Szalonnás paradicsmomraguval töltött burgonyafészek

 

 

 

Nemrég megvillant előttem egy videós recept, és a látvány megmaradt az emlékezetemben. Az étel leírását nem tartottam fontosnak elmenteni, mivel maga a burgonyafészek (én legalábbis így kereszteltem el) egyszerű krumplipüréből van – csak az ötlet volt a lényeg. A mélyedés közepébe – az eredeti receptben – azt hiszem, bolognai ragut tettek, de darált hús híján én húsos szalonnával bolondított paradicsomraguval töltöttem. Persze megcsinálhatjuk teljesen húsmentesen is.
Ahogy fentebb írtam, az étel alapja sima krumplipüré, amit a legtöbb háziasszony elég gyakran készít, tehát nem ettől lesz érdekes ez a fogás, viszont ebben a jópofa formában szerintem meglehetősen látványos. Igazából bármivel tölthetjük, amihez jól illik a krumplipüré.
A Kuytafül teljesen odavolt érte. :)

 

 

 Hozzávalók 2-4 személyre:

a burgonyafészekhez:
1 kg lisztesre fövő krumpli (pl. Balatoni rózsa)
5 dkg vaj + a sütéshez
6 dkg tejföl
1 csokor petrezselyemzöldje + a tálaláshoz
őrölt tarka bors
őrölt szerecsendió
só

a töltelékhez:
20-25 dkg darabolt paradicsomkonzerv
12 dkg húsos szalonna
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 tk. kristálycukor
1 tk. pirospaprika
1 tk. oregánó
1 tk. bazsalikom
őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 dl víz
1-2 ek. folyékony mangalicazsír
5 dkg reszelt parmezán vagy mozzarella, esetleg cheddar

elkészítés:

1. A raguhoz a szalonnát csíkokra vágjuk, és kevés zsírt adva hozzá, zsírjára sütjük. Szűrőkanálba öntjük, és a zsírt felfogjuk.
2. A felaprított vöröshagymát kissé megsózzuk, megpörgetjük cukorral, és a szalonnazsíron pirulásig sütjük.
3. A tűzről lehúzva hozzákeverjük az áttört fokhagymát, a fűszereket, és felöntjük a darabolt paradicsommal. Majdnem teljesen lefedve, közepes lángon addig pároljuk, amíg a levét szinte teljesen elforrja. Ha szükséges, még édesítjük, sózzuk, majd belekeverjük a sült szalonnát. Félretesszük.
4. A burgonyafészekhez a megpucolt, felkockázott krumplit sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük.
5. A vajat is hozzáadva, még forrón áttörjük, a fűszerekkel ízesítjük és elkeverjük a tejföllel, valamint az aprított petrezselyemmel.
6. A krumplimasszát négy részre osztjuk, mindegyiket meggömbölygetjük, és a közepükben mélyedést alakítunk ki. Sütőpapírral bélelt hőálló tálba sorakoztatjuk, és a széleket lekenjük olvasztott vajjal.
7. A fészkekben elosztjuk a ragut, és megszórjuk reszelt parmezánnal. Előmelegített sütőben pirulásig sütjük, és aprított petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés:

A kész ételt úgy a legkönnyebb kitalálni, ha a sütőpapír segítségével az egészet egyszerre emeljük ki a sütőtálból, és széles konyhai lapáttal alájuk nyúlva tesszük a tányérra. Az alja ui. lágy, ill. hajlamos megrepedni.
Én csak a fotó kedvéért szórtam rá jóval kevesebb sajtot, mert így jobban érvényesülj a fészekben lévő ragu. Egyébként sok sajttal megszórva a legjobb. ;)

 

 

"Gesztenye"

 

 

 

Rákaptam a sütés nélküli édességekre, az ilyen bonbon jellegű izékre. Nem mintha némely sütit ne lehetne ugyanolyan gyorsan összedobni, mint egy sütés nélkül készíthető desszertet (pláne annak, aki nagy gyakorlattal rendelkezik a témában), de az embernek sokszor tényleg nincs kedve/ideje kivárni, hogy a kész tészta kihűljön, és esetenként még utána betöltse azt valamilyen krémmel. Arról nem is beszélve, hogy manapság olcsóbb is, ha nem kapcsoljuk be a sütőt.
Tény, hogy néha az is macerás tud lenni, amikor minden egyes kis bonbont meg kell mártani a csokiban, főleg ha az ember még nem találta ki, hogyan végezze ezt a műveletet úgy, hogy szép is legyen a végeredmény. Akkor bizony majdnem annyi ideig tart az egész procedúra, mintha legalábbis bekevert és kisütött volna egy egyszerű tésztát. Ilyen volt nekem elsőre ez az ál gesztenye is. A csokis mártogatással ui. annyit bíbelődtem, hogy közben lenőtt a hajtövem. Azzal a külalakkal nem dicsekedtem volna itt a blogon. :D De mivel nem olyan fából faragtak, aki hamar feladja, juszt is újra nekiveselkedtem másnap! Mert hogy egyébként nagyon ízlett nekünk ez a kamu gesztenye, és hipp-hopp elfogyott, szóval kellett megint az édesség. :D Második nekifutásra picit még javítottam a hozzávalók arányán, és miután kiokoskodtam a csokis mártóztatás mikéntjét – ilyen módon jelentősen lerövidítve a készítési időt –, a gesztenyére sokkal inkább hasonlító finomságot most már vígan fotózhattam. Kedves olvasóim, kéretik betartani a mártóztatásra vonatkozó javaslatot (alant, a 4. pontban), különben magatokkal toltok ki. ;)
Bocs, hogy a fotózáshoz nem tudtam gesztenyefalevelet biztosítani, csak platánt, de abból nagyon szívesen adok örökbe bárkinek, mert van belőle 10 vagonnyi. :D

Hozzávalók 19 darabhoz:

25 dkg cukrozott gesztenyepüré
8 dkg Butterkeks (vagy háztartási keksz)
1 csapott tk. őrölt fahéj
5 dkg házi sárgabaracklekvár
1 ek. barna rum
10 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A kekszet egy kis tálkába tördeljük, pohár aljával morzsalékosra nyomkodjuk és belevegyítjük az őrölt fahéjat. (Ha cukor- és egyéb aromáktól mentes masszánk van, akkor adjunk hozzá ízlés szerinti mennyiségű porcukrot is.)
2. A gesztenyemasszát villával áttörjük, hozzáadjuk a baracklekvárt, a rumot, kekszmorzsát, és jól összedolgozzuk.
3. A masszából 2 dkg-os golyókat gömbölygetünk és kissé ellapítjuk, hogy gesztenye formájuk legyen. Letakarva kb. 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. A kétféle csokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd megmártjuk benne a golyócskákat: egy golyót az olvasztott csoki közepébe teszünk, kanállal "körbelögyböljük" az oldalait, majd két villa segítségével kiemeljük a csokiból. A golyót óvatosan átbillentjük az egyik villára, és fogvájóval lehúzzuk az aljáról a csöpögő csokit. Sütőpapírral fedett deszkára helyezzük, majd a fogvájó segítségével letoljuk a villáról, és óvatosan kihúzzuk alóla. Így járunk el a többi golyóval is, és dermedésig hűtőbe tesszük.
5. A kész gesztenyéket tálkába/tányérra szedjük.

Megjegyzés:

Az általam használt gesztenyemassza (Finest Bakery, 72%-os – Aldi), a cukron és a vanílián kívül rum- és tejszín aromát tartalmazott. Tehát aki 100%-ban csak gesztenyéből lévő masszát használ, az keverjen hozzá több lekvárt, ill. egyéb folyadékot (rumot, tejszínt, és/vagy narancslevet).
A bevonáshoz én mindig az Aldiban kapható Bella – Zartbitter (ét), ill. a Vollmilch (tej) vastag táblás csokiját használom, mert szerintem mindkettő nagyon finom fajta csokoládé. Egyébként elegendő lenne 7-8 dkg csoki, de könnyebb megmártani egy kicsivel nagyobb mennyiségűben. A többit el lehet nyalogatni magában. :D
Ja, és a Butterkeks is Aldi-s. ;) Szerintem nyugodtan szponzorálhatnának. :D

 

 

Szalonnás-túrós házi metélt tészta

...és végre befalazódtunk!
 

 

 

Az én Kutyafülem elég ügyes fiú, olyan munkákat is precízen és szépen meg tud csinálni, amihez először van szerencséje. Ilyen a falazás is, amire azért volt szükség, mert a kőműves cseszett betartani az ígéretét az előszobában éktelenkedő gázórát nem lehetett volna eltüntetni anélkül, hogy az eltakarására kitalált gipszkarton fal ne lógott volna bele az ablak síkjába. Persze jobb lett volna a készüléket kipakoltatni az udvarra, de az egy kisebb vagyont emésztett volna fel, úgyhogy inkább eltüntettük az ablakot, hogy aztán esztétikus módon kivitelezhető legyen ama ronda szerkezet gipszkartonos  álcázása. (Naná, hogy lesz majd üvegezett ajtó, az elveszett fény becsalogatására!) A falazás mikéntjével nem untatnám a nyájas olvasót, hiszen neki sokkal inkább az alábbi recept a lényeg. Ugye?! :D
Szóval, amíg a Kutyinyek az Ytonggal molyolt, addig én – mivel le lettem tiltva a segítő kéz nyújtásától, mondván, hogy ez a kis falazás egyemberes meló –, tésztát gyúrtam. Aki ui. ilyen szépen dolgozik, annak kijár, hogy az egyik kedvencét kapja ebédre. Ez pedig nem más, mint a házi készítésű tészta. :) Volt is nagy öröm, amikor a munkálatok közepette az orra alá dugtam a kajával teli serpenyőt. A szerszámok helyett üstöllést villát ragadott, és seperc alatt bekebelezte a finom tésztaebédet, hogy aztán újult erővel folytassa tovább a munkát. Délutánra már egy vakablak boldog nézői voltunk. :D
Egyébként ez így most egy soron kívüli recept lett, azaz nem volt betervezve, és bízom benne, hogy a blog követői elnézik nekem, hogy a fotók ezúttal nem a szokványos csendéletszerűen berendezettek, hanem szó szerint főzés közben készültek, ki-be rohangálva a tűzhely és az előszobaablak között. Éppen ezért a tésztához némi falat is mellékeltem most. :D

 

Hozzávalók 2-3 személyre:

13 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
2 tojás
só
15 dkg kockázott húsos szalonna
1 ek. szilárd mangalicazsír
25 dkg túró
3 púpozott ek. tejföl
őrölt tarka bors
2 ek. metélőhagyma vagy aprított petrezselyemzöldje

elkészítés:

1. A tésztához a tojást 1 tk. sóval felverjük, hozzáadjuk a liszteket, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Négyfelé osztjuk, meggömbölygetjük, és letakarva, negyedórát pihentetjük.
2. Eközben a húsos szalonnát a zsíron pirulásig sütjük, majd félretesszük. A túrót a tejföllel, a metélőhagymával, a borssal, sóval kikeverjük.
3. A tésztagombócokat lisztezett munkalapon egymás után kb. 1 mm vékony, hosszú nyelv alakúra nyújtjuk, és pizzavágóval tetszés szerinti szélességű csíkokra vágjuk (nem kell szabályosnak lennie). Meghintjük kevés liszttel, és felrázzuk a tésztát. (Amíg az egyik adag tésztával dolgozunk, addig a már kész metélteket konyharuhával betakarjuk.)
4. A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, leszűrjük, és az újra felhevített szalonnás zsírra szedjük. Alaposan átforgatjuk, majd a tejfölös túróval is összekeverjük. Tálaljuk.