Ez a süti ajándékba készült, mégpedig a fogorvosomnak. Fogorvosnak még úgysem sütöttem, sőt mindez idáig semmilyen orvos sem részesült ekkora kegyben. :D Na jó, csak ironizálok, mert valójában nem olyan nagy dolog ilyen ajándékot adni, még akkor sem, ha én speciel csak annak vagyok hajlandó sütni, akit szeretek. Szóval valahol mégis csak nagy dolog ám ez. :D Hú, ebből már nem jövök ki jól, akárhogy ragozom, úgyhogy rá is térek az ajándékozás okára.
Kb. 10 éve nem jártam fogorvosnál – na, ebből ki lehet találni, mennyire szívesen megyek ilyen rémisztő helyekre. Szerencsére nem is nagyon volt rá szükség, de azért nem ártott volna a rendszeres karbantartás. Aztán meg már muszáj volt, így aztán tavaly ősszel felszívtam magam, és időpontot kértem. Ahhoz a dokihoz mentem, akit a Kutyafül javasolt, ő ui. nagyon dicsérte.
Első alkalommal feszülten ültem be a székbe, de a „doktorbácsi” kedvessége nyugtatólag hatott rám. Nem beszélve a fejemben szüntelenül lüktető Queen számokról, amik a kezelés alatt a fájdalomcsillapító szurival karöltve, végig hozzájárultak a kómában tartásomhoz. Már az első kezelés után éreztem, hogy ez a doki az én emberem… ööö… akarom mondani, tőle biztos nem menekülök el, sőt megfogalmazódott bennem, hogy szívesen ülnék másodjára is a keze közé. És nem azért, mert egyébként egy helyes szőke srácról van szó, aki mindig mosolyog. :D A fő ok az, hogy mesteri módon tudja beadni az injekciót, ami nálam kardinális kérdés, mert tűfóbiában szenvedek – bár erősen igyekeztem úgy tenni, mintha én és a tű haverok lennénk –, és úgy általában gyengéden kavillál az ember szájában. Az csak plusz öröm, hogy ő is szereti a Queent, és a 3. audiencián a jóvoltából már nem csak a fejemben kellett bekapcsolni a lemezjátszót. :D
Mivel a fogaim több beavatkozást tettek szükségessé, egy idő után azon kaptam magam, hogy olyan felszabadult lelkiállapotban indulok neki az újabb kezeléseknek, mintha csak a sarki boltba ugranék le sajtért. És ezt bizony dr. Katona András fogorvosnak köszönhetem, aki azon túl, hogy a szakmájában szerintem nagyon tehetséges, a tetejébe még őszintén kedves is. És ez nálam a másik nagyon fontos tényező úgy általában az emberek kapcsán. De meg kell említsem az asszisztenciát is Balogh Andrea személyében, aki szintén jelentősen fokozta a jó érzéseket. És bár Saisongkham Leilához, mint asszisztenshez csak egyszer volt szerencsém, vele már az első alkalommal kitárgyaltuk a tetszetős szemhéjfestés mibenlétét. :D Na, nem mintha engem ez a téma vonzana, de jól példázza, hogy mennyire laza volt a helyzet.
Komolyabbra fordítva a szót, ezek a jó élmények kellettek ahhoz, hogy a jövőben ne féljek fogorvoshoz menni. Sőt megfogadtam, hogy félévente járok ellenőrzésre. Ez nálam hatalmas előrelépés.
András, Andi, Leila, köszönöm – ezért bizony jár az ajándék süti! ;)
Kb. 10 éve nem jártam fogorvosnál – na, ebből ki lehet találni, mennyire szívesen megyek ilyen rémisztő helyekre. Szerencsére nem is nagyon volt rá szükség, de azért nem ártott volna a rendszeres karbantartás. Aztán meg már muszáj volt, így aztán tavaly ősszel felszívtam magam, és időpontot kértem. Ahhoz a dokihoz mentem, akit a Kutyafül javasolt, ő ui. nagyon dicsérte.
Első alkalommal feszülten ültem be a székbe, de a „doktorbácsi” kedvessége nyugtatólag hatott rám. Nem beszélve a fejemben szüntelenül lüktető Queen számokról, amik a kezelés alatt a fájdalomcsillapító szurival karöltve, végig hozzájárultak a kómában tartásomhoz. Már az első kezelés után éreztem, hogy ez a doki az én emberem… ööö… akarom mondani, tőle biztos nem menekülök el, sőt megfogalmazódott bennem, hogy szívesen ülnék másodjára is a keze közé. És nem azért, mert egyébként egy helyes szőke srácról van szó, aki mindig mosolyog. :D A fő ok az, hogy mesteri módon tudja beadni az injekciót, ami nálam kardinális kérdés, mert tűfóbiában szenvedek – bár erősen igyekeztem úgy tenni, mintha én és a tű haverok lennénk –, és úgy általában gyengéden kavillál az ember szájában. Az csak plusz öröm, hogy ő is szereti a Queent, és a 3. audiencián a jóvoltából már nem csak a fejemben kellett bekapcsolni a lemezjátszót. :D
Mivel a fogaim több beavatkozást tettek szükségessé, egy idő után azon kaptam magam, hogy olyan felszabadult lelkiállapotban indulok neki az újabb kezeléseknek, mintha csak a sarki boltba ugranék le sajtért. És ezt bizony dr. Katona András fogorvosnak köszönhetem, aki azon túl, hogy a szakmájában szerintem nagyon tehetséges, a tetejébe még őszintén kedves is. És ez nálam a másik nagyon fontos tényező úgy általában az emberek kapcsán. De meg kell említsem az asszisztenciát is Balogh Andrea személyében, aki szintén jelentősen fokozta a jó érzéseket. És bár Saisongkham Leilához, mint asszisztenshez csak egyszer volt szerencsém, vele már az első alkalommal kitárgyaltuk a tetszetős szemhéjfestés mibenlétét. :D Na, nem mintha engem ez a téma vonzana, de jól példázza, hogy mennyire laza volt a helyzet.
Komolyabbra fordítva a szót, ezek a jó élmények kellettek ahhoz, hogy a jövőben ne féljek fogorvoshoz menni. Sőt megfogadtam, hogy félévente járok ellenőrzésre. Ez nálam hatalmas előrelépés.
András, Andi, Leila, köszönöm – ezért bizony jár az ajándék süti! ;)
Hozzávalók 15 szelethez:
Piskótához:
6 tojás
10 dkg porcukor
10 dkg olvasztott vaj
12 dkg finomliszt
2,5 dkg holland kakaópor
6 g sütőpor
Krémhez:
30 dkg málna
2 dl tejszín
4,5 dkg étkezési kukoricakeményítő
25 dkg túró
15 dkg vaj
15 dkg porcukor
Tetejére:
15 dkg 40-50%-os étcsokoládé
1 ½ ek. napraforgóolaj
elkészítés:
- A piskótához a tojások sárgáját kihabosítjuk a porcukorral, hozzákeverjük a langyos olvasztott vajat, majd felváltva beleforgatjuk a kakaóporral, sütőporral vegyített lisztet és a felvert fehérjehabot.
- A tésztamasszát a sütőpapírral bélelt gáztepsibe öntjük, és 34x27 cm-es téglalap alakban egyenletesen elkenjük. Előmelegített sütő középső részében készre sütjük. Átfordítjuk a sütő rácsbetétjére, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és így hagyjuk kihűlni.
- A krémhez a (kiolvasztott) málnát pürésítjük. Egy kis lábasra szűrőkanalat teszünk és átpasszírozzuk rajta a málnapürét. (Kb. 17 dkg málnavelőt kapunk.)
- A tiszta málnavelőből egy keveset csomómentesre keverünk a keményítővel, majd a tejszínnel együtt a többi málnához adjuk, és kis lángon, kevergetve pudinggá főzzük. Teljesen kihűtjük.
- A puha vajat a fele mennyiségű porcukorral habosra kavarjuk, majd alaposan összedolgozzuk a málnapudinggal. A többi porcukrot az áttört túróhoz adjuk, és a málnás krémhez forgatjuk. A kész krémet sima csöves habzsákba töltjük.
- A piskótát a hosszabbik oldalától kiindulva 2 lapra vágjuk, és az egyikre rányomjuk a krém ¾ részét. Kissé elkenjük és befedjük a másik tésztalappal. Rákenjük a megmaradt krémet, és fél órára hűtőbe tesszük.
- Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk, és egy keveset kis nejlonzacskóba kanalazunk. Ezt üvegpohárba tesszük, amit beleállítunk egy tálkába, és felöntjük forró vízzel, ilyen módon folyékonyan tartva a csokit.
- A többi csokoládéval bevonjuk a süteményt, és hűtőbe tesszük annyi időre, hogy a csoki megdermedjen. Ezután a kis zacskóra picit lyukat vágunk, és a csokival megmintázzuk a süteményt. Hűtőbe tesszük száradni.
- A süteményt forró vízbe mártott, mindig szárazra törölt késsel kockákra vágjuk és tálaljuk.
sütési mód:alul-felül sütés
sütési idő: kb. 12 perc
