Molnárka

...egy régi kedvenc...
 

 

 

Ez az édeskés, kalács jellegű péksütemény mindig Mátészalkát juttatja eszembe, azokat az éveket, amikor zenésztársammal együtt jártuk az országot, hogy óvodákban, művelődési házakban, falunapokon szórakoztassuk a gyerekközönséget. Mivel a szülőhelyem és a fent említett nyírségi város távol fekszenek egymástól, ezért rendszerint néhány napot töltöttünk ott, hogy bejárhassuk a környező települések óvodáit, iskoláit. Szálláshelyünknek szinte mindig a Kálvin téri 1-es postát választottuk – a maga retró berendezésével az volt ui. a kedvencünk. Kész kis otthont rendeztem be ott magunknak: elektromos főzőberendezéssel, merülőforralóval stb. :D Emlékezetes időszaka volt ez az életemnek, a 2000-res évek elején. :)
A postától nem messze, az ABC tövében volt egy kis pékség, ahol mindenféle finomság mellett molnárkát is sütöttek. A tetején kikandikáltak a mazsolaszemek. :) Mindketten ezt a finom, hosszúkás zsemlét szerettük a legjobban, és a napi munka után boldogan fogyasztottuk, megpakolva otthonról hozott sült hússal (amit a kollégám anyukája készített az útra) és egyebekkel. Mindig magamra kellett parancsolnom, hogy ne egyek belőle túl sokat. :D Előfordult, hogy mire letettük a lantot, és odaértünk a pékségbe, már elfogyott ez a szívünknek kedves minicipó. Olyankor nagyon le tudtam csöppenni, hiszen úgy rákészültem a kései molnárkaebédre.
Akkoriban még a közelében sem voltam a házi kelt tészta sütésének, nem tudhattam, hogy egyszer majd én magam készítem el. Igaz, hozzá hasonlót már sütöttem, de konkrétan a molnárka eddig kimaradt a repertoárból. Most viszont eszembe jutott, és végre előrukkoltam vele! :) Fonott kalács helyett jó választás a húsvéti sonka mellé, házi tormakrémmel dúsítva. ;)
A molnárka elnevezés eredetére egyébként semmiféle utalást nem találtam, jöhet akár a molnár(né) által sütött, cipó alakú zsemléből, de utalhat a vízen futkosó, hosszúkás testű rovarra, a molnárkára avagy molnárpoloskára is. Kinek mi a szimpatikusabb. ;)

 

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

50 dkg fehér kenyérliszt és finomliszt fele-fele arányban
5 dkg cukor
1 csapott ek. só
4 dkg vaj
2 tojássárgája
2 dkg friss élesztő
1,5 dl natúr joghurt
1,5 dl víz
1 kis tojás a kenéshez
szezámmag a szóráshoz (elhagyható)

elkészítés:

1. A tálba mért lisztkeveréket átszitáljuk, belevegyítjük a cukrot, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és a langyos vízzel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kis liszttel, és hagyjuk felfutni.
2. A szobahőmérsékletű joghurtban elkeverjük a tojássárgákat, és a sóval együtt az élesztős liszthez adjuk. Összeállítjuk a tésztát, (ha szükséges adhatunk még hozzá egy kis lisztet), majd a puha vajat 2-3 részletben beledagasztjuk.
3. A hólyagos tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. A megkelt tésztából 12 egyforma gombócot gömbölygetünk, és 10-15 percet letakarva pihentetjük.
5. Egy tésztagombócot kissé ellapítunk, majd elkezdjük felgöngyölni, miközben a tenyerünk élével mindig jól lenyomkodjuk. A hajtásvéget jól lenyomkodjuk vagy összecsippentgetjük. Épp csak megsodorjuk a tésztát, miközben a két végét kissé elvékonyítjuk/csúcsosítjuk.
6. A megformázott zsemléket – hajtással lefelé – sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk egymástól távolabb (a tetejüket tetszés szerint be is vághatjuk), és letakarva kb. 30 percet kelesztjük.
7. A molnárkákat körbekenjük felvert tojással, és addig hagyjuk még pihenni, amíg a sütő bemelegszik. Ekkor újra lekenjük, megszórhatjuk szezámmaggal, és megsütjük.
8. Még forrón lespricceljük hideg vízzel, és tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 18 perc

 

 

Túrópöttyös sütemény

 

 

 

Meglehetősen régóta szemezek a túrópöttyös vagy más néven boci szelettel, de hiába nagyon egyszerű sütemény ez, mégsem kerítettem rá sort évekig. Aztán nemrég végre kipróbáltam – egymás után kétszer is.
A neten többféle recept kering (kevert tésztás és a piskótához hasonlóan készülő változatok), és nekem sajnos mindkétszer olyat sikerült kiválasztanom, amelyekkel nem voltam elégedett. Naná, hogy nem hagyott nyugodni a dolog, mindenképp meg kellett sütnöm harmadjára is, ezúttal picit más arányokkal. Számunkra így lett tökéletes. :) Végül formájában is eléggé eltértem a korábbiaktól, sőt a csokoládés díszítéssel szerintem még ünnepibb küllemű lett ez az egyébként hétköznapi és gyorsan elkészíthető süti. ;)

 

Hozzávalók kb. 30x11x7 cm-es dobozformához:

a tésztához:
15 dkg finomliszt
1,5 dkg holland kakaópor
1 púpozott tk. (6 g) sütőpor
késhegynyi szódabikarbóna
3 tojás (55-53 g-osak)
13 dkg cukor
1 dl tej
70 ml napraforgóolaj

a töltelékhez:
25 dkg túró
7 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 kis tojás
1 ek. (1,5 dkg) búzadara

a tetejére:
12 dkg étcsokoládé
2-3 dkg tejcsokoládé
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A töltelékhez a túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, a citromhéjat, tojást, és botmixerrel krémesítjük. Belekeverjük a búzadarát, és félretesszük.
2. A tésztához a liszthez vegyítjük a kakaóport, a sütőport, a szódabikarbónát, és átszitáljuk. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük.
3. A cukrot a tojássárgájához adjuk, és robotgéppel magas fokozaton habosra keverjük. Felváltva beledolgozzuk a kakaós lisztet, a tejet, az olajat, majd óvatosan hozzáforgatjuk a fehérjehabot.
4. A vajjal vékonyan kikent, sütőpapírral bélelt forma aljába öntünk egy kevés tésztamasszát, és a fele mennyiségű túrómasszából teáskanálnyi halmokat pötyögtetünk rá. Egyenletesen rásimítjuk a többi tésztát, és elosztjuk rajta a túrómassza másik felét. Előmelegített sütőben megsütjük (tűpróba!).
5. A kész süteményt a sütőpapír segítségével kiemeljük a formából, tortarácsra tesszük, és kihúzzuk alóla a papírt. Így hagyjuk teljesen kihűlni.
6. A feldarabolt étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és a sütemény tetejére öntjük. Néhány percet hűtőben dermesztjük (akkor jó, ha még képlékeny, de már nem folyik).
7. A tejcsokoládéból eközben forgácsokat vágunk, és a citromhéjjal együtt a sütemény tetejére szórjuk. Hagyjuk teljesen megkötni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés, tipp:

Ennél a sütinél nálam nem vált be a kevert tésztás változat, sokkal inkább az a technika, amikor a piskótatészta készítési módját vegyítjük a kevert tésztáéval, vagyis amikor az édes tojásos-tejes-olajos-lisztes masszához utólag forgatjuk hozzá a habbá vert tojásfehérjét. Sőt egy kis szódabikarbóna hozzáadásával is lazítjuk a masszát. Az olaj és a tej ui. elnehezíti a tésztát, a tojáshab és a szódabikarbóna viszont segít abban, hogy puhább, lazább szerkezetű és ne fojtós állagú tészta legyen az eredmény. Úgyhogy aki még sosem készített túrópöttyös sütit, annak azt javaslom, hogy mindenképp a fent leírt módszert alkalmazza. ;)
A túróhoz semmiképp se adjunk sok búzadarát, mert megsülve kemény lesz.
Csokoládébevonat helyett a süteményt simán csak porcukorral hintve is kínálhatjuk.

 

Sós minikalács egyszerűen

...az életmentő péksütemény
 

 

Anya szólt, hogy a fagyóban a péksütemény fogyóban. Az infó épp jókor jött, mert a Kutyinyek is megette a zsemléi javát (nem a kenyerét :D). Elővettem hát a lisztet, teljesítendő az önként vállalt gyermeki és társkapcsolati kötelességem. Ám ezúttal, hogy meglepjem mindkét szívemcsücskét, kedvencükkel, kaláccsal készültem. A kivitelezéskor egy egyszerű és gyors formázási technikát alkalmaztam annak érdekében, hogy ne kelljen egyenként megsodorni a fonáshoz szükséges szálakat. Több minikalács esetén ez ui. különösen hosszadalmas folyamat lett volna, pláne ha az ember lánya (én) nem elég ügyes vagy gyakorlott az egyszálas fonás terén. Bár egyes házi tésztafélék elkészítésére szívesen szánok időt, de az olyan technikák, amelyekkel pl. a formázás egyszerűsíthető, azt érdemes kipróbálni és használni. Mivel nem tartom magam dölyfös feltalálónak, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy az alább közölt formázási módszert rajtam kívül már más is kifundálta. Gondoljunk csak a hasonlóan készülő babkára! ;)
Az én kis kalácskáimat egyébként akkor értékeltük csak igazán, amikor mindketten lebetegedtünk. A Kutya ui. se szó, se beszéd, hazahozta influenza A-t, ami bár nem tűnt ellenállhatatlannak, mégis magával ragadott, és elég rendesen ágynak estem.
A betegség sosem jön jókor, főleg ha másnap fontos feladatok várnak. Ezek sajna most jól elmaradtak, árulkodó jelként hagyva maguk után a pecsétes konyhakövet, a sarkokban megülő porcicákat, a tornyosuló szennyest és fejemen az összetapadt hajzatot. Dacára annak, hogy a Kutyafül láza előző nap már lement, a fej- és szemfájás mégis ágyhoz láncolta – mellém, aki magas lázzal és hasonló fájdalmakkal küszködve fetrengtem, szememet két napig csukva tartva. Előbb csak jajgattunk, majd jajgatva röhögtünk, mi több, a röhögve jajgatás fázisán is átmentünk, miközben a minikalácsokon és némi gyümölcsön kívül nem nagyon volt mit ennünk. A teli kamra és hűtő hiába kínálta a földi javakat, ilyen lehetetlen állapotban képtelenség lett volna ebédet főzni belőle. Az a 30 km-es távolság Anyától most nagyon nem tűnt szimpatikusnak. Egy röpke, nem igazán átgondolt pillanatomban kétszer azért kibotorkáltam valami tök egyszerűt főzni (itt ragadom meg az alkalmat, hogy ismét hálát adjak Anyának az air fryerért, aminek köszönhetően nem kell annyit szutykolni a sült krumplival). A többi napon viszont már nem maradt energiám egyéb könnyen összedobhatóra, sem kapacitásom gyorstalpaló főzőtanfolyamot végeztetni a Kutyával, felkészítendő a hasonlóan vészterhes időkre, amikor is én kiesek a sorból.
Egy szó mint száz, maradt a vajas kalács, ami – a fenti agonizálás ellenére is – maga a boldogság! Szerencsére, kalácsot vajazni, citromos teát főzni és narancsot hámozni a Kutyafül is példaértékűen tud ám. :D
Aki pedig nyitott a gyors kalácsformázási technikákra, ugyanakkor unja már a reggelire/vacsira kínált zsemlét, kiflit, vagy húsvétra pont ilyen kis kalácsra vágyik, az próbálja ki ezt a receptet ezzel a módszerrel! És közben ne álljon szóba hol-mi influenzákkal meg bacikkal! ;)

Hozzávalók 22 darabhoz:

1 kg finomliszt
13 dkg vaj
13 dkg cukor
2 ek. só
1 egész tojás
1 tojássárgája
5 dkg friss élesztő
4 dl tej
kb. 2 dl víz
nagy szemű só a szóráshoz

elkészítés:

1. A cukrot az összes liszthez vegyítjük, és ebből 3 evőkanálnyit átteszünk egy kis tálkába. Belemorzsoljuk az élesztőt, és kevés langyos tejjel csomómentesre keverjük. Betakarjuk egy kis cukros liszttel, és hagyjuk felfutni. A sót is a többi cukros liszthez keverjük.
2. A langyos tejben elkeverünk 2 tojássárgáját, és a felfutott élesztővel együtt a liszthez adjuk. Villával nagyjából összekeverjük, és ha szükséges, annyi langyos vizet öntünk hozzá, amennyitől (nem túlzottan) lágy tésztát kapunk. Robotgéppel elkezdjük összeállítani.
3. A puha vajat 4-5 részletben a tésztához dagasztjuk, majd kézzel épp csak átgyúrjuk. Akkor jó, ha a felülete kissé fényes és sima, ill. tapintásra kellően rugalmas. A tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, alaposan becsomagoljuk konyharuhával, és huzatmentes, meleg helyen a kétszeresére kelesztjük.
4. A megkelt tésztából 22 egyforma bucit gömbölygetünk, amiket kb. 10 cm hosszú rudakká sodrunk, és lisztezett munkalapon, letakarva negyedórát pihentetjük. (Közben 2 nagy sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral.)
5. Egy tésztarudat kicsit hosszabbra (12-13 cm-esre) sodrunk, függőlegesen 3 sávra vágjuk – de nem vágjuk át a túlsó végéig –, és háromszálas fonással megfonjuk. Így járunk el a többi rudacskával is, és egymástól kicsit távolabb, az előkészített tepsikre sorakoztatjuk. Letakarva kelesztjük további 20-30 percet.
6. A megkelt kalácsok felületét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, megpörgetjük nagy szemű sóval, és előmelegített sütőben egymás után aranybarnára sütjük. A kisült péksüteményeket tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 18 perc