Csokoládés banántorta

Nem mondhatnám, hogy felnőtt fejjel is oda vagyok a banánért, mégis van fent a blogon néhány olyan banános édességrecept, amik nekem is ízlenek. Most ezzel az egyszerű tortával gyarapítottam a sort, a hozzávalók arányának icipici módosításával.
A banán nagyon hangsúlyos benne, úgyhogy aki imádja ezt a gyümölcsöt, az biztos nem csalódik benne, ha elkészíti. A tésztája kicsit sűrűbb, picit szaftos, és másnap még finomabb is. :)
A Kutyafüllel volt egy kis nézetkülönbség a süti kapcsán, ui. közölte, hogy sosem értette, hogy jön össze a banán a csokival, mire én vitába szálltam a véleményével, miszerint nagyon is összejön. :D De hát kinek a pap, kinek a paplan. :D

Hozzávalók 22-24 cm-es sütőformához:

Tésztához:
30 dkg sima vagy extra finom süteményliszt
½ tk. őrölt fahéj
1 tk. sütőpor
egy csipet só
15 dkg barna nádcukor
10 dkg cukor
11 dkg puha vaj
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
2-3 érett banán (mérettől függően)
1,2 dl író (1,2 dl tejszín vagy zsíros tej + 1 ek. citromlé vagy ecet keverékéből is jó)

Bevonáshoz:
12 dkg étcsokoládé
4 dkg vaj

elkészítés:

1. A vajat krémesre kavarjuk a kétféle cukorral, eldolgozzuk a tojásokkal, a vaníliakivonattal, majd hozzáadjuk a pépesre nyomkodott banánt, és alaposan összekeverjük.
2. Felváltva, kisebb adagokban hozzádolgozzuk a sütőporral, fahéjjal, sóval vegyített lisztet, az írót, majd a tésztamasszát sütőpapírral bélelt, kapcsos tortaformába öntjük, és előmelegített sütőben készre sütjük (tűpróba!)
3. A tésztát 10 percig a sütőformában hagyjuk, majd kivesszük belőle, és tortarácsra téve teljesen kihűtjük.
4. A mázhoz vízgőz fölött összeolvasztjuk a csokoládét a vajjal, majd bevonjuk vele a tortát. Miután a csokoládé megdermedt, tálaljuk.

sütési hőfok: 165°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés:

Ha a süteményt 20-22 cm-es sütőformában sütjük, akkor 2 lapra vághatjuk. Az egyiket megkenjük olvasztott csokoládéval, ráhelyezzük a másik tésztalapot, és a maradék csokoládéval körbekenjük a tortát. Ebben az esetben 18 dkg csoki + 6 dkg vaj keverékéből készítsünk ganache-t.
Utólag már picit bánom, hogy nem kisebb formában sütöttem a tortát, mert akkor tetszetősebb lett volna. Pedig talán még így laposabb formájában is épp megoldható lett volna a két lapra vágás, de nem mertem megkockáztatni, hogy eltörjenek a tésztalapok.

Makka ellenőrzi a díszletet - 2016. november 24.

♥

A recept a Kifőztük gasztromagazin februári számában is megjelent.

Forrás: Pastry Affair

Háromsajtos göngyölt csirkemell köleses-hagymás kukoricával

Összesen 3 első unokatestvérem van, de bármilyen szomorú is, egyikükkel sem tartjuk a kapcsolatot. A másod unokatestvéreim pedig olyan messzire laknak, hogy a gyerekkori 1-2 találkozást leszámítva szinte nem is ismerjük egymást. Van viszont egy negyed unokatesóm, akit kb. 9 éves koromban ismertem meg a mamájának köszönhetően, aki a szomszéd lépcsőházban lakott. Adrika akkor olyan 5 éves lehetett. Úgy rémlik, egy ideje már barátnők voltunk, amikor kiderült, hogy apai ágon rokonok vagyunk, a nagymamáink ui. első unokatestvérek.
Mivel elég későn érő típus voltam, 10 évesen is simán elhomokozgattam Adrikával. Irtó finomakat főztünk ám pocsárból, miközben a magnóból ezerrel szólt a „Tócsing”, hiszen akkoriban még a zenei ízlésünk is egyezett.
Emlékszem, micsoda nagy öröm volt az is, amikor a kólásüveg formájú gumicukorból kaptam néhány darabot, amit egyébként az apukája hozott mindig külföldről más egyéb, akkoriban iszonyú menőnek számító, általam rettentően irigyelt édességgel együtt.
Adrikával egyébként rajongásig szerettük egymást, és amikor másik városba költöztek, a mamája akkor is mindig mondogatta, mennyit emleget engem. Mire 14 éves lettem, sajnos onnantól már nem találkoztunk, hiszen az ő számára akkor én már nagylánynak számítottam (fú, pedig mennyire nem voltam az :D ), és csak a mamájától hallottam róla 1-2 csekélyke infót.
Nem emlékszem pontosan, mikor lehetett, de még javában énekes-színészként dolgoztam, amikor összefutottunk az egyik helyi kávézóban, ahol felszolgálóként dolgozott nyári munka keretében. Bár azonnal felismertük egymást, csak futólag tudtunk beszélni. Valahogy mégis úgy alakult, hogy nem lett folytatása annak a röpke, felnőttkori találkozásnak.
Aztán eljött a facebook-korszak, sőt már javában benne voltunk, amikor egyszer csak eszembe jutott, hogy meg kellene keresnem. Bár megtaláltam, és ő később hozzá is szólt 1 fotómhoz, az én feledékenységem miatt ez válasz nélkül maradt. Míg nem egy nap észrevettem, hogy nem reagáltam a kommentre, és akkor írtam neki. Ő 2 hétre rá válaszolt, amire én kis idő múlva írtam. Aztán hónapokig csend, míg végül tavaly szeptemberben végre összejött a nagy találkozás. :)
Nagyszerű élmény volt újra látni egymást. Mindketten nagyon izgultunk, hiszen majdnem 30 év után az újbóli találkozás valóban izgalmas dolog. Adrika kedves, okos, szép, és ami számomra a legfontosabb, őszinte ember. Pont olyan szeretni való, mint amilyen kicsinek is volt. Mindkettőnket mélyen érintette a találkozás, és úgy érezzük, nem is véletlen, hogy most jött el az ideje annak, hogy újra építsük a régi barátságot. Mindketten nagyon bízunk benne, hogy most már nem veszítjük el egymást. :)
Az első találkozás után pontosan 1 hónappal ismét összejöttünk, ezúttal őnála, ami azt eredményezte, hogy az első nagyon jó benyomás csak még pozitívabb lett. Egész nap együtt voltunk, és mindketten tudtuk, hogy ezt még nagyon sokszor meg kell ismételnünk. A karácsonyt is együtt töltöttük, apukámmal kiegészülve, úgyhogy az örömünk csak fokozódott. :)
Az alábbi húsételt az Adrikánál töltött remek nap emlékére készítettem. Az a töltött husi ihlette, amit ő sok más egyéb mellett feltálalt nekünk. Az egy rántott változat volt, és a sajtkrémen kívül nem tartalmazott másfajta sajtot.

Köszönjük a szuper napot és az azóta megélt többit is, drága Unokatesóm! ♥

Hozzávalók 4 személyre:

Töltött húshoz:
1 egész (kb. 50 dkg) csirkemellfilé
10 dkg natúr krémsajt
10 dkg kemény sajt vegyesen (pl. Grana Padano, Pannónia)
kb. 40 dkg szeletelt, füstölt császárszalonna
1 mk. nyers, darált erős paprika
1 mk. nyers, darált édes paprika
őrölt fekete bors
só

Köleses-hagymás kukoricához:
15 dkg köles
25 dkg konzerv főtt kukorica
2 fej vöröshagyma
só
1 ek. mangalicazsír

elkészítés:

1. A töltött húshoz a két fél csirkemellet oldalt bemetsszük, óvatosan széthatjuk, majd két ív folpack között vékonyra kiklopfoljuk. (Ha a hús kiszakadna, az előzőleg a húsról levágott és kiklopfolt belső filékkel befedjük a lyukat.) Mindkét oldalukon sóval, borssal fűszerezzük.
2. A hússzeleteket 1-1 ív alufóliára fektetjük úgy, hogy hozzánk közelebb legyen a hosszabbik oldaluk, majd innen kiindulva, a szeletek közepéig rákenjük a kétféle darált paprikával alaposan elkevert sajtkrémet.
3. Rászórjuk a reszelt sajtok keverékét, majd a húst jobbról és balról ráhajtjuk a töltelékre, és az alufólia segítségével feltekerjük.
4. Az alufóliát ismét kihajtjuk – a húsroládokat addig áttesszük egy tányérra –, és egymással kicsit fedésben, ráfektetünk annyi szalonnaszeletet, amennyivel be tudjuk burkolni a húst.
5. A szalonna közepére helyezünk egy húsroládot, majd jobbról, balról, alulról és fölülről ráhajtjuk a szalonnaszeleteket. Így járunk el a másik töltött hússal is.
6. A hústekercseket zsiradékmentes, hőálló edénybe fektetjük, és előmelegített sütőben pirosra sütjük. Közben megfordítjuk, hogy az alja is megpiruljon. Melegen tartjuk.
7. A körethez a felaprított vöröshagymát a zsíron megpirítjuk, félretesszük. A hideg vízzel alaposan átmosott kölest lábasba tesszük, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, majd nagy lángon felforraljuk.
8. Fedő nélkül, közepes lángon, néhányszor megkeverve készre főzzük, majd összeforgatjuk a pirított hagymával és a kukoricával. A göngyölt húsokat félbevágjuk, és a körettel együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Joghurtos pogácsa kacsazsírral

...avagy lehet, hogy mégis csak tudok pogácsát sütni😁

Nincs mit szépíteni rajta, a pogácsasütés terén nem vagyok ügyes. Ez magam számára is meglepő volt anno, amikor először szembesültem a problémával, hiszen megannyi, elsőre is jól sikerült egyéb kelt tésztás tapasztalat után ez valóban elég megmagyarázhatatlan eredménynek tűnt. Nem is szoktam pogácsát sütni, pont ezért. És lehet, hogy pont ezért nem sikerül. :D A blogon ugyan van egy árva pogirecept, ami annyira azért mégse lett gázos + Anyáéknak nagyon ízlett, így fel mertem tenni, viszont ugyanezt a receptet újrasütve, már csalódásban volt részem kétszer is. Később, jócskán lecsökkentett vajmennyiséggel sem sikerült ui. ezt a kis galádot olyanra produkálni, mint amilyen a szerintem kiváló pogácsa. Ezért jó időre besértődtem rá, és pogi helyett egyéb sós sütikkel örvendeztettem meg magunkat.
Most valahogy mégis kedvet éreztem a pogácsasütéshez, és az Anyától kapott kis bödönnyi kacsazsírt gondoltam felhasználni hozzá. Na jó, azért nem az egész bödönnel! :D
Aztán ráfelejtettem a kacsazsírra, és mangalicák zsírja került a tönkölylisztes tésztába, amiből kihagytam a sót, de a megkelt tészta nyilván nem ezért lett „platty” állagú. A sótlanságra csak utóbb jöttem rá, és ebből kifolyólag most először még örültem is annak az amúgy dühítő ténynek, hogy a sok várakozás ellenére sem keltek meg a kiszaggatott pogácsák. Úgyhogy a nyers tészta s(z)ótlanul a kukában végezte.
Nem értem én ezt! Hogy lehet az, hogy másoknak azzal a nagy mennyiségű vajjal/zsírral se lesz túlzottan lágy a nyers pogácsatésztájuk, míg az enyém megkelve csicsog a zsiradéktól, amiből pedig az alaprecepthez képest is kevesebb kerül bele? A liszt jó, az élesztő jó, a folyadék nem túl sok, a hozzávalók se hidegek, és a kelesztéshez megvan a kellő hőmérséklet is – mégse tudtam eddig felmutatni egy épkézláb pogácsát sem.
Nem hagyott nyugodni a dolog, és a kikukázott adag után rögvest nekiláttam egy újabbnak, ezúttal végre kacsazsírral és kivételesen fehér lisztből. Úgy értem, nem a liszt volt kivételesen fehér, azaz fehérebb az átlagosnál, hanem nem tönköly volt. :D
A tészta összeállítása közben folyamatosan méricskéltem a tejföl és a zsír mennyiségét „még egy kicsit, még egy kicsit... na, most jó” alapon, és így tudtam elérni végre azt az állagot, amiről már nyers állapotában is úgy éreztem, hogy ebből talán valami jó is kisülhet.
Persze a hosszú kelesztési időt nem lehet megspórolni, hiszen az a pogácsa lelke – bár nem feltétlenül muszáj hajtogatni, de én úgy szeretem a legjobban –, így aztán jó nagy adag türelemmel felvértezve – legalábbis most úgy éreztem, kifejezetten erősen kellett koncentrálnom arra, hogy türelmesen tudjak várni – hajtogattam és pihentettem a tésztát, minekutána mégis csak sikerült majdnem olyan pogit összehoznom, amit már nem csak a család tudott dicsérni. Ám az igen erőteljesen kritikus személyem még mindig elégedetlen volt, ezért 2 nappal később továbbfejlesztettem a prototípust. Tejföl helyett joghurt és még egy kicsivel több tej került bele. Így már én is meg voltam elégedve az állagával, és boldogan eszegettem az én kis „bástyáimat” a gyerekkoromban kifejlesztett módon: először az alja, aztán a rétegek tépkedése, végül a ropogós kis kockák. :D
Ebből kiindulva bátran vállalkozom most már a különféle pogácsa variációk elkészítésére, tökéletesítve a külalakot is, mert az még hagy némi kívánni valót maga után. :)

 

 

 

Hozzávalók 64 darabhoz:

50 dkg finomliszt
10 dkg kacsazsír + a kelesztéshez
2 tojás
1 csapott ek. cukor
1 ek. só
3,5 dkg friss élesztő
12 dkg natúr joghurt
1 dl tej

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz egy kevés cukrot és lisztet adunk, elkeverjük a langyos tejjel, és letakarva felfuttatjuk.
2. A lágy kacsazsírt, a szobahőmérsékletű joghurtot és egy felvert tojást a sóval vegyített liszthez adunk, és se nem túl lágy, se nem túl kemény tésztává dagasztjuk (közben 2×10 percre konyharuhával letakarva pihentetjük). Enyhén kizsírozott tálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen bő 1 óra alatt megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon ujjnyi vastag téglalapra nyújtjuk, majd képzeletben vízszintesen 3 sávra osztjuk. A tésztát fentről lehajtjuk a tészta 2/3-áig, ráhajtjuk az alsó részt, majd balról is behajtjuk, és 90°-kal elforgatjuk. Letakarva 20 percet kelesztjük. Ezt a műveletet még 3-szor ismételjük, miközben a tésztát minden alkalommal 90°-kal elforgatjuk.
4. A hajtogatott tésztát 1,5 cm vastag 24×24 cm-es négyzetlapra nyújtjuk, átlósan berácsozzuk, majd vízszintesen és függőlegesen 8 sávra vágjuk.
5. Ilyen módon 3×3 cm-es, szögletes pogácsákat kapunk, amiket a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatunk, és letakarva 30 percet kelni hagyjuk.
6. A pogácsák tetejét lekenjük felvert tojással, és előmelegített sütőben pirosra sütjük.

sütési hőfok: 185°C
sütési mód: alul-felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 25 perc