Currys-korianderes csirke kölespogácsával

Végtelenül egyszerű étel, de olyan jót ettünk belőle, hogy biztos többször is elkészítem. :)
Bár a köret pergő szemű kölesnek indult, de az egyik cirkányunk pont akkor rosszalkodott valami ide nem illőt, hogy lőttek a csodás „bájlágnak” – totál mászkossá főtt. Viszont ennek a kis közjátéknak hála megszületett a köles felhasználásnak egy újabb módja. Úgy gondoltam ui., hogy ha már olyan kása állagú lett, akkor miért is ne lehetne pürésíteni, és kroketthez hasonló módon elkészíteni. A gondolatot tett követte, és hamarosan az olajban vettek forró fürdőt a kis pogácsák. :D Mivel jól vizsgáztak, a jövőben is kísérletezni fogok az ízesítésével, mert máris van pár ötletem. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Húsraguhoz:
70 dkg csirkemellfilé
3 gerezd fokhagyma
1 ek. édeskés curry
1 ek. tört, zöld csili jalapeňo
1 ek. morzsolt korianderlevél
1 mk. őrölt szecsuáni bors
só
1,5 dl tejszín
4 dkg olvasztott kókuszzsír

Kölespogácsához (22 darabhoz):
25 dkg hántolt köles
2 tojássárgája
6 dkg reszelt sajt
3 dkg fehér tönkölybúzaliszt
só
tönkölykenyérből nyert morzsa a hempergetéshez

elkészítés:

1. A kókuszolajban elkeverjük a fűszereket, a felaprított fokhagymát, beleforgatjuk a kis kockákra vágott húst, és 1 órát állni hagyjuk.
2. A körethez az alaposan átmosott kölest lábasba tesszük, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, fedő alatt felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, puhulásig főzzük. Fedő alatt hagyjuk még 10 percet, majd villával pépesítjük, és teljesen kihűtjük.
3. A kölespépet megsózzuk, hozzákeverjük a tojássárgákat, a reszelt sajtot, a lisztet, és negyedórát állni hagyjuk.
4. Egy-egy evőkanálnyi kölesmasszából nedves kézzel golyókat formázunk, ellapítjuk és megforgatjuk a zsemlemorzsában. Annyi kókuszolajat hevítünk, amennyi a pogácsákat majdnem teljesen ellepi, és közepes lángon mindkét oldalukon kisütjük. Papírtörlőre szedjük.
5. A húst serpenyőben pirulásig sütjük, majd felöntjük a tejszínnel, és addig főzzük, amíg a levét majdnem teljesen elfövi. A kölespogácsával együtt tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júniusi számában is megjelent.

Zuppa Inglese római módra

Nem állítom, hogy ez az eredeti olasz Zuppa Inglese, de azt bátran kijelenthetem, hogy így is nagyon finom. Ez gyerekkorom egyik kedvenc sütije azok közül, amiket apukám gyakran készített, ha nála vendégeskedtem a fővárosban.
Most végre nálam van az áhított recept, ami egyébként a Sole D'italia nevű vendéglőből lett „megfújva”, ahol Ápá korábban dolgozott. Bár a leírás java részt mégis az övé, mert pl. a piskótát valószínűleg a saját szája íze szerint alakította, és nyilván a krémet is.
Egészen idáig abban a hitben éltem, hogy nehéz elkészíteni. Most jól kiderült, hogy egyáltalán nem az, sőt! :) Csak ez a huncut Ápásos – szokásához híven – ezt is misztifikálta. :D Na jó, azért egy kezdő háziasszonynak nyilván nem ezzel a sütivel kell elsőre villogni, de be kell látni, hogy tényleg nincs benne semmi ördöngösség. ;)
Igazából ez egy sima piskóta rumos kávéval meglocsolva, és vaníliakrémmel nyakon öntve, és mintha átmenetet képezne az egyszerű vaníliakrémes piskótatorta és a tiramisu között, tekintve, hogy ez is kávés. Igaz, alapból nem kellene annak lennie. Mármint kávésnak, bár a római változat elvileg éppen ilyen. Viszont egyszerűsége ellenére a jól ismert vaníliakrémes piskótát kisebb (vagy inkább nagyobb) magasságokba emeli. Anya pl. a kóstoló után szuperlatívuszokban beszélt róla. Kb. én is így reagáltam gyerekkoromban, amikor először kínált meg vele az apukám. Úgyhogy mindenképp ajánlom az elkészítését, mert tuti, hogy az egész család kedvence lesz. :)

Bevallom, én bizony még az Ápáféle verzióhoz képest is módosítottam rajta, mert utóbb kiderült, hogy az arányokkal van egy csöppnyi bibi: a krém nem volt elég az előírt piskótamennyiséghez. Az eredeti 10 tojásoshoz képest a tészta hozzávalóit tehát feleztem, de a sodó – amibe ráadásul jóval több cukrot is tettem – még így is kevésnek bizonyult. Sőt a szódabikarbónát is kispóroltam a piskótából, mert szerintem fölösleges bele. Szóval azzal, hogy belenyúltam, ez most már közös recept. :D
A „bibi” amúgy ott látható, vagy inkább nem látható a legalsó rétegnél. Igen, ott, ahol nem türemkedik ki a krém. Ez attól van, hogy túl későn jöttem rá, hogy nem lesz elég a sodó, és hirtelen megtorpantam. A következő két réteg számára próbáltam megmenteni, ami még maradt. Aztán gyorsan bekevertem még egy adagot, így az utolsó rétegre már bőven jutott a sodóból. Jó móka volt egy egyébként gyorsan elkészülő sütit tripla annyi idő alatt összehozni. :D
Egyébként a fent említett étterem már bezárt, úgyhogy ott már biztos senki nem kaphat ilyen finomságot. Ellenben, mivel közkinccsé tettem, tőlem is bárki elkészítheti. :D Most már én is… akármikor… sőt Ápának is. :D

Az angol trifle-hez hasonló édesség eredete nem tisztázott, de az egyik feltevés szerint az Este hercegek 16. századbeli konyhájából származik. Az Este hercegek Ferrara uralkodói voltak, akik arra kérték az udvari cukrászt, hogy alkossa meg a pompás angol trifle-t, amelyet az Erzsébet királynő udvarában tett látogatásukkor volt szerencséjük megkóstolni.
Más feltevés szerint a 19. században nápolyi cukrászok találták ki, akiket az akkoriban divatos angol puding inspirált.
Megint más forrás szerint a nápolyi polgárok többek között egy „English Soup”nevű édességgel fejezték ki hálájukat és tiszteletüket Lord Nelson előtt, aki 1798-ban a nílusi csatában győzedelmeskedett Napóleon fölött. A desszertet pedig egy ismeretlen cukrász készítette, hogy megörvendeztesse az admirálist, vagyis az „angol embert” az általa jól ismert, alkoholba áztatott trifle-jükkel.

A desszert elkészítéshez piskótát vagy babapiskótát használnak, amit egy Alchermes nevű élénk piros színű, fűszeres, olasz likőrkülönlegességbe mártanak, majd felváltva az ún. crema pasticciera-val, azaz citromhéjjal felfőzött, sűrű sodóval rétegeznek. Gyakran olvasztott étcsokoládéval készült krém is látható a rétegek között. A süteményt Olaszországban esetenként tejszínhabbal, habcsókkal és mandulával díszítik.
A „Zuppa Inglese” kifejezés szó szerint angol levest jelent. A „zuppa” szó egyaránt utal édes és sós ételekre. Az „inzuppare” igéből ered, amely azt jelenti, hogy mártogatni, tunkolni. Mivel a piskótát likőrbe áztatják, ezért ezt az édességet Zuppának nevezik.
(Forrás: wikipédia)

Hozzávalók 18 cm-es tortaformához, 8-12 szelethez:

Piskótához:
5 tojás
8 dkg porcukor
2 dkg vaníliás cukor (vagy 1 tk. vaníliakivonat +2 dkg porcukor)
10 dkg liszt
1 tk. citromlé

Sodóhoz:
9 tojássárgája
12 dkg porcukor
3 dkg vaníliás cukor
4 dkg finomliszt
7,5 dkg puha vaj
2,5 dl tejszín + 2,5 dl tej (vagy 5 dl zsíros tej, esetleg 4 dl tej + 1 dl félédes fehérbor, pl. Tokaji szamorodni)

Továbbá:
1,5 dl frissen főzött presszókávé
4 ek. Portorico rum
8 dkg dióbél
6 dkg kristálycukor
6 dkg bármilyen kandírozott gyümölcs (pl. sárgadinnye)

elkészítés:

1. A piskótához a tojássárgákat a cukrokkal fehéredésig kavarjuk, hozzáadjuk a citromlevet, majd kisebb adagokban óvatosan, felváltva hozzáforgatjuk a lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
2. A tésztát kivajazott, kilisztezett, kapcsos tortaformába öntjük, előmelegített sütőben megsütjük, majd 10 percig a kikapcsolt, résnyire nyitott ajtajú sütőben hagyjuk. (Így nem esik be a közepe.) Rácsra téve, a sütőformában hagyjuk kihűlni. A formából kivéve 3 lapra vágjuk.
3. A krémhez a tojások sárgáját a cukrokkal lábasba tesszük, robotgéppel habosra kavarjuk, majd simára dolgozzuk a vajjal, és beleforgatjuk a lisztet.
4. Felengedjük a langyos tejjel (vagy boros tejjel), és kis lángon, állandó keverés mellett híg krémmé főzzük. Folpackkal letakarva hagyjuk, hogy kézmelegre hűljön.
5. Az egyik piskótalapot egy nála kicsivel nagyobb üveg tálba tesszük, egyenletesen meglocsoljuk a kávé és a rum keverékének 1/4-ével, és elosztjuk rajta a krém negyedrészét. Befedjük a 2. tésztalappal, amit szintén meglocsolunk rumos kávéval, és krémet kanalazunk rá. Így járunk el a többi piskótalappal és a sodóval, majd a süteményt néhány órára hűtőbe tesszük.
6. A díszítéshez a durvára darabolt diót a cukorral épp csak addig melegítjük, amíg a cukor meg nem olvad. Tepsibe öntjük, és miután kihűlt, összetördeljük. A grillázst összekeverjük az aprított kandírozott gyümölccsel.
7. A kész süteményt felszeleteljük, és tálaláskor megszórjuk a gyümölcsös, cukros dióval.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

• A süteményt egy nála kicsit nagyobb, kapcsos tortaformában is rétegezhetjük, és tálalás előtt lekapcsoljuk róla forma peremét. Így könnyebb lesz felszeletelni, nem úgy, mint amikor üvegtálban van. Ha viszont a krémünk hígabbra sikerül a kelleténél, akkor mindenképp javasolt tálba tenni.
• Nem feltétlenül kell cikkekre vágni a sütit, kanállal is kiporciózhatjuk.
• Nem fontos kerek tortaformában megsütni a tésztát, szögletesben is éppen olyan jól működik, kinek-kinek hogy szimpatikusabb.
• Rumos kávé helyett bármilyen likőrt is használhatunk. Sőt az Alchermes likőr házilag is elkészíthető, és akkor valóban autentikus sütemény lesz a jutalmunk. :)

Megjegyzés:

Lehetőleg házi tojást használjunk, mert akkor valóban ilyen szép sárga lesz a piskóta és a sodó is.

A recept a Kifőztük gasztromagazin júniusi számában is megjelent.

Barbecue csirkemell szalagok sült hagymakarikával, kenyérlepényen

 

Emiatt az étel miatt kerítettem sort a Kansas City BBQ szósz elkészítésére. Annyira ízlett ui. az egyik kedvenc éttermünkből rendelt Kentucky pita – amint azt már a „szószos” blogbejegyzésben is említettem –, hogy mindenképp meg kellett tudnom, házilag is kivitelezhető-e. Naná, sőt még finomabb is! :D A rendelt változatban vegyes saláta csücsül a husi alatt (de én azt nem kértem hozzá, mert hülye válogatós vagyok), ill. a csirke elég durván csípős és közben túl édes is volt. A házilagos variációhoz én egy finomított, mondhatni lágyabb verziót készítettem, és pita helyett indiai kenyérlepényt, naant sütöttem hozzá, mert az kevésbé macerás. A pitának hosszabb a kelesztési ideje, ráadásul miután a sütőben megsült, nem olyan szép, mert a sütés ellenére is elég halovány színű marad. (Legalábbis az én esetemben a sütőrácson való sütés ezt eredményezi.) Ahhoz, hogy a pitának gusztusos, barna foltjai legyenek, szükség van egy kis serpenyős pirításra is, de ez sajnos jelentősen megnöveli az elkészítés idejét. Első alkalommal mégis pitával készítettem a próbaadagot, hiszen én az eredetit akartam lemásolni. Akkor még nem jutott eszembe, hogy a naan nagyon hasonlít a fent leírt módon kétszer sült pitára.
Egy szép, napsütéses szombati napon azonban eszembe ötlött a korábban kedvencünkké avanzsált kenyérlepény, és ezúttal arra ültettem a tölteléket. Azonnal kedvenc lett, annyira finom. :) Bevallom, a vacsorára meghagyott 1-1 darab lepényre még reszelt sajtot is szórtam, és úgy halmoztam rá a húst, majd a hagymát, csak hogy teljes legyen az élvezet. :D

Hozzávalók 4 személyre:

a naanhoz:
12,5 dkg fehér tönkölybúzaliszt
12,5 dkg zabpehelyliszt
5 dkg natúr joghurt
1 csapott ek. foszfátmentes sütőpor
1 tk. só
kb. 1,5 dl langyos víz
5 g friss élesztő
1 ek. olvasztott vaj

a feltéthez:
60 dkg csirkemellfilé
2 ek. vaj
6 ek. BBQ szósz
1 ek. morzsolt korianderlevél
0,5 dl tejszín
só
4 fej vöröshagyma
2 ek. tönkölybúzaliszt
bő kókuszolaj a sütéshez

elkészítés:

1. A sült hagymához a megtisztított vöröshagymákat vékony karikákra szeleteljük (V gyaluval a legegyszerűbb) és gyűrűire szedjük. Egy maroknyi adagot kis tálkába teszünk, közvetlenül a sütés előtt rászórunk fél evőkanál lisztet, alaposan összeforgatjuk, majd lerázzuk róla a felesleget, és bő, forró olajban kisütjük – egyszerre csak egy adagot, hogy legyen helye ropogósra sülni.
2. A kisült hagymát szűrőkanállal kiszedjük az olajból, lecsepegtetjük és átszedjük a konyhai papírtörlővel bélelt tálba. Amint a papír felitta az olajat, a sült hagymát áttesszük egy másik tálba. Így járunk el a többi hagymakarikával is. (Vigyázzunk, mert a 2. adag már hamarabb megsül!)
3. A naanhoz a lisztkeverék közepébe morzsoljuk élesztőt elkeverjük a langyos vízzel, és beledolgozunk annyi lisztet, hogy híg, nokedli állagú tésztát kapjunk. Letakarva pihentetjük fél órát.
4. Hozzáadjuk a sót, a sütőport, a joghurtot, és lágy tésztává dagasztjuk. vékonyan kivajazott tálba tesszük, a tetejét meglocsoljuk olvasztott vajjal, és letakarva pihentetjük negyedórát.
5. Beledagasztjuk a rajta lévő vajat, és miután további 15 percet pihentettük, 4 egyforma gombócot formázunk belőle. Letakarjuk, amíg a tölteléket elkészítjük.
6. A mellfiléket lapjában (egyenként) 2-3 szeletre vágjuk, majd a kést a hús rostjaira merőlegesen és kissé ferdén tartva felcsíkozzuk. Megsózzuk.
7. A serpenyőben felhevített vajon fehéredésig sütjük, majd kissé lepirítjuk. Hozzákeverjük a barbecue szószt, megszórjuk morzsolt korianderlevéllel, és összeforgatjuk. Felöntjük a tejszínnel, és kis lángon főzve, a szószt a felére elforraljuk.
8. A tésztagombócokat enyhén lisztezett felületen 22 cm átmérőjű körlapokra nyújtjuk, és a felhevített, zsiradékmentes serpenyőben, közepes lángon, egymás után kisütjük úgy, hogy az egyik oldalukat fedő alatt sütjük.
9. Amikor már hólyagosodni kezd, és kissé megpirult a tészta, megfordítjuk, és fedő nélkül sütjük tovább. (Amíg az egyik lepény sül, az idő alatt kinyújtjuk a következőt.)
10. A forró lepények közepére halmozzuk a szószos húst, és megszórjuk sült hagymával. Fogyasztáskor két oldalról felcsippentjük a tésztát a töltelék fölött, hogy azok kissé fedjék egymást, és már ehetjük is.

Tipp:

• Kínálhatunk mellé savanyúságot vagy friss salátát.
  
• A húst egy kis tejszínnel felengedve meg lehet melegíteni, a naan pedig fedő alatt, kis lángon felfrissíthető.