Ezogelin çorbası – török vöröslencse-leves (vegán)

 

 

 

Úgy két éve annak, hogy kb. egy éven át szinte kizárólag zöldségleveseket ettünk, mindenféle fincsi levesbetétekkel gazdagítva. Bár akkor jelentősen gyarapíthattam volna a blog levesekre vonatkozó részét, én mégsem ontottam magamból a recepteket, mert általában mindig ugyanazt a 6-7 levest váltogattam. Csak a felhasznált zöldségek arányán és fűszerezésén változtattam. Így aztán nem került sor más népek vagy akár a saját hazánk különféle leveseinek a bemutatására. Persze, azért így is gyarapodott a levesreceptek száma. :) Aztán, amilyen hirtelen rászoktunk, olyan váratlanul abba is maradt a készítésük, sőt hosszú hónapokon keresztül totálisan mellőztük a levesevést. Mostanában viszont újra elkezdett hiányozni, így végre sor kerülhetett erre a török levesre. A vicc az, hogy pont nem bírom a mentát, ami pedig az ízesítését tekintve, ennek az ételnek a lényege. :D Én nemes egyszerűséggel kispóroltam belőle. Szerintem anélkül is megállja a helyét, sőt annyira ízlett nekünk, hogy menta ide vagy oda, biztos hogy nem utoljára főztem. :)
Egyébként az „ezogelin” kifejezés jelentése totális x-akta volt számomra, még a gugli fordítónak sincs róla fogalma, hogy egyáltalán milyen nyelvről van szó (hiába próbálta elhitetni velem, hogy angol), nemhogy a jelentéséről. :D De én csak nem hagytam annyiban a keresést, és végre fény derült a nagy titokra: ezo=szép, gelin=menyasszony. A leves tehát – egyes források szerint – egy, a szépségéről elhíresült, az 1900-as évek elején élt török fiatalasszonyról, Ezo Gelinről kapta a nevét, aki a háborús időkben az otthonában talált alapanyagokból készítette el ezt az egyszerű ételt (ejtsd: ézogelin csorbásze).
A fűszerezést természetesen a saját szánk íze szerint alakíthatjuk: tehetünk bele bazsalikomot, petrezselymet – ahogy én is –, kakukkfüvet, vagy kihagyhatjuk belőle a pirospaprikát, és nem vegán módra, olaj helyett vajjal is készíthetjük. Több lével is főzhetjük.

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

a leveshez:
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
7 dkg vörös lencse
6 dkg bulgur
2 dkg kerekszemű rizs (elhagyható)
2 tk. sűrített paradicsom
1 tk. szárított bazsalikom
1 csapott tk. őrölt pirospaprika
friss vagy szárított menta ízlés szerint
őrölt bors
só
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
1 l zöldségalaplé vagy víz, esetleg fele-fele arányban

a tálaláshoz:
2 ek. olívaolaj
½ mk. őrölt csili
½ friss citrom
aprított petrezselyemzöldje (elhagyható)
mentalevélke a díszítéshez (elhagyható)

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát a felhevített növényi olajon fedő alatt, kis lángon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és kevergetve, még 1 percig pirítjuk.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a pirospaprikát, a sűrített paradicsomot, és a tűzre visszatéve, fedő nélkül pirítjuk további 2 percig, miközben néha megkeverjük.
3. Hozzáadjuk az átmosott vörös lencsét, a rizst, 1 percet kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az alaplével.
4. Sóval, borssal, bazsalikommal, aprított friss (vagy szárított) mentával ízesítjük, és fedő alatt, néha megkeverve kb. 20 percig főzzük.
5. Beletesszük a bulgurt, és lefedve, további kb. 10 perc alatt készre főzzük a levest. Ha szükséges, forró vízzel pótoljuk a levét.
6. A tálaláshoz az olívaolajat felhevítjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és hozzákeverjük az őrölt csilipaprikát.
7. A levest kitálaljuk, meglocsoljuk a csiliolajjal, friss citromlével ízesítjük, és mentalevéllel díszítjük.

 

 

Eperzselés-mascarponekrémes kocka

 

 

 

Elsősorban a Kutyinyek óhajára az utóbbi napokban futószalagon gyártottam a rizspudingot. Sőt, kedvenc nagynénémet sem fosztottam meg a turbózott tejberizs-evészet nyújtotta élvezettől, mert fizetségül a várhatóan perfekt macskafelvigyázásért szintén ezt hagytam neki itthon egy vödörnyi mennyiséggel, persze gusztusosan, kis pohárkákba agadolva. Lehet, hogy épp ennek köszönhetően lett belőle szupernagyi (a macskáknak ui. cseppet sem hiányoztunk), amíg bennünket Bécsben imádott Michael Bublénk szórakoztatott. Mi – fittyet hányva arra, hogy másnap Pesten is letolta ugyanazt a showt – csak azért is az osztrák fővárosig gurultunk érte, mert fingunk nem volt róla, hogy Pestre is jön, mert a fene se nézte a turnélistát :D annyira sznobok vagyunk, hogy szűk 3 évnyi kirándulási stop után végre megengedhettük magunknak, hogy messzebbre merészkedjünk (kemény másfél nap erejéig). Nem, nem a pandémia, hanem az álmaink valóra váltásának realizálása (házat vettünk), majd pedig a valóra vált álom körüli munkálatok (némi átépítés, kertrendezés sötöbö) tartottak vissza. Hazaérkezve pedig újabb vödörnyi rizspudingot kotyvasztottam, de mivel túl hamar néztünk a vödör fenekére, muszáj volt a hétvégére összehoznom valami egyéb édességet. Sütit újabban nem gyakran sütök (főleg, mert valaki folyton rizspudingért hisztizik), úgyhogy most a sarkamra álltam, és juszt is beizzítottam a sütőt ezért a faék egyszerűségű kakaós piskótáért. A korábbi tejberizs tetejére kitalált eperpudingot azért átmentettem rá (bár a pudingból most inkább zselét csináltam), nehogy szó érje a ház elejét, mindeközben pedig naaagyon büszke voltam magamra amiatt, hogy végre valahára levettem a saját vállamról annak a lelkifurdalásnak a terhét, hogy a kb. szilveszter óta a hűtőben punnyadozó mascarponét ilyen módon végre felhasználtam. Az eredmény egy pihe-puha, nyarat idéző sütike lett, amiből simán be lehet puszilni egymás után 3 szeletet, annyira könnyű – szerintem. Megnyugtatásul közlöm, hogy a mascarponét előbb megszaglásztam, megízleltem, nem volt semmi baja. :D

 

 

Hozzávalók 18x28 cm-es sütőkerethez:

a piskótához:
4 tojás
8 dkg kristálycukor
2 ek. napraforgóolaj
8 dkg finomliszt
2 dkg holland kakaópor
1 mk. sütőpor

a krémhez:
25 dkg mascarpone
6 dkg porcukor
1 tk. vaníliapaszta
2,5 dl habtejszín
3 ½ zselatinlap

az eperzseléhez:
30 dkg (mirelit) földieper
3 dkg kristálycukor
1 ek. frissen facsart citromlé
4 ½ zselatinlap

elkészítés:

1. A piskótához a tojások fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral kihabosítjuk, és az olajjal együtt a fehérjehabra öntjük. Négy részletben beleforgatjuk a sütőporral, kakaóporral vegyített lisztet.
2. A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni (vagy ha sütőkeretben sütöttük, akkor még forrón, sütőpapírostól áthúzzuk a tortarácsra, és így hagyjuk kihűlni), majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
3. 3 és ½ zselatinlapocskát hideg vízbe áztatunk, majd alaposan kinyomkodjuk, és feloldjuk 0,5 dl felhevített tejszínben.
4. A krémhez a mascarponét simára keverjük a porcukorral, a vaníliapasztával, belekeverjük a zselatinos tejszínt, majd hozzáforgatjuk a habbá vert többi tejszínt.
5. A piskótát visszatesszük a tiszta tepsibe/sütőkeretbe, rásimítjuk a krémet, és fél órára hűtőbe tesszük.
6. A (kiolvasztott mirelit) földiepret citromlével ízesítjük, felforraljuk, majd botmixerrel pépesítjük, és felolvasztjuk benne a szintén hideg vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott többi zselatint. Hűlni hagyjuk.
7. A zselatinos eperlevet a krémre öntjük, szépen eloszlatjuk rajta, majd dermedésig visszatesszük a hűtőbe. A kész süteményt kockákra vágjuk.

sütési hőfok: 165°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

 

 2023.02.07., Wiener Stadthalle

Vörös lencse dahl (vegán)

 

 

 

Az indiai konyha az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem! Idejét sem tudom, mióta készültem dahlt főzni, de valahogy mindig elmaradt. Most, hogy egyből két csomag vörös lencsét is vettünk, semmi sem állhatott a nagy alkalom útjába. Persze azért elsőre óvatos duhaj voltam, és két csomag lencse ide vagy oda, csak ezt a két személyre való adagot főztem. Nem mintha amúgy okos dolog lett volna egy egész csomaggal indítani, amit aztán egy hétig ehettünk volna. :D
Megkóstolva, az elkészült dahl azonnal levetett a lábamról – még vegánosítva is –, bár ezen nem csodálkoztam, hiszen a szeretni való indiai fűszerek csodálatos harmóniában adják meg ennek az ételnek a lelkét. Meglepő, hogy mindeközben szinte minden egyes fűszert külön kiérezni belőle.
A dahlt egyébként több lével levesszerűre is főzhetjük, de nekem nagyobb kedvem volt főzelékként fogyasztani. Sikerült egészen pontosan két személyre való adagot főzni. :D
Ebben a hideg, februári időben kimondottan jólesett, szívet, lelket és testet melengető étel. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

a dahlhoz:
20 dkg vörös lencse
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek. reszelt gyömbér
1 tk. só
1 tk. koriandermag
1 tk. lehéjazott, egész kardamommag (ez kb. 14 db magot jelent) vagy ¼ tk. porított
1 mk. római kömény
1 mk. csilipehely
½ mk. őrölt kurkuma
1 tk. sűrített paradicsom
2 ek. kókusz- vagy olívaolaj
2 ek. kókusztejszín
6 dl víz

a tálaláshoz:
1 cs. (180 g) natúr tofu
2 gerezd fokhagyma
3 ½ ek. olívaolaj
1 ek. aprított petrezselyemzöldje
csilipehely vagy csilipor
személyenként 1 vagy 2 naan

elkészítés:

1. A koriandermagot zsiradékmentes serpenyőben kis lángon illatozásig vagy pattogzásig pirítjuk. A héjából kiszedett kardamommagokat szintén megpirítjuk, és a korianderrel együtt fűszermozsárban összetörjük.
2. A megtisztított vöröshagymát finomra aprítjuk, a felhevített olajon fedő alatt, közepes lángon 2 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a gyömbért, a zúzott fokhagymát, és azzal együtt további 2 percig dinszteljük.
3. A tűzről lehúzva hozzáadjuk a fűszereket, a sűrített paradicsomot, fél percig együtt pirítjuk, majd hozzáforgatjuk a vörös lencsét, megsózzuk és felöntjük a vízzel. Lefedve kis-közepes lángon kb. 30 perc alatt puhára főzzük, miközben néhányszor megkeverjük.
4. A tofut 1x1 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk, meglocsoljuk 2 evőkanál olívaolajjal, alaposan összeforgatjuk, és felhevített serpenyőbe öntjük.
5. Kis-közepes lángon, néha megkeverve pirítjuk – lehetőleg minden oldalát, majd kicsit nagyobb lángon pirítjuk készre. Elzárjuk alatta a lángot, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és a még forró serpenyőben jól összeforgatjuk a pirított tofuval.
6. A finomra aprított petrezselyemzöldet elkeverjük a többi olívaolajjal.
7. A kész lencsét kókusztejszínnel gazdagítjuk és kitálaljuk. Elosztjuk rajtuk a pirított tofut, meglocsoljuk petrezselyempesztóval, és meghintjük csilipehellyel vagy -porral.