Meggyes tésztafelfújt

Emlékezetem szerint még nem ettem tésztafelfújtat, ezért nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet. Annál is inkább, mert mostanában többször is szembe jött velem itt-ott. Nem várhattam tovább, muszáj volt végre nekifognom. Nem bántam meg, mert azon túl, hogy rendkívül egyszerű elkészíteni, nagyon finom is. Tulajdonképpen bármilyen bogyós gyümölcsöt választhatunk hozzá, de én most savanykás ízre vágytam, ezért került bele meggy.
A képen látható sütőtál nem 24 cm-es, mint ahogyan azt a receptben egyébként javaslom, hanem egy kicsivel kisebb, de ez csak az én heppem miatt készült most ebben. A maradékot másnap egy egészen kicsi tálkában sütöttem meg.

Hozzávalók 24 cm-es sütőtálhoz:

25 dkg penne tészta
15 dkg túró
15 dkg mascarpone
2 tojás
6 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor
1,25 dl tejszín
egy csipet só
vaj a formához

Meggyzseléhez:
1 üveg (700 ml) meggybefőtt
2,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
4 dkg cukor
1 kezeletlen citrom héja

Tetejére:
1 dkg mandulapehely
1 tk. kristálycukor

elkészítés:

1. A tésztát enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, hideg vízzel átmossuk, és lecsepegtetjük.
2. A meggyzseléhez a citromot vékonyan meghámozzuk (a belső fehér része nem kell), és nagyon vékony csíkokra vágjuk.
3. A meggybefőttet szűrőkanálba öntjük, a levét (kb. 3,5 dl) felfogjuk, és 4-5 evőkanálnyit simára keverünk a keményítővel.
4. A többi levet a cukorral és a citromhéjjal együtt felforraljuk, majd kivesszük belőle a citromhéjat, és a léhez hozzákeverjük a keményítős meggylevet. Pár pillanatig forraljuk, majd hozzáöntjük a meggyet.
5. Az áttört túrót elkeverjük a mascarponéval, a tojások sárgájával, a cukrokkal, a tejszínnel, és hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét, valamint a főtt tésztát.
6. Egy réteg tésztát lerakunk a kivajazott sütőtálban, elosztjuk rajta a meggyet, befedjük a többi tésztával, és megszórjuk mandulával, ill. cukorral. Előmelegített sütőben készre sütjük. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés (aluról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 30 perc


 

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Mézes csirkés szendvics körtével és gorgonzolával

Ezer éve készültem arra, hogy gorgonzolát vegyek, és nemrégiben végre elérkezett a nagy nap. :D A sajt felhasználása azonban kicsit váratott magára, mert a fejemben még nem állt össze a recept. Aztán egyszer csak gondoltam egyet, és egy reggel megvolt a nagy ötlet. :D Először azonban megkóstoltam a sajtot magában, ééés... nem ízlett. :( Picit elszontyolodtam emiatt, de úgy gondoltam, ha kész lesz az étel, akkor talán másként érzek majd iránta.
Amikor összeállt a szendvics, várakozással teli szívvel haraptam bele, ééés... nem ízlett - még így sem. :( A többi viszont igen, különösen a pirított dió, mert olyan jól harmonizált az édes zsemlén figyelő mézes husival és a mézes körtével. Sajnos a Kutyafül tetszését sem nyerte el a sajt, és közölte, hogy a penész bizony nem finom. Most már tudom, hogy a penésztől erős ízű sajtok nem lesznek a barátaink. :D
A neten látott receptek alapján azonban tudom, hogy a gorgonzola nagyon is összeillik a körtével, úgyhogy aki szereti ezt a különleges ízű sajtot, annak bizonyára azzal együtt ízleni fog ez a szendvics. ;)

Hozzávalók 4 szendvicshez:

4 db édes, szezámmagos zsemle vagy molnárka
35 dkg csirkemellfilé
1 nagy vilmoskörte fele
5 dkg gorgonzola sajt
kb. 3 dkg rukkola
2 dkg pirított dióbél, durvára vágva
3 ek. folyékony méz
2 ek. olívaolaj
1 dkg vaj
pár csepp citromlé
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A fél csirkemellfilét rostjaira merőlegesen 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, mindkét oldalukon meghintjük sóval és borssal, majd serpenyőben, felhevített olajon fehéredésig sütjük.
2. Rácsorgatunk 2 evőkanál mézet, és a medalionokat mindkét oldalukon megpirítjuk. Félretesszük.
3. A fél körtét héjastól kettévágjuk, a magházát kivesszük, és a gyümölcsöt 0,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Felhevített vajon 1 percig pároljuk, majd a mézet is hozzáadva, kissé megkaramellizáljuk. Közben citromlével ízesítjük.
4. A zsemléket félbevágjuk, az alsó felükön elosztunk egy kevés rukkolát, ráhelyezünk 3-3 körteszeletet és 2-2 medaliont.
5. Megszórjuk sajtdarabkákkal, pirított dióval, és befedjük a zsemlék kalapjával. Tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Édes, szezámmagos zsemle

Mostanában nagyon kevés kenyeret eszem, de most engedélyeztem magamnak, és egyből kalácshoz hasonló zsömlét sütöttem. Pár nappal később kissé átalakítottam a tésztáját, és finomliszt helyett kenyérlisztet, vaj helyett pedig tökmagolajat használtam. Szép, zöldes árnyalatú, pihe-puha péksüti lett az eredmény. Nem ettem belőle sokat, főleg a Kutyafül pusztította, de azért két finom szendvics erejéig megjutalmaztam magam belőle. Frissen kisülve a legjobb, de én imádom melegszendvicsnek elkészítve is. :)

 

 

 
Hozzávalók 8 darabhoz:

40 dkg fehér kenyérliszt
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 mk. só
1 ½ ek. tökmagolaj
1,5 dkg friss élesztő
kb. 2 dl + 1 ek. tej
1 ek. napraforgóolaj a kelesztéshez
2 ek. szezámmag a szóráshoz

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz 1 dkg cukrot adunk, elkeverjük egy kevés tejjel, és liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A tojássárgákat elkeverjük a többi tejben, és a tökmagolajjal, a cukorral, sóval együtt az élesztős liszthez adjuk. Rugalmas tésztává dagasztjuk, majd kiolajozott tálba tesszük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztából 8 egyforma gombócot formázunk, majd hosszúkásra sodorjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük és kissé ellapítjuk.
4. A tetejüket hosszában bevágjuk, és letakarva fél órát kelesztjük. Lekenjük tejjel kevert tojássárgájával, és megszórjuk szezámmaggal. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd rácson hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Kávés-csokoládés tortácskák málnaszósszal

Nagy izgalommal fogtam neki ennek a sütinek, mert bár végtelenül egyszerű az elkészítése, a hozzávalók tekintetében bizony ismeretlen vizekre eveztem. A kókusztejhez ugyan már volt szerencsém, ui. házilag (nagyon ritkán) szoktam készíteni, de a kókuszliszt, a kókuszvirágcukor és a kókuszkrém újdonságnak számít a konyhámban. Érdekes volt vaj helyett kókuszolajjal dolgozni, hiszen süteményben még nem használtam.
Az eredeti recepthez képest a hozzávalók tekintetében csak egy csöppet változtattam, mert nyílgyökérkeményítő helyett kukoricakeményítőt használtam, nyers méz helyett pedig folyékonyat, ill. itt-ott csökkentettem egy nagyon kicsit a mennyiségeket. Az eredetileg paleo süti így gondolom, már nem az.
Maga a tészta igazán könnyű, ám önmagában egy nagyon kicsit kesernyés, nekem először nem is igazán ízlett. Nem úgy Anyának, aki magában is lelkesen megevett egyet. A lekvárral és a csokiöntettel viszont kerek egész lett ez a desszert, és az eredménnyel nagyon meg voltam elégedve. Sőt miután pár órát állt, nyoma sem volt a kesernyésségnek. :D
A tészta egyébként a 20%-os kakaópor miatt ilyen sötét, és az enyhe kesernyés ízét a kávé is fokozza. Aki csak magában szeretné enni, annak azt javaslom, hogy válasszon inkább 12%-os kakaóport, vagy mellőzheti a kávét.

Hozzávalók 10 darabhoz:

Tésztához:
12 dkg kókuszolaj + a tepsihez
8 dkg kókuszvirágcukor darálva
4,5 dkg étkezési kukorica- vagy nyílgyökérkeményítő
3 dkg kókuszliszt
3,5 dkg cukrozatlan kakaópor (20%-os)
1 tk. szódabikarbóna
4 nagy tojás
8 dkg folyékony méz
60 ml friss presszókávé
1 tk. vanília esszencia

Málnaszószhoz:
30 dkg málna
8 dkg folyékony méz
1 tk. citromlé
½ tk. zselatinpor vagy 1 zselatinlap

Csokoládé ganázshoz:
0,5 dl kókuszkrém + 0,3 dl víz (vagy 0,8 dl kókusztej)
8 dkg 54,5 %-os csokoládépasztilla

elkészítés:

1. A tésztához a kókuszolajat a porcukorral robotgéppel pár perc alatt összekeverjük. 
2. A tojásokhoz adjuk a mézet, a kihűtött kávét, a vanília esszenciát, felverjük, a cukros kókuszolajhoz vegyítjük, majd 3 részletben beleforgatjuk a kakaóval, szódabikarbónával kevert lisztet.
3. A muffintepsi mélyedéseit kikenünk folyékony kókuszolajjal, elosztjuk bennük a tésztamasszát, és előmelegített sütőben készre sütjük.
4. A süteményeket 10 percig a formában hagyjuk, majd fejjel lefelé fordítva, tortarácsra szedjük, és teljesen kihűtjük.
5. A málnaszószhoz a málnát (5 dkg kivételével), a mézet, a citromlevet lábasba tesszük, kis lángon lekvárrá főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük a porzselatint (vagy az előzőleg vízbe áztatott, és alaposan kinyomkodott zselatintlapot). Addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Kihűtjük.
6. A ganázshoz kis lángon felforrósítjuk a vízzel hígított kókuszkrémet, hozzáadjuk a csokicseppet, és addig keverjük, amíg teljesen fel nem olvad. Kihűtjük.
7. A muffinok közepéből kávéskanállal vagy késsel óvatosan kiveszünk egy keveset úgy, hogy ne lyukasszuk át teljesen a tésztát, és az így kapott kis fészkekben elosztunk 1-1 teáskanál málnaszószt.
8. Erre 1 evőkanál csokoládéganázst csorgatunk, a tortácskákat málnaszemekkel díszítjük, és a megmaradt málnaszósszal együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.

Forrás: Enpowered Sustenance

Limonádé

Már megint a kedvenc éttermünkkel jövök… De, ha egyszer ott lehet a legfinomabb limonádét inni! Pontosabban csak lehetett. Mert már az sem a régi. Korábban ui. – azon túl, hogy fantasztikusan finom volt – nagyon klasszul nézett ki: rétegesen. Alul egy réteg barna cukor, fölötte valami folyékony, sűrű lé, amiről azt sem tudtam, micsoda, afölött citromlével kevert szódavíz, a sort pedig szépséges citrom- és lime-szeletek zárták. Az ízesítés tökéletes volt, nekünk legalábbis pont megfelelt az édessége. Aztán telt-múlt az idő, és ezen is változtattak. Bizony a limonádét is el lehet rontani! Na jó, azért ne legyünk ennyire szigorúak, mert nem rontották el, csak már nem annyira finom. Ettől függetlenül mindig azt iszunk, ha betérünk ebbe az étterembe.
Hogy újra azt a régi ízt érezhessem, elhatároztam, hogy elkészítem itthon. Na nem mintha a limonádékészítés olyan nagy elhatározást igényelne, hiszen nem egy bonyolult itóka, viszont annyira nagy a forróság, hogy most éppen jól jön.
A hangsúly az arányokon van, illetve szerintem az is fontos, hogy lehessen rágni. :D Igen-igen, rágni, mégpedig a gyümölcshúst, ui. azt nem szabad belőle kispórolni. Vétek lenne átszűrni az italt, hiszen odaveszne a gyümölcs értékes része. A fent említett étteremben is így szolgálják fel – sűrű italként.
No, de nem akarok én itt litániát írni egy egyszerű limonádéról, inkább beszéljen helyette az alábbi recept alapján elkészített frissítő. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

2 citrom leve (kb. 1 dl)
2 ek. barna nádcukor
2 ek. folyékony méz vagy cukorszirup
5 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
4 citromszelet
4 zöldcitrom-szelet

elkészítés:

1. A kétféle citromot alaposan megmossuk. 2 citrom levét kifacsarjuk, és a gyümölcshússal együtt félretesszük. A többi citromból 4-4 szeletet vágunk (karikára vagy gerezd alakúra).
2. 1-1 evőkanál nádcukrot elosztunk 2 üvegpohárban, rácsorgatunk 1-1 evőkanál mézet/cukorszirupot, és kétfelé osztva ráöntjük a citromlevet a gyümölcshússal együtt.
3. Felöntjük 2,5-2,5 dl behűtött szódavízzel, és 2 citrom-, valamint 2 zöldcitrom-szeletettel gazdagítjuk.

Sárgarépa-saláta kivivel és almával

Kedvenceim az almával dúsított, majonézes alapú saláták. Mivel nyár van, egymás után készítem a már jól megszokott salátáimat, és különbözőképpen elkészített húsok mellé eszem.
Most egy olyan verziót készítettem, amit Anya ajánlott a figyelmembe. Neki most ez a kedvence. Ő joghurt helyett tejföllel készíti, és mazsolát vagy aszalt vörös áfonyával is meg szokta bolondítani. Én ezt most kihagytam, mert úgy gondoltam, anélkül talán a Kutyafül is hamarabb megeszi, nem akartam ui. sokkolni azzal, hogy az alma és a kivi mellett még az aszalt gyümölccsel is meg kell barátkoznia. Na nem mintha nem szeretné egyébként, de salátában nem biztos. Amikor feltálaltam, kicsit izgultam, hogy vajon fancsali ábrázat lesz-e a jutalmam vagy széles mosoly, hiszen az almától ilyen formában valamiért idegenkedik. Szerencsére az előbbi véleménynek nyoma sem volt az arckifejezését illetően, de azért az utóbbit nyilván túlzásnak érezte, és helyette csak annyit mondott, hogy „ja, végül is meg lehet enni”. :D Ez azt jelenti nála, hogy nyugodtan csináljak máskor is, nem fogja félretolni, mégha nem is lesz a kedvence. Számomra ez nagy könnyebbség, mert így legalább csak egyféle köretről kell gondoskodom, amit mindketten szívesen megeszünk. Én legalábbis tényleg nagyon szívesen. Szerintem ez a saláta is grillezett húsokkal együtt az igazi.

Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
2 alma (kb. 30 dkg)
4 kivi
10 dkg natúr joghurt
1 dl napraforgóolaj
1 kis tojás sárgája
1 mk. mustár
1 mk. fehérborecet
pár csepp citromlé
2 tk. nyírfaporcukor
őrölt fehér bors
só

elkészítés:

1. A tojássárgáját a mustárral, a fehérborecettel, a borssal és a sóval tálba tesszük. Az olajat először szinte cseppenként, majd bátrabban adagolva, kézi habverővel hozzákeverjük.
2. A kész majonézt citromlével ízesítjük, majd kimérünk belőle 8 dkg-ot, elkeverjük a joghurttal, a porcukorral, és sóval, borssal ízesítjük.
3. A megtisztított sárgarépát nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A meghámozott, magházától megfosztott almát kis kockákra aprítjuk. A lehéjazott kivithosszában négybe vágjuk és felszeleteljük.
4. A répát és a gyümölcsöket az öntethez forgatjuk, és 1-2 órát hűtőben érleljük. Magában is fogyaszthatjuk, de rántott, natúr vagy grillezett húsok, halak mellé tökéletes köret.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júliusi számában is megjelent.