Idén március 6-ával véget ér a farsangi időszak. Olyan recepttel zárom a fánkok sorát, ami igen kedves a szívemnek, mert szép élmények fűződnek hozzá. Bár ez a bizonyos szép emlék mindössze 30 perc eredménye, mégis úgy érzem, örökre belém ivódott. :) Történt ui., hogy az óévben Erdélyben töltöttünk pár napot a barátainkkal, és a hazafelé vezető úton tettünk egy kis kitérőt Almásra, ahol meglátogattunk egy nagyon kedves, idős asszonyt. Ő a mi Marcsink kedvenc nagynénje, Kati néni. Most először találkoztunk vele, de olyan szívélyesen fogadott, mintha legalábbis az unokái lennénk. Ez a fajta fogadtatás arrafelé biztosan nem ritka, hiszen az erdélyi emberek igen vendégszeretőek, de számunkra mégis szokatlan. Meghatott bennünket a néni természetessége, és ízes beszéde megmelengette a szívünket. Mindez talán patetikusnak tűnhet, de aki egyszer már átélt hasonlót, az pontosan érti a fenti megállapítás mögött rejlő érzéseket. :)
Kati néni le lett tiltva a komolyabb ebédről, de ugye az mégse lehet, hogy étel nélkül várjon bennünket – amikor beléptünk a házába, édes illat csapta meg az orrunkat, és bár a Kutyafüllel úgy bereggeliztünk, hogy még délben sem voltunk éhesek, a két nagy tálban púpozásig rakott fánkra azért képtelenek lettünk volna nemet mondani. – Megboldogult gyerekműsoros éveim alatt a különböző óvodákban gyakran volt részem a fánkkóstolásban, és szerencsére sosem kellett csalódnom. De Kati néni fánkja mindent vitt – életemben nem ettem még olyan finomat, mint amilyen az övé! :) Olyan könnyű és puha volt, hogy 3 darab után is úgy éreztem, tudnék még enni belőle. :D Belül üreges, és szinte csak egy külső héjból állt. Csak úgy gyűrtük befelé, miközben őt hallgattuk. Aztán egyszer csak előkerült a mobiltelefon, és Kati néni rámondta nekem az ő remekbe szabott receptjét. Igaz, ő 2 kg lisztből szokta készíteni – nem aprózza el :D –, de én csak ezt az egészen kis mennyiséget sütöttem. Ahány ház, annyi szokás – igaz ez a pánkóra is –, és most íme a Kati néni féle recept. :)
Bízom benne, hogy ez a kedves néni még sokáig köztünk lesz, hogy pánkót és egyéb finomságokat készíthessen a szeretteinek. :)
Kati néni le lett tiltva a komolyabb ebédről, de ugye az mégse lehet, hogy étel nélkül várjon bennünket – amikor beléptünk a házába, édes illat csapta meg az orrunkat, és bár a Kutyafüllel úgy bereggeliztünk, hogy még délben sem voltunk éhesek, a két nagy tálban púpozásig rakott fánkra azért képtelenek lettünk volna nemet mondani. – Megboldogult gyerekműsoros éveim alatt a különböző óvodákban gyakran volt részem a fánkkóstolásban, és szerencsére sosem kellett csalódnom. De Kati néni fánkja mindent vitt – életemben nem ettem még olyan finomat, mint amilyen az övé! :) Olyan könnyű és puha volt, hogy 3 darab után is úgy éreztem, tudnék még enni belőle. :D Belül üreges, és szinte csak egy külső héjból állt. Csak úgy gyűrtük befelé, miközben őt hallgattuk. Aztán egyszer csak előkerült a mobiltelefon, és Kati néni rámondta nekem az ő remekbe szabott receptjét. Igaz, ő 2 kg lisztből szokta készíteni – nem aprózza el :D –, de én csak ezt az egészen kis mennyiséget sütöttem. Ahány ház, annyi szokás – igaz ez a pánkóra is –, és most íme a Kati néni féle recept. :)
Bízom benne, hogy ez a kedves néni még sokáig köztünk lesz, hogy pánkót és egyéb finomságokat készíthessen a szeretteinek. :)
25 dkg finomliszt+a dagasztáshoz
3 dkg porcukor
½ mk. só
1 kis tojás
0,4 dl napraforgóolaj
2,5 dkg friss élesztő
1,5 dl víz és tej fele-fele arányban
1 l kókusz- vagy egyéb növényi olaj a sütéshez
elkészítés:
- Az élesztőt 1 dkg porcukorral elkeverjük a langyos vízben, és letakarva felfuttatjuk.
- A szobahőmérsékletű tojást a tejhez keverjük, és a felfutott élesztővel, olajjal együtt a sóval vegyített liszthez öntjük.
- A lágy tésztát robotgéppel addig dagasztjuk, amíg el nem válik a tál oldalától, majd letakarva 1-1 ½ órát kelni hagyjuk.
- A másfélszeresére megkelt tésztát lisztezett „lapítón” kisujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, és 7 cm átmérőjű fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Letakarva 30 percet pihentetjük. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, nyújtjuk, szaggatjuk.)
- A megkelt fánkokat a felül lévő felükkel lefelé, óvatosan a 175°C-ra felhevített olajba tesszük, és miután megsültek, mindet megfordítjuk, és a másik felüket is pirosra sütjük (közben nem fedjük le!).
- A kisült fánkokat papírtörlőre szedjük, majd langyosra hűlve, porcukorral hintve tálaljuk. (Lekvárt is kínálhatunk mellé.)
