Simi szelet

Ez az a fajta sütemény, amitől nagyon tartottam, és évekig elodáztam az elkészítését. Mivel a tésztát a tepsi hátán kell megsütni, ezért nem sütöttem még pl. mézes krémest sem. Főzött krémet viszont olyan sokszor csináltam, hogy az szinte már gyerekjáték számomra is. :D A tésztától sem tartottam, mert az a hozzávalók tekintetében a linzertésztáéra hasonlít (bár arányaiban más), csak valamiért ez a fajta sütési mód töltött el félelemmel. :D Most, hogy végre megsütöttem, nem értem, miért kellett miatta aggódnom, és évekig halogatnom, hogy megörvendeztessem vele magunkat, amikor pofon egyszerű az elkészítése. Csak oda kell figyelni a sütőben csücsülő tésztára, így az nem fog túlsülni, kiszáradni, végül rommá törni.
Készítés közben minden egyes lépésre nagyon odafigyeltem, és kimondottan élveztem a látványt, ahogyan a tepsi hátára fektetett 3 tésztalap egymás után tökéletesre sül.
Az örömömet csak még inkább fokozta, hogy egyik lap sem tört szét, sőt a krémmel betöltve másnapra elérte a tökéletes állagot. :) Már pedig ez a puhulási folyamat is izgalommal töltött el, és nagyon drukkoltam, nehogy kemény maradjon a tészta.
Egyébként egy régi barátnőmnél ettem egyszer ilyen süteményt, és bár ő sem csokoládé bevonattal díszítette a tetejét, ahogyan eredetileg a simi szeletet szokás, én ennek ellenére is oda meg vissza voltam érte. Azután mindig ott motoszkált bennem, hogy nekem is meg kéne sütnöm. Aztán rátaláltam egy, a simi szelethez nagyon hasonló süteményre, és azt a receptet vettem alapul. Egy szép nyári napon végre sor kerülhetett erre az igazából nem annyira nyárias sütikére.
Akár nyáron, akár télen, nálunk örök visszatérő lesz, annyira eteti magát. :)

Hozzávalók 30x20 cm-es tepsihez:

Tésztához:
30 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
6 g sütőpor
5 dkg vaj
1 tojás
6-7 dkg tejföl

Krémhez:
4 dl tej
8 dkg finomliszt
15 dkg vaj
14 dkg porcukor
2 cs. vaníliás porcukor
1 dkg holland kakaópor

Tetejére:
1 ek. vaníliás porcukor
1 mk. holland kakaópor

elkészítés:

1. A porcukorral, sütőporral vegyített lisztet elmorzsoljuk a vajjal, beleütjük a tojást, majd a tejfölt is hozzáadva, se nem túl lágy, se nem túl kemény, a linzertésztáéhoz hasonló állagú tésztává gyúrjuk.
2. A sima felületű tésztát 3 egyenlő részre vágjuk, mindegyiket téglatestté formázzuk, majd liszttel enyhén megszórt felületen, egyenként 30x20 cm-es lapokra nyújtjuk.
3. A tésztalapokat vajazott, lisztezett tepsi hátulján egymás után világosra sütjük. (Akkor jó, ha az ujjunkkal kissé rányomva érezzük, hogy már nem nyers, azaz nem lapul be. Nem fontos, hogy a tészta szélei színt kapjanak, lényeg, hogy nem szabad kiszárítani.)
4. A krémhez a lisztet lábasba tesszük, kevés hideg tejjel csomómentesre keverjük, majd hozzáöntjük a többi tejet, és folyamatos keverés mellett, közepes lángon krémmé főzzük. Ha a puding kihűlt, hozzádolgozzuk a kétféle cukorral kihabosított vajat.
5. A krémet kettévesszük, az egyik adaghoz szitáljuk a kakaóport, és alaposan elkeverjük.
6. Egy tésztalapot tálcára fektetünk, elsimítjuk rajta a kakaós krémet, majd ráhelyezzük a 2. tésztalapot, és megkenjük a vaníliás krémmel. Befedjük a 3. tésztalappal.
7. A süteményt tálcástól nejlonzacskóba húzzuk, 1 napot vagy 1 éjszakát hűtőben pihentetjük, hogy megpuhuljon, majd a nejlonzacskóból kivéve 30 percet szobahőmérsékleten állni hagyjuk.
8. A tészta széleit körben egyenesre szabjuk (ezt még a betöltés előtt is megtehetjük), és tetszés szerinti formájú szeletekre vágjuk. A sütemények tetejét meghintjük a kakaóporral kevert vaníliás porcukorral, és tálra rendezzük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 8 perc/tésztalap

Virslis pite

A hűtőben árválkodó virslit már nagyon el akartam használni, de főtt virslinek egy ideje már túl egyszerűnek érzem. Persze néha kell az is, de most inkább pitetöltelékként szerettem volna látni. A póréhagyma is ajánlkozott – „ő” is régóta várt már a sorára, úgyhogy most egyazon ételbe kerültek. Finom ebéd lett belőle, és majdnem nem maradt belőle másnapra. :D

Hozzávalók 24 cm-es pitesütőformához:

Tésztához:
20 dkg fehér tönkölybúzaliszt
17,5 dkg zabpehelyliszt
18,75 dkg vaj
1 ½ tojás
1 ek. cukor
1 csapott tk. só
kb. 30 ml hideg víz

Töltelékhez:
5 szál frankfurti virsli darálva
1 nagy póréhagyma
1 nagy sárgarépa felkockázva, párolva
3 dkg vaj
1 púpozott ek. zöldfűszeres citrombors
kashmiri csili
só
8 dkg tejföl
1 tk. mustár
1 és ½ tojás
1 ek. tönkölyzsemléből nyert zsemlemorzsa

elkészítés:

1. A tésztához a lisztkeverékhez adjuk a többi hozzávalót, morzsalékossá dolgozzuk, a vízzel összeállítjuk, és sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. Lisztezett felületen 30 cm átmérőjű kör alakúra kinyújtjuk, a nyújtófa segítségével a piterácsozóra fektetjük és áthengerítjük rajta a nyújtófát, hogy a tészta a rácsmintába nyomódjon.
3. A rácsbetétet a tésztával együtt kiemeljük a mintázó alsó részéből. A rácsos tésztát a betéten hagyjuk, ráfektetjük a pitesütőformát, rányomjuk, hogy a forma széle elvágja a tésztát és a rácsos tészta ilyen módon akkora legyen, mint a sütőforma. Folpackkal letakarva hűtőbe tesszük.
4. A lehulló tésztadarabokat összegyúrjuk, 27 cm átmérőjű körlappá kinyújtjuk, a sütőformába illesztjük, és villával több helyen megszurkáljuk. Folpackkal lefedve hűtőbe tesszük annyi időre, ameddig a tölteléket elkészítjük.
5. A töltelékhez a felforrósított vajon megdinszteljük a felaprított pórét, hozzáadjuk a párolt répát, a darált virslit, és a fűszerekkel meghintve 5 percig sütjük. Miután langyosra hűlt, hozzákeverjük a tejföllel, mustárral simára dolgozott, felvert tojást.
6. A tésztakosarat meghintjük a zsemlemorzsával, elosztjuk benne a tölteléket, majd körkörösen elrendezzük és kissé belenyomkodjuk a kockára aprított mozzarellát.
7. A rácsbetéten lévő tésztát óvatosan a töltelékre borítjuk, majd a pitét előmelegített sütőben készre sütjük.
8. A sütőformában kicsit hűlni hagyjuk, majd kivesszük belőle, és tányérra helyezzük. A tetejét petrezselyemlevélkékkel díszíthetjük, és melegen tálaljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 35 perc

Fél éve nélküled...

Túlélni mindent

Gyűlölök már túlélni mindent.
Látni a semmibe néző szemeket.
Tehetetlenül állni csak újra,
és fogni kihűlő mancsokat, kezeket.
Mint mikor élve tépnek ki belőled egy darabot,
ami te magad vagy,
Aminek hiánya bent a lelkedben
sohasem gyógyuló lyukat hagy.
És behull a lyukon lassan minden ember és állat,
ki egykor számított.
Aztán időbarátunk, a gondos szobrász,
rám vési könnyeim, miket felszárított.
Ezt is túléltem. S már csak
"... visszhangot ver a csendfalon a kifelé néma fájdalom"
De néha mégis a felszínre tör,
ami a csendfalon belül gyötör.
Mikor egy újabb kis sírt megások,
s amit nem érthetnek meg mások,
Csak akik álltak már ilyen sír fölött,
És úgy érezték, mintha rájuk hullanának
azok a rideg, fekete sárrögök...

Szigeti Ágnes