Zeppole – nápolyi burgonyafánk

 

Aki ismer, az tudja rólam, hogy mindennek utánajárok, és egyes ételek kapcsán lázas kutatómunkát folytatok. (Hja, az a fránya Skorpióság, az az oka mindennek! :D) Nehogy már marhaságokat írjak a blogra, és nagy nyilvánosság előtt kinevettessem magam! (Már ha ez eddig még nem fordult volna elő. :D) Na jó, igazából nem ez a fő szempontom, hanem a kíváncsiság. ;)
Ez a nápolyi eredetű fánk egyébként megviccelt, ui. hol ilyen, hol olyan néven láttam visszaköszönni: zeppole, zeppola, graffe Napoletane, ciambelle. Egy idő után fel is adtam a küzdelmet, hogy kiderítsem a szóban forgó karneváli édesség valódi nevét, ui. már a szavak jelentése is megfejthetetlennek tűnt. Egyedül a ciambelle esetében volt elmondható, hogy az elsődleges jelentése fánk, míg a zeppole/zeppola, valamint a graffe szó kapcsán bizony egyik jelentés sem utalt fánkra. A „graffe Napoletane” kifejezés ilyen módon szinte értelmezhetetlennek látszott, és a legjobb indulattal is csak „nápolyi kapcsoknak” tudtam lefordítani. De amint azt a nagy nyomozásom utóbb végül kiderítette: a „graffe” a német „krapfen” (fánk) szó olaszosított formája. Ezen a ponton fény derült arra is, hogy az osztrákok és a németek pedig egy 17. századi osztrák pékmesterné, bizonyos Cecilia Krapf neve után hívják krapfennek. (Más kérdés, hogy a fánk eredete ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.)
Nos, a graffe Napoletane, vagyis ez a dél-olasz fánk tartalmaz krumplit, és akkor az már egyből zeppolévá/zeppolává lényegül. Úgyhogy maradtam ennél, a mások által is használt elnevezésnél: zeppole, oszt jó' van! :D
De, hogy ne csak a szavakkal zsonglőrködjek, azzal zárom az okfejtést, hogy ez a krumplis fánkocska bizony tényleg finom és könnyű tésztájú. :)
Én először tévedésnek éreztem, hogy már elsőre ilyen sokat sütöttem belőle, de amikor azon kaptam magunkat, hogy nagy hirtelen egy-egy kistányérnyi mennyiséggel elpusztítottunk belőle, akkor bizony bólogattam, hogy de jó, hogy van egy vagonnal. :D Még Anya is örömmel eszegette, pedig ő aztán nem rajong a fánkért. Lekvár nélkül is nagyon eteti magát. ;)

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt+kb. 5 dkg a dagasztáshoz
35 dkg sárga krumpli (lisztesre fövő)
5 dkg cukor
1 csapott mk. só
5 dkg vaj
1 tojás
1 nagy kezeletlen citrom reszelt héja
1 nagy kezeletlen narancs reszelt héja
1 cs. Bourbon vaníliás cukor (elhagyható, ha esszenciát használunk)
1 ½ ek. Portorico rum vagy vaníliaesszencia
2,5 dkg friss élesztő
1 dl víz és tej fele-fele arányban
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 tk. őrölt fahéj

elkészítés:

1. A reszelt citrushéjakra rászórjuk a vaníliás cukrot és elkeverjük a rummal. Lefedve félretesszük. A nádcukrot kávédarálóban egy fordulatnyit finomabbra őröljük, majd a felét összekeverjük a fahéjjal. A fahéjas és a „sima” cukrot külön tálkákba tesszük.
2. A krumplit héjában megfőzzük, még melegen lehéjazzuk, és rögtön áttörjük. A 30 dekányi pürét langyosra hűtjük.
3. Az élesztőt egy kevés cukorral és liszttel elkeverjük a langyos vizes tejben, és letakarva felfuttatjuk.
4. A sóval, cukorral vegyített többi lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal, a burgonyapürével, majd a közepébe ütjük a tojást, felverjük, és hozzáadjuk a felfutott élesztőt, valamint a rumos-vaníliás citrushéjat.
5. A hozzávalókat alaposan összekeverjük, és apránként kb. 5 dkg lisztet hozzáadva, tésztává dagasztjuk. Kivajazott tálba tesszük, és letakarva megkelesztjük.
6. A lágy tésztát háromfelé osztva többféleképpen is megformázhatjuk:
   a) az egyik adagot liszttel hintett munkalapon kb. 1 cm vastag téglalapra kinyújtjuk, és 1 cm vastag csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokat 10 cm hosszúra daraboljuk, és a végeik összecsippentésével mindegyiket csepp alakúra formázzuk.
   b) A másik adag tésztából kb. 1,5 dkg-os (diónyi) golyócskákat gömbölygetünk.
   c) A harmadik adagot 1 cm vastag körlapra nyújtjuk, és 6 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk (a közepüket kis pogácsaszaggatóval akár ki is lyukaszthatjuk, ahogy pl. én tettem). Ez esetben a lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk/pihentetjük/kinyújtjuk/szaggatjuk.
7. A tetszés szerint megformázott fánkokat sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk egymástól távolabb, és letakarva megkelesztjük.
8. Nagy serpenyőben bő olajat hevítünk, és kb. 170°C-on, több részletben, mindkét oldalukon kisütjük a fánkokat. (Közben lehet játszani a hőfokkal, de fontos, hogy ne süljenek túl gyorsan vagy túl lassan.)
9. Papírtörlőre szedjük, és még melegen megforgatjuk a kétféle cukorban. Tálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

Az eredeti receptben több tojást és kevesebb krumplit írnak, de szuperül működik eggyel is, sőt a kelesztés is rövidebb ideig tart. ;)

 

 

Köleses tojáspörkölt

 

 

A minap a Kutyinyek gombapaprikásra vágyott, és mivel én azt még mindig nem szeretem, ki kellett találnom valamit a magam számára is. Tojáspörköltet még sosem készítettem, de most itt volt rá a megfelelő alkalom. Mivel a Kutyafülnek köretként kölest főztem, úgy éreztem, ez tökéletes lesz az én ebédemhez is. Végül annyira elégedett voltam vele (Trygi cicám nemkülönben), hogy mindenképp meg akartam mutatni itt.
A fotókat ezúttal kedves rokonomnak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum főrestaurátorának (akire egyébként nagyon büszke vagyok) ajánlom, ezen a módon is megköszönve neki a rajtuk látható régi tányérokat és poharakat. A tojáspörkölt – lévén régi paraszti étel (bár a fűszerezése azért egy pöttyet különlegesebb) – jól illik ezekhez a szép edényekhez. :)

 

Hozzávalók 2 személyre:

4 főtt tojás
18 dkg köles
1 nagy fej vöröshagyma
4 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
őrölt csípős paprika ízlés szerint
1 csapott tk. őrölt kömény
1 mk. currypor
1 mk. őrölt kurkuma
őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors
só
2 ek. mangalicazsír

elkészítés:

1. A vöröshagymát lereszeljük és 1 evőkanál zsíron megdinszteljük. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a fűszereket, az áttört fokhagymát, és felengedjük annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Kis lángon, előbb lefedve, majd fedő nélkül addig főzzük, hogy a levét a felére elforrja.
2. A főtt tojást feldaraboljuk, és óvatosan a sűrű paprikás-hagymás szafthoz forgatjuk.
3. A kölest hideg vízzel átmossuk, lábasba tesszük, és felengedjük annyi hideg vízzel, amennyi 1 ujjnyira ellepi. Lefedve főzzük közepes lángon, miközben 2-szer átkeverjük.
4. Ha elfőtte a levét, de még nem puhult meg teljesen, lefedve hagyjuk, hogy a gőzben készre párolódjon.
5. A kölest a többi zsíron megfuttatjuk, közben megsózzuk, végül a tojáspörkölthöz keverjük. Savanyúsággal együtt tálaljuk.

Tipp:

• Egy kicsit gyorsabban elkészül az étel, ha a vörös- és a fokhagymát durvára vágjuk, és együtt dinszteljük meg fedő alatt. Ezután a fenti módon járunk el, és amikor a leve a felére elfőtt, botmixerrel pürésítjük. Én így készítettem, mert utálok hagymát reszelni. :D (Aki viszont a klasszikus verziót részesíti előnyben, az ne reszelje vagy turmixolja le a hagymát, hanem felaprítva készítse.)
  
• Ha szaftosabbra szeretnénk, ne forraljuk el róla a levét, vagy pótoljuk azt. Tejföllel is szaftosíthatjuk.
• A köles főzővizéhez tehetünk zöldségeket is, hogy még tartalmasabb legyen az étel.
  

 

 

Tejszínhabos fánkocska

 

 

 

Még egy fánkféleség, ami sosem tartozott a kedvenceim közé: a képviselőfánk! Már a cukrászdában sem akadt meg rajta a szemem, hiába kínálta magát pöffeszkedőn, gusztusos vaníliakrémmel és tejszínhabbal a pocakjában. :D Persze megkóstoltam, különben honnan is tudhattam volna, hogy nem nekem találták ki. A tésztájával volt a bajom, amit a krém nyúlósra áztatott, ezért jelentősen rontott az élvezeti értékén. Gondoltam, teszek azért vele egy próbát, és végre én is megsütöm, hátha változott a hozzá való viszonyulásom. Erre már csak azért is volt esély, mert házilag szinte minden csak jobb lehet. :D A művelet végén egyértelmű volt, hogy egészen más a helyzet a friss tésztával: olyan hirtelen elpusztítottam belőle négyet, hogy mondhatni, megbántam, hogy nem sütöttem mindjárt dupla adagot.
Ez a fánk egyébként azért is jó választás, mert a tészta irtó könnyen és gyorsan elkészíthető, és bár a tejszínhab manapság már szinte cikinek számít krémként használva – tekintve, hogy túl egyszerű – mégis, ezzel a picit azért felturbózott tésztával kombinálva, vaníliával ízesítve, azon frissiben tényleg nagyon eteti magát. De hangsúlyozom, ez tényleg csak így az igazi! ;)

 

Hozzávalók 18-20 darabhoz:

Fánktésztához:
80 ml víz
2,5 dkg vaj
1 dkg vaníliás cukor
egy kis csipet só
6 dkg liszt
2 tojás

Töltelékhez:
2 dl habtejszín
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor

Tetejére:
1,5 dkg mandulapehely vagy vágott mandula
1,5 dkg jégcukor
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A mandulapelyhet (vagy a vágott mandulát) durvára daraboljuk és összekeverjük a jégcukorral. Félretesszük.
2. A vizet a vajjal, a sóval, a vaníliás cukorral lábasba tesszük, összeforraljuk és hozzákeverjük a lisztet. Kis lángon, kevergetve addig főzzük, amíg a tészta el nem válik az edény falától, és össze nem áll.
3. A tésztát áttesszük egy tálba, néhányszor átkeverjük, hogy gyorsabban hűljön, majd robotgéppel egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat.
4. A masszát csillag- vagy sima csővel ellátott habzsákba töltjük, és diónyi halmokat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb. A tepsit előmelegített sütő középső részébe toljuk – ekkor egy csésze forró vizet helyezünk a sütő aljába, a tepsi alá –, és megsütjük a fánkokat.
5. Amíg a fánkok sülnek, a töltelékhez a hideg tejszínt a vaníliás porcukorral kemény habbá verjük. Sima csővel ellátott habzsákba töltjük, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy jól lehűljön.
6. A fánkokat a sütőből kivéve, tortarácson hagyjuk langyosra hűlni, majd recés késsel óvatosan kettévágjuk.
7. Az alsó részüket betöltjük a tejszínhabbal, rájuk helyezzük a kalapjukat, és meghintjük porcukorral.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc