Zalaszántó – Béke-sztúpa:
A délkelet felé néző, 30 m magas, 24 m széles építmény a 316 méter magas Kovácsi-hegyen, a Világosvár nevű helyen áll. Ez Európa egyik legnagyobb sztúpája. 1992-ben azért épült, hogy hozzájáruljon a világbékéhez. Személyesen a 14. Dalai Láma, Tendzin Gyaco avatta fel. A béke, a boldogság és a megvilágosodás jelképe. A belsejében Buddha tanításai, ereklyéi (pl. földi maradványának néhány darabja, díszes tartóban lévő apró csontszilánkok) és egy 24 m-es életfa található. A szentély belsejébe nem lehet bejutni, zárt építmény, két szerzetes vigyázza. A hegynek ezt a részét, amin a sztúpa áll, az Emberi Jogok Parkjának nevezik.
A csúcsában látható Buddha szobor Dél-Koreából származik. A sztúpa Buddha szellemét, ugyanakkor bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együttérzését és szeretetét is jelképezi.
A szentély a magyarországi Buddhista Béke-Sztúpa Alapítvány elnökének,Tiszteletreméltó Bop Jon (Sunim) koreai buddhista szerzetesnek a kezdeményezésére jött létre, amihez a tibeti buddhista szerzetesek jelentős segítséget nyújtottak.
Az utolsó napra szánt útitervünkben eredetileg nem szerepelt a sztúpa megtekintése, mivel így is annyi látnivalót gyűjtöttem össze, hogy ez már nem fért volna bele. Mivel azonban menet közben úgy döntöttünk, hogy Tátika várát mégsem másszuk meg, ezért ez a szentély került a helyére. Szerintem jól döntöttünk. Szép, erdei út vezetett a sztúpához, majd pedig annak rendje és módja szerint lentről felfelé haladva végigsétáltunk a falai mentén, miközben a világbékére koncentráltunk, ill. mi a Kutyafüllel arra is, hogy az ember ne szennyezze tovább ezt a csodálatos bolygót, és ne bántsa az állatokat sem. A csúcsán pedig füstölőt gyújtottunk, majd pedig az ajándékboltos vásárlást mellőzve tovább indultunk Rezi felé.
Rezi vár:
Rezi település határában a Keszthelyi-fennsík egyik 427 méter magas sziklaormának kiugró részén áll Rezi várának néhány romos fala. Ez ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A várat a Meleg-hegy északi részén lévő dolomitsziklára építették a 13-14. században. Mára csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala, néhány ablak és dongaboltozat nyomai maradtak hírmondónak. Megtalálhatjuk a vizesárok maradványait is. A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyi vár falainak vastagsága 120-180 cm, magasságuk 8-10 m. A várat az utóbbi években bővítették.
A távolban szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára, és állítólag a sümegi vár is látható tiszta időben.
 |
| úton a vár felé |
 |
| a parkoló |
 |
| a 300 m-es meredekebb útszakasz |
A várromhoz vivő, gyalogosan is kényelmesen járható úthoz makadámút vezet, és innen kocsival lehet feljutni a parkolóig. Érdekes, de a makadámút végén egy nem túl jól látható tábla jelezte, hogy a hely természetvédelmi terület, és felhajtani tilos, ezért mi becsületes állampolgárokhoz méltón itt parkoltuk le az autót, tekintve, hogy előttünk is így tett valaki. Aztán a hitünk szerint nem annyira becsületes állampolgárok egyre-másra húztak el mellettünk autóval. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy jó hülyék vagyunk, hogy gyalog megyünk oda, ahova kocsival is lehet. Fent pedig kiderült, hogy a nem annyira becsületesnek hitt állampolgárokkal végül is nincs semmi baj, mert fent rendes parkoló van, vagy legalábbis olyan, ami egy hegyen rendesnek számíthat. Persze a kb. 40 perces sétától senki sem lesz beteg, hiszen a jó levegőn tán csak nem árt egy kis gyaloglás.
Úgy sütött a nap, hogy az őszi szerkóban alaposan leizzadtunk mindketten, és picit morcosabban meneteltünk, miközben arra gondoltunk, hogy „na, ide soha többet...!”. Szóval ez a kis séta a kedvünket egy picit elvette, mert ahhoz képest sokat kellett gyalogolni, mint amit a vár látványban nyújtani tudott. De a látkép miatt mégiscsak megéri ide feljönni, és ha kocsival tesszük meg az út legnagyobb részét, akkor az a 300 m-es meredekebb szakasz tényleg smafu.
A parkolóban ui. valóban le kell tenni a kocsit annak is, aki elég okos volt ahhoz, hogy nem gyalog ment fel odáig. Innen még 300 m-t csak lábon lehet megtenni egy viszonylag meredek és köves úton. Aztán még egy kis séta az erdőben, és máris elénk tárul egy fákkal körülvett füves terület telis-tele padokkal, asztalokkal, bográcsozó hellyel. Mondjuk nekem tuti nem igazán lenne kedvem odáig felcipelni a bográcsot. :D Ezen a parkon átsétálva már el is érjük a várromot, ami tényleg csak 3 falból áll, ill. a későbbiekben hozzáépített részből.
A kilátás itt is szép, a távolban a Béke-sztúpa fehérlik, de ennél többet sajnos nem tud nyújtani a hely, hacsak nem akarjuk felfedezni az egyéb turistaútvonalakat – mert túrázni azt lehet.
Így nézhetett ki egykor a vár.
Reziben egyébként dino- és kalandpark van, de ez bennünket nem hozott lázba.
Keszthely:
Az oda-vissza gyalogút fáradalmait a kocsiban pihentük ki Keszthelyre menet. A városban ezúttal nem akartunk már sétálni, mert úgy gondoltuk, a Festetics-kastély megtekintése éppen elég időt vesz majd igénybe, és 4 órakor már hazafelé akartuk venni az irányt.
Festetics-kastély (Helikon kastélymúzeum):
Ottjártunkkor láttuk, hogy komoly felújítási munkálatok folynak. Szerencsére a kastély ugyanúgy látogatható most is. Végigjártuk a termeket, azaz a Főúri életforma nevű állandó kiállítást, a Helikon könyvtárat, és sajnos a keleti szárnyra is befizettünk, ami kimerült a tükörterem és pl. színészek és esküvői násznép elszállásolására is alkalmas szobák bemutatásában. Ez az utóbbi elég érdektelen látvány, nem is értem, miért kérnek érte plusz 500 Ft-ot. Attól pedig igencsak nagyot néztünk, hogy ha mindezt még le is akarnánk fotózni, azért külön 1500 Ft-ot gombolnának le. Kösz, inkább nem fényképezek, tök jó fotók vannak a neten!
Természetesen időszakos kiállítások is megtekinthetők a kastélyban, de az állandó kiállítások közül számunkra a park jobb oldalában lévő hintókiállítás tűnt a legérdekesebbnek. Jócskán elidőztünk itt a különböző évszázadok szállítóeszközeit szemlélve, és megállapítottuk, hogy a szekerek és hintók korában nyilván soványabbak voltak az emberek. :D
Idő hiányában most nem tettünk sétát a parkban, és a Pálmaházat sem néztük meg, ill. a Vadászati kiállítást is mellőztük, de azt csak azért, mert nem akartunk belefutni a sok kitömött állattrófeába. A Történelmi modellvasút kiállításról is lemaradtunk, nem beszélve az időszaki kiállításokról, mivel nagyon elszalad már az idő.
A kastélyban működő kávézóba eredetileg be akartunk ülni, de az árakat látva és korgó gyomrunkat hallva jobbnak láttuk, ha a hazaút előtt inkább keresünk egy éttermet.
Keszthely déli részén, a Helikon strand mellett található Halászcsárdában fogyasztottuk el korai vacsoránkat, és közben cigányzenekar húzta a fülünkbe a talp alá valót. :D Ez az étterem sem lett a szívünk csücske, pedig a kiszolgálás korrekt, az ételek pedig rendben voltak. Sebaj, itt legalább közelről láthattuk a párába vesző Balatont.
A hazaúton azon mosolyogtunk, hogy direkt Sárvár miatt jöttünk el erre a vidékre, mégsem mutattuk be a fürdőruháinkat az itteni fürdővíznek. Valahogy nem volt kedvünk órákig áztatni magunkat a gyógyvízben, nehogy lemaradjunk a Balaton-felvidék nyújtotta egyéb örömökről. Néhány betervezett látnivalóra sajnos nem jutott időnk, de legalább lesz mit nézni, ha legközelebb erre járunk. Márpedig tuti, hogy megyünk mi még oda, mert beleszerettünk a tájba.
Összegezve: ezt a pár napot még sokáig fogjuk emlegetni, annyira jól sikerült. Az idő is végig példaértékűen kellemes és napsütéses volt. Régen éreztük magunkat ilyen jól, és totálisan leengedtünk. :)
Természetesen sok egyéb látnivaló is van a környéken, de ezekre már nem jutott időnk. Majd legközelebb, mert az biztos, hogy nem utoljára jártunk ezen a vidéken. :)
Egyéb látnivalók:
Balatoni tanúhegyek
Tátika vár vagy itt
Somlói vár vagy itt
Hévíz
Sárvár:
A türkizkék színnel jelzett linkekre kattintva (beleértve a városneveket is) bővebb információt olvashattok az adott látnivalóról, sőt igazából főleg így juthattok el a tudnivalókhoz. ;)
Forrás: internet
