Sokmagvas-köményes cipó kovásszal

Nagyon szeretjük a fűszeres és a magvas kenyereket, és ha ezek még kombinálva is vannak, akkor az dupla öröm. :) Úgy gondoltam, teszek egy próbát a kovásszal, hátha elég erős már ahhoz, hogy magvakkal és teljes kiőrlésű liszttel dúsított tésztát is képes legyen emelni. Miután bedagasztottam és haladtam előre a pihentetési időkkel, kiderült, hogy valami bibi van a dologban. Az első két kovászomat tönkölylisztből készítettem, de valamiért egyikük sem kelt életre. Ez a teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér is ugyanúgy alig mozdult meg, mint a korábban kikukázásra ítéltetett két kovász. Kidobni nyilván nem akartam, ezért úgy döntöttem, teszek még hozzá valamennyit a hűtőben lévő aktív kovászból. Így is lett, és miután szobahőmérsékletre melegedett, utólag beledagasztottam a már sokszorosan pihentetett tésztába. És láss csodát, éppen ennyi kellett neki, hogy végre beinduljon! Az igazat megvallva, azért így sem lett igazi body builder.
Bár kora reggel kezdtem hozzá, a kiesett idő miatt csak késő délutánra érte el azt az állapotot, hogy sütőbe kerüljön. De én mégis másként döntöttem. Részben azért, mert le akartam fotózni, és arra nem igazán alkalmas a másnapos kenyér. Másrészt pedig azt olvastam valahol, hogy a hűtőben egy éjszakás várakozásra kárhoztatott kovászos kenyér finomabbra sül. Ezt mindenképp ki kellett próbálnom, úgyhogy már két okom is volt a másnap reggeli sütésre. :D Izgatottan vártam, hogy a langyosra hűlt kenyeret megszeghessem, és miután megkóstoltam, bevallom, egy csöppet lepöttyentem ahhoz képest, mint amit vártam tőle. Ízre ui. meglehetősen savanykásra sikeredett. Bár alapvetően szeretem az ilyen típusú kenyeret, most mégis meglepődtem. Arról nem is beszélve, hogy szemre sem lett tökéletes, mert a széle körben kirepedt. Nem igazán tudom, mi lehet az oka, hogy még a fiatal kovásszal készült, első kenyeremnél is savanyúbb lett. Persze lehet, hogy éppen ilyennek kell lennie. :D Összehasonlítási alapom sajna nincs, mindenesetre az osztrák kenyerek is éppen ilyenek. ;)
Ha mégis történt valami gubanc, az esetben úgy gondolom viszont, hogy nem baj, ha egy gasztroblogger nem mindig a tökéleteset teszi közzé, hiszen nekem speciel eszem ágában sincs félrevezetni senkit, és úgy csinálni, mintha mindig minden 10 pontosra sikerülne. Eddig sem palástoltam, ha elbénáztam valamit, és ezután sem fogom. Persze, ha a recepttel lenne baj, akkor nyilván nem osztanám meg itt. Talán a kovász ehhez a kenyérhez mért erejében keresendő a hiba. Ilyesmivel valószínűleg minden kovászolással foglalkozó házi pék szembesült már, úgyhogy nem árt, ha szó esik róla itt is. ;)
Persze az említett szépséghibák ellenére is örömmel ettük ezt a magvakkal gazdagított, egyébként még savanykásan is finom cipót. :)

Hozzávalók:

30 dkg kovász+10 dkg kenyérliszt+10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt+2 dl víz
15 dkg kenyérliszt+a dagasztáshoz és a szóráshoz
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 ek. őrölt kömény
1 csapott ek. só
2 dkg porcukor
1 ek. napraforgóolaj + a kelesztéshez
2 dkg pirított napraforgómag
2 dkg pirított tökmag
3 dkg pirított kesudió
0,5 dl víz

elkészítés:

1. A befőttes üvegben lévő kovászt elkeverjük 2 evőkanál vízzel, 2 evőkanál kenyérliszttel, és 8 órát hagyjuk erjedni. Egy kis tálkába kiöntünk belőle 30 dkg-ot, megetetjük 2 dl vízzel, 10-10 dkg kenyérliszttel, teljes kiőrlésű tönkölyliszttel, és 8 órát szobahőmérsékleten hagyjuk.
2. Másnap reggel a porcukorral, sóval, köménnyel vegyített kétféle lisztet az aktív kovászra szitáljuk, hozzáadjuk az olajat, még egy kis vizet, és 5 percig a robotgéppel keverjük. Letakarva, fél órát pihentetjük.
3. A magvakat zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, kihűtjük, majd felaprítjuk.
4. A pihentetett tésztát liszttel hintett munkalapon megdagasztjuk, téglalap alakúra kihúzkodjuk, több részletben beledagasztjuk a magkeveréket, majd meghajtogatjuk (jobbról, balról, lentről és fentről). Letakarva kelesztjük 1 órát. A hajtogatást, pihentetést még 2-szer ismételjük.
5. A tésztából (a légbuborékokra vigyázva) 4 egyforma gombócot gömbölygetjük, és a sütőpapírral bélelt, ovális alakú sütőformába tesszük. Letakarva, másnapig hűtőben pihentetjük.
6. A hűtőből kivéve, bő 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk, majd a tetejét meghintjük kevés kenyérliszttel. Előmelegített sütőben megsütjük, majd ácsra téve, a formában hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 220°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Csokissütis-pekándiós szelet

Ezt a pofonegyszerű sütit akár akkor is elkészíthetjük, ha nem várt vendégeket kapunk. Erre persze mostanában vajmi kevés esély van, tekintve, hogy többségünk az otthonában dekkol. Minden esetre olyan gyorsan kivitelezhető, hogy a sütési idővel együtt is fél óra alatt megvan vele az ember. Márpedig ez sokaknál fontos szempont, mint ahogy most nálam is. Ezt a szeletet kirándulásra vagy túrázáshoz is magunkkal vihetjük, mert energiadús. Én most a keresztlányomnak sütöttem meg, aki szinte egymagában befalta az egészet, miközben egy jó nagyot sétáltunk a tavaszi napsütésben.
Bízom benne, hogy hamarosan lesz rá mód, hogy komolyabb túrázáshoz is elkészítsem. Addig is nyugodtan süssük meg, és eszegessük egy szűk családi körben eltöltött séta alkalmával, hiszen erre egyelőre még van lehetőségünk. ;)

Hozzávalók kb. 20x20 cm-es tepsihez:

13 dkg finomliszt
½ mk. szódabikarbóna
½ mk. só
6 dkg (3 db) Chocolate Chip Cookies (pl. Taste of America – Aldi)
5 dkg pirított, aprított pekándió
1 tojás
10 dkg fehérítetlen nádcukor
5 dkg vaj, felolvasztva
0,5 dl növényi olaj
1 ek. vaníliapaszta

elkészítés:

1. A tojást összekeverjük a cukorral, a vajjal, az olajjal, a vaníliával, majd hozzáadjuk a szódabikarbónával, sóval, aprított csokis sütivel, pekándióval vegyített lisztet. Épp csak összekeverjük
2. A masszát kanállal egyenletesen elosztjuk a sütőpapírral bélelt tepsiben, és készre sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Ötlet: innen

Fokhagymás-fűszeres, vajas pogácsa

Továbbra is úgy gondolom, hogy nem vagyok valami ügyes a hagyományos vajas pogácsa készítésében. Éppen ezért ritkán sütök. Persze nem a tésztával van a baj, és még a végeredmény is nagyon finom szokott lenni most már, hogy végre kikísérleteztem a hozzávalók szerintem helyes arányát. A külalakkal viszont komoly gondok vannak. :D A pogácsák vagy laposan sunnyognak a tepsiben, vagy büszkén kihúzzák magukat, de aztán seperc alatt lerészegednek, és ide-oda dülöngélnek, miközben forró gőzfürdőt vesznek a sütőben.
Egyébként mindig is a vajas pogácsa volt a kedvencem, a tetején az imádni valóan ropogós beirdalásokkal, amik miatt én ezt a fajta pogit bástyapogácsának kereszteltem el gyerekkoromban. Örömmel harapdáltam le előbb ezeket a ropogós részeket, majd pedig rétegenként szépen haladva, gyomrom tartalmává fokoztam le az amúgy nagyra becsült sós süteményt.
Szóval a vajas pogi igen ritka vendég nálunk – a Kutya legnagyobb bánatára –, de most valahogy kedvet kaptam hozzá. Ahogy a gondolat testet öltött bennem, hogy, hogy nem, a Kutyafül is szinte velem egyszerre érzett olthatatlan vágyat a pogácsa iránt, így hát pár napon belül neki is álltam. Minden flottul ment, csak sajnos az első tepsi pogácsát nem kelesztettem elég ideig sütés előtt, ezért az eredmény laposabb lett. Az ízzel és az állaggal nem volt baj, sőt vészesen finomra sikerült, szerencsére. A második körre maradt pogácsák már szépen kihúzták magukat, sőt a sütőben még inkább, de aztán nagy hirtelen fejet is hajtottak egymásnak, amint meglátták a szomszédjuk dülledő mellkasát és szépséges termetét. Ezek után legtöbbjük úgy festett, mint amikor kifut az ember lába alól a talaj, és féloldalasan megroggyan. Úgyhogy kissé csalódott képpel üdvözöltem őket, amint kibújtak a sütő forró öleléséből. Nálam bizony nem találtak hasonlóan meleg fogadtatásra, legalábbis a külsejüket látva biztos nem. Sebaj, elszontyolodva is lehet pogácsát majszolni! :D Később aztán fel is vidultam a finomságukat megízlelve, és felrémlett bennem Tóth papa enyhe dühvel színezett, érdes hangja, miközben lemondóan legyint a kezével, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte: „ott ögye mög a fene!” De a fenének nem hagytunk egy darabot se a pogácsából, mert mind mi ettük meg. :D Napokkal később csak azért is újrasütöttem, hátha ezúttal csinosabbak lesznek, na meg azért is, mert újra megkívántuk. :D

Hozzávalók kb. 28 darabhoz:

50 dkg finomliszt + egy kevés a dagasztáshoz
15 dkg vaj
4 dkg mangalicazsír
15 dkg tejföl
2 tojássárgája
3 gerezd fokhagyma
1 ek. fűszeres sópehely vagy só + tetszés szerinti fűszerek (pl. őrölt bors, őrölt kömény, morzsolt oregánó)
1 tk. cukor
2,5 dkg friss élesztő
1 dl tej
4 dkg olvasztott vaj a hajtogatáshoz
1 tojás a kenéshez

elkészítés:

1. A tejfölt kikeverjük a tojások sárgájával, 2 gerezd áttört fokhagymával, és 1 órát szobahőmérsékleten hagyjuk. A fűszeres sópelyhet ledaráljuk.
2. A langyos, cukros tejben csomómentesre kevert élesztőt letakarva felfuttatjuk. A sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a vajjal, a zsírral, majd hozzáadjuk a tojásos-fokhagymás tejfölt és a felfutott élesztőt. Se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk (ha szükséges, közben adunk még hozzá egy kis lisztet.) A tésztát vékonyan kivajazott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk és megkenjük 1 gerezd áttört fokhagymával ízesített olvasztott vajjal. Előbb balról és jobbról, majd fentről egymásra hajtjuk a tésztát. 20 percet letakarva pihentetjük.
4. A tésztát az óramutató járásával megegyezően 90°-kal elforgatjuk, ismét kinyújtjuk, megkenjük fokhagymás olvasztott vajjal, az előbbi módon meghajtogatjuk és pihentetjük.
5. Ezután ismét ujjnyi vastagra nyújtjuk, a tetejét berácsozzuk, és tetszés szerinti méretű (nálam 6 cm-es) pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
6. A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és 20-30 perc kelesztés után a tetejüket lekenjük felvert tojással. Előmelegített sütőben megsütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc