Cheddar sajttal töltött, zöldfűszeres-fokhagymás vajasrúd

 

 

 

Elöljárójában csak annyit, hogy ez a péksüti őrültfinoooom!!! :D
Gyerekkoromban nagyon szerettem a vajasrudat, mert édeskés, kívül enyhén ropogós, belül pedig puha volt. Anya nem sűrűn vett, de amikor meglepett vele, nagy volt az öröm. :) Az évek alatt időről-időre ugyan eszembe jutott a fent említett péksüti, mégsem sütöttem meg. Míg nem egyszer – pacsnikészítés közben és egyben annak hála – újra előkerült a tudatom mélyéről. A pacsni tésztáját ui. tökéletesnek éreztem a vajasrúdhoz is, ezért feleslegesnek láttam utánanézni, valójában hogyan készül. Igaz, a pacsnihoz finomliszt kell, de én a rúdhoz akkor kenyérlisztet használtam, sőt már rögtön elsőre meg akartam tölteni valamivel. Kapóra jött a hűtőben várakozó mozzarella, amit eredetileg máshoz szántam elhasználni, de aztán a rúd javára letettem róla. És milyen jól csináltam, mert olyan péksüti kerekedett belőle, hogy csak na. :D Szent fogadalmat tettem, hogy a sajttal töltött vajasrúd sokszor asztalra kerül a jövőben. :D Meg is írtam a receptet, de az valamiért mégse ment fel a blogra, sőt úgy ráfelejtettem, hogy mindez idáig csak nem sütöttem meg újra. :D Szerencsére a betárazott receptjeim között most rátaláltam. A felismerés öröme után rögtön kicaplattam a konyhába, és kivételesen nem a reggeli órákban, hanem délután nekifogtam.
A töltelék ezúttal gazdagabb lett, ill. kenyérlisztem épp nem lévén itthon, tönkölyt választottam. Kissé ki is toltam magammal, mert a töltés miatti macera okán a készítési idő bizony picit hosszabbra nyúlt, és a korai vacsira szánt péksütiből kései evészet lett.
Halkan jegyzem meg, hogy csak azért sem fogom sűrűn sütni, mert ahogy az elején már jeleztem, túlságosan is szeretni való – nem úgy a miatta rám rakódó plusz kilók. :D

 

Hozzávalók 18 rúdhoz:

a tésztához:
55 dkg fehér tönkölyliszt vagy fehér kenyérliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
8 dkg cukor
1 csapott ek. só
3 dkg friss élesztő
4 dl tej+víz keveréke

a töltelékhez:
8-10 dkg hideg vaj
1 ek. aprított bazsalikom
1 ek. aprított metélőpetrezselyem
1 csapott ek. Provence-i fűszerkeverék
4 nagy gerezd fokhagyma, finomra aprítva
20 dkg érett Cheddar sajt

elkészítés:

1. A tálba mért lisztekhez vegyítjük a cukrot, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és elkeverjük a langyos, vizes tej felével. Betakarjuk egy kis liszttel, és felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi folyadékot, és robotgéppel jól kidagasztjuk. A tésztából 6 db zsemleformát gömbölygetünk, és letakarva 20 percet kelesztjük. Finoman átgyúrjuk, majd újabb 20 percet pihentetjük.
3. A megkelt tésztagombócokat egymás után 15×15 cm-es négyzetlapokra nyújtjuk. Egy tésztalapon elosztjuk a zöldfűszerek és az aprított fokhagyma negyedét, nagy lyukú reszelőn ráreszelünk 2-2,5 dkg hideg vajat, és befedjük egy másik tésztalappal. Erre szintén zöldfűszereket szórunk, vajat reszelünk, és rátesszük a 3. lapot. Ugyanígy járunk el a másik 3 tésztával is, majd letakarva negyedórát pihentetjük.
4. Ezután mindkét tésztalapot 30×30 cm-esre nyújtjuk, majd vízszintesen és függőlegesen is 3 sávra vágjuk.
5. A 10×10 cm-es tésztalapok hozzánk közelebb lévő széle mentén elosztjuk a reszelt sajtot, majd a végeket jól lenyomkodva, egymás után feltekerjük. A hajtás végén a tésztát összecsippentgetjük.
6. A tekercseket 30-35 cm hosszú tésztakígyókká hengergetjük, és sütőpapírral bélelt tepsikre fektetjük.
7. A sütőt 250°C-ra előmelegítjük, a rudakat lekenjük napraforgóolajjal vagy langyos vízzel, és a sütőpapírt bespricceljük vízzel. A sütő hőmérsékletét 230°C-ra mérsékelve, készre sütjük a péksüteményeket. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni, majd tetszés szerinti mártogatót kínálunk hozzá.

sütési mód: alul felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Sörös fánk narancskrémmel töltve

 

 

A belga sörös fánk receptje nemrég jött velem szembe a neten (egy magyar nyelvű oldalon), de rákeresve, a külföldi szájtokon híre hamva sem volt.
A belgáknak, úgy tűnik, nem is létezik ilyen fánkjuk, ill. ami hasonlót találtam, az nem kelt, hanem sütőporos, és nem is kifejezetten belga. :D Mindössze 3 magyar nyelvű oldalon lelhető fel eme fánk „belga” jelzővel való párosítása. Továbbá léteznek magyar oldalakon olvasható, hasonló receptek, bár azoknak a tésztája nem nokedliszerű. Úgyhogy, mivel a kutatómunkám nem vezetett eredményre, ezért nem lenne ildomos használnom a fent említett jelzőt, félrevezetve ezzel a kedves olvasókat a fánk eredetét illetően. Akit érdekel a származása, az járjon utána maga! És kéretik engem is tájékoztatni a találati eredményekről. :D
Maga a fánk azért érdekes, mert a meglehetősen folyós állagú élesztős tészta – ahogyan az a címben is olvasható – sörrel készül, sőt kelesztés után habbá vert tojásfehérjét kell hozzáfogatni.
Na, de ennyi duma után illik beszélnem arról is, hogy végül miért lett narancskrémmel megtöltve. Mert hogy egyébként nem így készül. :D Első alkalommal ui. több sót tettem bele a kelleténél, de a fánkszezon kellős közepén nem éppen egy sós verzióval akartam előrukkolni. A felbontott sört viszont nem hagyhattam kárba veszni (én aztán meg nem iszom!), ezért a következő próbálkozáskor már nagyon odafigyeltem, hogy szűkebben mérjem a sót. Közben a hűtőben megvillant néhány szem narancs, és egyből beindult a fantáziám. :D Imádom a krémmel töltött fánkokat, ráadásul a porcukorral megszórt, egyszerű változatok valahogy már nem hoznak annyira lázba, lekvárba való tunkolás ide vagy oda. Úgyhogy mindenképp meg kellett töltenem a kis gömböcöket. A fanyar narancskrém és a könnyű tészta nálunk abszolút nyerő páros lett, az eddigi fánkjaim között mondhatni, dobogós helyért kiált. :D

Hozzávalók kb. 22 darabhoz:

a fánkhoz:
20 dkg finomliszt
2 dkg porcukor
egy csipet só
1 tojás
2,5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
1 dl világos sör
0,5 dl tej
1 l kókusz- vagy napraforgóolaj a sütéshez

a narancskrémhez:
2,25 dl frissen facsart, átszűrt narancslé
1 narancs reszelt héja
3-4 dkg teljes értékű nádcukor
1 ½ cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
2,5 dkg vaj
8 dkg tejszínhab

elkészítés:

1. A narancskrémhez a pudingport a kétféle cukorral, a reszelt narancshéjjal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancslével, és kis lángon sűrű pudingot főzünk belőle. Még forrón hozzákeverjük a puha vajat. Teljesen kihűtjük.
2. A tejszínhab felét határozott mozdulatokkal a narancspudinghoz keverjük, a többi habot viszont óvatosan forgatjuk bele. Csillagcsöves habzsákba töltjük és hűtőbe tesszük.
3. A tésztához a cukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és elkeverjük a tejjel.
4. Hozzáadjuk a sót, a tojássárgáját, a langyosra hűlt olvasztott vajat, sört, és robotgéppel magas fokozaton jól kidolgozzuk. (Akkor jó, ha a tészta szálakat húz, és kissé összeáll.) A szinte nokedli állagú tésztát letakarva, 30 percet kelesztjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét, és további 30 percet pihentetjük.
5. A tésztából olajba mártott evőkanállal kis mennyiséget veszünk ki, és egy másik kanállal rásegítve, valamelyest megformázzuk és beleengedjük a magas falú serpenyőben felhevített olajba. Így járunk el a többi tésztával is, és közepes lángon, minden oldalukon aranybarnára sütjük a fánkokat. Papírtörlőre szedjük.
6. A langyosra hűlt fánkokat betöltjük a narancskrémmel, és porcukorral hintve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

A töltést nem kell ám annyira túltolni, mint ahogyan én tettem – a kevesebb néha több! ;) Csak hát a fene se lát bele a fánkba, hogy mennyi hely van odabent. :D
Nem igazán tudtam még tesztelni, hogy a tojásfehérje nyers tésztába való beleforgatása mennyit nyom a latban, és mi lenne, ha ezt a manővert kihagyva, a fehérje a sárgájával karöltve, az első dagasztáskor kerülne bele. Persze a felvert habtól elvileg levegősebb lesz a fánkunk, de szerintem csak macerásabbá teszi a készítést. Úgyhogy kalandra fel, aki nem átall sok fánkot enni, az próbálja ki így is, úgy is! ;)
Természetesen normál cukorral is elkészíthetjük a fánkot.
Ha nincs kedvünk/időnk narancskrémet főzni, készíthetünk a fánk mellé narancshéjjal, porcukorral ízesített joghurtöntetet. ;)

Falafel jégsaláta ágyon fűszeres joghurttal, naan kenyérrel

...avagy a jégsaláta és én

 

Ez a poszt nem is annyira a falafelnek, hanem inkább a jégsalátának íródott, mert bár az utóbbi is nagyon ízlett nekünk, és szerintem a jövőben futószalagon fogom gyártani, de az 1 hét alatt betermelt sali-mennyiség alapján tényleg inkább „ő” a lényeg – nekem. :D
Ősalátasága iránt érzett újkeletű rajongásom ténye már csak azért is örvendetes, mert eddig nemhogy nem volt jellemző rám, hogy zöld színű növényt vegyek a számba köret vagy csupán kísérő gyanánt, hanem olyan szinten nem kedveltem a nekem fűízű izéket, hogy amióta csak élek, mindig messzire toltam ezeket magamtól (borzalom, tudom :D). Mígnem egy lassan 8 évvel ezelőtti napon a Kutyafülnek szánt salátából egy falatot hajlandó voltam megkóstolni. Akkor kinyilatkoztattam, hogy én ezt egyszer szerintem szeretni fogom. Jól éreztem én azt akkor, mert a kedvenc éttermünk kínálta, szintén kedvenc húsmentes ételünk alapját képező zöldséget úgy 2 éve tényleg szívesen ropogtatom. Sőt, az éttermi tányéron szorosan belekapaszkodó rukkola és madársaláta is lecsúszik most már a torkomon – pedig azok nem is ropognak. (Tény, hogy ami ropog, az pláne jöhet. :D) Innen pedig mondhatni egyenes út vezetett odáig, hogy a boltban végre leemeljek a polcról egy fej jégsalátát, hogy aztán azt itthon én magam készítsem el, majd másnap rácsodálkozzak, hogy seperc alatt elfogyott. :D
Egy hét alatt annyit betoltam belőle (a Kutyinyekkel karöltve), amennyi szerintem már lemossa rólam az eltelt évek salátamentességének szégyenét. :D És ez bizony dupla gyalázatnak számít, lévén hogy egyébként gasztroblogot írok. Szóval, kedves egyéb fajta zöldségek, előttetek a reményteli jövő, amelyben végre most már engem is megörvendeztethettek!
És akkor térjünk rá a falafelre, amiről évek óta tudom, hogy létezik, mégsem jutott eszembe ez idáig, hogy nekifogjak. Most viszont, hogy pöttyet ráuntam a krémlevesekre, egyre többet agyalok azon, mi legyen nap nap után a mi húsmentes ebédünk. Így esett a választás – imádott jégsalátámhoz pont jó lesz alapon – erre a közel-keleti ételre.
Persze jó pár receptet végigbogarásztam, és naná hogy sokfélét találtam. Van, aki a masszához lisztet ad, vagy épp tojást, a fűszerezést pedig ki-ki a maga ízlése szerint oldja meg. Végül egy autentikusnak aposztrofált készítési mód mellett tettem le a voksomat, ami szerint sem lisztre, sem tojásra nincs szükség, ami így a falafel kapcsán abszolút beilleszthető a vegán táplálkozásba is. (A saláta és a naan esetében a joghurt és a tejföl kiváltható növényi alapúra – szem előtt tartandó a vegánosítást.)
Összefoglalva: a falafel az új kedvencünk! Én, aki alapvetően normális tempóban eszem, ezt a cuccot olyan gyorsasággal faltam be, mint aki egy hete nem evett. :D
Vigyázat, nehogy a húsimádók is megszeressék, mert amúgy a finomra darált húsból készült fasírtra hajaz – a szobába bekúszott szaganyag alapján is. ;) :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a falafelhez:
25 dkg áztatott csicseriborsó (kb. 15 dkg száraz csicseriborsóból)
3 dkg lila hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
4 dkg szezámmag
1 csapott ek. currypor
1 tk. őrölt pirospaprika
1 csapott tk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
só
kb. 1 dl víz
1 l növényi olaj a sütéshez

a salátaöntethez:
15 dkg natúr joghurt
5 dkg tejföl
2,5 dkg finomra aprított lila hagyma
1 nagy gerezd áttört fokhagyma
1 ek. aprított vagy 1 tk. szárított petrezselyemzöldje
1 mk. currypor
¼ mk. tört cayenne bors
őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. agavé szirup vagy méz
1 tk. frissen facsart citromlé

továbbá:
8 db naan kenyér (személyenként 2 db)
½ fej jégsaláta
8 koktélparadicsom (naanonként 2 db)

elkészítés:

1. A csicseriborsót alaposan átmossuk, és háromszoros mennyiségű vízben 10 vagy akár 24 órán át áztatjuk.
2. A salátához az öntet hozzávalóit összekeverjük, és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. (Addig minden egyebet elkészítünk.)
3. A csicseriborsót másnap leszűrjük, a többi hozzávalóval együtt késes aprítógépbe tesszük (a szezámmagnak csak a felét adjuk hozzá), és jól leturmixoljuk. A masszát lefedjük, és minimum 1,5 órára hűtőbe tesszük.
4. Ez idő alatt elkészítjük a naant, egymás után kisütjük, és konyharuhával letakarva melegen tartjuk.
5. A csicseriborsó masszához adjuk a többi szezámmagot, kézzel vagy evőkanállal 20 kis golyót formázunk belőle, és bő, nem túlzottan forró olajban – a serpenyőt néha óvatosan megmozgatva – néhány perc alatt kisütjük. A kívül ropogós, belül levegős állagú fasírtokat papírtörlőre szedjük, és néhány percig állni hagyjuk.
6. A tépett salátadarabkákból „megágyazunk” a naanokon, 2-2 szem négybe vágott koktélparadicsomot teszünk rájuk, majd személyenként 5 db falafelt osztunk el rajtuk (kicsit összetépkedve is lehet, hogy a naant szendvicsként félbehajtva, könnyebben lehessen enni). Meglocsoljuk az öntettel, és tálaljuk.

Megjegyzés:

• A falafelbe rendszerint szódabikarbónát vagy sütőport tesznek, de ez szerintem nem fontos. Első alkalommal még papírkutya voltam kihagyni belőle, de az előírt egy mokkáskanálnyi szódabikarbónától fura szaga lett. A büdösség viszont étel kapcsán kifejezetten nem kívánatos tényező (sosem felejtem a Kuala Lumpur-i hotelban terjengő durián-bűzt), így aztán következőleg anélkül csináltam – teljesen jól működött, a belseje így is puha és levegős lett. ;) (Sütőporral viszont még nem próbáltam.)
• A fűszerezést kedvünkre variálhatjuk, pl. korianderzöldet, római köményt, kurkumát, vagy bármilyen egyéb keleti fűszert is használhatunk, arab ételről lévén szó.
• Fontos, hogy az olaj ne legyen túl forró, különben a golyócskák szétesnek (vagy nagyon megrepednek, ahogy az nálam némelyiküknél meg is történt). Ugyanezen ok miatt elengedhetetlen a kellő ideig történő hűtés is.
• A falafelmassza hűtőben 1-2 napig eláll, de akár le is fagyaszthatjuk.
  
• A csicseriborsó-fasírtot inkább pitába töltik, de naanba csavarva éppen annyira finom, bár abból hajlamos kipotyogni a „cucc”. :D