Almás hagymakrémleves

Sajnos nem túl sűrűn fogyasztunk levest, de amikor igen, akkor nagyon jól tud esni. :) Olyankor minimum 2 napig kitart a megfőzött mennyiség. Mivel a tartalmas leveseket részesítjük előnyben, ezért általában nem is eszünk utána második fogást, főleg mert ezen ritka alkalmakkor kétszer is szedünk a tálból. :D
Most olyan levest főztem, amilyet még soha, mert egyéb recept keresése közben megakadt a szemem ezen az almával ízesített hagymalevesen. Úgy éreztem, én ezt bizony szeretném, és reménykedtem benne, hogy a Kutyinyek is.
A hagymaleves nálunk abszolút nyerő, és bár almalevest nemigen szoktam főzni, azért azt is megesszük. Gondoltam, ezek ketten együtt jó párost alkothatnak, persze csak a megfelelő arányban keverve. Az eredeti recepten alig változtattam, szinte csak a víz és a balzsamecet mennyiségét vettem kevesebbre, és úgy érzem, nem is szorul több módosításra, mert így is tökéletes. Nekem kifejezetten jól esett. :) Különleges ízhatású, kissé édeskés, de mégis jól kiérezhető belőle a hagyma. A tálalásra szánt levesbetétekkel együtt alkot kerek egészet. Egyszerű, gyorsan elkészíthető, mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Hozzávalók 4 személyre:

a leveshez:
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy alma
2 ek. vaj
4 dkg fehér tönkölybúzaliszt
8 dl víz
2,5 dl almás cider vagy félédes fehérbor
2 dl habtejszín
½ zöldségleveskocka
őrölt fehér bors
só

a tálaláshoz:
15 dkg kockázott, füstölt, húsos szalonna
½ alma
1 kis fej lila hagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 púpozott ek. finomítatlan nádcukor
1 ½ ek. balzsamecet
1 ek. frissen facsart citromlé
½ csokor metélőhagyma

elkészítés:

1. A hagymát finomra aprítjuk, a felhevített vajon megdinszteljük, majd rászórjuk a lisztet, és rövid ideig pirítjuk.
2. Hozzáforgatjuk a meghámozott, felkockázott almát, felöntjük a vízzel, a ciderrel, beletesszük a leveskocka felét, és forrástól számítva 10 percig főzzük.
3. Sóval, borssal ízesítjük és leturmixoljuk. Hozzáöntjük a tejszínt, és épp csak összeforraljuk.
4. A szalonnát zsiradékmentes serpenyőben megpirítjuk, majd kivesszük a zsírból és félretesszük.
5. A tálalásra szánt hagymákat vékonyra szeljük és megpirítjuk a visszamaradt szalonnazsíron. Rászórjuk a cukrot, 1-2 perc alatt megkaramellizáljuk, majd felöntjük az balzsamecettel, és elforraljuk a levét. Félretesszük.
6. A fél almát héjastól apró kockákra vágjuk, megforgatjuk a citromlében, és a pirított szalonnakockákkal, a karamellizált hagymával, valamint a felaprított metélőhagymával együtt a leveshez kínáljuk.

Forrás: lecker.de

Almás-mazsolás túrótorta

Ez a süti olyan népszerű lett nálunk, hogy pár nap eltéréssel kétszer is megsütöttem, és majdnem harmadjára is. :D Az a vicc, hogy az ezt követő süteménnyel is úgy jártam, hogy amint elfogyott, azt is azonnal újra meg akartam sütni. :D No, de ne szaladjunk ennyire előre!
Ez a túrótorta igazából egy, a blogon már fent lévő sütim tortásított és almásított változata. :D Mert, hogy az a régi sütike szögletes tepsiben készült, és körtével. Az ott leírt mennyiséghez méretesebb tepsi kellett, az a tepsi viszont már a múlté, úgyhogy kisebb sütőformára kellett átszámolnom a hozzávalókat. Számolgatás közben kitaláltam, hogy ezúttal nem szögletes, hanem kerek lesz a sütemény, és mivel körtém nem volt itthon, alma került bele. Már csak azért is, mert az a fajta alma, amit felhasználtam hozzá, nem igazán alkalmas arra, hogy a kedvenc gyümölcsprésemmel kifacsarjam és megigyam a levét, ui. ivólének számomra túlzottan rostos/kásás. Így aztán ezek az almák ott árválkodtak a spájzpolcomon. Árválkodás közben pedig biztos ők súgták meg nekem, hogy túrótortába álmodva szeretnének bejutni a Mennyek országába. :D
Nagyon jó ötletnek bizonyult ezt az almát süteménybe tennem, mert éppen arra való. A tésztával együtt ugyanis ízében kissé körtés érzete van, és nagyon jól harmonizál a túróval. Ennek örömére pár nappal később már direkt ilyen almát vettem, hogy újra asztalra kerülhessen a torta. :) Abszolút jó választás volt, mert nem csak nekünk ízlett olyan nagyon, hanem egy kedves vendégünk is igen jót evett belőle. Később elárulta, hogy még aznap rájárt a számára elcsomagolt szeletekre, sőt még a blogon való megjelenése előtt elkérte tőlem a receptjét, és egyből tovább is adta másoknak. :D
A képeken látható tortát pedig ajándékba készítettem el egy szintén nagyon kedves ismerősömnek, úgyhogy ezúttal ő és a családja lett a süti boldog tulajdonosa. :)
Úgyhogy ezt az abszolút nyerő receptet itt és most közzé is teszem. :)

Hozzávalók 24 cm átmérőjű pitesütőformához:

Linzertésztához:
10 dkg finomliszt
10 dkg fehér tönkölybúzaliszt
12 dkg vaj
8 dkg kristálycukor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
½ tojás

Almakompóthoz:
30 dkg Golden alma (tisztítva mérve)
1 púpozott ek. cukor
1 dkg vaj
½ citrom leve
6 dkg mazsola
1 ek. zsemlemorzsa a töltelék alá

Krémhez:
25 dkg túró (nem morzsalékos)
15 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
3 ½ tojás
13 dkg cukor
2 dkg Bourbon vaníliás cukor
1 cs. vaníliaízű pudingpor

Tetejére:
3 dkg mandulapehely
kb. 1 dkg vaj
1 ek. porcukor

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, sóval, citromhéjjal vegyített lisztkeveréket elmorzsoljuk a kis kockákra vágott, hideg vajjal, hozzáadjuk a felvert tojás felét, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Lisztezett felületen akkora körlapra nyújtjuk, amekkora a sütőformánk a peremét is beleszámolva (kb. 27 cm).
2. A kinyújtott tésztát a formába illesztjük, a felületét villával több helyen megszurkáljuk, és nejlonzacskóba húzva hűtőbe tesszük.
3. A kompóthoz a meghámozott, magházától megfosztott almákat nagyon apró kockákra vágjuk, a vajat, a cukrot, a citromlevet is hozzáadva lábasba tesszük, és felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Forrástól számítva 1-2 perc alatt puhára főzzük, majd leszűrjük, és a mazsolát is hozzáadva tálba tesszük. Teljesen kihűtjük.
4. A krémhez a tojásokat felverjük, hozzáadjuk az áttört túrót, a tejfölt, a kétféle cukrot, és simára keverjük benne a pudingport (ha szükséges, botmixerrel csomómentesre dolgozhatjuk).
5. A tésztával bélelt sütőformát kivesszük a hűtőből, meghintjük zsemlemorzsával, elrendezzük rajta a mazsolával vegyített almakompótot, és ráöntjük a krémet.
6. A süteményt előmelegített sütőben, alulról a 2. rácson 40 percig sütjük, majd egyenletesen elosztunk rajta 8-10 kis körömnyi vajdarabkát, rászórjuk a mandulapelyhet, rászitáljuk a porcukrot, és további 10 percig sütjük. A sütőt ezután hőlégkeverésre állítjuk, és kb. 5 perc alatt készre sütjük a tortát. Rácsra téve hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük, meghintjük porcukorral, és tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C

Tipp: 

Úgy is készíthetjük, hogy az almakompótot pürésítjük, a tésztára simítjuk és elrendezzük rajta a mazsolát.

Diós-csokoládés kuglóf - avagy helló 2018!

Azon gondolkodtam, melyik sütemény legyen az, amelyikkel megnyitom a blogot 2018-ban.
És akkor itt most fel is vetődhet a kérdés azok számára, akik nem követik a Sünis kanalas (ritkán negatív) történéseket a facebookon, hogy „blogilag” hogyhogy februárban üdvözlöm én az új évet. Hát úgy, kérem tisztelettel, hogy az én (árban is) drága fotóapparátom beadta a kulcsot, és Vízkeresztkor a karácsonyfával együtt nyugdíjba vonult. Na jó, ez így nem teljesen volt igaz, mert bár a karácsonyfától valóban ezen a napon szoktunk végső búcsút venni, a fényképezőgépemmel ugyanezt azért szerencsére mégsem kellett megtennem. Mondjuk inkább úgy, hogy a gépezet kényszerpihenőre ment.
Történt ui. hogy már viszonylag hosszú ideje szenvedtem az élességgel – jobban mondva inkább az életlenség vált hű társammá, ami ételenként olykor 100-nál is több fotót eredményezett –, mígnem január 6. napján, ami ugyebár Vízkereszt, a „...vagy amit akartok” által sugallt választási lehetőségek közül a sors opcióként a szerkentyűm tönkremenetelére voksolt: a zárszerkezet megadta magát. Ez sajnos ilyen – mozgó alkatrész, sokezer kattintás után képes derékba törni szárnyaló karrierjét.
Akkor persze még nem voltam ilyen okos, mármint, hogy tudjam, mi is történt pontosan a belsejében. Csupán egy fekete, ártó szellemnek tűnő alakot véltem felfedezni a fotózandó téma mellett, pár pillanattal később meg már jobbára csak helyett. Az a fekete paca (Trygi cicám feje helyén) pedig nem más volt, mint egy letört darabka az optikában.
Az én nagy technikai tudással rendelkező, az elektronika cuccokhoz kiváltképp értő életempárja (naná, hogy a Kutyafülről van szó) varázskezeinek hála, még aznap szétszedődött a kütyü, így fény derült a turpiszságra. És az Úr 2018. esztendejében, az Ő január havának még mindig a 6. napján megrendeltetett az új zárszerkezet. Kínából!!!
Egy ilyen javításnak ui. borsos ára lenne, ha szervizbe küldenénk „szerelmetös gyerökömet”, a „képmögörökítő szerkezetöt”. Mivel Kína oly' távol van tőlünk, ill. a Magyar Posta se egy villám, a várakozási idők összeadódtak, és majd' 1 hónapba telt, mire kézhez kaptam a cserealkatrészt.
A Kutyánszki bezzeg nem várt ennyit, és kezében az új zárszerkezettel, még aznap "beoperálta" azt a gépbe. Reménnyel teli szívvel izgultam itthon, amíg a "műtét" zajlott, majd pedig széles vigyorral nyugtáztam a tényt, miszerint az új „szerv” végre beültettetett, és megint hallhattam az ismerős kattanást exponáláskor – zene füleimnek. :)
Az örömömet persze azonnal ki kellett posztolni a blogfacebookra is, megfejelve azt egy ígérettel: hétvégére lesz recept, természetesen képekkel illusztrálva.
Még aznap este jött a hidegzuhany: a masina továbbra is életlen fotókat készít. Eme szomorú tényt már nem osztottam meg senkivel a közösségi oldalon, remélve, hogy a tesztfotózásból kapott „informésön” és az ismételt „opörésön” majd nagy titokban helyrebillenti a bibit.

Akit érdekel, azzal megosztom ama infómorzsát, hogy a tesztfotózás abból áll, hogy megnézzük, hogy a fókuszpont a fotózott téma elé, rá vagy mögé esik-e. Ehhez persze lehet direkt erre a célra készített kalibráló ábrát is használni. Naná, hogy használtunk – egy asztalos haver pöpecül megcsinálta fából, amit a Kutyafül aztán felmatricázott az ábrával, és fotóztuk bőszen. :D
No, de vissza a tudományos fántásztikumhoz! Amennyiben a fókuszpont nem jó helyen van, a szétszedett gépben manuálisan kell azt beállítani. Kameránként változhat, hogy az objektívadapter gyűrűjének és a képérzékelő távolságának mennyinek kell lennie. Maga a zárszerkezet a képérzékelő előtt helyezkedik el. Előbbi ugyebár ki lett cserélve, de sajnos nem lett jól beállítva. Igazából a fene se gondolta, hogy finomigazításra szorul. Ezért kellett újra szétszedni a gépet, és machinálni a képérzékelő távolságával. Ez a művelet persze megint a Kutyára várt, aki épp időhiányban szenvedett, szóval most már azért is izgulhattam, hogy a hétvégéig vajh' lesz-e ideje teljesen meggyógyítania a „gyerökömet”, hogy végre új recepttel kedveskedhessek az olvasóimnak. Az ígéret ui. szép szó, és én nagyon be akartam tartani.

Az alkatrészre való várakozás idejében csak háromfajta süteményt sütöttem (amúgy mogyorókrémet ettünk tonnaszám). :D Mindhárom annyira jól sikerült, hogy csak nehezen tudtam eldönteni, melyikkel ünnepeljem meg a fényképezőgépem újbóli használatbavételét. Végül a kuglóf mellett döntöttem, mert úgy éreztem, hogy az lenne a legstílusosabb, ha a három közül inkább azt a süteményt mutatnám be az örömteli alkalomra, amelyik vadiúj sütőformában készült. Márpedig ez a kuglófforma annyira új, hogy most használtam másodjára. És az is Kínából érkezett. :D Persze, hogy olcsóbb, mint az itthon kaphatók, amiket egyébként elvileg szintén Kínában gyártatnak. ;)
No de vissza a fókuszpont beállításához! Február közepén végre megtörtént a finomigazítás, és a gép már csak az összeszerelésre várt. A sors ekkor mégis úgy döntött, hogy végleg nyugdíjba küldi az én féltőn óvott szerkentyűmet. A Kutyafül ebbe a szomorú ténybe képtelen volt belenyugodni, és még aznap rendelt egy új fényképezőgépet, amire ezúttal szerencsére nem kellett 1 hónapot várni, mert a megrendelést követő napokban érkezett. :)
Úgyhogy örömmel mutatom be a kínai sütőformában sült, zsír új fotóapparáttal készült – szerintem csudafinom – kuglófomat, ami a hozzávalók mennyiségét tekintve inkább a drága kategóriába tartozik. De mivel háromszorosan is ünnepi eseményre készült (új sütőforma + az év első blogbejegyzése + új fényképezőgép) ez a tény talán megbocsájtható. :)

 

Éljen 2018! Éljen a Kutyafül! Éljen a Sünis kanál blog! :D

Hozzávalók 2 l-es kuglófformához:

Tésztához:
7 tojás
33 dkg porcukor
2 dkg Bourbon vaníliás porcukor
25 dkg vaj
25 dkg finomliszt
25 dkg darált dióbél
15 dkg reszelt étcsokoládé (45% kakaótartalmú)
1 ½ cs. sütőpor
3 ek. Portorico rum

Díszítéshez:
kb. 3 dkg étcsokoládé (vagy amennyit kuglóf formája/mintázata megkíván)
1 mk. napraforgóolaj
porcukor

elkészítés:

1. A vajat a porcukorral, a vaníliás porcukorral kihabosítjuk, egyenként beledolgozzuk a tojásokat, majd hozzákeverjük a lisztet, és robotgéppel 2 percig magas fokozaton keverjük.
2. Beletesszük a darált diót, a reszelt csokoládét, a rumot, és alaposan összekeverjük.
3. A tésztamasszát szilikon (vagy vajjal kikent, liszttel behintett teflon/kerámia) kuglófsütőformába kanalazzuk, a tetejét elsimítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük (tűpróba!).
4. A kész süteményt pár perc elteltével kiborítjuk a sütőformából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
5. A díszítéshez az olajjal gőz fölött összeolvasztjuk a csokoládét, megmintázzuk vele a kuglóf tetejét (a sütőforma mintázatától függően a csokoládét ráöntjük/becsíkozzuk, stb.), és dermedni hagyjuk. Tálalás előtt meghintjük porcukorral.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 80 perc