Málnás-tejcsokoládés muffin

 

 

Ezer éve nem sütöttem muffint. Talán nem is lehet rajta csodálkozni, hiszen a kísérletező kedvű ember számára – pláne, ha az illető gasztroblogger – egy idő után semmi élvezet nincs abban, ha gyakran ugyanazt vagy nagyon hasonló típusú süteményt kell sütnie. Ráadásul a muffin már jó ideje nem trendi, legalábbis a gasztro témájú oldalakon. Mondjuk, ez utóbbi szempont számomra sosem volt mérvadó. :D Lényeg a lényeg, a blogom muffinokat felsorakoztató része igencsak gyér, sőt mivel ezek a sütik nem éppen mostanában – sütőtudományom hajnalán – készültek, a régi képek mondhatni kínosak. :D
Tiszta szerencse, hogy nemrég böngészés közben szembe jött velem egy áfonyás változat, és én aznap délután, kiéhezve valami gyors és fincsi sütire, továbbá a január búcsúztatásának szándékával, neki is ugrottam. Az áfonyát málnával helyettesítettem, és a pluszban belecsempészett csoki használata miatt sem szégyenkeztem. :D
Gondoltam, most megint kipróbálom a papírkapszliban való sütést. Nagy elánnal elő is szedtem az ősidők óta dobozban sorakozó, még attól a Samytől postán kapott díszes papírokat, akivel anno a „nemsóson” szakácstársak voltunk. Mivel ezek a kis kapszlik hajlamosak elázni/olajossá válni sütés közben, ezért rögtön 2-2 darabot tettem a tepsi mélyedéseibe, azt remélve, hogy a külső réteg esztétikus, és így fotózható küllemű lesz. De jó nagy marha voltam, mert így már kettő ázott szarrá szanaszét, és a tetejébe még a sütik is idétlenek lettek. A dupla réteg papír miatt ui. túl sok nedvesség maradt a tésztában, ami – bár átsült és finom volt – emiatt meglehetősen lágyra sikeredett. Nem hagyhattam annyiban, és azon melegében nekiugrottam az újabb adagnak, kicsit módosítva a recepten is. Merthogy az eredetiben azt füllentették, hogy a tésztamassza 14 muffinra elegendő, miközben nekem már elsőre is alig jött ki 10 darab. Tény, hogy a papírkapszli használatával kevesebb tészta fér egy-egy mélyedésbe, így elvileg többet lehet vele megtölteni, na de azért nem ennyivel. Én egyébként sosem szerettem kapszlikkal kibélelt tepsiben sütni a muffint, mert beleragad a tésztába, és utálom kihámozni belőle a sütit. Úgyhogy nekem a kivajazott tepsis sütés a nyerő (a kilisztezést viszont inkább hagyjuk, attól csak égettebb lesz a tészta külseje!).
A módosításon átesett recept szerinti muffin ugyan nem lett rossz, abból Marcsi (Limara) barátnőm is kapott, és bár üzeneteben lelkesen dicsérte, én még mindig nem voltam vele megelégedve. Tiszta vicc, hogy egy hülye muffint ennyiszer süssek meg, de én csak nekiugrottam harmadjára is! :D Időközben elfogyott a krémsajt (ami eredetileg kellett volna bele), de ez a 3. sütés eredmények élvezeti értékét nem csorbította, sőt ez lett a nyerő: ízre, állagra és küllemre is. :)

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

15 dkg málna
10 dkg vaj + a sütőformához
13 dkg kristálycukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
20 dkg görög joghurt
2 tojás
20 dkg finomliszt
8 dkg tejcsokoládé
2 tk. (8 g) sütőpor

elkészítés:

1. Ha mirelit málnát használunk, akkor előbb szűrőkanálba tesszük, és szobahőmérsékleten hagyjuk kiolvadni. (Fontos, hogy a kiolvadt málna se legyen hideg. A lecsepegett lét nem használjuk fel.)
2. A sütőport a liszthez vegyítjük. A csokoládét felaprítjuk. A muffintepsi mélyedéseit (az alját és az oldalát is) kivajazzuk.
3. A puha vajat a cukrokkal kihabosítjuk, hozzákeverjük a joghurtot, a tojásokat, a csokit, majd hanyag mozdulatokkal beleforgatjuk a lisztet is. (Ne kavargassuk sokáig!)
4. A fele mennyiségű tésztát a mélyedésekbe adagoljuk, mindegyikre teszünk 2-3 málnaszemet, majd befedjük a többi tésztával, és elosztjuk rajta a megmaradt málnát.
5. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a tészta már nem ragad rá a beledugott hurkapálcára. A tepsit tortarácsra tesszük, és így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés:

Úgy tűnhet, több folyadékot kíván a tésztamassza, de ne adjunk hozzá többet, nem kell folyósnak lennie. Inkább olyasmi állagot kell kapnunk, mint amilyen a nyers kuglóftészta.

 

 

Kolbászos-főtt tojásos sült krumpli tejfölösen

...avagy a „zutyult krumpli” reinkarnációja (air fryerrel)
 

 

 

Ennek az ételnek a blogon évek óta fent lévő eredeti verziójához az alábbi előszót írtam anno, és mivel azt a receptet töröltem, de nem akartam, hogy vele a szöveg is odavesszen, ezért közlöm itt újra, némileg rövidítve/átírva:
– A „zutyult krumpli" nálunk a rakott krumpli, amit én el sem tudok képzelni másként, mármint nem sült krumplival. Anya ui. mindig azzal csinálta, mert nem szerette hagyományosan, főtt krumplival (persze, hogy én se), valamint azt sem, hogy az elkészült étel levet ereszt. Mindezekre megoldásként találta ki a sült krumplis, tejföllel utólag összekeverős módszert. Gyerekkoromban szinte heti rendszerességgel asztalra került. :) Egyszerű, viszonylag gyorsan elkészíthető és nagyon finom étek ez, még ha látványra nem is túl esztétikus, hiszen össze van zutyulva. :D – Eddig szólt a korábbi duma, amit most kiegészítenék azzal, hogy az újrafotózás okán nem csak a róla készült képek lettek (szerintem) esztétikusabbak, hanem magát az ételt is kicsit feljavítottam – már ha egyáltalán bármiféle turbózásra szorult volna. Viszont tény, hogy amibe hagymát teszünk (legyen az vörös-, lila- vagy akár póré), az csak jobb lehet! :D Bevallom, én már évek óta nem csináltam zutyult krumplit, pedig a szeretet iránta nem lankadt, sőt a blogon szereplő életlen képeket is rég le akartam cserélni. Most sor kerülhetett rá, már csak azért is, mert végre elkészült a házi szalámink, kolbászunk! :)
Meg kell említenem azt is, hogy a krumplisütéshez ezúttal az Anyától karácsonyi ajándékba kapott forrólevegős-sütőt (air fryert) használtam. Imádom ezt a küyüt, mert a benne készült ételek némelyike finomabb a rendes sütőben sült társainál, ill. több szempontból is hasznos. Pölö, neki köszönhetően búcsút inthetünk a mély olajos sütésnek, miközben az eredmény (jelen esetben a kész sült krumpli) pontosan olyan vagy még jobb is, mintha olajfürdőben készült volna. Persze, csak akkor, ha jól használjuk a szerkezetet. Elcsépelt, ám nagyon igaz megállapítás az is, hogy egészségesebb, ha kevesebb zsiradékot juttatunk a szervezetünkbe, nem beszélve a kellemetlen szaganyag intenzitásának lakótérbe való kijuttatása mértékének csökkentése felett érzett örömünkről – csak hogy ilyen firnyákosan fogalmazzak! :D Szóval, Anyának kétszeres köszönet jár: a recept alapötletéért és a nagyszerű ajándékért.♥

Hozzávalók 2 személyre:

60 dkg sárga krumpli (pucolt mennyiség)
2 szál póréhagyma (tisztítva kb. 20 dkg) vagy más hagyma
15 dkg házi kolbász
4 nagy főtt tojás
30 dkg tejföl
fokhagyma granulátum (elhagyható)
só
2 ek. olívaolaj (vagy mély olajban sütve annyi, amennyi a krumplit ellepi)

elkészítés:

1. A meghámozott, megmosott krumplit nagyobb kockákra vágjuk, alaposan leöblítjük, lecsepegtetjük, és konyharuhára szedve szárazra töröljük. Mély tálba tesszük (meghinthetjük fokhagyma-granulátummal), meglocsoljuk az olajjal, és alaposan összeforgatjuk.
2. A forrólevegős-sütőt néhány perc alatt 180°C-ra előmelegítjük, majd a krumplit a kosarába öntjük, és elkezdjük sütni. Közben néhányszor megrázogatjuk vagy átforgatjuk. (Kb. 25 perc alatt szép pirosra sül, de aki világosabbra szereti, az süsse rövidebb ideig).
3. Közben a főtt tojást és a pórét karikára szeljük. A kolbászt szintén felkarikázzuk (vagy ha vastagabb, akkor fél karikára vágjuk), és zsiradékmentes serpenyőben addig sütjük, hogy félig kiengedje a zsírját. A kolbászkarikákat kiszedjük a zsírból, és félretesszük.
4. A visszamaradt kolbászzsíron fedő alatt megpároljuk a pórét, hozzáadjuk a sült kolbászt, a tojást, a tejfölt, és kis lángon elkezdjük melegíteni.
5. Amint a krumpli megsült, átszedjük a serpenyőbe, megsózzuk, és óvatosan összerázzuk-forgatjuk az ételt. Savanyúságot vagy friss salátát, esetleg kenyeret kínálunk hozzá.

Megjegyzés/tipp:

A valóságban a frissen elkészült étel jóval tejfölösebb küllemű, de a fotózással töltött idő alatt a krumpli magába szívta a kenőanyagot (régen és most is :D).
A krumplit karikára szelve is megsüthetjük (korábban én is így készítettem, de az air fryerben könnyebben megsül, és jobban is kezelhető, ha kockázva van), majd kedvünk szerint (kicsit több) tejföllel rétegezve, sütőtálban később is összemelegíthetjük. Ezt a változatot akkor ajánlom, ha nem azonnal tálaljuk az ételt, mégis előre el szeretnénk készíteni, hogy már csak összesütni kelljen, amikor együtt a család.
Természetesen a hagyományos módon: olajban/zsírban is megsüthetjük a krumplit.

 

Marcipános-narancsos és marcipános-áfonyás csiga

 

  

Meglehetősen ritkán sütök édes kelt tésztát, de az ünnepek alatt azért szépen pótoltam a hiátust. :D Mégis kimaradt bő egy csomag marcipánmassza, az édes keltek utáni vágy viszont a karácsonyi időszak elmúltával sem csillapodott. :D Persze, készíthettem volna fánkot is – hiszen vízkereszt után a farsang van soron –, de nem volt kedvem az olajban sült kelt tésztához, a sütőben sült fánk pedig számomra nem fánk, sokkal inkább édes zsemle. ;) Egy korábbi receptemet szerettem volna újrafotózni, de végül úgy döntöttem, hogy gazdagabb töltelékkel, és egyúttal más formában sütöm meg ugyanazt a tésztát. Így aztán a marcipános, kelt perecek készítési módját alapul véve megszülettek ezek a csuda finom csiguszkák. Ezek olyan kis huncutok, hogy nem elég belőlük egy vagy kettő, simán lecsúszik négy is. ;) Nekünk egyébként az áfonyás egy hangyabokányival jobban ízlett, talán ezért is feledkeztem meg róla, hogy a narancsos belsejét is lefotózzam. :D

 

 

Hozzávalók 15-15 darabhoz:

a tésztához:
35 dkg finomliszt
3 dkg cukor
1 tk. őrölt gyömbér
1 mk. só
7 dkg vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
25 dkg marcipánmassza
2 dkg instant kakaópor
1 púpozott tk. (5 g) holland kakaópor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg puha vaj
5 dkg kandírozott narancshéj
5 dkg aszalt vörös áfonya

a tetejére:
1 tojásfehérje
5 ek. frissen facsart narancslé
7 dkg cukor

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt tálba morzsoljuk, és csomómentesre keverjük 2 evőkanál liszttel, 1 dkg cukorral, valamint a meglangyosított tej felével. Egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A többi lisztet elvegyítjük a gyömbérrel, a sóval, a többi cukorral, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a tej másik felét, és robotgéppel összeállítjuk a tésztát. Három részletben beledagasztjuk a puha vajat.
3. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon kézzel kissé átgyúrjuk, majd kivajazott tálba tesszük, és letakarva a kétszeresére kelesztjük.
4. Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket: a kandírozott narancshéjat és az aszalt áfonyát felaprítjuk.
5. A szobahőmérsékletű marcipánt összegyúrjuk a többi hozzávalóval, két egyenlő részre osztjuk, és mindkét darabot téglatest alakúra formázzuk.
6. A marcipántömböket két ív sütőpapír között egymás után 30x17 cm-es téglalapokra nyújtjuk. A marcipánlapokat (a sütőpapírívek között hagyva) tálcára fektetjük, és hűtőbe tesszük.
7. A megkelt tésztát kétfelé vesszük, meggömbölygetjük, lisztezett munkalapra tesszük, és letakarva negyedórát pihentetjük.
8. Egy tésztagombócot a liszttel hintett munkalapon 35x30 cm-es téglalapra nyújtunk, miközben óvatosan meg-megemelve feszültségmentesítjük a tésztát. Az aprított kandírozott narancshéjat rászórjuk a tészta teljes felületére, és a tenyerünkkel kissé lenyomkodjuk.
9. Az egyik marcipánlapról levesszük a tetején lévő sütőpapírt, és a csupasz felét a narancsos tésztára borítjuk úgy, hogy a marcipánlap 30 cm-es széle a tésztalap 30 cm-es széléhez illeszkedjen. Az ilyen módon felülre került másik sütőpapírt lehúzzuk a marcipánról.
10. A marcipán nélküli tésztarészt óvatosan ráhajtjuk a marcipános felére, (a tésztát elforgathatjuk 90°-kal – ahogy a fotón is látható –, de ez nem fontos; én csak a jól fotózhatóság érdekében tettem), majd 2 cm széles sávokra vágjuk.
11. A tésztasávokat felgöngyöljük, és a tésztavéget kissé aláhajtjuk. Az így kapott csigákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tenyerünkkel mindegyiket kissé lenyomjuk. Így járunk el a másik tésztával is, de azt áfonyával szórjuk meg. A péksüteményeket letakarjuk, és meleg helyen kb. fél óra alatt megkelesztjük.
12. Elkészítjük a mázat: az átszűrt narancslét a cukorral kis tejkiöntőbe tesszük, és kevergetve, néhány perc alatt sziruppá forraljuk. Félretesszük.
13. A csigák tetejét lekenjük lágy habbá vert tojásfehérjével, és előmelegített sütőben egymás után világos színűre sütjük. Még forrón lekenjük a narancsos sziruppal, és tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. (Az újramelegített maradék sziruppal ismét megkenhetjük a kihűlt csigákat.)

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 15 perc

Megjegyzés/tipp:

A marcipánlapot szép egyenletesre és sarkosra tudjuk nyújtani, ha közben néha levesszük róla a felül lévő sütőpapírt, és az alatta lévőt – ami körben túlnyúlik a marcipánon – két oldalról ill. alulról és fölülről ráhajtjuk a marcipánra. De csak arról az oldalról hajtsuk rá a papírt, ahol a marcipán széle nem egyenletes. A hajtásokat aztán a marcipánon szépen el lehet dolgozni.
Aki nem akar bajlódni a marcipán kinyújtásával, az a többi hozzávalóval összegyúrt marcipánmasszát hűtse le, majd reszelje rá a tésztára.
Egyéb aszalt vagy kandírozott gyümölccsel is elkészíthetjük.