Diós bejgli

Tény, hogy a kelt tészták iránt érzett rajongásom ellenére nem vagyok bejglirajongó, de szerintem csak azért, mert mindössze egyszer ettem igazán finomat. Talán éppen ezért lehet, hogy sokszor eszembe jutott, hogy megsütöm én a magam bejglijét, csak azért, hogy rácáfoljak az első mondatban tett vallomásra. Na, ez talán kissé nagyképűen hangzik, hiszen nem lehettem biztos abban, hogy már az első alkalommal szerethető lesz az, amit én magam sütök. De fő az önbizalom és a pozitív hozzáállás! :D
Tavaly karácsonykor már nem jutott idő erre a klasszikus ünnepi édességre, de elhatároztam, hogy a következő évben rászánom végre magam. Nálunk csak a diós töltelék játszik, mivel a mák nem igazán a barátunk, de ehhez képest jól eltérültem, és gesztenyés lett életem első bejglije. Ez csupán azért fordulhatott elő, mert a pár éve ajándékba kapott, maradék 3 nagy konzervdoboznyi magas minőségű gesztenyepüré szavatossága a felirat szerint október végén lejárt. Bár eme tény nem esett jól, de tudvalévő, hogy a felhasználhatósági idő lejárta bizonyos élelmiszerek esetében csak támpont. Felbontás után ki is világlott, hogy a beltartalom még abszolút fogyasztható állapotban leledzik. Hogy fogyjon a még mindig ipari mennyiségű gesztenyepüréből, egy kis részét bejglitöltelékként képzeltem el, némi mazsolával karöltve.
Elkezdtem receptek után kutatni a neten, és a sok átolvasott leírásból egy Macskanyelvféle változat született, abból pedig hamarost begyúródott a bejglitészta. Nagyon drukkoltam magamnak, de legfőképp a tésztának, hogy márványos legyen a tészta, illetőleg ne repedjen ki. Az eredményt látva igencsak elszontyolodtam, mert a rudacskák pozitív hozzáállás ide, a pontos utasítások betartása oda, bizony kissé kirepedtek. A tészta állagában szerencsére nem volt hiba, viszont kóstoláskor konstatáltuk, hogy bár a gesztenyés töltelék finom, de azért mégse az igazi, pontosabban nem annyira megszokott. Repedten amúgy sem szívesen mutogattam volna itt a blogon, így hát másnap csak azért is nekiduráltam magam újra. Ezúttal a dió győzött, ami töltelékként megdicsőült. A bejgli 2. nekifutásra egészen szemrevaló lett, nem repedt ki, és a márványozottság az első alkalomhoz képest sokkal inkább érvényesült. Majdnem elbőgtem magam ettől a szép eredménytől, és végre kijelenthetem, hogy mégiscsak szeretem én a bejglit – a sajátomat! :D

Hozzávalók 2 kis rúdhoz:

a tésztához:
25 dkg finomliszt
4 dkg mangalicazsír
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 mk. só
1 kis tojássárgája
1 dkg friss élesztő
0,8 dl tej

a töltelékhez:
25 dkg darált dió
1 csapott tk. őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja
13 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor
0,5 dl víz
2 ek. citromlé
15 dkg sárgabaracklekvár
6 dkg mazsola

a kenéshez:
1 kis tojás

elkészítés:

1. Az élesztőt egy kis liszttel kevés langyos tejben csomómentesre keverjük. A tojássárgáját a többi tejhez adjuk.
2. A porcukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsoljuk a hideg zsírral, a vajjal, majd hozzáadjuk az élesztős, ill. a tojássárgájás tejet, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A tésztát kettévesszük, mindkettőt téglalap alakúra formázzuk, és letakarva, 1 órát hűtőben pihentetjük.
3. A töltelékhez a vízből, a citromléből és a cukrokból szirupot főzünk, leforrázzuk vele a darált diót, és belekeverjük a fahéjat, a citromhéjat, valamint a lekvárt. Kihűtjük, majd a tölteléket két egyforma adagra osztjuk.
4. A lehűtött tésztákat lisztezett munkalapon egymás után 28×22 cm-es téglalapra kinyújtjuk, és úgy fordítjuk, hogy a hosszabbik oldala legyen hozzánk közelebb.
5. A fele adag tölteléket egyenletesen az egyik tésztalapra kenjük, megszórjuk a fele mennyiségű (előzőleg beáztatott, majd lecsepegtetett) mazsolával, de körben 2 cm-es sávban szabadon hagyjuk a tésztát.
6. A tészta két rövidebbik oldalát, ill. a hozzánk közelebb lévő hosszabbik oldalát a töltelékre hajtjuk, majd feltekerjük úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön.
7. A kb. 25 cm hosszú tésztarudat kissé ellapítjuk, és óvatosan átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire. Így járunk el a másik tésztával is.
8. A bejglik teljes felületét keresztben lekenjük tojássárgájával, és hűvös helyen addig pihentetjük, amíg megszárad rajtuk a tojásmáz. (Ez min. 30 percet vesz igénybe, de nem baj, ha még tovább szárítjuk.) Ezután hosszában lekenjük a lágy habbá vert tojásfehérjével, és negyedórát ismét hűvös helyen pihentetjük. Ezután meleg helyen kelesztjük 1-1,5 órát.
9. A tésztarudak tetejét és oldalát több helyen egészen a töltelékig átszúrjuk, majd előmelegített sütőben megsütjük.
10. A bejgliket tortarácsra fektetjük, teljesen kihűtjük, majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:
Mi a bejglit vékony tésztával és sok töltelékkel szeretjük, ezért a recept ehhez az igényhez van igazítva. ;)

 

 

 

 

 

 

 

 

Fasírtrolád diós-parmezános almával töltve, gyömbéres paprikával

A minap a neten kavillálva rábukkantam egy receptre. Elsőre szinte semmit sem változtattam rajta, mert kíváncsi voltam, milyen lesz a pontos leírás alapján elkészítve. Nekünk ízlett a dióval dúsított fasírt, és a gyömbéres paprikát is kellemes aromájúnak találtuk. Igaz, ez utóbbit tálalás előtt összeturmixoltam. :D Nálunk ui. nem nyerő a darabos párolt zöldség. Mártásként tálalva a húshoz viszont abszolút szerethető volt. A gyömbér kellemes aromája ui. jól illik a dióval ízesített húshoz.
Az első elkészítést követően azonban úgy éreztem, tovább lehetne fokozni az élményt mind ízre, mind külalakra, ezért a következő alkalommal kicsit megvariáltam: töltött fasírtroládként képzeltem el. Tölteléknek pedig almát használtam. A sajtot és a diót ezúttal nem a húshoz kevertem, hanem az is belülre került. Így lett ünnepi étel az ihletadó receptből. :D Az adventi időszakban ebédre vagy vacsorára jó választás. :)

Hozzávalók 4-6 személyre:

Töltött fasírtroládhoz:
50 dkg darált sertéshús
30 dkg áztatott zsemle
1 fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. mustár
3 tojás
1 tk. őrölt pirospaprika
őrölt fekete bors
só
zsemlemorzsa (elmaradhat)
2 alma (reszelve mérve kb. 15 dkg)
5 dkg aprított dió
5 dkg reszelt parmezán
1 ek. olívaolaj
1 csokor petrezselyemzöldje

Gyömbéres paprikához:
2 piros húsú kaliforniai paprika
1 zöld húsú kaliforniai paprika
2 fej kis kockákra vágott lila hagyma
6 gerezd aprított fokhagyma
1 púpozott ek. frissen aprított gyömbér
só
2 ek. fehérborecet
2 ek. méz
4 ek. olívaolaj
0,5 dl habtejszín

elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát az olívaolajon megdinszteljük, közben sózzuk. Kihűtjük.
2. 2 egész tojást felverünk, elkeverjük 20 dkg áztatott zsemlével, a mustárral, a dinsztelt hagymával, a zúzott fokhagymával, a fűszerekkel, majd a húst is hozzáadva, alaposan összedolgozzuk. Ha a massza túl lágy, annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, amitől jól formázhatóvá válik. Ha szükséges, utánasózzuk.
3. A töltelékhez a felvert tojást elkeverjük a megmaradt áztatott zsemlével, a nagy lyukú reszelőn lereszelt, levétől kinyomkodott almával, a reszelt parmezánnal, az aprított dióval, és enyhén megsózzuk.
4. A húsmasszát egy ív folpackra vagy alufóliára halmozzuk, és kézzel 36x25 cm-es téglalapra alakítjuk. Az almás tölteléket a húsmassza hozzánk közelebb lévő, hosszabbik széle mentén kanállal elegyengetjük úgy, hogy jobbról és balról szabadon hagyunk egy 3 cm széles sávot. A fólia segítségével feltekerjük, és a rolád végeit összedolgozzuk.
5. A töltött fasírtot óvatosan belefordítjuk a sütőpapírral bélelt, 30 cm hosszú őzgerincformába, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt ebben a formában sütjük. A roládot ezután átfordítjuk a sütőpapírral bélelt tepsire, és további kb. 20 perc alatt pirosra sütjük a tetejét. 15 percet pihentetjük.
6. A fokhagymát a gyömbérrel együtt a felhevített olívaolajon megfuttatjuk, majd rátesszük a lila hagymát, valamint az 1x1 cm-es kockákra darabolt paprikát.
7. Sóval, borssal ízesítjük, és pár perc alatt roppanósra pároljuk. Hozzákeverjük a mézet, a fehérborecetet, és további 2 percig pároljuk.
8. A gyömbéres paprika 1/3-át átszedjük egy lábasba, felöntjük a tejszínnel, felforraljuk, majd botmixerrel pürésítjük. (Aki szereti a darabos paprikát, az ne készítsen belőle mártást.)
9. A húsroládot tálra tesszük, a tetejét aprított petrezselyemzölddel, valamint felezett dióval díszítjük. Köré rendezzük a gyömbéres paprikát, és a mártást mellé kínáljuk.

Tipp:
Köretnek tejfölös burgonyapüré vagy krokett illik hozzá.

Megjegyzés:
A roládot úgy a legegyszerűbb feltekerni, hogy csak egyet hengerítünk rajta. Utána a fólia segítségével felülről ráhajtjuk a többi húst. A hajtás így felülre kerül, de amikor átfordítjuk a sütőformába, már alul lesz, és sütés közben nem fog kifolyni a töltelék.
Előfordulhat, hogy a hús sütés közben kicsit szétnyílik. Én is így jártam. Úgy oldottam meg ezt az esztétikai problémát, hogy a még forró roládot konyhai zsineggel több helyen átkötöttem (épp csak annyira, hogy a zsineg ne sértse fel a húst), és miután kicsit hűlt, a rolád megtartotta a formáját. Ekkor levágtam róla a zsineget.

Mangós-mandulás tallér

Ezt az aprósütit hirtelen ötlettől vezérelve sütöttem, mert nem volt itthon semmilyen édesség, és a délutáni bekuckózás enélkül nem lett volna az igazi. Nem volt kedvem a munkásabb desszerthez, ezért az imádott linzert választottam, de ezúttal aprósütemény lett belőle. Bevallom, a napokban sütött hasonló süti volt a ludas abban, hogy újra emellett az édesség mellett döntöttem, mert az annyira ízlett, hogy muszáj volt megint linzertésztás aprósüteményt készítenem. Persze ízében és a kivitelezés tekintetében is más lett. Végre felhasználhattam a nyári vásárban vett kandírozott mangót, és megbolondítottam még egy kis mandulával is, hogy ez a sütike abszolút illeszkedjen az ünnephez. Nem árt betárazni aprósütiből az adventi időszakra – én ezt a linzert ajánlom egynek. ;)

Hozzávalók kb. 60 darabhoz:

Tésztához:
30 dkg omlós tészta süteményliszt
20 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1 tojássárgája
10 dkg kandírozott mangó
5 dkg vágott mandula

Díszítéshez:
6 kocka étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A mangót és a mandulát felaprítjuk és összekeverjük.
2. A tésztához a porcukorral, reszelt citromhéjjal vegyített lisztet elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal, majd hozzáadjuk a tojássárgáját, és összeállítjuk a tésztát.
3. Belegyúrjuk a fele mennyiségű mandulás mangót, a tésztát gombóccá formázzuk, kissé ellapítjuk, és folpackba csomagolva, 30 percre hűtőbe tesszük.
4. A tésztát enyhén lisztezett felületen kb. 4 mm vékony körlapra nyújtjuk, és 5 cm átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk.)
5. A linzereket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és mindegyiket megszórjuk a megmaradt mandulás mangóval, amit kissé belenyomkodunk a tésztába.
6. Előmelegített sütőben egymás után világosra sütjük a sütiket, majd még melegen tortarácsra szedjük és így hagyjuk teljesen kihűlni.
7. A díszítéshez a csokoládét az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, majd becsíkozzuk vele a tallérokat. Dermedni hagyjuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 8 perc

Tipp:
Csillag alakú kiszúróformát is használhatunk, legfeljebb a süti neve nem tallér lesz. :D