Gyors almás sütemény

Tegnap volt a nyár legforróbb napja, és bár mára egy csöppet elviselhetőbb a hőmérséklet, azért ez egyértelműen érezhető, hogy a meleg évszak még utoljára megmutatja nekünk az erejét. Holnap, a naptári ősz első napján viszont valóban fellélegezhetünk, és akár a sütőt is bekapcsolhatjuk. A sulikezdés miatt persze nyilván nincs idő komolyabb édességgel meglepni a gyerkőcöket (és persze magunkat), de egy egyszerűen és gyorsan elkészíthető sütivel azért megörvendeztethetjük őket. :)
Bár nekem nincs gyerekem, ezért a szeptemberi rohanástól ilyen módon megmenekülök, de azért azt elmondhatom, hogy én is szívesen sütök kevés idő és energia ráfordítást igénylő süteményeket. Igaz, néhány év óta a sütéshez sokkal több türelmet érzek, mint a főzéshez, néha viszont még így sincs kedvem a bonyolultabb és/vagy időigényesebb desszertekhez. A „néha” olykor hosszabb időszakot ölel fel. :D Ilyenkor a hipp-hopp elkészíthető édességeket részesítem előnyben, és posztolom is itt a blogon, aminek reményeim szerint sokan örülnek. :) Persze az egyszerű és gyors fogalma is relatív, mert ami nekem gyorsnak számít, az nem biztos, hogy másnak is az. De azért bízom benne, hogy nem szoktam mellélőni ezen a téren :D Ez a süti például biztos, hogy egyszerű és gyors, ráadásul nagyon almás. :) Akinek még a csokis-pekándiós díszítéssel sincs kedve bajlódni, az egyszerűen csak szórjon rá porcukrot. Úgy is finom. :)

Hozzávalók 28x18 cm-es tepsihez:

Tésztához:
25 dkg Granny Smith alma
15 dkg finomliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
8 dkg finomítatlan nádcukor + 2 dkg a szóráshoz
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
½ mk. só
2 tojás
1,8 dl író
60 ml növényi olaj (nálam napraforgó- és olívaolaj fele-fele arányban)
1 tk. vaníliapaszta

Tetejére:
3 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj
3 dkg pirított, aprított pekándió

elkészítés:

1. A meghámozott, magházától megfosztott almákat 1 cm-es kockákra vágjuk, és hozzáforgatjuk a sütőporral, szódabikarbónával, cukorral, sóval vegyített kétféle liszthez.
2. A tojást felverjük, felöntjük az íróval, az olajjal, vaníliával ízesítjük, és fakanállal lazán az almás liszthez keverjük. (Nem kell agyonkevergetni!)
3. A masszát a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és a tetejét megszórjuk nádcukorral. Előmelegített sütőbe toljuk és megsütjük. A kész süteményt tortarácsra tesszük, és a tepsiben hagyjuk kihűlni.
4. Az étcsokoládét az olajjal felolvasztjuk, a tetszés szerinti méretűre felszelt sütemény tetejére csorgatjuk és rászórjuk az aprított pekándiót.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:
A tésztát dúsíthatjuk aprított csokoládéval, mazsolával. Kerek tortaformában is megsüthetjük.

Mézes-mustáros cheddarsajt-leves pirított, fokhagymás zsemlével

 

Végérvényesen eldőlt, hogy levesrajongó lettem. :D Amennyire nem szerettem gyerekként, kb. annyira odavagyok érte most. Igaz, mamám tyúkhúslevese és az Anya készítette becsinált leves azért toplistás volt már régen is, de az ún. vizes leveseket tényleg nem csíptem soha. Másfajtát meg – 1-2 kivételtől eltekintve, mint pl. az utált zöldbableves – valahogy sosem volt szerencsém kóstolni. Pedig krémesített formában biztos szívesen megettem volna többfélét is. Na, de nem így történt, és jó sokat kellett várni, mire eljutottam a mostani szintre.
A sajtleves már jó ideje kedvencnek számít nálam. De hát van ember, aki a sajtot nem szereti?! :D Most egy olyan változatot készítettem, amit a mézes-mustáros húson való ábrándozás ihletett. Azt ui. most egy darabig biztos nem főzök, hiszen negyed év kihagyás után, ebben a hónapban egy ünnepi alkalom és egy hamburgeres csábítás okán már kétszer is ettünk húst. Úgyhogy maradt a mézes-mustáros alap, de hús nélkül, krémlevesnek, sajttal dúsítva. :D Nekünk nagyon ízlett, annál is inkább, mert mellé megint feltálalhattam az imádott pirított zsemlét és még nagyobb kedvencemet, a fokhagymás kenyérrúdkarikákat. :D
Talán furcsának tűnhet, de ez a leves laktatóbb volt, mint legutóbb a sajtgombóccal vagy a túrógombóccal dúsítottak. Úgyhogy most sem kellett más ebédre. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis zöldpaprika
1 csilipaprika
3 ek. konzervkukorica
2 ek. mustár
1 ek. méz
őrölt fekete bors
morzsolt oregánó
só
10 dkg vörös cheddar sajt
10 dkg tejföl
6 dl zöldségalaplé
1 púpozott ek. szilárd mangalicazsír

a tálaláshoz:
2 zsemle
2 ek. olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma

elkészítés:

1. A magjaitól megfosztott kétféle paprikát a vörös- és a fokhagymával együtt vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. Megborsozzuk, rácsorgatjuk a mézet, és hagyjuk egy kicsit karamellizálódni.
2. Hozzákeverjük a kukoricát, az oregánót, a mustárt, felengedjük az alaplével, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
3. A levest turmixgépben leturmixoljuk, majd kiveszünk belőle egy keveset, és simára keverjük a tejföllel.
4. A krémlevest visszaöntjük a lábasba, lassan hozzácsorgatjuk a tejfölt, és épp csak összeforraljuk.
5. Beleszórjuk a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk benne. Elzárjuk alatta a lángot, és hagyjuk langyosra hűlni, hogy az ízek összeérjenek.
6. A zsemléket félbevágjuk, megmártjuk a zúzott fokhagymával kevert olívaolajban, és sütőben vagy mini grillben megpirítjuk. Megpörgetjük kevés sóval, és az újra felmelegített leveshez kínáljuk.

Tipp:
A levesbe több kukoricát is tehetünk, és csak egy részét turmixoljuk le.

Csöves kukorica főzése

A jó öreg magyar street food vagy inkább strand food – amiről nekem mindig a régi nyarak jutnak az eszembe. Nyilván azért, mert a strandolós időszak kapcsolódott hozzá, és én csak az ilyen alkalmakkor ehettem csöves kukoricát. – Bódé, alumínium fazék, tenyérnyi fóliába csomagolt, gőzölgő főtt kukorica, beragadt sószóró. Jujj, de forró! Kezem-szám ragad a kukoricalétől, kiszívogatom a szemeket a tokból… jeee! :D Már akkor sem volt elég egyetlen cső. :D Azóta tart a szerelem a főtt kukorica iránt – igaz, a csőben sorakozó kukoricaszemek konzervdobozba tömörült, édes lében úszkáló változattá fokozódtak. De akkor is imádom! Bár nyaranta a piacon bármikor vehetnék kukoricacsövet, ez valahogy rendszerint elmarad. A retró strandfíling nélkül ez az egész már nem ugyanaz! A csöves kukorica ritka vendég lett nálunk, csak akkor veszünk, ha már olthatatlan vágyat érzünk iránta.
Az első, saját főzésű kukoricát közel 10 évvel ezelőtt prezentáltam, aztán hosszú időre szüneteltettem, míg nem két egymás utáni nyáron is újra asztalra került. Idén majdnem kifutottunk az időből, a zöldségesnél már nem is találtam zsenge kukoricát, de szerencsére nem maradtunk hoppon, mert végül be tudtuk szerezni a megfelelő csöveket. Így végre elkészülhetett ez a hőn szeretett nosztalgia-étel, amiről most már a Mi kis falunk egyik jelenete is eszembe jut, amin vagy fél óráig hahotáztunk. :D Íme az én kézműves kukoricám! :D

Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csemegekukorica cső
víz
só vagy fűszersó
vaj

elkészítés:

1. A kukoricát levelestől megmossuk, majd leszedjük a leveleit és a bajuszát. (A külső, szárazabb levelekre és a bajuszra nem lesz szükségünk.)
2. A kukorica leveleinek egy részét lerakjuk egy akkora lábasba, amibe egészben bele tudjuk tenni a csöveket (az sem baj, ha felezve tesszük bele). Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és befedjük a többi levéllel.
3. Fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd forrástól számítva, kis lángon, majdnem teljesen lefedve, 15-20 perc alatt készre főzzük.
4. A kész főtt kukorica alatt elzárjuk a lángot, és 10 percet a főzővízben hagyjuk lefedve.
5. Tálalás előtt alaposan lecsepegtetjük, és sót, valamint igény szerint vajat kínálunk hozzá.

Megjegyzés:

• A csemegekukoricát arról lehet megismerni, hogy a szemek világosabb színűek, édesebbek, és hamarabb megfő, mert alacsonyabb a keményítőtartalma.
• Lehetőleg olyan kukoricacsövet válasszunk, amit a levelei teljesen befednek, a szemek épek, és ha a körmünkkel kissé benyomjuk, akkor tejszerű nedvet ereszt.
• Minél tovább főzzük a kukoricát, annál keményebbé válik. A zsenge kukoricának bőven elég a kb. 15 perces főzési idő.