Sörös fánk narancskrémmel töltve

 

 

A belga sörös fánk receptje nemrég jött velem szembe a neten (egy magyar nyelvű oldalon), de rákeresve, a külföldi szájtokon híre hamva sem volt.
A belgáknak, úgy tűnik, nem is létezik ilyen fánkjuk, ill. ami hasonlót találtam, az nem kelt, hanem sütőporos, és nem is kifejezetten belga. :D Mindössze 3 magyar nyelvű oldalon lelhető fel eme fánk „belga” jelzővel való párosítása. Továbbá léteznek magyar oldalakon olvasható, hasonló receptek, bár azoknak a tésztája nem nokedliszerű. Úgyhogy, mivel a kutatómunkám nem vezetett eredményre, ezért nem lenne ildomos használnom a fent említett jelzőt, félrevezetve ezzel a kedves olvasókat a fánk eredetét illetően. Akit érdekel a származása, az járjon utána maga! És kéretik engem is tájékoztatni a találati eredményekről. :D
Maga a fánk azért érdekes, mert a meglehetősen folyós állagú élesztős tészta – ahogyan az a címben is olvasható – sörrel készül, sőt kelesztés után habbá vert tojásfehérjét kell hozzáfogatni.
Na, de ennyi duma után illik beszélnem arról is, hogy végül miért lett narancskrémmel megtöltve. Mert hogy egyébként nem így készül. :D Első alkalommal ui. több sót tettem bele a kelleténél, de a fánkszezon kellős közepén nem éppen egy sós verzióval akartam előrukkolni. A felbontott sört viszont nem hagyhattam kárba veszni (én aztán meg nem iszom!), ezért a következő próbálkozáskor már nagyon odafigyeltem, hogy szűkebben mérjem a sót. Közben a hűtőben megvillant néhány szem narancs, és egyből beindult a fantáziám. :D Imádom a krémmel töltött fánkokat, ráadásul a porcukorral megszórt, egyszerű változatok valahogy már nem hoznak annyira lázba, lekvárba való tunkolás ide vagy oda. Úgyhogy mindenképp meg kellett töltenem a kis gömböcöket. A fanyar narancskrém és a könnyű tészta nálunk abszolút nyerő páros lett, az eddigi fánkjaim között mondhatni, dobogós helyért kiált. :D

Hozzávalók kb. 22 darabhoz:

a fánkhoz:
20 dkg finomliszt
2 dkg porcukor
egy csipet só
1 tojás
2,5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
1 dl világos sör
0,5 dl tej
1 l kókusz- vagy napraforgóolaj a sütéshez

a narancskrémhez:
2,25 dl frissen facsart, átszűrt narancslé
1 narancs reszelt héja
3-4 dkg teljes értékű nádcukor
1 ½ cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
2,5 dkg vaj
8 dkg tejszínhab

elkészítés:

1. A narancskrémhez a pudingport a kétféle cukorral, a reszelt narancshéjjal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancslével, és kis lángon sűrű pudingot főzünk belőle. Még forrón hozzákeverjük a puha vajat. Teljesen kihűtjük.
2. A tejszínhab felét határozott mozdulatokkal a narancspudinghoz keverjük, a többi habot viszont óvatosan forgatjuk bele. Csillagcsöves habzsákba töltjük és hűtőbe tesszük.
3. A tésztához a cukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és elkeverjük a tejjel.
4. Hozzáadjuk a sót, a tojássárgáját, a langyosra hűlt olvasztott vajat, sört, és robotgéppel magas fokozaton jól kidolgozzuk. (Akkor jó, ha a tészta szálakat húz, és kissé összeáll.) A szinte nokedli állagú tésztát letakarva, 30 percet kelesztjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét, és további 30 percet pihentetjük.
5. A tésztából olajba mártott evőkanállal kis mennyiséget veszünk ki, és egy másik kanállal rásegítve, valamelyest megformázzuk és beleengedjük a magas falú serpenyőben felhevített olajba. Így járunk el a többi tésztával is, és közepes lángon, minden oldalukon aranybarnára sütjük a fánkokat. Papírtörlőre szedjük.
6. A langyosra hűlt fánkokat betöltjük a narancskrémmel, és porcukorral hintve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

A töltést nem kell ám annyira túltolni, mint ahogyan én tettem – a kevesebb néha több! ;) Csak hát a fene se lát bele a fánkba, hogy mennyi hely van odabent. :D
Nem igazán tudtam még tesztelni, hogy a tojásfehérje nyers tésztába való beleforgatása mennyit nyom a latban, és mi lenne, ha ezt a manővert kihagyva, a fehérje a sárgájával karöltve, az első dagasztáskor kerülne bele. Persze a felvert habtól elvileg levegősebb lesz a fánkunk, de szerintem csak macerásabbá teszi a készítést. Úgyhogy kalandra fel, aki nem átall sok fánkot enni, az próbálja ki így is, úgy is! ;)
Természetesen normál cukorral is elkészíthetjük a fánkot.
Ha nincs kedvünk/időnk narancskrémet főzni, készíthetünk a fánk mellé narancshéjjal, porcukorral ízesített joghurtöntetet. ;)

Falafel jégsaláta ágyon fűszeres joghurttal, naan kenyérrel

...avagy a jégsaláta és én

 

Ez a poszt nem is annyira a falafelnek, hanem inkább a jégsalátának íródott, mert bár az utóbbi is nagyon ízlett nekünk, és szerintem a jövőben futószalagon fogom gyártani, de az 1 hét alatt betermelt sali-mennyiség alapján tényleg inkább „ő” a lényeg – nekem. :D
Ősalátasága iránt érzett újkeletű rajongásom ténye már csak azért is örvendetes, mert eddig nemhogy nem volt jellemző rám, hogy zöld színű növényt vegyek a számba köret vagy csupán kísérő gyanánt, hanem olyan szinten nem kedveltem a nekem fűízű izéket, hogy amióta csak élek, mindig messzire toltam ezeket magamtól (borzalom, tudom :D). Mígnem egy lassan 8 évvel ezelőtti napon a Kutyafülnek szánt salátából egy falatot hajlandó voltam megkóstolni. Akkor kinyilatkoztattam, hogy én ezt egyszer szerintem szeretni fogom. Jól éreztem én azt akkor, mert a kedvenc éttermünk kínálta, szintén kedvenc húsmentes ételünk alapját képező zöldséget úgy 2 éve tényleg szívesen ropogtatom. Sőt, az éttermi tányéron szorosan belekapaszkodó rukkola és madársaláta is lecsúszik most már a torkomon – pedig azok nem is ropognak. (Tény, hogy ami ropog, az pláne jöhet. :D) Innen pedig mondhatni egyenes út vezetett odáig, hogy a boltban végre leemeljek a polcról egy fej jégsalátát, hogy aztán azt itthon én magam készítsem el, majd másnap rácsodálkozzak, hogy seperc alatt elfogyott. :D
Egy hét alatt annyit betoltam belőle (a Kutyinyekkel karöltve), amennyi szerintem már lemossa rólam az eltelt évek salátamentességének szégyenét. :D És ez bizony dupla gyalázatnak számít, lévén hogy egyébként gasztroblogot írok. Szóval, kedves egyéb fajta zöldségek, előttetek a reményteli jövő, amelyben végre most már engem is megörvendeztethettek!
És akkor térjünk rá a falafelre, amiről évek óta tudom, hogy létezik, mégsem jutott eszembe ez idáig, hogy nekifogjak. Most viszont, hogy pöttyet ráuntam a krémlevesekre, egyre többet agyalok azon, mi legyen nap nap után a mi húsmentes ebédünk. Így esett a választás – imádott jégsalátámhoz pont jó lesz alapon – erre a közel-keleti ételre.
Persze jó pár receptet végigbogarásztam, és naná hogy sokfélét találtam. Van, aki a masszához lisztet ad, vagy épp tojást, a fűszerezést pedig ki-ki a maga ízlése szerint oldja meg. Végül egy autentikusnak aposztrofált készítési mód mellett tettem le a voksomat, ami szerint sem lisztre, sem tojásra nincs szükség, ami így a falafel kapcsán abszolút beilleszthető a vegán táplálkozásba is. (A saláta és a naan esetében a joghurt és a tejföl kiváltható növényi alapúra – szem előtt tartandó a vegánosítást.)
Összefoglalva: a falafel az új kedvencünk! Én, aki alapvetően normális tempóban eszem, ezt a cuccot olyan gyorsasággal faltam be, mint aki egy hete nem evett. :D
Vigyázat, nehogy a húsimádók is megszeressék, mert amúgy a finomra darált húsból készült fasírtra hajaz – a szobába bekúszott szaganyag alapján is. ;) :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

a falafelhez:
25 dkg áztatott csicseriborsó (kb. 15 dkg száraz csicseriborsóból)
3 dkg lila hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
4 dkg szezámmag
1 csapott ek. currypor
1 tk. őrölt pirospaprika
1 csapott tk. őrölt kömény
őrölt fekete bors
só
kb. 1 dl víz
1 l növényi olaj a sütéshez

a salátaöntethez:
15 dkg natúr joghurt
5 dkg tejföl
2,5 dkg finomra aprított lila hagyma
1 nagy gerezd áttört fokhagyma
1 ek. aprított vagy 1 tk. szárított petrezselyemzöldje
1 mk. currypor
¼ mk. tört cayenne bors
őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. agavé szirup vagy méz
1 tk. frissen facsart citromlé

továbbá:
8 db naan kenyér (személyenként 2 db)
½ fej jégsaláta
8 koktélparadicsom (naanonként 2 db)

elkészítés:

1. A csicseriborsót alaposan átmossuk, és háromszoros mennyiségű vízben 10 vagy akár 24 órán át áztatjuk.
2. A salátához az öntet hozzávalóit összekeverjük, és hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. (Addig minden egyebet elkészítünk.)
3. A csicseriborsót másnap leszűrjük, a többi hozzávalóval együtt késes aprítógépbe tesszük (a szezámmagnak csak a felét adjuk hozzá), és jól leturmixoljuk. A masszát lefedjük, és minimum 1,5 órára hűtőbe tesszük.
4. Ez idő alatt elkészítjük a naant, egymás után kisütjük, és konyharuhával letakarva melegen tartjuk.
5. A csicseriborsó masszához adjuk a többi szezámmagot, kézzel vagy evőkanállal 20 kis golyót formázunk belőle, és bő, nem túlzottan forró olajban – a serpenyőt néha óvatosan megmozgatva – néhány perc alatt kisütjük. A kívül ropogós, belül levegős állagú fasírtokat papírtörlőre szedjük, és néhány percig állni hagyjuk.
6. A tépett salátadarabkákból „megágyazunk” a naanokon, 2-2 szem négybe vágott koktélparadicsomot teszünk rájuk, majd személyenként 5 db falafelt osztunk el rajtuk (kicsit összetépkedve is lehet, hogy a naant szendvicsként félbehajtva, könnyebben lehessen enni). Meglocsoljuk az öntettel, és tálaljuk.

Megjegyzés:

• A falafelbe rendszerint szódabikarbónát vagy sütőport tesznek, de ez szerintem nem fontos. Első alkalommal még papírkutya voltam kihagyni belőle, de az előírt egy mokkáskanálnyi szódabikarbónától fura szaga lett. A büdösség viszont étel kapcsán kifejezetten nem kívánatos tényező (sosem felejtem a Kuala Lumpur-i hotelban terjengő durián-bűzt), így aztán következőleg anélkül csináltam – teljesen jól működött, a belseje így is puha és levegős lett. ;) (Sütőporral viszont még nem próbáltam.)
• A fűszerezést kedvünkre variálhatjuk, pl. korianderzöldet, római köményt, kurkumát, vagy bármilyen egyéb keleti fűszert is használhatunk, arab ételről lévén szó.
• Fontos, hogy az olaj ne legyen túl forró, különben a golyócskák szétesnek (vagy nagyon megrepednek, ahogy az nálam némelyiküknél meg is történt). Ugyanezen ok miatt elengedhetetlen a kellő ideig történő hűtés is.
• A falafelmassza hűtőben 1-2 napig eláll, de akár le is fagyaszthatjuk.
  
• A csicseriborsó-fasírtot inkább pitába töltik, de naanba csavarva éppen annyira finom, bár abból hajlamos kipotyogni a „cucc”. :D

 

Rákóczi túrós pitetorta

...avagy az álmok valóra válnak – II. és III. felvonás

Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy egy bizonyos dokumentumnak az igencsak sokára halasztódott aláírása jelentette az I. felvonást életünk legnagyobb álma megvalósulásának útján. Abból az alkalomból az ügyvédünknek sütöttem narancsos csokitortát, mi pedig a kedvenc éttermünkben ünnepeltük meg a nagy eseményt. Mindez január elején történt.
Két és fél héttel később pedig elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz, vagy inkább egyszerre kettőhöz is: egy várva várt határozat híre dobogtatta meg a szívünket. Legalábbis akkor még úgy tudtuk, hogy valóban egy időben lett meg mindkettő. Úgyhogy eme remek hír hallatán egyszerre kezdtek el potyogni a könnyeim, miközben percekig tartó vihorászásban törtem ki. Nem ám szimultán bipoláris epizód, hanem bizony színtiszta eufória volt ez, kérem szépen! :D
A felfokozott érzelmekből felocsúdva egyértelműen tudtam már akkor, hogy még azon a héten méltó módon, édességgel „koccintunk” az örömteli eseménysorozatra. Annál is inkább, mert röpke két nappal később ünnepeltük vadházasságunk 13. évfordulóját – a vigalomhoz pedig ugyebár elengedhetetlen valamiféle desszert. Mivel nemrég valahol szembejött velem a Rákóczi túrós piteformában sütött változata, én meg már jó ideje készültem rá, hogy linzertortaként is asztalra teszem, egyértelműnek látszott, hogy most már nem várhatok vele tovább. Amúgy is nagy túró-fanok lévén, mikor is együnk túrós sütit, ha nem pont ezekben a boldogságos napokban! :) A blogomon is megtalálható Rákóczi túrós süteményt és annak a tortásított változatát kicsit átdolgozva, a díszítés ötletét pedig a neten látott videóból kölcsönvéve készült el ez az isteni finom linzertora, ami – mint utóbb kiderült – csupán a második mérföldkő, ill. a kapcsolatunk megünneplésére jogosított fel bennünket (sosem derül ki, hol ment félre az infó), ui. a harmadikhoz végül is még egy héttel később, február 2-án érkeztünk el – valójában ez az utóbbi volt a legjelentősebb! :)
Kijelenthetem, hogy most már tényleg csak egy hangyabokányi hiányzik ahhoz, hogy ne csak álmodjuk, hanem végre éljük is az álmunkat. :)

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
17 dkg fehér tönkölyliszt
8 dkg őrölt mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor
12 dkg vaj
2 tojássárgája
1 bio citrom reszelt héja
1 mk. sütőpor
egy kis csipet só

a töltelékhez:
2 ek. leturmixolt sárgabaracklekvár
40 dkg túró
5 dkg tejföl
2 tojás
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 bio citrom reszelt héja
1 bio narancs reszelt héja
4 dkg bio tönkölybúzadara

a habcsókhoz:
2 tojásfehérje (kb. 70 g)
5 dkg porcukor

továbbá:
7 dkg leturmixolt sárgabaracklekvár
4 g étkezési kukoricakeményítő

elkészítés:

1. A tésztához a mandulaliszttel, cukorral, sóval, sütőporral, citromhéjjal vegyített lisztet elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. A tojást a közepébe ütjük, felverjük, és gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. Enyhén lisztezett felületen 0,5 cm vastag, 27 cm-es körlapra nyújtjuk, kibéleljük vele a sütőformát, és a tészta alját villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva, 30 percre hűtőbe tesszük.
3. A lehűtött tésztakosarat kibéleljük sütőpapírral, megfelelő mérető kerek sütőtálat teszünk bele (helyette, klasszikus módon, sütőbabot is használhatunk) és 180°C-ra előmelegített sütő legalsó rácsán 10 perc alatt elősütjük.
4. Eközben a töltelékhez a tojássárgákat a nádporcukorral kihabosítjuk, hozzákeverjük a tejfölt, a citrushéjat, a szitán áttört túrót, a búzadarát, és beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
5. Az elősütött, még forró tésztakosarat mindenhol beecseteljük baracklekvárral, majd rákanalazzuk és elsimítjuk rajta a túrót. Ugyanazon a hőfokon, a sütő 2. rácsára téve, további kb. 30 percig sütjük.
6. Miközben a pite még sül, a habcsókhoz a tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, majd csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
7. A süteményt kivesszük a sütőből, körben habcsókokat nyomunk a tetejére, a közepére baracklekvárt kanalazunk, majd visszatesszük a 120°C-os sütőbe, a középső rácsra, kb. 15 perce.
8. A kész süteményt tortarácsra tesszük, a habcsókokat flambírozópisztollyal megkaramellizáljuk, és így hagyjuk teljesen kihűlni.