Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)

 

 

Marcipános sütemény rumos-fahéjas cukormázzal

 

 

Az utóbbi időben meglehetősen ritkán sütök süteményt, és két szülinapi tortán, valamint az Oreo sütin kívül tényleg nem kapcsoltam be a sütőt azért, hogy édesség készüljön benne. Most viszont örömet akartam szerezni az egyik kőművesünknek, aki olyan szép munkát végzett nálunk, és a tetejébe még becsületes is, hogy a munkadíjon felül ezt mindenképp honorálni akartam. Manapság ui. nagyítóval kell keresni a jó munkaerőt, és nem árt őket megbecsülni, ha már nagy nehezen rájuk találtunk. Úgyhogy némi önzés is vegyült a sütiadományozási szándékba. :D
Bár talán a képek alapján úgy tűnhet, hogy a marcipán a süti tetején van, de az bizony cukormáz – a marcipán a tésztában lapul. ;) Én lehámoztam róla a mázat, mert nem rajongok érte, és így már sokkal inkább érezni lehetett a marcipán ízét.
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ünnepi jellegű sütemény, amit ráadásul még egyéb módon is variálhatunk. ;)

 

Hozzávalók 28x18 cm-es vagy 20x25 cm-es tepsihez:

a tésztához:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
3 tojás
12 dkg marcipánmassza
12 dkg őrölt mandula
12 dkg finomliszt
1 cs. sütőpor

a rumos cukormázhoz és a díszítéshez:
1 ½ ek. rum
4 ek. víz
33 dkg porcukor
őrölt fahéj

elkészítés:

1. A puha vajat előbb a cukorral, majd a tojásokkal habosra kavarjuk, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt marcipánmasszát, és alaposan összekeverjük. Ha szükséges, botmixerrel homogénre dolgozzuk.
2. Belekeverjük az őrölt mandulával, sütőporral vegyített lisztet, és a sűrű tésztamasszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Előmelegített sütőben megsütjük.
3. A tepsit tortarácsra tesszük, és a süteményt negyedórát állni hagyjuk. A máz hozzávalóit jól elkeverjük, a sütemény tetejére simítjuk, és meghintjük őrölt fahéjjal. Így hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszés szerint szeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Aki nem szereti a cukormázat (pl. én), vagy csak nem akar vergődni vele, az simán porcukorral vagy fahéjas porcukorral is meghintheti a sütemény tetejét. Így talán még jobban is érvényesül a tésztában lévő marcipán, nem lesz, ami elvonja róla a figyelmet. :)

 

 

Kókuszkupola

 

 

 

Ahhoz képest, hogy éveken át nem sűrűn ettem kókuszos édességeket, az utóbbi időben pöttyet elszaladt velem a ló ezen a téren. Bár a blogon ennek eredménye csak kevéssé látszik – mivel a most posztolt süti kivételével mindössze kétfajta kókuszos édességet csináltam –, de én minden esetre tudom, hogy ebből a szűk kis repertoárból én mennyi házi Bounty-t benyomtam. :D
Bővítendő a fent említett hozzávalóval készült desszertek skáláját, most ezt a durván kókuszos, kupola formájú, pofonegyszerű süteményt hoztam össze, ami igazán mutatós színfoltja lehet az ünnepi asztalnak, és egyben a felszaporodott tojásfehérje megmentésére is szolgálhat. Nem is hittem volna, hogy annyira ízleni fog mindkettőnknek, hogy úgy kell majd megóvnom belőle annyit, hogy Anyáék is részesülhessenek az élvezetből. :)

 

Hozzávalók:

3 M-es tojásból nyert tojásfehérje (nekem összesen 94 g volt)
15 dkg porcukor
30 dkg kókuszreszelék
1 ek. vaníliapaszta
egy kis csipet só
8-10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tojásfehérjét a cukorral habbá verjük, vaníliakivonattal, sóval ízesítjük, és több részletben hozzákeverjük a kókuszreszeléket. Alaposan összedolgozzuk, majd folpackkal letakarva, 10 percre hűtőbe tesszük.
2. Az adagoláshoz fagylaltos kanalat vagy kis szószos tálkát használunk, amit csak az első használat előtt nagyon vékonyan kiolajozunk. Utána már maga a massza is elegendő „kenést” biztosít ahhoz, hogy a kókuszreszelék a kanálba/formába tapadjon.
3. A kókuszos masszából kiveszünk egy adagot, spatula vagy kés lapjának segítségével a kanálba nyomkodjuk, és lehúzzuk róla a felesleget, hogy a talp sima legyen. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. (Ha szükséges, a fagyis kanál „billentőjét” kicsit lenyomjuk, hogy könnyebben kijöjjön a massza, de csak óvatosan, különben a kupola teteje behorpad).
4. Így járunk el a többi masszával is, majd a tepsit előmelegített sütő középső részébe toljuk. Kb. 10 perc elteltével 180°-kal elfordítjuk a tepsit, hogy a sütik egyenletesen süljenek.
5. A kész süteményeket 10 percig hűlni hagyjuk. Közben az összetördelt csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, megmártjuk benne a sütik talpát, és a tetejüket becsíkozzuk a megmaradt csokival. Dermedésig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

Megjegyzés:

Nekem ebből a mennyiségből 19 db sütim lett, de a darabszám persze függ a fagylaltos kanál/forma méretétől.