Tandoori csirke - egy kirándulás emlékére II.

Tádámm – és íme itt az a bizonyos tandoori csirke, ami Kuala Lumpurban az alap élelmiszert jelentette a mi válogatós gyomrunk számára! :D
Aki szégyenszemre túl gyáva ahhoz, hogy a világ másik felén kipróbálja az autentikus maláj és kínai ételeket, az bátran bízhat ebben a csodálatosan finom húsételben, és fő eledeléül szolgálhat.
A tandoori csirke – válogatósság ide vagy oda – olyan szinten elvarázsolt bennünket, hogy ez lett a majd' mindennapi vacsoránk a nagyszerű indiai lepénykenyérrel együtt.
Nem csak a vacsoránk volt többször is ugyanaz, de a hely is, ahol ettünk, így aztán ott már tudták, melyik asztalhoz fogunk leülni aznap is. :D A finom vacsihoz pedig frissen turmixolt mangóból készült italt ittunk, ami így együtt a naannal és a csirkével a rengeteg mászkálás után hatványozottan szerethető volt.
Igazából ez egy végtelenül egyszerű étel, de annyira finom, hogy helyet kapott a kedvenceim sorában, sőt azok közül is benne van a top10-ben. :) Talán nem számít nagyképűségnek, ha bevallom, hogy az én tandoori csirkém még jobban is ízlett, mint amit Yusoof éttermében ettünk. :)
Andi, Tomi, nektek pedig ezúton is hála és ölelés az autentikus hozzávalók beszerzése kapcsán, ui. nélkületek ez az étel nem (így) jöhetett volna létre. ♥

Hozzávalók 4 személyre:

2 csirkecomb
1 egész csirkemellfilé
2 csirkeszárny
1 ek. őrölt fűszerpaprika (édes-nemes)
½ mk. őrölt kashmiri csili
1 ek. gyömbérpaszta
1 tk. fokhagymakrém
½ citrom leve
kevés vaj a sütéshez

Marinádhoz:
25 dkg lecsepegtetett natúr joghurt vagy görög joghurt
1 ½ tk. gyömbérpaszta
1 ½ tk. fokhagymakrém
1 tk. őrölt kashmiri csili
1 csapott tk. garam masala
1 mk. kala namak
1,5 dl mustárolaj

Tálaláshoz:
1 citrom vagy lime
naan kenyér
csípős szósz

elkészítés:

1. A combokról lehúzzuk a bőrt (de rajta is hagyhatjuk), a felületüket 3 helyen bemetsszük, majd 1-1 függőeleges bemetszést ejtünk az oldalukon is az alsó- és a felsőcomb találkozásánál, ill. további 3 bemetszést az alsócomb felületén, végül pedig az alsócomb végén a csont körül.
2. A mellfilék felületét 4 helyen rézsútosan bevágjuk. (Ha a csirkemell egyben van a szárnnyal, akkor a mell és a szárny találkozásánál is bevágjuk.) A szárnyakat nem szükséges bemetszeni.
3. A fenti módon előkészített csirkealkatrészeket tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszerpaprikát, a csilit, a gyömbérpasztát, a fokhagymakrémet, a citromlevet, és alaposan összeforgatjuk. (Sózni nem kell, mert a fokhagymakrém és a gyömbérpaszta is sós.) Fél órára félretesszük.
4. A marinádhoz a hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd beleforgatjuk a bepácolt húsdarabokat, és fél vagy 1 napot, de min. 3 órát állni hagyjuk.
5. Egy nagy serpenyőt vékonyan kikenünk olvasztott vajjal, előmelegítjük, majd beletesszük a húsdarabokat, és negyedóra alatt fedővel vagy alufóliával letakarva elősütjük, pároljuk.
6. A húsokat meglocsoljuk még egy kis vajjal, megfordítjuk, és lefedve sütjük további 10 percet.
7. Az elősütött húst sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 1-1 evőkanálnyit rákanalazunk a megmaradt marinádból, és 200°C-os sütőben, a sütő középső részén, 15 percig alul-felül sütéssel, majd 10 percet grillezve sütjük.
8. A kész húsdarabokat tálra szedjük, meglocsoljuk egy kevés vajjal, megszórjuk a megaradt aprított lila hagymával, és citrommal díszítjük, amivel fogyasztás előtt meglocsoljuk, hogy még pikánsabb legyen.

Tipp:

• A lepényeket a hús sütése közben is készíthetjük, hiszen van rá idő, hogy megsüljenek, és így a lehető legfrissebben tálalhatjuk.
• Az esetlegesen megmaradt marinádot nem szabad kidobni, mert később felhasználhatjuk a maradék hús megmelegítéséhez.

Megjegyzés:

• Az autentikus hozzávalók helyett nyugodtan használhatjuk a háztartásunkban fellelhető alapanyagokat: kashmiri helyett könnyebben beszerezhető csilit, mustárolaj helyett hidegen sajtolt napraforgóolajat vagy egyéb, semleges ízű olajat, a kissé kénes illatú kala namak helyett pedig normál sót.
• A gyömbér és a fokhagyma adja meg az étel jellegzetes ízét, ezért ezek mennyiségén nem érdemes változtatni még akkor sem, ha soknak tűnik. A végeredmény éppen így lesz olyan, amilyennek ennek az ételnek lennie kell.
• A kashmiri csiliről az a szóbeszéd járja, hogy nem igazán csípős, és inkább arra szolgál, hogy a húsnak jellegzetes, piros színt adjon. De ez nem igaz, mert szerintem igen is csípős. Akinek a gyomra nem bírja, az a marinádhoz csak negyed vagy fele adagot adjon, a másik részét pedig pótolja édes-nemes fűszerpaprikával.
• Sajnos sok helyen piros ételfestékkel színezik a tandoori csirkét, amitől az természetellenes árnyalatú piros lesz. Márpedig a csilinél jobb ételszínező anyag nincs.
• Külföldi oldalakon lehet kapni tandoori sütőedényt, amit a gázra kell állítani, és a húst a benne lévő tálcára helyezik, majd lefedve megsütik. Nagyon klassz, de serpenyőben és/vagy sütőben is tökéletesre lehet sütni az ételt. Tandoori kemencét egyébként házilag is lehet készíteni.

Meggydzsemes-ricottás rizsdesszert

A telkünkön lévő 2 kis meggyfa, miután szépen meg lettek metszve, éppen annyi gyümölccsel ajándékozott meg bennünket, amennyi a következő termésig elfogy. Ez igazából csak azért van így, mert alig eszünk frissen érett meggyet, ill. a belőle főzött dzsem sem annyira kelendő – nem esszük rendszeresen. Többnyire süteménybe szoktam tenni, vagy tejpite mellé kínálom. Pedig egyébként a meggydzsem az egyik kedvencem a gyümölcsből készült lekvárok közül.
A leszüretelt meggy nagy részéből most is dzsemet főztem, és alighogy kihűlt, egy keveset felhasználtam ehhez a szerintem extra finom poharas desszerthez, amit az első alkalom óta már vagy 5-ször elkészítettem. A megmaradt szemekből pedig krémlevest főztem. Azt hiszem, az idei évre nekünk ennyi elég is volt a meggyből. :D Na jó, természetesen ez nem igaz, mert a dzsemből süti lesz majd az őszi/téli napokra, már ha ennek a poharas desszertnek hála el nem fogy időnap előtt, ui. most előlépett kedvenccé. :)

Hozzávalók 2 személyre:

4 dl tej
8 dkg arborio rizs
7 dkg cukor
1 vaníliarúd
15 dkg ricotta
2 dkg porcukor
1 dl tejszín
1 csapott ek. étkezési kukoricakeményítő
egy kis csipet só
15 dkg házi meggydzsem (nálam szentesi meggyből)
2 tk. fehér csokoládé forgács

elkészítés:

1. A tejet a cukorral és a sóval együtt felforraljuk, hozzáadjuk az alaposan átmosott rizst, és néhányszor megkeverve, fedő nélkül, egészen kis lángon addig főzzük, amíg a rizs majdnem teljesen megpuhul.
2. A keményítőt elkeverjük a tejszínnel, besűrítjük vele a rizst, és miután teljesen kihűlt, hozzáadjuk a porcukorral simára dolgozott ricottát.
3. A krémet elosztjuk 2 db 3 dl-es üvegpohárban, majd mindegyik tetejére meggydzsemet kanalazunk. Megszórjuk csokoládéforgáccsal, friss meggyszemekkel díszítjük, és behűtve tálaljuk.
   

Tipp:
Ricotta helyett mascarponéval is készíthetjük, úgy is nagyon finom.

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.

Gyömbérpaszta házilag

A gyömbérpaszta kiváló módja a gyömbér tartósításának, ha nem azonnal akarjuk felhasználni az egész gyökeret, ami sajnos hamar fássá válik, ha tovább tároljuk a kelleténél. Természetesen, mivel só is van benne, édességekhez így már nem adhatjuk, viszont indiai stílusú ételekhez tökéletes. Fokhagymával együtt is pürésíthetjük, vagy összekeverhetjük a már kész fokhagymakrémmel, és így pl. tandoori csirkéhez használható.
Sajnos az én gyömbérgyökerem már kissé fás volt, ezért a pürésítés nem volt egyszerű mutatvány. A képeken talán látszik, hogy nem is tudtam teljesen krémesíteni, szálkásabb lett, mint a friss gyökérből készült paszta.

Hozzávalók kb. 2 dl-hez:

1 friss gyömbérgyökér
1 tk. só
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A gyömbért megtisztítjuk (ha fiatal és vékony, nem szükséges), kisebb darabora vágjuk, turmixgépbe vagy botmixer poharába tesszük, hozzáadjuk a sót, az olajat, és pürésítjük. (Ha öregebb a gyökér, előbb lereszeljük, utána még pürésítünk rajta.)
2. A pépet tiszta, jól záródó üvegbe kanalazzuk, és felhasználásig hűtőben tároljuk.