Békés, meghitt, szeretettel teli ünnepet kívánok!

 

 

„A karácsonyi csoda a szívedben lakik.”

Ha majd karácsonykor együtt lesz a család, jusson eszünkbe, milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez megadatott. Annak is örülni kell, ha tető van a fejünk fölött, van mit ennünk, nem fagyoskodunk és egészségesek vagyunk.
Sokak bizony hiányt szenvednek akár egyszerre minden téren. Gondoljunk rájuk, amikor elégedetlenkedünk, és ne csak az ünnepekkor legyünk megértőek egymással!

Isler ünnepi köntösben

 

 

Pontosan emlékszem, hogy utoljára 5 éve csináltam islert, mert ez volt a legelső alkalom, hogy 2017 tavaszán a Segítsüti csapatának tagjaként én is licitre bocsájthattam egy édes kreálmányomat. :) Sőt, igazából erre a versenyre sütöttem életemben először islert – akkor őrölt mandulával bolondítva. :D Aztán – 2-3 fajta, islerhez hasonlatos linzerkarika készítését leszámítva –, elfelejtődött a dolog. Most valahogy megkívántam. Ráadásul eszembe jutott, hogy Anya viszonylag gyakran szokott venni mini islereket a boltban, és gondoltam, ha már ennyire szereti, egyúttal őt is megörvendeztetem karácsonykor a házi változatával. Úgyhogy a próbasütés sikere után egyértelmű lett, hogy része lesz az ünnepi desszertkínálatnak. :) Hogy még szalonképesebb legyen, Eszterházy mintával díszítettem. Ennek kapcsán az a poén, hogy azok után, hogy én ezt így magamnak kitaláltam, pont szembe is jött velem néhány, ezzel a mintával csinosított isler fotója. :D Sebaj, van az úgy, hogy ugyanazt a dolgot többen is feltalálják! :D Ebben az ünnepi „ruhában” még ez az egyszerű sütemény is megállja a helyét a karácsonyi desszertek sorában. ;)

 

Hozzávalók 30 darabhoz:

30 dkg finomliszt
10 dkg dióbél
10 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 kis bionarancs reszelt héja
egy kis csipet só
20 dkg vaj
2 nagy tojássárgája
kb. 12 dkg házi baracklekvár (ha szükséges, botmixerrel pépesítjük)
23 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
2 ½ ek. napraforgóolaj
4 dkg fehér csokoládé
1 ek. habtejszín

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben kis lángon megpirítjuk, hűlni hagyjuk, majd ledaráljuk.
2. A liszthez vegyítjük a darált diót, a porcukrot, sót, reszelt narancshéjat, és a tojások sárgáját is hozzáadva, gyors mozdulatokkal sima felületű tésztává gyúrjuk.
3. A tésztát félbevágjuk, mindkét darabot meggömbölygetjük, kissé ellapítjuk, és folpackba csomagoljuk 2 órára hűtőbe tesszük.
4. Az egyik lehűtött tésztát átgyúrjuk, lisztezett munkalapon kb. 3 mm vékony körlapra nyújtjuk, 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és a korongokat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. (A lehullott tésztadarabkákat gyors mozdulatokkal ismét összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk. Közben csak finoman lisztezzük!) Előmelegített sütőben megsütjük, majd a tepsit tortarácsra téve hagyjuk kihűlni a korongokat. A másik tésztával ugyanígy járunk el.
5. A kisült sütik felének lapos oldalára mokkáskanálnyi lekvárt pöttyintünk, és befedjük a sima lapocskákkal. Az islereket tálcára sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és másnapig hagyjuk puhulni.
6. A feldarabolt fehér csokoládét a tejszínnel gőz fölött felolvasztjuk, és nejlonzacskóba kanalazzuk. Félretesszük.
7. Az ét- és a tejcsokoládé keverékét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk. Egy islert villára ültetünk, kanállal rácsorgatjuk a csokoládét, és a kanalat körkörösen mozgatva, a csokit hagyjuk lefolyni a süti oldalain. Így vonjuk be a többit is.
8. Az olvasztott fehér csokoládét tartalmazó zacskó csücskén pici lyukat ejtünk, csigavonalat és/vagy csíkokat rajzolunk belőle a csokival bevont islerekre, majd egy fogvájó segítségével Eszterházy mintát rajzolunk rá. A sütiket tálcára sorakoztatjuk, és dermedésig hűtőbe tesszük. Fedeles dobozba szedjük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc

Tipp:

Ha nincs kedvünk bíbelődni a díszítéssel, az islereket más módon is dekorálhatjuk. Néhány islert én is csak darált dióval hintettem meg, és a megmaradt olvasztott csokival becsíkoztam.
A bevonat lehet tisztán ét- vagy tejcsokis.

 

 

Aszalt szilvával töltött marcipánbonbon

 

 

 

Ez a bonbon teljesen más desszertnek indult. A neten ui. megláttam egy olyan keksztekercset, ami a megszokottól kívül-belül eltért. Persze, hogy el akartam készíteni. Ennek azonban az lett a vége, hogy a krém nem sikerült, mert csomós lett az alapjául szolgáló tejpor és víz elegye. Mire nagy keservesen megoldottam a problémát, kiderült, hogy a krém a tetejébe még totál jellegtelen ízű is. Szóval menthetetlen volt. Pontosabban csak a fent említett keksztekercs töltelékének nem lett volna jó. Agyalás közben, hogy mi legyen vele, megláttam a konyhapolcon egy már felbontott marcipánmasszát. Azt is hozzákevertem a még forró tejkrémhez, és közben örvendeztem a nagy ötletnek. :D Aztán lepöttyentem, mert kóstoláskor egyértelművé vált, hogy a marcipánnal feljavított krém már túl tömény lenne az eleve masszív keksztésztával együtt. Úgyhogy ad acta tettem.
Mivel azonban nem szokásom egykönnyen feladni, újra megcsináltam a krémet. Kitaláltam, hogyan ne legyen csomós, ami így a második nekifutásra tökéletes lett. Sőt, megbolondítottam egy kis vaníliával, hogy ne legyen olyan jellegtelen ízű. Szépen elkészítettem a tekercset, patentul nézett ki az egész, amikor szeletekre vágtam. Na, akkor kóstoljuk! Nem ízlett. Nyúlt, mint a fene! A krém pedig ízre teljesen elveszett a tésztában, szinte egybeolvadt vele. Tiszta sor, hogy ezzel nem égethetem le magam a blog olvasói előtt. Sőt, egyikünk sem kért belőle, a kukában landolt, sűrű anyázások közepette, mert utálok ételt kidobni. Aznap édesség nélkül maradtunk.
A marcipánnal helyrehozott első krém viszont ott csücsült a pulton, szobahőmérsékleten kenhető állagú volt. Abban a formában azonban túl töménynek ítéltem arra, hogy süteménybe töltsem. A lágyítására, habosítására kitalált egyéb módszer pedig csak feleslegesen bonyolulttá tette volna a krémkészítést. Úgyhogy amellett döntöttem, hogy berakom a hűtőbe, és meglátjuk, eléggé megköt-e ahhoz, hogy marcipános bonbon legyen belőle. És megkötött! Juhhé! :D Mivel imádom a szilva- vagy egyéb gyümölcskrémmel töltött marcipántallért, gondoltam, valami ahhoz hasonlót hozok össze. Szerencsére ezzel az édességgel nem lőttem mellé, sőt megint bebizonyosodott, hogy az elrontott dolgokból kisülhet valami kifejezetten jó is. :)

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

A lehűtött massza kissé ragadós, ezért érdemes gumikesztyűt használni a formázáshoz, betöltéshez. A munkálatok során a kezünk melegétől meglágyul a massza, és a megformázott bonbon hajlamos hozzáragadni a sütőpapírhoz. Ezért mindenképp kés kell ahhoz, hogy felszedjük róla. A villára is kés segítségével tudjuk áttenni, ill. a csokival bevont bonbont is a késsel tudjuk áttolni a sütőpapírra.
Nem javaslom, hogy az olvasztott csokiba tegyük, mert hozzáragad a tálka aljához, és nem fogjuk tudni kiszedni belőle. Nem baj, ha az alja nincs bevonva, így is épp eléggé csokis. ;)