Cukros fánktekercs édes joghurttal

 

 

 

Ha már farsangi szezon van, hozok még egy fánkot, hiszen ilyenkor az a jó, ha van miből válogatni. ;) Ezt az állítólag arab édességet – ami egyébként nem is fánkként van megnevezve – hirtelen elhatározást követően készítettem el még aznap, amikor szembe jött velem a receptje. Valami rövidzárlat lehetett az agyamban, mert semmilyen édességet nem terveztem, de mintha benyomtak volna rajtam egy gombot, már caplattam is ki a konyhába. :D A töltéshez eredetileg kajszilekvárt használnak, és bár én is így szándékoztam tenni, de ahogy a lekváros üveg alján figyelő néhány evőkanálnyi bugyborékoló masszába beleszagoltam, az alkoholos aroma egyértelműsítette, hogy más töltőanyag után kell néznem. Sebaj – gondoltam –, van énnekem meggylekvárom, szintén maradék. Úgyhogy azzal végeztem el a kenést, a cukros szórásba pedig egy kis vaníliát is csempésztem. Hiába na, szeretek turbózni! :D Az édes joghurt eredendően nem képezte részét a receptnek, de egy kis hozzáadott érték csak nem árthat, max. a kilóinknak. :D
Szerintem simán fánk kategóriába sorolható édesség ez, de nem mondom meg, mire emlékeztet a formája, pláne az öntettel meglocsolva. :D

 

Hozzávalók:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
6 g sütőpor
1 tojás
5 dkg finomítatlan nádcukor
10 dkg natúr joghurt
3 ek. napraforgóolaj
kevés tojásfehérje

a töltelékhez:
1 ek. házi meggylekvár
4 dkg finomítatlan nádcukor, darálva
1 cs. Bourbon vaníliás porcukor
1 bio citrom reszelt héja

a tálaláshoz:
25 dkg natúr joghurt
2,5 dkg + 1 tk. sötét nádcukor, darálva

elkészítés:

1. A tojást előbb a cukorral, majd a joghurttal és az olajjal jól összekeverjük. Két részletben beleszitáljuk és elkeverjük benne a sütőporral vegyített lisztet.
2. Sima tésztát gyúrunk belőle, és lisztezett munkalapon kb. 45x30 cm-es négyzetlapra nyújtjuk.
3. A felületét konyhai ecset segítségével megkenjük a lekvárral úgy, hogy a tőlünk távolabbi hosszanti oldalától szabadon hagyunk egy kb. 5 cm széles sávot. Ezt lekenjük kevés tojásfehérjével.
4. A kétféle porcukor keverékét a lekvárra szórjuk, egyenletesen ráreszeljük a citrom héját, és a hosszabbik oldalától kiindulva feltekerjük. A tésztarudat a tenyerünkkel ellapogatjuk, és egyforma háromszögekre vágjuk.
5. Bő, nem túl forró olajban, kis lángon, pár perc alatt aranybarnára sütjük, majd sütőpapírra szedjük (a konyhai papírtörlő ez esetben nem célszerű, mert ráragad a fánkra).
6. A mártogatóhoz a hozzávalókat összekeverjük, és a porcukorral épp csak meghintett, langyosra hűlt fánkokhoz kínáljuk.

 

Cheddar sajttal töltött, zöldfűszeres-fokhagymás vajasrúd

 

 

 

Elöljárójában csak annyit, hogy ez a péksüti őrültfinoooom!!! :D
Gyerekkoromban nagyon szerettem a vajasrudat, mert édeskés, kívül enyhén ropogós, belül pedig puha volt. Anya nem sűrűn vett, de amikor meglepett vele, nagy volt az öröm. :) Az évek alatt időről-időre ugyan eszembe jutott a fent említett péksüti, mégsem sütöttem meg. Míg nem egyszer – pacsnikészítés közben és egyben annak hála – újra előkerült a tudatom mélyéről. A pacsni tésztáját ui. tökéletesnek éreztem a vajasrúdhoz is, ezért feleslegesnek láttam utánanézni, valójában hogyan készül. Igaz, a pacsnihoz finomliszt kell, de én a rúdhoz akkor kenyérlisztet használtam, sőt már rögtön elsőre meg akartam tölteni valamivel. Kapóra jött a hűtőben várakozó mozzarella, amit eredetileg máshoz szántam elhasználni, de aztán a rúd javára letettem róla. És milyen jól csináltam, mert olyan péksüti kerekedett belőle, hogy csak na. :D Szent fogadalmat tettem, hogy a sajttal töltött vajasrúd sokszor asztalra kerül a jövőben. :D Meg is írtam a receptet, de az valamiért mégse ment fel a blogra, sőt úgy ráfelejtettem, hogy mindez idáig csak nem sütöttem meg újra. :D Szerencsére a betárazott receptjeim között most rátaláltam. A felismerés öröme után rögtön kicaplattam a konyhába, és kivételesen nem a reggeli órákban, hanem délután nekifogtam.
A töltelék ezúttal gazdagabb lett, ill. kenyérlisztem épp nem lévén itthon, tönkölyt választottam. Kissé ki is toltam magammal, mert a töltés miatti macera okán a készítési idő bizony picit hosszabbra nyúlt, és a korai vacsira szánt péksütiből kései evészet lett.
Halkan jegyzem meg, hogy csak azért sem fogom sűrűn sütni, mert ahogy az elején már jeleztem, túlságosan is szeretni való – nem úgy a miatta rám rakódó plusz kilók. :D

 

Hozzávalók 18 rúdhoz:

a tésztához:
55 dkg fehér tönkölyliszt vagy fehér kenyérliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
8 dkg cukor
1 csapott ek. só
3 dkg friss élesztő
4 dl tej+víz keveréke

a töltelékhez:
8-10 dkg hideg vaj
1 ek. aprított bazsalikom
1 ek. aprított metélőpetrezselyem
1 csapott ek. Provence-i fűszerkeverék
4 nagy gerezd fokhagyma, finomra aprítva
20 dkg érett Cheddar sajt

elkészítés:

1. A tálba mért lisztekhez vegyítjük a cukrot, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és elkeverjük a langyos, vizes tej felével. Betakarjuk egy kis liszttel, és felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót, a többi folyadékot, és robotgéppel jól kidagasztjuk. A tésztából 6 db zsemleformát gömbölygetünk, és letakarva 20 percet kelesztjük. Finoman átgyúrjuk, majd újabb 20 percet pihentetjük.
3. A megkelt tésztagombócokat egymás után 15×15 cm-es négyzetlapokra nyújtjuk. Egy tésztalapon elosztjuk a zöldfűszerek és az aprított fokhagyma negyedét, nagy lyukú reszelőn ráreszelünk 2-2,5 dkg hideg vajat, és befedjük egy másik tésztalappal. Erre szintén zöldfűszereket szórunk, vajat reszelünk, és rátesszük a 3. lapot. Ugyanígy járunk el a másik 3 tésztával is, majd letakarva negyedórát pihentetjük.
4. Ezután mindkét tésztalapot 30×30 cm-esre nyújtjuk, majd vízszintesen és függőlegesen is 3 sávra vágjuk.
5. A 10×10 cm-es tésztalapok hozzánk közelebb lévő széle mentén elosztjuk a reszelt sajtot, majd a végeket jól lenyomkodva, egymás után feltekerjük. A hajtás végén a tésztát összecsippentgetjük.
6. A tekercseket 30-35 cm hosszú tésztakígyókká hengergetjük, és sütőpapírral bélelt tepsikre fektetjük.
7. A sütőt 250°C-ra előmelegítjük, a rudakat lekenjük napraforgóolajjal vagy langyos vízzel, és a sütőpapírt bespricceljük vízzel. A sütő hőmérsékletét 230°C-ra mérsékelve, készre sütjük a péksüteményeket. Tortarácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni, majd tetszés szerinti mártogatót kínálunk hozzá.

sütési mód: alul felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

Sörös fánk narancskrémmel töltve

 

 

A belga sörös fánk receptje nemrég jött velem szembe a neten (egy magyar nyelvű oldalon), de rákeresve, a külföldi szájtokon híre hamva sem volt.
A belgáknak, úgy tűnik, nem is létezik ilyen fánkjuk, ill. ami hasonlót találtam, az nem kelt, hanem sütőporos, és nem is kifejezetten belga. :D Mindössze 3 magyar nyelvű oldalon lelhető fel eme fánk „belga” jelzővel való párosítása. Továbbá léteznek magyar oldalakon olvasható, hasonló receptek, bár azoknak a tésztája nem nokedliszerű. Úgyhogy, mivel a kutatómunkám nem vezetett eredményre, ezért nem lenne ildomos használnom a fent említett jelzőt, félrevezetve ezzel a kedves olvasókat a fánk eredetét illetően. Akit érdekel a származása, az járjon utána maga! És kéretik engem is tájékoztatni a találati eredményekről. :D
Maga a fánk azért érdekes, mert a meglehetősen folyós állagú élesztős tészta – ahogyan az a címben is olvasható – sörrel készül, sőt kelesztés után habbá vert tojásfehérjét kell hozzáfogatni.
Na, de ennyi duma után illik beszélnem arról is, hogy végül miért lett narancskrémmel megtöltve. Mert hogy egyébként nem így készül. :D Első alkalommal ui. több sót tettem bele a kelleténél, de a fánkszezon kellős közepén nem éppen egy sós verzióval akartam előrukkolni. A felbontott sört viszont nem hagyhattam kárba veszni (én aztán meg nem iszom!), ezért a következő próbálkozáskor már nagyon odafigyeltem, hogy szűkebben mérjem a sót. Közben a hűtőben megvillant néhány szem narancs, és egyből beindult a fantáziám. :D Imádom a krémmel töltött fánkokat, ráadásul a porcukorral megszórt, egyszerű változatok valahogy már nem hoznak annyira lázba, lekvárba való tunkolás ide vagy oda. Úgyhogy mindenképp meg kellett töltenem a kis gömböcöket. A fanyar narancskrém és a könnyű tészta nálunk abszolút nyerő páros lett, az eddigi fánkjaim között mondhatni, dobogós helyért kiált. :D

Hozzávalók kb. 22 darabhoz:

a fánkhoz:
20 dkg finomliszt
2 dkg porcukor
egy csipet só
1 tojás
2,5 dkg vaj
2 dkg friss élesztő
1 dl világos sör
0,5 dl tej
1 l kókusz- vagy napraforgóolaj a sütéshez

a narancskrémhez:
2,25 dl frissen facsart, átszűrt narancslé
1 narancs reszelt héja
3-4 dkg teljes értékű nádcukor
1 ½ cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
2,5 dkg vaj
8 dkg tejszínhab

elkészítés:

1. A narancskrémhez a pudingport a kétféle cukorral, a reszelt narancshéjjal lábasba szórjuk, csomómentesre keverjük a narancslével, és kis lángon sűrű pudingot főzünk belőle. Még forrón hozzákeverjük a puha vajat. Teljesen kihűtjük.
2. A tejszínhab felét határozott mozdulatokkal a narancspudinghoz keverjük, a többi habot viszont óvatosan forgatjuk bele. Csillagcsöves habzsákba töltjük és hűtőbe tesszük.
3. A tésztához a cukrot a liszthez vegyítjük, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, és elkeverjük a tejjel.
4. Hozzáadjuk a sót, a tojássárgáját, a langyosra hűlt olvasztott vajat, sört, és robotgéppel magas fokozaton jól kidolgozzuk. (Akkor jó, ha a tészta szálakat húz, és kissé összeáll.) A szinte nokedli állagú tésztát letakarva, 30 percet kelesztjük, majd robotgéppel hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjét, és további 30 percet pihentetjük.
5. A tésztából olajba mártott evőkanállal kis mennyiséget veszünk ki, és egy másik kanállal rásegítve, valamelyest megformázzuk és beleengedjük a magas falú serpenyőben felhevített olajba. Így járunk el a többi tésztával is, és közepes lángon, minden oldalukon aranybarnára sütjük a fánkokat. Papírtörlőre szedjük.
6. A langyosra hűlt fánkokat betöltjük a narancskrémmel, és porcukorral hintve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

A töltést nem kell ám annyira túltolni, mint ahogyan én tettem – a kevesebb néha több! ;) Csak hát a fene se lát bele a fánkba, hogy mennyi hely van odabent. :D
Nem igazán tudtam még tesztelni, hogy a tojásfehérje nyers tésztába való beleforgatása mennyit nyom a latban, és mi lenne, ha ezt a manővert kihagyva, a fehérje a sárgájával karöltve, az első dagasztáskor kerülne bele. Persze a felvert habtól elvileg levegősebb lesz a fánkunk, de szerintem csak macerásabbá teszi a készítést. Úgyhogy kalandra fel, aki nem átall sok fánkot enni, az próbálja ki így is, úgy is! ;)
Természetesen normál cukorral is elkészíthetjük a fánkot.
Ha nincs kedvünk/időnk narancskrémet főzni, készíthetünk a fánk mellé narancshéjjal, porcukorral ízesített joghurtöntetet. ;)