Pekándiókrémes torta

...Isten éltessen, Kutyafül!

 

 

A Kutyinyeknek ma van a szülinapja. :) Erre a jeles alkalomra ő mindig diótortát kér – az a kedvence. Az anyukájától átvett recept szerint szoktam készíteni, bár az arányokat az évek alatt picit módosítottam. Most viszont egészen másfajta diótortával akartam őt meglepni, mert egyrészt nem árt néha újítani, másrészt az a fajta piskóta és krém, amit mostanában használok, nagyon bevált. Nem véletlen, hogy újabban minden tortám így készül. :D Reméltem, hogy Őkutyasága nem tartja majd szentségtörésnek, hogy eltértem a kedvenc receptjétől. Bevallom, 2 éve is galád voltam, akkor is másfajtát kapott: lisztmentes rumos diótortát. :D
Az újítás további magyarázata az, hogy az anyósomtól megörökölt klasszik diótorta nálam bizonyos emésztőrendszeri problémákat okoz. De ezt itt most nem részletezném. :D Egyébként imádom azt a tortát, nincs vele semmi baj! ;)
Lényeg a lényeg, ennek az újragondolt változatnak teljesen más a krémje – igazán könnyed és habos, a piskóta pedig nem csak könnyű, de gyönyörűen szeletelhető is. Az ünnepelt odavolt érte, márpedig ezen törekvés mentén készült neki a meglepi, és ezek szerint telitalálatnak bizonyult. Úgyhogy madarat lehetett volna fogatni velem, amikor a torta fölött megszületett az ítélet. Talán kissé szerénytelennek tűnik, de nekem ez egy hangyányival jobban ízlik, mint a jól megszokott verzió. Ezt a habos-babos díszítést pedig a krém állaga ihlette.
Ám egy kis malőr azért befigyelt: a tésztához használt, anyósom tyúkjai által tojt tojások egyikének felütésekor katicabogár feromonjának szaga csapta meg az orromat. Hát ilyet még nem pipáltam a házi tojás kapcsán! Gondolom, mindenkinek megvan, milyen szagról beszélek. A konyhában azonban sehol sem láttam katicát, szóval egyértelműen a tojásnak volt ilyen bukéja, ami bizony a kisült piskótából sem tűnt el. Kénytelen voltam másikat sütni, de azt már bolti, szagmentes tojásból. Viszont a piskóta így sajnos nem lett olyan szép, élénksárga színű, ami ugyebár a háztáji tojásokra jellemző. Sebaj, fontosabb volt, hogy bukémentes legyen! Az tuti, hogy ez a torta duplán emlékezetes lesz! :D

 

Hozzávalók 20 cm-es tortaformához:

a piskótához:
4 tojás
17 dkg porcukor
80 ml tej
80 ml napraforgóolaj
20 dkg finomliszt
7 dkg darált pekándió
1 cs. sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
vaj és liszt a sütőformához

a diókrémhez:
80 g étkezési kukoricakeményítő
6 dl tej
20 dkg vaj
16 dkg porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
10 dkg pirított, darált pekándió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

a díszítéshez:
pekándióbél

elkészítés:

1. A piskótához előbb a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd a sárgáját a porcukorral fehéredésig habosítjuk.
2. A cukros tojássárgához keverjük a tejet, az olajat és a darált dióval, sütőporral, citromhéjjal vegyített lisztet. Fellazítjuk egy kevés fehérjehabbal, végül óvatosan hozzáforgatjuk a többi habot.
3. A tésztamasszát a kivajazott, liszttel behintett tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A piskótát még forrón kivesszük a formából, és tortarácsra téve hagyjuk kihűlni.
4. A krémhez a pekándiót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, és miután kihűlt, ledaráljuk.
5. A keményítőt a porcukor felével lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük egy kevés tejjel, majd a többi tejet is hozzáöntjük. Közepes lángon pudingot főzünk belőle. Folpackkal letakarva hagyjuk kihűlni, majd alaposan átkeverjük.
6. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral habosra kavarjuk, beledolgozzuk a pirított darált diót, a reszelt citromhéjat, a tejpudingot, és magas fokozaton 1 percig keverjük. Hűtőbe tesszük dermedni.
7. A piskóta tetejét egyenesre vágjuk, majd 3 lapra szeljük. A diókrémet úgy osztjuk el négyfelé, hogy a 4. adag legyen a legtöbb (tehát a 3 egyforma adag kb. 25-25-25, a 4. pedig kb. 37 dkg legyen).
8. A lapokat betöltjük 2 adag krémmel, a 3.-at pedig elosztjuk a torta tetején és az oldalán. A 4. (nagy) adag krémet díszítőcsővel ellátott habzsákba töltjük és kidekoráljuk vele a torta tetejét. Felezett és/vagy pirított, durvára vágott pekándióval díszítjük.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés:

A receptben megadott krémmennyiség elég sok, ami nálunk azért fontos, mert a Kutyafül miatt mindig kell, hogy maradjon ki belőle egy kis elnyalogatni való mennyiség. :D
Aki viszont nem akarja ilyen gazdagon kidíszíteni a tetejét, ill. nem szeretné, hogy még ezen felül is kimaradjon egy kevés krém (nálam a rózsás díszítés után maradt még bő 10 dkg-nyi), az készítse kevesebb (60 g) keményítőből, arányosan csökkentve hozzá a krém többi hozzávalóinak mennyiségét. Mondjuk én semmiképp sem csökkentenék semmit. :D

 

 

Sárgarépás-paprikás túrótallér magos bundában

 

 

 

Kedvencünket, a túrófasírtot egy ideje már nem úgy készítem, ahogyan korábban – vagyis a masszát kinyújtva, kiszaggatva –, mert én is legtöbbször a gyorsaság híve vagyok. Márpedig, ha az egyszerűbb módszer is ugyanolyan finom eredményt hoz, akkor érdemes átállni rá. Igaz, az elkészült étel külalakjában van egy icipici különbség, de az semmivel sem kevésbé esztétikus, mint a korábbi változat. A túrófasírt esetében nem csak a készítési módon változtattam, hanem újabban gyakran dúsítom a masszát reszelt répával és paprikával, esetleg póréhagymával, mert a szokásos fűszerek társaságában számomra így ízletesebb annál, mint amikor csak a vöröshagyma és a fokhagyma ad neki zamatot. A massza állagának beállítására pedig a zsemlemorzsát jó ideje már zabpehellyel helyettesítem, mert egyrészt egészségesebb, és a megformázott fasírt kevésbé hajlamos a repedésre, másrészt annál a zsemlemorzsánál, amit én használok, némileg olcsóbb is. Ezek a változtatások egy kicsit puhább állagú fasírtot eredményeznek.
A forgatásra szánt zsemlemorzsához pedig bármilyen olajos magot választhatunk, de persze anélkül is megállja a helyét, amennyiben nagyon oda kell figyelnünk a pénztárcánk tartalmának elfogadható szinten való tartására. ;)

 

 

Hozzávalók kb. 14 darabhoz:

25 dkg túró (a tégla a legjobb, de háziból vagy enyhén rögösből is jó)
15 dkg finomra reszelt sárgarépa
1 fej vöröshagyma
4 gerezd zúzott fokhagyma
8-10 dkg aprított Palermo paprika
1 tk. Toscana fűszerkeverék (vagy oregánó, bazsalikom, majoránna, rozmaring, kakukkfű, zsálya keveréke)
1 tk. füstölt pirospaprika
1 tk. őrölt kömény
őrölt tarka bors
só
1 tojás
kb. 8 dkg finom szemcsés zabpehely
2-3 ek. olíva- vagy kókuszolaj a hagymához
aprított olajos magvak és zsemlemorzsa 1:1 arányú keveréke a forgatáshoz (én most csak kesudiót használtam)
kókuszolaj a sütéshez

elkészítés:

1. A reszelt répát enyhén megsózzuk, 10 percet állni hagyjuk, majd a levétől kinyomkodjuk, és a zúzott fokhagymával, valamint a fűszerekkel együtt az áttört túróhoz keverjük.
2. A felaprított vöröshagymát az olajon fedő alatt – kissé lepirítva – megdinszteljük, és még forrón a répás túrómasszához dolgozzuk. Kicsit hűlni hagyjuk.
3. Eközben az olajos mago(ka)t felaprítjuk és elkeverjük a zsemlemorzsával.
4. A túróhoz annyi zabpelyhet keverünk, amitől jól formázható (se nem túl lágy, se nem túl kemény) lesz, és hideg vízbe mártott fagylaltos kanállal (4-5 dkg-os) adagokat veszünk ki belőle. Meggömbölygetjük, majd ellapítjuk és megforgatjuk a magos zsemlemorzsában.
5. Serpenyőben annyi olajat hevítünk, ami a tallérokat félig ellepi, és mindkét oldalukon pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük, majd tálaljuk. (Önmagában valamilyen mártogatóval, vagy tetszés szerinti körettel fogyasztjuk.)

 

 

Epres gyümölcstorta

 

 

 

Gyerekkoromban a gyümölcstorta nagy szám volt, főleg az epres. Anya gyakran készítette, és általában vaníliakrémre ültette a gyümölcsszemeket. A tetejét természetesen gyümölcszselével fényesítette, ami olykor lefolyt a tortáról. :D Nyilván eme malőr lehet az oka, hogy felnőttként egy kissé tartok a zselés tetejű sütiktől. Emlékeim szerint még csak kétszer csináltam „csorgatós” zselatinnal édességet.
A gyümölcstorta alapja nálunk sosem piskóta volt, hanem kevert tészta. Ezt a későbbiek során, amikor már lehetett kész tortalapot kapni, felváltotta az a bolti vacak. Ám annak olyan mellékíze volt, hogy képes voltam miatta sztrájkolni, azaz juszt sem ettem meg. Anya le is lett tiltva a bolti tésztalap vásárlásáról. :D
Nemrégiben a nagynénémmel szóba került az epres gyümölcstorta, és elregélte, hogy ő gyakran csak azon egyszerűségében, a vaníliakrém nélküli változatot készíti, azt is kapcsos tortaformában. Bár megosztotta velem a tészta receptjét, de toll és papír híján, az csak a memóriámba került be. Ám sajnos időközben kikukázódott onnan. :D Gondoltam, majd leíratom vele egy másik alkalommal, amikor sort kerítenék a gyümölcstorta sütésre. Közben úgy alakult, hogy végre vettünk szabadföldi epret, de az most sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (kiderült, hogy az évek óta tapasztalt íztelenség oka a gombaölőszerek használata), úgyhogy nem volt kedvem magában megenni. Mindenképp valamilyen sütiben akartam viszontlátni. Eszembe jutott, hogy ez lehetne az a bizonyos gyümölcstortás alkalom. A nagynénémet mégsem hívtam fel a tészta receptjéért, hanem kiötöltem egyet, ami hasonló lehet ahhoz.
Később persze mérges voltam magamra, mert bár ez a fajta torta pont arra lett kitalálva, hogy az édes és zamatos eperé legyen a főszerep, de az íztelensége miatt nem bizonyult túl jó döntésnek gyümölcstortát sütni belőle. Sebaj, legalább volt lehetőségem gyakorolni a zselécsorgatást! :D Igaz, az is kissé elbaltázódott az elején, de helyrehoztam, és utóbb kiderült, hogy még jól is jött az a kis kezdeti bénázás. :) Ezek után már bátrabban bevállalom a jövőben. :D
Tény, hogy most az eper nem valami édes, de egy kis porcukorral megszórva, még így is élvezhető ez az egyszerű, klasszikus sütemény. :)
Persze, ha lehetőségetek van rá, akkor inkább saját termesztésű, valóban fincsi eperből készítsétek el. ;)

 

Hozzávalók 18-20 cm-es formához:

a tésztához:
4 dkg vaj
3,5 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás porcukor
1 tojás
7,5 dkg finomliszt
½ tk. sütőpor
egy kis csipet só
3-4 ek. tej

a tetejére:
45-50 dkg nagyobb szemű földieper
1 ½ cs. színtelen tortazselé (nálam kis zacsis Dr. Oetker)
6 dkg cukor
3,75 dl víz
bodza- vagy egyéb ehető virág a díszítéshez

elkészítés:

1. A tésztához a vajat előbb a kétféle porcukorral, majd a tojással kihabosítjuk. A tejjel felváltva hozzákeverjük a sütőporral, sóval vegyített lisztet. Kivajazott tortaformába öntjük, és előmelegített sütőben megsütjük (vigyázzunk, nehogy túlsüssük, különben száraz és morzsálódós lesz!). A formából kivéve tortarácson hagyjuk kihűlni.
2. A megmosott, leszárított eprek szárrészét úgy vágjuk le, hogy a szemek magasságra közel azonosak legyenek.
3. A tésztalapot visszatesszük az elmosott tortaformába, és a gyümölcsszemeket körkörösen elrendezzük rajta.
4. A tortazselét a cukorral lábasba szórjuk és állandó keverés közben hozzákeverjük a hideg vizet. Kis lángon, folyamatosan kevergetve főzzük forrástól számítva 1 percig.
5. Az 5 percig hűlni hagyott, de még meleg zseléből 4 evőkanálnyit az eprek közé csorgatunk, a többi folyadékot pedig néhányszor megkeverve kicsit még hűlni hagyjuk.
6. Az épp csak sűrűsödni kezdő zselét a torta közepétől kiindulva, óvatosan az eperszemekre csorgatjuk. Hűtőbe tesszük dermedni.
7. A megszilárdult zseléréteget késsel elválasztjuk a karimától, lekapcsoljuk róla, és a tortát tálra tesszük. A tetejét bodzavirágokkal vagy egyéb ehető virágokkal díszítjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:
Kisebb méretű eprek esetén elég 1 csomag tortazselé.

Megjegyzés:

A felhasznált gyümölcs súlyát természetesen a mérete befolyásolja, ezért a hozzávalóknál megadott mennyiség csak hozzávetőleges.
Vigyázat, a képen látható közönséges fagyal virága nem ehető! Senki ne csinálja utánam! :D