanykás ribizlivel jó párost alkotnak. :) Ja, még valami! Az aranyfólia-darabkák közben láthatatlanná váltak, de alant olvasható egy tuti tippem arra az esetre, ha nem szeretnénk hagyni, hogy veszendőbe menjen. :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

3,5 dl édes pezsgő
2 tojás
10 dkg cukor + a ribizlihez ízlés szerint
6 dkg finomliszt
15 dkg tejföl (20%-os zsírtartalmú, nem folyós állagú)
25 dkg (fagyasztott) ribizli
1 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A krémhez a tojásokat a cukorral lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd csomómentesre dolgozzuk a liszttel és a pezsgővel. Kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük (akkor jó, ha már nem habzik). Kihűtjük, majd hozzádolgozzuk a tejfölt.
2. A ribizlit ízlés szerinti mennyiségű cukorral (nálam 4 dkg) épp csak addig hevítjük, hogy egy kis levelet eresszen, és felolvasztjuk benne az előzőleg hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott zselatinlapokat. Langyosra hűtjük.
3. A pezsgőkrémet elosztjuk 4 üvegpohárban (vagy stílusosan pezsgős- esetleg borospohárban), és a tetejére kanalazzuk a ribizlit. Dermedésig hűtőbe tesszük, majd tálaljuk.

Tipp:

Ha aranyfóliát tartalmazó pezsgőből készítjük (és nem utólag jövünk rá a tuti tippre, mint most én), akkor érdemes előbb átszűrni a pezsgőt, az aranydarabkákat megmentendő. Így a ribizlizselét arannyal díszíthetjük.