Fordított körtés-pisztáciás sütemény karamellszósszal

 

 

 

Minden évszaknak megvan az előnye, az őszé például részben az, hogy ilyenkor már jöhetnek a fűszeresebb, karakteresebb, melengető ételek és desszertek. Ilyen ez a körtés süti is, aminek a tésztájában nem tolakodóan ott lapul kedvencem, a fahéj, és a tetején katonásan sorakoznak a zamatos, lédús körteszeletek – a Bosc kobak az egyik kedvenc fajtám. :)
Tudható, hogy a körte és a kakaós tészta jóbarátok, ezt a kapcsolatot pedig most buja karamellszósz szentesíti (ezt is csak nemrég kedveltem meg). A sütire ezúttal pisztácia is került, ami persze nem olcsó, viszont üde zöld színével szépen ellensúlyozza a tészta barnaságát. Szerintem ízében is illeszkedik hozzá, és ami nekem még fontos: ropog. :D Bevallom, nem gyakran veszünk pisztáciát, de mivel édességkészítési szándékkal újabban alig kapcsolom be a sütőt, ezért most bátran rúgtunk ki a hámból, és vettünk egy zacskóval. :D
Egyébként fordított tortát még sosem csináltam, vagy ha mégis, az baromi rég volt, a feledés homályába merült. Az elmúlt egy hétben viszont kétszer is pótoltam a mulasztást. :D Szerintem megérte. ;)

 

Hozzávalók 29x10,5x7 cm-es sütőformához:

a karamellszószos körtéhez:
12 dkg kristálycukor
4 ek. víz
4,5 dkg vaj
1 dl habtejszín
3 körte (pl. Bosc kobak)

a tésztához:
2 nagy tojás
13 dkg kristálycukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
15 dkg görög joghurt
1 dl napraforgóolaj
18 dkg finomliszt
2 dkg holland kakaópor
1 tk. őrölt fahéj
½ cs. sütőpor
6 dkg sózatlan pisztáciabél+a díszítéshez

elkészítés:

1. A karamellszószhoz a cukrot lábasba szórjuk felengedjük a vízzel, és kis lángon elkezdjük forralni. Közben egy kis tejkiöntőben a vajat a tejszínnel összemelegítjük, és amint a cukor a lábasban világosbarnára karamellizálódott, a tűzről lehúzva belekeverjük a meleg vajas tejszínt. A lábast visszatesszük a tűzre, és kevergetve összeforraljuk. Elzárjuk alatta a lángot.
2. A megmosott, szárazra törölt körtéket héjastól négybe vágjuk, magházukat kivesszük és 1 cm vastag cikkekre vágjuk.
3. A fele mennyiségű karamellszószt a sütőpapírral bélelt formába öntjük, és cserépmintásan elrendezzük rajta a körteszeleteket.
4. A tésztához a cukrot és a vaníliás cukrot a tojásokkal felhabosítjuk, majd hozzákeverjük a joghurtot és az olajat.
5. Rászitáljuk a kakaóporral, fahéjjal, sütőporral vegyített lisztet, rászórjuk a felezett vagy durvára vágott pisztáciát, és összekeverjük. A tésztamasszát egyenletesen a körtére öntjük, elsimítjuk.
6. A süteményt előmelegített sütőben megsütjük (akkor jó, ha a beleszúrt hurkapálcára már nem ragad rá a tészta) – ha szükséges, a tetejét egyenesre vágjuk –, majd 10 perc pihentetés után tortarácsra borítjuk úgy, hogy a gyümölcsös része kerüljön fölülre.
7. A karamellszósz másik felét újramelegítjük, a sütemény tetejére csorgatjuk, megszórjuk pisztáciával, és így hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

 

 

Bruschetta Sünis kanál módra

 

 

 

Naponta lesem a két tő koktélparadicsomot, kis tálkába gyűjtögetem a beért termést. Még lesz néhány szem, de a javát már leszüreteltem. Abból lett most ez a tényleg mennyei bruschetta, amit már régóta ki akartam próbálni. Mivel a vénasszonyok nyara lehetővé teszi, hogy a nap nagy részében még mindig úgy érezzük, mintha augusztus lenne, így talán nem számít szentségtörésnek szeptember legvégén nyarat idéző ételt szervírozni, ill. mutogatni itt, a blogon. :)
A bruschettát rajtam kívül milliók eszik rendszeresen, de számomra csak a nemrégiben megtörtént csoda óta jöhet szóba. Én ui. cirka egy hónapja estem szerelembe a paradicsommal, pontosabban annak is a saját termesztésű mézédes, mini változatával.
A bruschetta alapjául a Limarától ajándékba kapott finom kovászos kenyér szolgált, az olívaolajat alig két hete Krk szigetén vettük, a balzsamecetet még sok évvel ezelőtt Anyáék hozták nekem Olaszországból, a dohánymézet pedig egy kedves méztermelő srác adta kóstolóba. Szóval csupa értékes finomság alkotja ezt a tradicionális olasz szendvicset, amit ugyan ők többnyire előételként kínálnak, mi ketten viszont nagy ebédet csaptunk belőle. Könnyű vacsinak is beillik. ;)
Az már biztos, hogy jövőre tripla mennyiségű koktélparadicsom-palántával indítunk! :D

 

Hozzávalók 4 személyre:

35 dkg koktélparadicsom (nálam kerek és ovális, de vegyíthetjük sárga színűvel is)
20 bazsalikomlevél
4 dkg lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt színes bors
egy kis csipet habanero csilipehely
3 ek. extra szűz olívaolaj
1 tk. balzsamecet
1 tk. dohány- vagy akácméz
16 kis szelet kovászos kenyér
(fűszeres) olívaolaj a pirításhoz
sópehely
2 ek. fenyőmag

elkészítés:

1. A lila hagymát és a megmosott, leszárított bazsalikomlevélkéket felaprítjuk. Hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a csilit, az őrölt borsot, extra szűz olívaolajat, balzsamecetet, mézet, és összekeverjük.
2. A megmosott, szárazra törölt koktélparadicsomokat kis darabokra aprítjuk (a kocsonyás magrészt kivehetjük) és összeforgatjuk a fűszeres olajjal. Negyedórára hűtőbe tesszük.
3. A fenyőmagot közben zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk. Félretesszük.
4. A kenyérszeleteket megkenjük olívaolajjal, és 230°C-ra előmelegített sütőben (vagy serpenyőben) kb. 10 perc alatt aranybarnára pirítjuk. Azon melegében bedörzsöljük fokhagymával.
5. A paradicsomot szűrőkanálba öntjük, és miután a levét hagytuk lecsepegni, a pirított kenyérszeletekre halmozzuk. Meghintjük sópehellyel, és megszórjuk pirított fenyőmaggal.

 

Cukkinis-sajtos rizskrokett panko morzsában, fetás koktélparadicsom salátával

„elbeszélő óda” a paradicsomhoz

 

Közhírré tétetik: az Úr 2023. esztendejében, augusztus havának 25. napján csoda történt: a Sünis kanál blog írója életében először nyers paradicsomot evett nagyobb mennyiségben, és ízlett neki! :D Na jó, itt abba is hagyom az idétlenkedést!
Egyébként tényleg nagy napra virradtunk mi ketten a Kutyinyekkel, és a fentebb kihirdetett ténynek a jelzett dátumkor igencsak örvendeztünk. :D A „jégmegtörésre” már napokkal korábban is utaltak bizonyos jelek, de egyikünk sem számított rá, hogy ilyen közel van a történelmi jelentőségű nap. :D
Bár a paradicsomos ételeket – amelyekben totál szét van főzve ez a zöldség (tudom, gyümölcs, de nekem juszt is zöldség marad!) – nagyon tudom szeretni, a nyers paradicsomot viszont valóban sosem csíptem. Pedig gyerekkoromban még biztos lehetett kapni a zöldségesnél és a boltban nem kínjában beért, édes paradicsomot, de mivel akkoriban én szinte semmilyen zöldséget nem voltam hajlandó lenyelni, így a paradicsomot is finnyogva toltam el magamtól. Az évek folyamán pedig hiába kedveltem meg egy rakat zöldséget, a paradicsom szégyenszemre továbbra is mellőzött maradt. Sőt, a Kutyafül is kezdte nem szeretni, annyira említésre sem méltó ízűeket lehet kapni manapság.
A nagy váltáshoz az kellett, hogy családi házba költözzünk! Pedig anno a telkünkön is termeszthettünk volna parit, de erre valamiért sosem került sor. Szóval most, hogy a virágágyások és gyomnövények között töltöm kb. minden szabadidőmet, ill. a hátsókert közeljövőbeli kialakítását tervezgetem, a gyomtalanításon átesett föld egy része zöldségtermesztésre kínálta magát. Igaz, erről én eleinte nem nagyon akartam tudomást venni, lelki szemeim előtt ui. mindenféle törpe fácskák, bokrok és magas szárú virágok csoportképe lebegett. Egy cserép (kérés nélkül kapott) paradicsompalánta – mint kész tény – azonban szerencsére és egyelőre másfelé irányított. A bokorültetés időben amúgy is még messze volt/van, az arra szánt föld még simán fel tudta/-ja nevelni ezt a két különböző fajta, konyhakerti bébinövényt.
A kezdeti gyakori öntözgetések után nagy gonddal karóztam, kötözgettem őket, és persze sűrűn nézegettem is, hogy vajon mikor szedhetem le a termést a Kutyának. Az újdonság erejével hatott rám, a nagy antibotanikusra, amikor apró, zöld bogyócskák jelentek meg a szárakon, a piciny, sárga virágok nyomában – hát ilyet én még sosem láttam! :D És amint pirosra váltották színűket, kezdtem örülni. A pár szemnyi első szüretből én is csemegéztem, és meglepődve állapítottam meg, hogy „ez nem is rossz!”. Érdekes módon az egyik tő egyszerre nevelt kerek és körte alakú termést, és ez az utóbbi kicsit el is tért az általam megszokott paradicsomíztől. Mézédes volt, tipikus paradicsomíz nélkül. Kicsit persze ott volt hátul az ismert zamat, de inkább az édesség dominált. A Kutyinyek ekkor reménytelin rám kacsintott: „lehet, hogy mégis szeretni fogod a paradicsomot?!”
Az első kis tálnyi mennyiséget meghagytam neki, de a következő adag kapcsán már azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit készítsek belőle. :D Végül ez a nagyon egyszerű saláta lett belőle, amiben dominálhat az édes koktélparadicsom, aminek ízét csak még jobban kiemeli az enyhén sós kecskesajt és a szintén saját termesztésű bazsalikom. Halkan jegyzem meg, hogy ez utóbbit így frissen ebben a salátában kedveltem meg. :D Ja, és persze a krokett is fincsi, tökéletesnek bizonyult a megmaradt rizs eltüntetésére! Könnyű, nyári ebéd lett belőle. :)

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

a kroketthez:
15 dkg maradék főtt rizs
15-20 dkg zsenge cukkini
10 dkg ementáli sajt
4 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. Toscana fűszerkeverék
1 ek. vöröshagyma granulátum
őrölt tarka bors
1 csapott tk. só
1 nagy tojás
kb. 5 dkg finom szemű zabpehely
kb. 5 dkg panko morzsa a forgatáshoz

a salátához:
50 dkg koktélparadicsom
1 cs. (20 dkg) fetasajt
15 db nagyobb bazsalikomlevél
3 ek. extra szűz olívaolaj
őrölt tarka bors
só (elhagyható)


elkészítés:

1. A salátához a megmosott koktélparadicsomokat félbevágjuk (a nagyobbakat negyedelhetjük). A fetasajtot kis kockákra vágjuk.
2. A megmosott, leszárított bazsalikomleveleket felaprítjuk, és a fetával, a borssal, olívaolajjal együtt a paradicsomhoz forgatjuk. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.
3. A kroketthez a cukkinit megmossuk, ha elég zsenge, (kis lyukú reszelőn) héjastól lereszeljük. A levétől rögtön kinyomkodjuk, és összekeverjük a főtt rizzsel, a zúzott fokhagymával, a reszelt sajttal. A fűszerekkel és a sóval ízesítjük.
4. Annyi zabpelyhet adunk hozzá, amitől jól formázható masszát kapunk, majd 10 perc pihentetés után kroketteket hengergetünk belőle (nekem 16 db lett).
5. Ha szükséges, megnedvesítjük a kezünket, és a kroketteket megforgatjuk a panko morzsában.
6. Nem túl forró, bő olajban kisütjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük. Azon melegében, személyenként 4 darab krokettet számolva, a paradicsomsalátával együtt tálaljuk. (Utóbbit tálaláskor enyhén megsózhatjuk.)

Ötlet: innen