Vaníliás karika

A vaníliás karika hatalmas kedvenc volt gyerekkoromban. Akkor még jó sok csoki volt rajta – annyi, hogy a közepén lévő lyuk sok esetben eltűnt, és a helyét is csoki töltötte ki, ez a lyuk nem lyuk alapon. :D
Mamám szinte mindig ezzel az aprósütivel várt, ha hozzá mentem látogatóba, és vaníliás karikával teli papírdobozzal + egy macskával az ölemben néztem nála a mesét a tévében. Az omlós tészta, rajta körben a csokival – egyszerűen imádni való csemege volt, még Piciri, a nagyra nőtt, szürke kandúr is szívesen eszegetett belőle. :)
Aztán elkezdték lespórolni róla a csokit, és felcseperedve egyéb édességek lettek a kedvenceim. De ahányszor csak eszembe jut a „vaníliás karika” kifejezés, vagy szembe jön velem a neten a receptje, mindig Tóth Mami jut róla az eszembe, és az ő széles mosolya, amint közli velem, hogy „nézz csak be a kisszekrénybe, Csimbikém, van ott neked valami!”.
A napokban eszembe jutott ez a sütike, és elhatároztam, hogy mihamarabb elkészítem én is. Most végre sort kerítettem rá, annál is inkább, mert egy ideje nem sütöttem semmit.
Bár a blogon fent van egy erre a fajta sütire is alkalmas, szerintem nagyon jó kis linzerreceptem, mégsem akartam ugyanazon leírás szerint készíteni. Úgyhogy átolvastam néhány neten talált módozatot, és végül az egyik legjobban tetszőt alakítottam át egy picinykét.
Bevallom, a csokiba való mártogatás nem igazán lett a barátom, mert baromi nehéz a csokis felükkel az égnek fordítva úgy letenni a karikákat a tortarácsra/tálcára, hogy a képes felük ne mantyolódjon össze. Így hát jó pár darabnak összekentem a másik felét is. Pedig minden ügyességemet latba vetettem, és mindenféle manővert kipróbáltam, hogy hibátlan karikákat produkáljak mint a 40 db esetében. :D Ennek a kis hibának persze van egy előnye: így még több rajta a csoki. :D De mégse márthattam bele az egészet, mert akkor az már nem az a süti.
Mantyos vaníliás karika ide vagy oda, ez az aprósütemény még most is nagyon szeretni való. :)

Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

Tésztához:
20 dkg finomliszt
18 dkg félfogós búzaliszt
2 dkg kukoricaliszt
18 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
1 cs. szárított, őrölt citromhéj (pl. Alnatura; elmaradhat)
egy kis csipet só
6 g sütőpor
22 dkg vaj
2 tojássárgája
1 tk. Bourbon vaníliapaszta

Bevonáshoz:
20 dkg étcsokoládé
1 ek. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A liszteket elvegyítjük a porcukrokkal, a sóval, a sütőporral (az őrölt citromhéjjal), majd elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal. Hozzáadjuk a tojássárgákat, a vaníliapasztát, és sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. Gömbölyűre formázzuk, kissé ellapogatjuk, és folpackba csomagolva hűtőbe tesszük 1 órára.
3. A pihentetett tésztát pár percet szobahőmérsékleten hagyjuk, majd kb. 1 cm vastag körlapra nyújtjuk, és 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A közepüket kiszúrjuk. (A megmaradt tésztát újra begyúrjuk, esetleg hűtjük, majd kinyújtjuk és kiszaggatjuk.)
4. A linzereket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk – egymástól kicsit távolabb –, és előmelegített sütő középső részében megsütjük. A kisült karikákat tortarácsra szedve hagyjuk kihűlni.
5. A sütemények alját olajjal kevert olvasztott csokoládéba mártjuk, és a csokis felükkel felfelé rácsra tesszük. Dermedni hagyjuk, majd tálcára vagy fém dobozba pakoljuk. Kávé vagy tea mellé kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

A macskák világnapja

Zsemle vagy lepénykenyér fűszeres túrós tésztából

A legutóbbi sütéskor a zsemle tésztájába használtam el a megmaradt túrós tölteléket, és bár nem egyszer készítettem már így pl. kenyeret, sőt pogácsát is, annyira tetszett az eredmény, hogy következő alkalommal a péksüteményt is így képzeltem el. Ezúttal viszont ízesítettem is a túrót, és a tészta egy részéből lepénykenyeret csináltam. Utóbbit elég gyakran sütöm, akárcsak a zsemlét, de eddig a blogon is fent lévő recept alapján készült. Ezzel a túrós tésztával viszont még jobban ízlett az eleve rajongásig szeretett naan, mert még puhább és könnyebb lett. Ráadásul kiderült, hogy semmi szükség sütőporra, a lepénykenyér anélkül is hólyagos lesz, és sütés közben a pitához hasonlóan felfúvódik.
Bár a fűszeresség elsősorban akkor érezhető, ha egyéb feltéttel nem kendőzzük el az ízeket, de természetesen mi szendvicsként ettük mindkettőt – igazi ízorgia. :D Egyszerűen imádni való így mind a naan, mind a zsemle! :)

Hozzávalók:

25 dkg fehér tönkölybúzaliszt
25 dkg finomliszt
25 dkg túró
1 tojás
1 ek. grillfűszer (pl. Kotányi grill klasszikus)
1 tk. Toscana fűszerkeverék
3 dkg cukor
1 mk. só
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 dkg friss élesztő
kb. 2 dl tej

elkészítés:

1. A tojást alaposan kikeverjük a túróval, a fűszerekkel, a sóval.
2. A lisztkeverék közepében kialakított mélyedésbe morzsolt élesztőt csomómentesre keverjük 1 dkg cukorral, a tejjel, és letakarva felfuttatjuk.
3. Beletesszük a fűszeres-tojásos túrót, az olajat, a többi cukrot, és megdagasztjuk. (Ha szükséges, adhatunk még hozzá egy kevés lisztet.) Letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
4. A tésztát kedvünk szerinti mennyiségű egyenlő részre vágjuk, majd egy részükből zsemléket formázunk, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk.
   
5. A többi tésztát a zsemlékénél kisebb darabokra osztjuk, szintén meggömbölygetjük, és a zsemlékkel együtt, letakarva megkelesztjük.
6. A zsemlék tetejét lekenjük vízzel, és 200°C-ra előmelegített sütő középső részében kb. 20 perc alatt megsütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.
7. Amíg a zsemlék sülnek, a lepénykenyérhez való gombócokat enyhén lisztezett munkalapon szabályos (kb. 14 cm átmérőjű) körlapokra nyújtjuk. Letakarva kicsit pihenni hagyjuk.
   
8. A lepényeket felhevített serpenyőben, közepes lángon egymás után mindkét oldalukon megsütjük. Konyharuhával letakarjuk, amíg mindegyik elkészül. Ezután bármilyen ragu mellé köretnek vagy akár szendvicsként is fogyaszthatjuk.

Megjegyzés, tipp:
Én 9 zsemlét és 12 lepénykenyeret készítettem. A képen látható lepények kb. 45 g nyers tésztából vannak. Ha szendvicsként fogyasztjuk, ez a mennyiség éppen akkora körlapot ad ki, amit még kényelmesen a kezünkben tudunk tartani. De természetesen nagyobbakat is készíthetünk, ha köretként esszük pl. Tandoori csirke vagy valamilyen ragu mellé.