Virslis-hajdinás egytál

Nagyon kíváncsi voltam az amarántra, ezért nemrégiben a kölessel, a hajdinával és a csicseriborsóval együtt vettem egy zacskóval. Mielőtt hozzáfogtam volna az elkészítéséhez, természetesen utánaolvastam mind a felhasználási lehetőségeknek, mind a főzési módnak. Utóbbi kapcsán kicsit letörtem, ui. több helyen is azt olvastam, hogy még egy óra alatt sem fő meg, legalábbis sokan még ennyi idő után is fövetlennek ítélték meg. Az én amarántom csomagolásán azonban az állt, hogy 30 percig kell főzni, majd lefedve kell hagyni. A neten talált adatokhoz képest a főzéshez írt vízmennyiség is jóval kevesebb volt – ötszörös helyett háromszoros mennyiségű vízben ajánlották a főzést. Végül a zacskón olvasottak mellett tettem le a voksomat, és árgus szemekkel figyeltem, mi történik. :D Valószínűleg jó minőségű amarántot sikerült vennem, ui. alig 25 perc alatt teljesen készre főtt, és csak azért hagytam még fedő alatt párolódni, hogy biztosra menjek. A kész amaránt állaga viszont nem tetszett, legalábbis ahhoz az ételhez, amihez kigondoltam, nem olyan kásaszerűt szerettem volna, mint ami előttem virított. Gondoltam, lesz, ami lesz, én bizony átmosom hideg vízzel, hátha sikerül eltüntetni róla a „taknyos” réteget. Sikerült! :) Nem tudom, ezzel a módszerrel próbálkozott-e már más is, vagy saját fejlesztésnek vehetem, ill. mennyire elfogadható, de az biztos, hogy nálam bevált. Szemre picit olyan lett így, mint a kaviár. :D
Csak egyvalami nem volt szimpatikus, sőt nagyon nem tetszett – a még nyers amaránt „illata”, amire egy ismerősöm is felhívta a figyelmemet. Amikor ui. forró vízzel átöblítettem, olyasmi szagot árasztott, mint a fövő kukorica héja. Kissé bizarr élmény volt, de kíváncsian vártam a végeredményt, és bíztam benne, hogy ez a szag nem válik az étel kárára, azaz nem lesz „büdös” az íze is.
Nem fogok hazudni – a kész ételen is érezhető volt ez a bűzös aroma, sőt annyira zavaró volt, hogy mindketten úgy éreztük, mintha gabonatárolóban ülnénk. Egyetlen falat után eltoltuk magunktól a tálkát. Hiába ízesítette a többi hozzávaló, azok sem segítettek rajta. Éppen ezért úgy döntöttem, nem osztom meg a receptet, mert rossz ízű ételt semmi esetre sem tennék közkinccsé, hanem inkább elkészítem hajdinával. Szerencsére így már igazán finom lett, és a hajdina biztos sűrűn szerepelni fog kis konyhám színpadán. :D
Most már csak azt nem értem, hogy a neten található amarántos ételek vajon a valóságban mind olyan érdekes szagot árasztanak, vagy csak a mi ízlelőbimbóink ennyire finnyásak.

Hozzávalók 3 személyre:

20 dkg hajdina
3 szál frankfurti virsli
10 dkg kaliforniai paprika
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csapott tk. ancho chili
só
2 és fél ek. kókuszolaj
néhány levélke petrezselyem

elkészítés:

1. Az alaposan átmosott, megszárított hajdinát zsiradékmentes serpenyőben, közepes lángon, kevergetve addig pirítjuk, amíg illatozni és pattogni nem kezd.
2. Átöntjük egy lábasba, megsózzuk, hozzákeverünk fél evőkanál kókuszolajat, további 1 percig pirítjuk, majd felöntjük kétszeres mennyiségű forró vízzel.
3. Nagy lángon felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, kis lángon addig főzzük, amíg meg nem puhul, de a szemek még nem nyílnak szét. (Ez kb. 10 perc.)
4. A megtisztított hagymát és a paprikát felaprítjuk, utóbbit 2 evőkanál kókuszolajon megdinszteljük, majd a hagymát is hozzáadva, pirulásig sütjük. Közben sózzuk.
5. Belekeverjük a kis kockákra aprított fokhagymát, kicsit összesütjük, majd elzárjuk alatta a lángot, és csilivel ízesítjük. Rátesszük a hajdinát, és alaposan összeforgatjuk.
6. A virslit hosszában kettévágjuk, felszeleteljük, kevés zsiradékon kissé megpirítjuk, majd a hajdinához keverjük. Petrezselyemlevelekkel díszítjük és tálaljuk.

A recept a Kifőztük gasztromagazin májusi számában is megjelent.

Málnakrémes anyák napi sütemény

Nem jellemző, hogy anyák napjára süteményt sütök – ráadásul ez most a 2. süti gyors egymásutánban –, de mivel a hűtőben volt egy adag mascarponém, úgy gondoltam, ha már úgy is fel kell használnom, legyen belőle ajándék az anyukámnak. :) Először epreset szerettem volna, de amíg csak hazai fóliás, spanyol vagy görög földiepret lehet kapni, addig én bizony nem veszek; megvárom, amíg a szabadföldi eper beérik. Úgyhogy a mirelit málnánál maradtam.
A süteményhez ugyanazon az oldalon kaptam ihletet, ahol a paplansütit láttam, de a krémet átalakítottam, mert a csak tejszínhabbal kikevert málnapürét egy kicsit egyszerűnek éreztem. No és persze ott volt a fent említett mascarpone, ami már nagyon felhasználásra várt. A málnából is inkább lekvárt főztem, bár ez igazából nem annyira fontos. A tésztán nem változtattam, csupán fehér liszt helyett a most már süteményekhez is bátran használt tönkölybúzalisztet választottam. A tészta szerintem nagyon finom. Persze a krém is, de az már nem számít akkora újdonságnak.
Szombaton délelőtt Anya meg is kapta az elő anyák napi ajándékot, jól meg is lepődött, és nagyon örült. Ma pedig egy gyönyörű cserepes virág boldog gazdája is lett. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

Tésztához:
12,5 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
2 tojás
18 dkg fehér tönkölybúzaliszt (vagy finomliszt)
5 dkg őrölt mandula
2 dkg keserű kakaópor
1 tk. foszfátmentes sütőpor
egy csipet só
1,5 dl tej
vaj a formához

Krémhez:
10 dkg málna
6 dkg porcukor
25 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
2 és fél zselatinlap

Továbbá:
vaníliás porcukor a szóráshoz

elkészítés:

1. A vajat a cukorral kihabosítjuk, egyenként beledolgozzuk a tojásokat, majd felváltva hozzákeverjük a kakaóporral, mandulával, sütőporral, sóval vegyített lisztet és a tejet.
2. A tésztamasszát vajjal kikent muffintepsi mélyedéseibe kanalazzuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tortarácsra szedve, teljesen kihűtjük.
3. A krémhez a málnát a porcukorral lekvárrá főzzük, majd szűrőkanálba öntjük, és a szűrőt egy tál fölé helyezzük. Fakanál segítségével átpasszírozzuk a lekvárt, hogy ne legyenek benne magok. Hűlni hagyjuk.
4. A lekvárból kiveszünk 5 dkg-ot, és összekeverjük a mascarponéval. A pár percre hideg vízbe áztatott, majd alaposan kinyomkodott zselatinlapokat feloldjuk 1-2 evőkanálnyi felforrósított tejszínben, hozzádolgozunk 2-3 evőkanál málnás mascarponekrémet, és a többi krémhez forgatjuk. Kicsit dermedni hagyjuk.
5. A tejszínt kemény habbá verjük, óvatosan a mascarponekrémhez forgatjuk, és 2-3 perc elteltével habzsákba töltjük.
6. Ha a muffinok tetejét levágjuk (ha középen kipúposodik, előbb egyenesre szabjuk), és szív kiszúróformával kimetszünk belőlük 1-1 szív formát.
7. A málnahabot csigavonalban a muffinok alsó részére nyomjuk, majd a krémre ültetjük a tésztaszíveket, és meghintjük vaníliás porcukorral.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 15 perc

Tipp:

Ha kimarad egy kevés lekvár és krém, a lehullott tésztaszélekkel rétegezve, pohárkrém is készíthető belőle.
A megmaradt lekvárt a krém alá is kenhetjük.

 

„Édesanyám, szép Napom, ragyogj soká nékem!...”

Ihletadó recept: itt
 

Paplansüti - Steppdeckenkuchen

Nagyon megtetszett ez a steppelt paplanra emlékeztető sütemény, és nem csak azért, mert túrós. :) Vonzóvá tette a külseje és az is, hogy nincs benne semmi bonyolult.
A neten csak az itt látható sütemény volt ennyire tetszetős, a többin biztos nem akadt volna meg a szemem, de szerencsére ez az egy tényleg annyira csábított, hogy mégis ezt választottam hétvégi édességnek. Az viszont már kevésbé volt szimpatikus, hogy egy bizonyos márkájú margarin szerepelt a hozzávalók között, így én azt vajra cseréltem. Annál is inkább, mert nálunk az a fajta margarin amúgy is ismeretlen, de főleg azért, mert margarin. :D Annyit változtattam még rajta, hogy a tésztából megspórolt cukrot a töltelékhez tettem, ill. került bele citromhéj is, mert az a túró barátja. :) Jópofa volt figyelni, ahogy sül és emelkedik a „steppelés” a töltelékcsíkok között.
Egy délutáni tea melletti terefere finom kísérőjeként abszolút megállja a helyét. :) Azt azért meg kell jegyezzem, hogy nekem mogyoró helyett dióval jobban ízlene. :D

Hozzávalók 1 gáztepsihez, kb. 30 szelethez:

Tésztához:
35 dkg fehér tönkölybúzaliszt (vagy finomliszt)
5 dkg őrölt mogyoró (vagy dió, mandula)
20 dkg finomítatlan nádcukor darálva
1 cs. vaníliás cukor
20 dkg vaj
5 tojás
2 dl tej
12 g foszfátmentes sütőpor
egy csipet só

Tetejére és a tálaláshoz:
50 dkg túró (nem morzsalékos!)
1 cs. vaníliaízű pudingpor (főzős)
10 dkg finomítatlan nádcukor darálva + a tálaláshoz (vagy nyírfacukor)
1 tk. őrölt citromhéj vagy 1 citrom lereszelt héja
1 tojás

elkészítés:

1. A vajat a cukrokkal felhabosítjuk, egymás után hozzádolgozzuk a tojásokat, majd hozzáforgatjuk a mogyoróval, sütőporral, sóval vegyített lisztet és a tejet.
2. A tésztamasszát sütőpapírral bélelt vagy kivajazott tepsi közepére öntjük, és palacsintafordító lapáttal egyenletesen elkenjük.
3. A túrót villával alaposan áttörjük, és simára keverjük a pudingporral, a porcukorral és a tojással.
4. A túrókrémet kb. 7 mm átmérőjű csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük, és átlós rácsmintát rajzolunk a tésztára úgy, hogy a csíkok között kb. 3 cm-es távolságot hagyunk. (Ha mégis maradna még töltelék, akkor azt körben a tészta szélére nyomjuk.)
5. A süteményt előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, kihűtjük (szükség esetén a széleit egyenesre szabjuk), felszeleteljük, és porcukorral meghintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

A kész sütemény rácsaiba habzsák segítségével barack-, ribizli- vagy bodzalekvárt is tölthetünk, de a dzsemet a süti mellé is kínálhatjuk. Akár még csokoládé ganázzsal is megbolondíthatjuk. (Én így is, úgy is kipróbáltam. :D)

Megjegyzés:

Amikor a nyers tésztát a tepsire simítjuk, először úgy tűnhet, túl vékony lesz a tészta, de nem kell aggódni, mire megsül, megfelelő magasságúra emelkedik. Aki mégis kicsit magasabb süteményt szeretne, az süsse kisebb tepsiben.