Mézes-mustáros cheddarsajt-leves pirított, fokhagymás zsemlével

 

Végérvényesen eldőlt, hogy levesrajongó lettem. :D Amennyire nem szerettem gyerekként, kb. annyira odavagyok érte most. Igaz, mamám tyúkhúslevese és az Anya készítette becsinált leves azért toplistás volt már régen is, de az ún. vizes leveseket tényleg nem csíptem soha. Másfajtát meg – 1-2 kivételtől eltekintve, mint pl. az utált zöldbableves – valahogy sosem volt szerencsém kóstolni. Pedig krémesített formában biztos szívesen megettem volna többfélét is. Na, de nem így történt, és jó sokat kellett várni, mire eljutottam a mostani szintre.
A sajtleves már jó ideje kedvencnek számít nálam. De hát van ember, aki a sajtot nem szereti?! :D Most egy olyan változatot készítettem, amit a mézes-mustáros húson való ábrándozás ihletett. Azt ui. most egy darabig biztos nem főzök, hiszen negyed év kihagyás után, ebben a hónapban egy ünnepi alkalom és egy hamburgeres csábítás okán már kétszer is ettünk húst. Úgyhogy maradt a mézes-mustáros alap, de hús nélkül, krémlevesnek, sajttal dúsítva. :D Nekünk nagyon ízlett, annál is inkább, mert mellé megint feltálalhattam az imádott pirított zsemlét és még nagyobb kedvencemet, a fokhagymás kenyérrúdkarikákat. :D
Talán furcsának tűnhet, de ez a leves laktatóbb volt, mint legutóbb a sajtgombóccal vagy a túrógombóccal dúsítottak. Úgyhogy most sem kellett más ebédre. ;)

Hozzávalók 2 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kis zöldpaprika
1 csilipaprika
3 ek. konzervkukorica
2 ek. mustár
1 ek. méz
őrölt fekete bors
morzsolt oregánó
só
10 dkg vörös cheddar sajt
10 dkg tejföl
6 dl zöldségalaplé
1 púpozott ek. szilárd mangalicazsír

a tálaláshoz:
2 zsemle
2 ek. olívaolaj
1 nagy gerezd fokhagyma

elkészítés:

1. A magjaitól megfosztott kétféle paprikát a vörös- és a fokhagymával együtt vékonyra szeljük, megsózzuk, és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. Megborsozzuk, rácsorgatjuk a mézet, és hagyjuk egy kicsit karamellizálódni.
2. Hozzákeverjük a kukoricát, az oregánót, a mustárt, felengedjük az alaplével, és fedő alatt puhára főzzük a zöldségeket.
3. A levest turmixgépben leturmixoljuk, majd kiveszünk belőle egy keveset, és simára keverjük a tejföllel.
4. A krémlevest visszaöntjük a lábasba, lassan hozzácsorgatjuk a tejfölt, és épp csak összeforraljuk.
5. Beleszórjuk a reszelt sajtot, és kevergetve felolvasztjuk benne. Elzárjuk alatta a lángot, és hagyjuk langyosra hűlni, hogy az ízek összeérjenek.
6. A zsemléket félbevágjuk, megmártjuk a zúzott fokhagymával kevert olívaolajban, és sütőben vagy mini grillben megpirítjuk. Megpörgetjük kevés sóval, és az újra felmelegített leveshez kínáljuk.

Tipp:
A levesbe több kukoricát is tehetünk, és csak egy részét turmixoljuk le.

Csöves kukorica főzése

A jó öreg magyar street food vagy inkább strand food – amiről nekem mindig a régi nyarak jutnak az eszembe. Nyilván azért, mert a strandolós időszak kapcsolódott hozzá, és én csak az ilyen alkalmakkor ehettem csöves kukoricát. – Bódé, alumínium fazék, tenyérnyi fóliába csomagolt, gőzölgő főtt kukorica, beragadt sószóró. Jujj, de forró! Kezem-szám ragad a kukoricalétől, kiszívogatom a szemeket a tokból… jeee! :D Már akkor sem volt elég egyetlen cső. :D Azóta tart a szerelem a főtt kukorica iránt – igaz, a csőben sorakozó kukoricaszemek konzervdobozba tömörült, édes lében úszkáló változattá fokozódtak. De akkor is imádom! Bár nyaranta a piacon bármikor vehetnék kukoricacsövet, ez valahogy rendszerint elmarad. A retró strandfíling nélkül ez az egész már nem ugyanaz! A csöves kukorica ritka vendég lett nálunk, csak akkor veszünk, ha már olthatatlan vágyat érzünk iránta.
Az első, saját főzésű kukoricát közel 10 évvel ezelőtt prezentáltam, aztán hosszú időre szüneteltettem, míg nem két egymás utáni nyáron is újra asztalra került. Idén majdnem kifutottunk az időből, a zöldségesnél már nem is találtam zsenge kukoricát, de szerencsére nem maradtunk hoppon, mert végül be tudtuk szerezni a megfelelő csöveket. Így végre elkészülhetett ez a hőn szeretett nosztalgia-étel, amiről most már a Mi kis falunk egyik jelenete is eszembe jut, amin vagy fél óráig hahotáztunk. :D Íme az én kézműves kukoricám! :D

Hozzávalók 2-4 személyre:

4 csemegekukorica cső
víz
só vagy fűszersó
vaj

elkészítés:

1. A kukoricát levelestől megmossuk, majd leszedjük a leveleit és a bajuszát. (A külső, szárazabb levelekre és a bajuszra nem lesz szükségünk.)
2. A kukorica leveleinek egy részét lerakjuk egy akkora lábasba, amibe egészben bele tudjuk tenni a csöveket (az sem baj, ha felezve tesszük bele). Felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és befedjük a többi levéllel.
3. Fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd forrástól számítva, kis lángon, majdnem teljesen lefedve, 15-20 perc alatt készre főzzük.
4. A kész főtt kukorica alatt elzárjuk a lángot, és 10 percet a főzővízben hagyjuk lefedve.
5. Tálalás előtt alaposan lecsepegtetjük, és sót, valamint igény szerint vajat kínálunk hozzá.

Megjegyzés:

• A csemegekukoricát arról lehet megismerni, hogy a szemek világosabb színűek, édesebbek, és hamarabb megfő, mert alacsonyabb a keményítőtartalma.
• Lehetőleg olyan kukoricacsövet válasszunk, amit a levelei teljesen befednek, a szemek épek, és ha a körmünkkel kissé benyomjuk, akkor tejszerű nedvet ereszt.
• Minél tovább főzzük a kukoricát, annál keményebbé válik. A zsenge kukoricának bőven elég a kb. 15 perces főzési idő.

Amerikai csokis keksz

1997-ben olyan szerencsében volt részem, hogy kijuthattam Kanadába, és egy egész nyarat Torontóban tölthettem. Akkoriban nálunk még nem voltak plázák – a következő évben viszont itthon is kezdtek kinőni a földből –, úgyhogy tágra nyílt szemekkel, fejemet kapkodva sétálgattam ezekben az óriási méretű épületekben. Az ott látott kis kávézókban és sütis pultokban mindenféle méretű kekszeket lehetett kapni, és az egyik ilyenben ettem először tipikus amerikai csokis kekszet – tenyérnyi méretűt. A mandulával dúsított változatot szerettem a legjobban. Abbahagyhatatlanul finom volt – kívül roppanós, belül puhább –, és bár egyetlen keksz is óriási méretű volt, úgy éreztem, simán be tudnék nyomni még vagy hármat. :D Bár alapvetően nem vagyok egy kekszes típus, azért van az a recept, aminek nem lehet ellenállni. :D Pár hónappal ezelőtt pl. rákaptam egy amcsi zászlós dobozban kapható, vegán chocolate chip cookie-ra, de amikor már a 15. csomagon is túl voltam, elborzadva konstatáltam, hogy ezt abba kell hagynom. :D Sikerült is lejönni a szerről, és szerencsére új drogot találtam magamnak: az ilyen-olyan zöldségekből készült levest. A kettő között jó nagy a kontraszt, tudom. :D Utóbbinak hála, sikerült eltüntetni magamról a csokis keksz evészet jól látható nyomait. :D
Akkor miért is kúszott vissza az életembe ez az alattomos édesség? Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy megint meglátogattuk a barátainkat (bár ők igazából már családtagok), és az ilyen alkalmakkor mindig viszek valami édességet. A választás most erre a kekszre esett, mert könnyen szállítható, és mert a keresztlányunk – akit ezúttal magunkkal vittük – szintén imádja ezt a fajta kekszet. Persze szokás szerint kutatómunkát folytattam előtte: átolvastam jó néhány receptet, mire kialakult, hogy melyiket is süssem meg először, hozzátéve persze egy kis Sünis kanálságot, mindannyiunk örömére. :D

Hozzávalók 24 darabhoz:

23 dkg vaj
16 dkg finomítatlan nádcukor
16 dkg porcukor
1 ek. vaníliapaszta
30 dkg ét- és tejcsokoládécsepp vegyesen
15 dkg dió
50 dkg finomliszt
12 g sütőpor
¼ tk. szódabikarbóna
4 g só
2 tojás

elkészítés:

1. A diót zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd konyharuhába csomagolva ledörzsöljük róla a hártyás héjat. Hűlni hagyjuk, majd durvára vágjuk.
2. A vajat önmagában krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a vaníliapasztát, a kétféle cukrot, és robotgéppel kihabosítjuk. Spatulával beleforgatjuk a csokicseppet és a diót.
3. A lisztet elvegyítjük a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a vajas masszába keverjük, majd beledolgozzuk a felvert tojásokat.
4. A tésztamasszából kb. 60 g-os labdákat formázunk, tepsibe sorakoztatjuk, nejlonzacskóba húzzuk, és 1 órára mélyhűtőbe tesszük.
5. A lehűtött tésztalabdákat a sütőpapírral bélelt, előmelegített (!) tepsikre helyezzük egymástól távolabb, és egymás után megsütjük.
6. A kisült kekszeket pár percig a tepsiben hagyjuk, majd tortarácsra szedve hagyjuk teljesen kihűlni.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:
Nem muszáj mindet kisütnünk, egy részét eltehetjük későbbre is. Ebben az esetben, a megfagyott tésztalabdákat szobahőmérsékleten vagy hűtőben kiolvasztjuk, és a fenti módon megsütjük.
Ha mégis mindet megsütöttük, de kimaradt pár darab, akkor a másnapos kekszet ecsettel átkenjük hideg vízzel, és pár percre forró sütőbe toljuk. Ugyanolyan ropogós külsejű, puhább belsejű keksz lesz a jutalmunk, mintha frissen sütöttük volna. ;)