Túrótorta vörösboros ananászpürével

A Kutyafüllel nemrég ünnepeltük vadházasságunk és 4 közös macskagyerekünk együttes nevelésének évfordulóját. Erre a jeles alkalomra illett sütnöm valamit, ráadásul olyan sütit, ami mindkettőnk nagy kedvence. Ez pedig a túrótorta. Fura mód mégse sütök ilyet túl sűrűn, pedig tényleg imádjuk. Most meg akartam bolondítani valamivel, és először aszalt szilvát és aszalt vörös áfonyát vettem elő, amit megbolondítottam egy kis vörösborral. Közben eszembe jutott, hogy nem ártana neki pár kocka étcsoki, de aztán a csoki rácáfolt, mert mégis ártott neki – égett ízű lett. Biztos elkalandoztam és odakozmált egy csöppet, bár ez az edény alján nem látszódott. Mindegy, kuka... vagyis nem mindegy, de kénytelen voltam kidobni a nem írom le, mihez hasonlító, gyanús színű és állagú szószt. :D Aztán lázasan kutattam másféle aszalt gyümi után, míg végül rábukkantam a kandírozott ananászra, és ezt is összeházasítottam egy kis vörösborral. Jaj, de jó, ezt már nem kellett kidobni! Kissé fanyar, savanykás ízű gyümölcsszósz kerekedett ki belőle, ami kimondottan jól illett ehhez a túrótortához. Boldogan szolgáltam hát föl annak a férfinak, aki 5 éve jóban-rosszban mellettem áll. :)

Hozzávalók 18 cm átmérőjű tortaformához:

Tésztához:
15 dkg finomliszt
10 dkg vaj
5 dkg cukor
1 kis tojás
zsemlemorzsa a szóráshoz

Krémhez:
30 dkg túró
10 dkg 20%-os tejföl (vagy házi készítésű mascarpone)
2 nagy tojás
8 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 púpozott ek. búzadara
2 dkg vaj
1 kis citrom reszelt héja

Vörösboros ananászpüréhez:
10 dkg kandírozott ananászkocka
2,5 dl félédes vörösbor
1 kis citrom leve

Tálaláshoz:
3 ek. dió krokant
porcukor a szóráshoz

elkészítés:

1. A tésztához a felkockázott, hideg vajat elmorzsoljuk a cukorral vegyített liszttel, hozzáadjuk a felvert tojást, és gyors mozdulatokkal homogén tésztává gyúrjuk. Két részre osztjuk úgy, hogy az egyik adag kicsivel több legyen, és mindkettőt gombóccá formázzuk.
2. A kisebbik tésztagombócot rátesszük a kivehető aljú (vagy kapcsos) tortaforma alapjára, ellapogatjuk, és akkorára nyújtjuk, amekkora a sütőforma.
3. A nagyobbik tésztagombócot enyhén lisztezett felületen 10x31.5 cm-esre nyújtjuk, hosszában kettévágjuk, és a kapott tésztadarabokat az alsó tésztalaphoz nyomkodva kialakítjuk a torta 5 cm magas peremét.
4. A tésztalapot villával több helyen megszurkáljuk, és nejlonzacskóba húzva, hűtőben pihentetjük fél órát. Pihentetés után megszórjuk zsemlemorzsával.
5. A krémhez a tojássárgájákat a túróval, a tejföllel, a kétféle cukorral, a puha vajjal és a lereszelt citromhéjjal együtt robotgéppel krémesre keverjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert fehérjét.
6. A krémet a tésztakosárba simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Ha a teteje nagyon barnulna, alufóliával letakarjuk. Miután megsült, résnyire kinyitjuk a sütő ajtaját, még 5 percig bent hagyjuk a tortát, majd kivesszük a sütőből, lekapcsoljuk róla a forma oldalát, és rácson hagyjuk kihűlni.
7. Elkészítjük a dió krokant-t, a torta tetejére szórjuk és meghintjük porcukorral.
8. A püréhez az ananászkockákat 1 dl borban puhulásig főzzük, kicsit hűlni hagyjuk, majd késes aprítóval vagy botmixerrel pürésítjük.
9. A pürét visszatesszük a lábasba, hozzáadjuk a többi bort, a citromlevet, és pár percig főzzük. Botmixerrel tovább pürésítjük, majd teljesen kihűtjük. A tortához kínáljuk.

sütési hőfok: 180ºC
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínen)
sütési idő: kb. 60 perc

James Bowen: Bob, az utcamacska

Most csaptam csak a homlokomra, hogy itt a blogon kimaradt a népszerűsítésből egy nagyon jó kis könyv.
Történt ui., hogy az elmúlt nyáron az egyik boltban nézgélődtünk, és elhaladtunk a könyveket kínáló polcsorok előtt is. A Kutyánszki hirtelen megállt, lekapott a polcról egy vaskosabb kiadványt, sóhajtozva nézegette, aztán csendben visszatette a helyére. A szemem sarkából figyeltem a mozdulatsort, aztán amikor ő túlhaladt, hogy a szomszédos polc áruit is szemügyre vegye, gyorsan meglestem, hogy mi volt a sóhajtozás tárgya. Ó, igen, ismét egy macskás könyv! :D Na, gondoltam, ez lesz a következő cicás írás - szám szerint a harmadik -, amit megveszek neki. Fura mód odavan az ilyen témájú könyvekért. :DPár héttel később ünnepelte a szülinapját, és hogyhogy nem, ezt a regényt kapta tőlem ajándékba. Pillanatok alatt kiolvasta, helyenként még meg is siratta, így aztán én is elég hamar meggyőződhettem róla, hogy valóban megható és kedves történetet osztott meg velünk a könyv írója, James Bowen. Persze nem kell valamiféle remekműre számítani, mégis elmondható róla, hogy nem lehet letenni, csak miután az utolsó soráig kiolvastuk.Aki szereti az állatokat, és megtapasztalta már, hogy milyen érzés napról-napra egyre közelebbi kapcsolatba kerülni velük, annak ez a könyv mindenképp jó szórakozást nyújt.
A magánéleti gondjait őszintén felfedő, hányatott sorsú James utcazenészként tengeti életét a londoni utcákon, és egy szép napon társául szegődik egy kivételesen intelligens kandúr. A rőt bundás Bobnak köszönhetően aztán megváltozik főhősünk élete. Az ő bensőséges kapcsolatukba, közös kalandjaikba nyerhetünk bepillantást, miközben feltárul előttünk az utcazenész-lét zaklatott és sokszor kegyetlen oldala.
Kedvcsináló videó róluk.

Almás-fahéjas panna cotta, avagy tejszínes ál-almaleves

A 22. Süss! Alkoss! Díszíts!-játék témáját Pitelány, a Tűpárna és habverő blog írója eszelte ki, miután Leopold cicám őt választotta a következő forduló háziasszonyi posztjára. Az új kiírást annyira izgalmasnak találtam, hogy azonnal beneveztem én is, bár még fogalmam sem volt róla, mivel rukkolok majd elő.
Bevallom, még új vagyok a gasztroblogos játékok terén, hiszen csak a 20. SAD! És a 60. VKF! óta veszek részt ilyesmiben, de mivel szeretem a kihívásokat, úgy éreztem, ezentúl nem maradok ki a mókából.
A mostani forduló témája az „Álarcos” finomságok nevet viseli, és valódi kihívásnak érzem, mert olyan édességet vagy sósságot kell készíteni, ami első látásra másnak tűnik; amiben van valami vicces érdekesség.
Persze azonnal valamiféle édességben gondolkodtam, mert egész egyszerűen átsiklott a szemem a másik lehetőségen, azaz hogy sós étellel is lehet nevezni. Aztán meg már annyira csak az édesre állt rá minden gondolatom (és a gyomrom is), hogy jobbnak láttam, ha nem konvertálom át magam a sósakra.
Jó pár napig agyaltam, de aztán egyszer csak kipattant az a bizonyos szikra (ami utólag persze már nem tűnik annyira Isteninek), és megszületett ez a jól ismert leves, akarom mondani levesnek kinéző és ízében is rá emlékeztető panna cotta.

Hozzávalók 4 személyre:

3 kis alma
1 citrom
4 ek. méz (vagy ízlés szerint)
1 fahéjrúd
2 csipet őrölt gyömbér
½ vaníliarúd
2 dl almalé
víz
5 dl tejszín
3 zselatinlap

elkészítés:

1. Az alaposan megmosott citrom héjából levágunk 2 db, kisujjnyi széles és kisujjnyi hosszú darabot. A citrom levét kifacsarjuk.
2. A meghámozott, magházától megfosztott almákat felkockázzuk, lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromhéjat és -levet, a fahéjat, a gyömbért, a vaníliarudat a kikapart magjaival együtt és 2 evőkanál mézet.
3. Felöntjük annyi víz és almalé keverékével, amennyi épp ellepi, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük.
4. A főzőlevet leszűrjük és hűlni hagyjuk. Kiveszünk belőle 2 evőkanálnyi puhára főtt almakockát, és félretesszük.
5. A többi főtt almát 4 evőkanál főzőlében botmixerrel pépesítjük. A zselatint hideg vízbe áztatjuk.
6. A tejszínt a többi mézzel felforraljuk, kis lángon 10 percig főzzük, majd elzárjuk alatta a lángot, és feloldjuk benne a kinyomkodott zselatint.
7. Az almapürét a zselatinos tejszínhez keverjük, és a híg panna cottát elosztjuk 4 mélytányérban. Közepére kanalazzunk az előzőleg félretett főtt almakockát, hűlni hagyjuk, majd a tányérokat folpackkal letakarva, pár órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt meghintjük őrölt fahéjjal.

Tipp:

A leszűrt levet felhasználhatjuk valódi almaleves készítéséhez, vagy zselésítve akár süteménybe is.