Paplansüti - Steppdeckenkuchen

Nagyon megtetszett ez a steppelt paplanra emlékeztető sütemény, és nem csak azért, mert túrós. :) Vonzóvá tette a külseje és az is, hogy nincs benne semmi bonyolult.
A neten csak az itt látható sütemény volt ennyire tetszetős, a többin biztos nem akadt volna meg a szemem, de szerencsére ez az egy tényleg annyira csábított, hogy mégis ezt választottam hétvégi édességnek. Az viszont már kevésbé volt szimpatikus, hogy egy bizonyos márkájú margarin szerepelt a hozzávalók között, így én azt vajra cseréltem. Annál is inkább, mert nálunk az a fajta margarin amúgy is ismeretlen, de főleg azért, mert margarin. :D Annyit változtattam még rajta, hogy a tésztából megspórolt cukrot a töltelékhez tettem, ill. került bele citromhéj is, mert az a túró barátja. :) Jópofa volt figyelni, ahogy sül és emelkedik a „steppelés” a töltelékcsíkok között.
Egy délutáni tea melletti terefere finom kísérőjeként abszolút megállja a helyét. :) Azt azért meg kell jegyezzem, hogy nekem mogyoró helyett dióval jobban ízlene. :D

Hozzávalók 1 gáztepsihez, kb. 30 szelethez:

Tésztához:
35 dkg fehér tönkölybúzaliszt (vagy finomliszt)
5 dkg őrölt mogyoró (vagy dió, mandula)
20 dkg finomítatlan nádcukor darálva
1 cs. vaníliás cukor
20 dkg vaj
5 tojás
2 dl tej
12 g foszfátmentes sütőpor
egy csipet só

Tetejére és a tálaláshoz:
50 dkg túró (nem morzsalékos!)
1 cs. vaníliaízű pudingpor (főzős)
10 dkg finomítatlan nádcukor darálva + a tálaláshoz (vagy nyírfacukor)
1 tk. őrölt citromhéj vagy 1 citrom lereszelt héja
1 tojás

elkészítés:

1. A vajat a cukrokkal felhabosítjuk, egymás után hozzádolgozzuk a tojásokat, majd hozzáforgatjuk a mogyoróval, sütőporral, sóval vegyített lisztet és a tejet.
2. A tésztamasszát sütőpapírral bélelt vagy kivajazott tepsi közepére öntjük, és palacsintafordító lapáttal egyenletesen elkenjük.
3. A túrót villával alaposan áttörjük, és simára keverjük a pudingporral, a porcukorral és a tojással.
4. A túrókrémet kb. 7 mm átmérőjű csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük, és átlós rácsmintát rajzolunk a tésztára úgy, hogy a csíkok között kb. 3 cm-es távolságot hagyunk. (Ha mégis maradna még töltelék, akkor azt körben a tészta szélére nyomjuk.)
5. A süteményt előmelegített sütőben aranybarnára sütjük, kihűtjük (szükség esetén a széleit egyenesre szabjuk), felszeleteljük, és porcukorral meghintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Tipp:

A kész sütemény rácsaiba habzsák segítségével barack-, ribizli- vagy bodzalekvárt is tölthetünk, de a dzsemet a süti mellé is kínálhatjuk. Akár még csokoládé ganázzsal is megbolondíthatjuk. (Én így is, úgy is kipróbáltam. :D)

Megjegyzés:

Amikor a nyers tésztát a tepsire simítjuk, először úgy tűnhet, túl vékony lesz a tészta, de nem kell aggódni, mire megsül, megfelelő magasságúra emelkedik. Aki mégis kicsit magasabb süteményt szeretne, az süsse kisebb tepsiben.

Zöldséges rakott csirkemell sajtmártásban sütve

A szaftos húsok a kedvenceink, főleg ha valamilyen tejszínes mártásban sül. Ezért elég gyakran készítem így, mindig egy kicsit variálva rajta. Most sajtmártással is ki akartam próbálni, mivel egy korábbi próbálkozás kapcsán nagyon ízlett a sajtos besamelben sült burgonya. Tudtam, hogy hússal is működik, de még csak most kerítettem rá sort. Nem volt kedvem a külön körethez – bár kétség kívül az alábbi zöldségkeverék önálló köretként is megállná a helyét – hanem azt szerettem volna, ha az egész egyben sül, és így egytálételként tehetem az asztalra.
Az ízesítés kapcsán elég hamar eldöntöttem, hogy Provence-i fűszerkeveréket fogok használni, és ezúttal ezt csempésztem a mártásba is. Jó döntésnek bizonyult, és azt hiszem, így fűszerezve a szószt más ételhez is fel fogom használni.
Kellemes, nyárias jellegű étel lett belőle, és biztos, hogy nem utoljára készítettem. :)

Hozzávalók 6 személyre:

Zöldséges húshoz:
80 dkg csirkemellfilé
40 dkg sárgarépa
30 dkg zöldborsó
20 dkg üveges kukorica
15 dkg kaliforniai paprika
15 dkg újhagyma
5 gerezd fokhagyma
őrölt fehér bors
só
fehér tönkölyliszt
Provence-i fűszerkeverék
kókuszolaj vagy mangalicazsír a sütéshez

Sajtmártáshoz:
10 dkg reszelt sajt (pl. trappista, vagy más sajtokkal vegyesen)
6 dl tej
5 dkg vaj
3 ek. fehér tönkölyliszt
½ tyúkhúsleveskocka (tartósítószer és ízfokozó mentes)
1 ek. Provence-i fűszerkeverék (sómentes)
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt filéket felszeleteljük, a szeleteket félbevágjuk, és folpack alatt kiklopfoljuk. Mindkét oldalukon sózzuk, borsozzuk, lisztbe forgatjuk, és serpenyőben, a felhevített zsiradékon hirtelen kisütjük. Félretesszük.
2. A megtisztított sárgarépát kis kockákra vágjuk, gőz fölött, lefedve félpuhára pároljuk. A borsót szintén félpuhára főzzük, majd leszűrjük.
3. A kis kockákra vágott paprikát a hús sütéséből megmaradt zsiradékon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a megtisztított, felaprított fokhagymát, és 1 percig együtt sütjük.
4. Rátesszük a sárgarépát, a borsót, a kukoricát, a felkarikázott újhagymát, megszórjuk Provence-i fűszerkeverékkel, megsózzuk és alaposan összeforgatjuk. Félretesszük.
5. A mártáshoz a vajat felhevítjük, rászórjuk a lisztet, és kézi habverővel kevergetve, világosra pirítjuk. Lehúzzuk a tűzről, lassan hozzáöntjük a leveskockával ízesített, felforrósított tejet, és a tűzre visszatéve, folyamatosan kevergetve besűrítjük. Közben megsózzuk, a fűszerkeverékkel ízesítjük, majd a sajtot is beleszórjuk és felolvasztjuk benne.
6. Egy réteg húst lerakunk a vékonyan kiolajozott, nagy sütőtálban, elosztjuk rajta a fele adag zöldségkeveréket, és ráöntjük a mártás felét. Kirakjuk a 2. réteg hússal, a megmaradt zöldséget, és befedjük a mártással. A még hideg sütőbe téve hagyjuk, hogy a sütővel együtt felmelegedjen, és addig sütjük, hogy a tetején lévő mártás kissé megpiruljon. Tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Tipp:

A zöldségek kedvünkre variálhatóak – tehetünk bele brokkolit, karfiolt, padlizsánt, cukkinit, zsenge zöldbabot, batátát, stb.

Ma van a Föld napja...

 

Április 22-ét Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére 2009 óta a Földanya Nemzetközi Napjaként, azaz rövidebben a Föld napjaként tartjuk számon, bár e jeles nappal kapcsolatos felvetés ennél korábbra tehető. Ebből az alkalomból 175 országban különféle eseményeket rendeznek, amelyek arra hivatottak, hogy felhívják a figyelmet a természet megóvására. 1990 óta hazánkban is megünneplik.

Őszintén szólva én nem nagyon szoktam foglalkozni az ehhez hasonló napokkal/világnapokkal, de a Földünk mindenképp megérdemli, hogy külön napja legyen. Nem mintha ez a legtöbb embernek bármit is jelentene.
Számomra azonban jó pár éve különösen fontossá és szeretetté vált a mi bolygónk. Ahogy idősödöm, egyre inkább átérzem, mennyire fontos, hogy törődjünk az egyedülálló természeti környezetünkkel, és nagyon fáj látni, mit művelünk vele. Nem szégyellem bevallani, szinte azonnal elsírom magam, ha a környezetszennyezésről, ill. egyéb kapcsolódó témákról látok valamilyen kisfilmet.
Sajnos mi, emberek, egyik napon sem törődünk ezzel a nagyszerű planétával. Azt is csupán tudomásul vesszük, hogy „neki” is van napja, és sokan nyilván erre is csak legyintenek. Akiket valamilyen mértékben érdekel a téma, azok is gyorsan lapoznak magukban, és igazából bele sem gondolnak, mit tehetnének az ügy érdekében, hogy – csúnya szóval élve – környezettudatosan éljenek, és ezáltal a bolygót is megvédjék. A saját szervezetünket is mérgezzük akarva-akaratlanul, mindenféle mentségeket kitalálva, hogy miért nem változtatunk. A környezetünkkel pedig nyilvánvalóan még könnyebben megtesszük ezt. Csak az a fontos, hogy a lehető legkényelmesebb életet élhessük. Fotelból, egykedvűen nézzük az egyre növekvő szemétdombot, és akiket picit megérint a téma, azok talán a fejüket is ingatják, hogy jaj, de nem jó ez így. Valójában azonban csak a sült galambot várjuk, hogy majdcsak változik valami, és áthárítjuk a felelősséget azokra, akiket esetleg konkrétan látunk szemetelni az utcán, vagy szidjuk a gyárakat, amelyek a káros füstjeiket eregetik az értékes, nehezen regenerálódó és amúgy is igen sérülékeny légkörbe. Közben pedig még annak az egyetlen műanyag akárminek a megvételével is hozzájárulunk a pusztításhoz.

Nem vagyok álszent, tisztában vagyok vele, hogy én sem vagyok jobb másoknál! De legalább elkezdtem azon gondolkodni, mit mire válthatnék ki. Pl. nem igen használok öblítőt a ruháinkhoz. Sajnos, néha mégis befigyel egy kicsi, amikor már nagyon sprőddé váltak a törölközőink és a fehérneműink. Még mindig van itthon néhány nem természetes tisztítószer: a Domestos, a mosogatószer, az ablaktisztító és a fugatisztító. Viszont ecettel vízkőtelenítek, és az esetek 90%-ában azzal öblítem a ruháinkat is. Fogmosás közben nem folyatom a vizet. A papírt és az üveget szelektíve gyűjtöm, de ugyanezt kellene tennem a műanyaggal, a fémmel és az egyéb szeméttel is.
A majdani házunkat is természetes anyagból tervezzük felépíteni, hogy a lehető legkisebb rezsiköltséggel használhassuk, és ennek folyományaként jóval kevésbé szennyezzük a környezetünket.
Szégyenletes, de tényleg nem jut az eszembe, mi egyebet teszek még az ökolábnyomom pozitívabbá tételének érdekében, úgyhogy a Földünkért hullajtott könnyeim ebből a szempontból részben álságosnak vagy hiábavalónak nevezhetőek. Nem akarok olyan mentségeket keresni a környeztem pusztításához való hozzájárulásom kapcsán, hogy „bizonyos szempontból bele is vagyunk kényszerítve, hogy szennyezzük a bolygót”, meg hogy „majd, ha olyan törvényeket hoznak, akkor én is örömmel betartom ezeket, de addig én ehhez kevés vagyok”, vagy „minek, úgyis felolvadunk a Napban?!”, „kit érdekel, mi lesz utánam, úgy is meghalok?!”, stb.
A változásért igen is tenni kell, mert ha én, te, ő, és így egyenként mindannyian lépünk, akkor valódi fordulatot érhetünk el. Már egy egészen kicsi változtatás is sokat számít!

Én valóban úgy érzem, hogy kész vagyok elfogadni és megszokni a mostani életünkhöz képest kényelmetlennek tűnő majdani szigorú törvényeket és azok betartását, amelyek a szemétgyűjtésre, a fosszilis üzemanyagok használatára és egyebekre vonatkoznak. Személy szerint nagyon drukkolok a megújuló (nem fosszilis) energiaforrások széleskörű elterjedéséhez.

Ehhez a témához persze egy csomó mindenről lehetne még beszélni, hiszen a környezetünk ilyen mértékű károsításának egyik fő oka a népességnövekedés. De ebbe inkább nem mennék bele, mert nagyon ingoványos talaj, és jelen esetben csak mellékvágány.

A környezetünkhöz való felelősségteljes hozzáállás először a lelkünkben dől el, majd pedig tudatossá válik. Ehhez nagyon fontos lenne, hogy a gyerekeinket ennek megfelelően neveljük. Talán nincs is más esélyünk, csak ez: a szemléletváltás. Megtanítani az utánunk következő generációknak, hogy csak úgy van jogunk ezen a Földön élni, ha vigyázunk is rá. Újra meg kell találnunk ősi önmagunkat, amikor még tiszteltük mindazt, ami körülvesz bennünket.
Nekem nagyon fontos ez, mert a Föld nevű bolygó minden élőlényével és tájaival együtt maga a csoda. Ugye te is így gondolod? Ezek nem csupán nagy szavak – valóban így van. ;)