Narancskrémes-túrós rakott palacsinta

Maradt még egy kis üvegnyi orange curdöm, és mivel túl sokáig nem szerencsés tárolni, úgy gondoltam, összeházasítom egy kis túróval. Mivel mással, ugye?! :D Legalábbis az én konyhámban a túró nagy becsben van, ezért elég sűrűn „végzi” édességben.
A palacsintatészta egy másik desszertemnél már bevált, most csak egy picit megbolondítottam a porrá őrölt kandírozott narancshéjjal. Sütés közben csak úgy illatozott! :)
A túrótöltelék szintén jól vizsgázott egy másik rakott palacsintám kapcsán, ezért a két receptet vegyítve hoztam össze ezt a harmadikat, ami mégis más, mint a korábbi palacsinta rakottasom, hiszen a narancskrémmel és a kandírozott narancshéjdarabkákkal új ízt vittem bele.
Egyedül a tálba rendezéssel gyűlt meg a bajom, ui. eredetileg máshogy akartam megoldani, sőt ez meg is történt – a felezett palkókat egymáshoz képest kicsit eltolva sorakoztattam a tálba, de olyan idétlen lett az egyre magasabbra emelkedő sorok befejezése, hogy jobbnak láttam újrarendezni. Hát persze, hogy a töltelék látta kárát, mert helyenként kipotyogott a palacsintából. Nem volt mit tenni, másféle elrendezési móddal próbálkoztam, de az se lett sokkal tetszetősebb, így harmadjára is átpakoltam őket. Az a fránya tökéletességmánia… :D Na igen, ennek a hóbortomnak az lett a vége, hogy elég tökéletlenre sikeredett a dizájnolás, így aztán feladtam. Még jó, hogy az első gondolatom az volt, hogy ezúttal egészben kellene hagyni a palacsintákat, és csak szépen egymásra fektetném a darabokat. Igen ügyes kislány módra jól nem úgy csináltam. :D Utóbb még az is megfordult a fejemben, hogy úgy se lenne rossz az elrendezés, ha a feltekert palacsintát háromba vágnám, és egymás mellé ültetném a kis tekercseket. Azt hiszem, ez lett volna a legjobb/legszebb.
Sőt, én el tudom képzelni tortának is – egy kisebb kapcsos tortaformába rétegezzük a krémmel megkent palacsintákat... Na jó, leállítom magam, nem borzolom tovább az idegeket az elrendezési módokkal, jöjjön inkább a recept! :D

Hozzávalók 10 palacsintához, 20,5x20,5 cm-es sütőtálhoz:

Palacsintához:
2 tojás
17 dkg finomliszt
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 dkg kandírozott narancshéj
1,5 dkg vaj
csipet só
2,5 dl tej
1 dl víz
kókuszolaj a sütéshez

Töltelékhez:
40 dkg túró
15 dkg narancskrém
1 ek. citromlé
2 kis tojás
5 dkg porcukor
5 dkg vaj
5 dkg kandírozott narancshéj

Tetejére:
1 tojás
2 dkg porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 dl tej

elkészítés:

1. A palacsintához a felvert tojások adjuk a vaníliás cukrot, a sót, a porrá őrölt, kandírozott narancshéjat, és előbb egy kis liszttel, majd kevés vizes tejjel simára keverjük. Kisebb adagokban megint lisztet és ismét folyadékot adunk hozzá, miközben mindig simára dolgozzuk a masszát. Végül hozzákeverjük a langyosra hűlt, olvasztott vajat. Letakarva, fél órát állni hagyjuk.
2. A palacsintasütő serpenyőben kávéskanálnyi kókuszolajat hevítünk, és egymás után kisütjük a palacsintákat, miközben a serpenyőt két sütés között mindig kiolajozzuk.
3. A töltelékhez a tojássárgákat a cukorral, a puha vajjal habosra keverjük, és a narancskrémmel elkevert túróhoz adjuk. Belevegyítjük a kandírozott narancshéjat, majd hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
4. A krémmel gazdagon megtöltjük a palacsintákat, szorosan feltekerjük, félbevágjuk (de egészben is hagyhatjuk), és vajjal kikent, hőálló tálban tetszés szerint elrendezzük.
5. Az öntethez a tojást összekeverjük a cukrokkal, a tejjel, és meglocsoljuk vele a palacsintákat. Előmelegített sütőben pirosra sütjük (ha a teteje nagyon pirulna, alufóliával letakarjuk), és langyosra hűlve vagy hidegen tálaljuk.

sütési hőfok: 200ºC
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazinban áprilisi számában is megjelent.

15 éve veled... ♥

2001. április 6-a életem egyik legcsodásabb napja volt – az én néhai cicám mamája, Baba új alommal ajándékozta meg a világot. Ennél szebb már csak az a néhány héttel későbbi nap volt, amikor 2 kiscica nem normálisan boldog anyukája lettem. :)
Majdnem csak egy macsek jött haza velünk, mert eredetileg csak egyetlen barna cirmos kislányt szerettem volna, aki enyhítette volna az alig fél évvel korábban elveszített ugyanilyen külsejű cicukám hiányát. De a kis cirmos tesója annyira azt akarta, hogy neki is én legyek az anyukája, hogy nem bírtam ellenállni az erőteljes pocakmutogatásnak, és nagy hirtelen négyen lettünk.
Hónapokon át tartó édes bolondozások következtek, majd pedig az évek alatt annyira összenőttünk mi hárman, hogy komolyan úgy érzem, ők ugyanolyan gyerekeim, mint másoknak a vér szerinti kisfiuk/kislányuk.
Képtelenség lenne leírni azt a köteléket, ami közöttünk volt és van, és nincs értelme taglalni, micsoda bohóckodásokra képesek. Lényeg, hogy az élet nélkülük olyan lenne, mint egy hideg üvegbúra.
Az én két kislánykámnak időközben másik apukájuk lett, sőt akaratuk ellenére 2 mostohatesójuk is, plusz végigcsináltak 2 költözést. Büszke vagyok rájuk, mert védőoltások nélkül megúsztak minden betegséget, azaz sosem volt semmi bajuk. Éppen ezért hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy kettejük közül az egyiküket, Kumpit el kell engednem. Nagyon nehéz időszakot éltünk meg, de ő mindvégig küzdött. Az utolsó útja előtt az állatorvos azt mondta, nem csupán a jó genetikai adottságok, hanem a köztünk lévő szeretet is oka, hogy olyan sokáig kitartott.
2014. december 5-én este, egy szinte egész napos szeretgetés után, különös jelet kaptam fentről – pár órával később jöttem rá, hogy így búcsúzott tőlem az én 13 éves és 8 hónapos, gyönyörű kiscicám. Azóta nem múlik el nap rágondolás nélkül. Mindig hiányozni fog.

Már csak Makka maradt nekem, ez a bohócképű macskamaci, akivel kölcsönös függésben vagyunk egymástól. 15 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot, most is ugyanolyan dinnye, és bízom benne, hogy még sokáig idétlenkedik körülöttem.
Minden egyes vele töltött idő ajándék. :)

Boldog 15. születésnapot Makkermanci és neked is odafönt, Kumpikutyi!

♥

Makka manapság

kezdődik a közös kaland :)

bohócképű pici mancikája

Makka és Kumpi

Mézes-csilis almával sült hús újhagymás rizzsel

Mivel a jómúltkor ízlett az almával kombinált rántott hús, ill. egy másik, szintén gyümölccsel készült húsétel is nyerő volt, ezúttal már nem aggódtam nagyon, ha most is gyümölcsös húst készítek ebédre. Bár az alma még mindig nem igazán a Kutyafül barátja, mégis muszáj volt használnom belőle, mert a java valamilyen oknál fogva túl hamar szottyadásnak indult. Nem akartam, hogy a még viszonylag épek további napokig felhasználatlanul heverjenek, nehogy azok is a kukában végezzék, ezért mindenképp fel kellett használnom belőlük néhányat. Most nem édességbe álmodtam őket, hanem inkább ebédnek való húsétel lett belőlük. Nem is hittem volna, hogy ennyire ízleni fog! És nem csak nekem! :D Igazán kellemes, tavaszias/nyárias jellegű étel kerekedett belőle, és biztos, hogy nem utoljára került asz asztalra. :)

Hozzávalók 2 személyre:

Almás húshoz:
50 dkg csirkemellfilé
2 alma (kb. 35 dkg)
12-16 szelet füstölt, pácolt császárszalonna
őrölt zöld bors
só
kevés mangalicazsír a sütéshez
5 dkg folyékony méz
1 ek. citromlé
1 csapott tk. csili ancho

Újhagymás rizshez:
12 dkg basmati rizs
1 csokor újhagyma
4 ek. konzerv kukorica
só
kevés mangalicazsír

elkészítés:

1. A fél mellfiléket 2-2 szeletre vágjuk, mindegyiket enyhén kiklopfoljuk, majd mindkét oldalukon sózzuk, borsozzuk.
2. A meghámozott, magházuktól megfosztott almákat előbb 8-8 cikkre szeljük, majd a cikkeket félbevágjuk.
3. A páchoz a mézet elkeverjük a citromlével, a csilivel, beletesszük az almaszeleteket, és 1 órát hagyjuk pácolódni, miközben többször átforgatjuk.
4. 3 vagy 4 szelet bacont vízszintesen vágódeszkára fektetünk, a közepére helyezünk egy hússzeletet, elosztunk rajta 8 szelet pácolt almát, majd jobbról és balról iráhajtjuk a túllógó szalonnát. Így járunk el a többi hússzelettel is. (A maradék páclét felhasználhatjuk az esetlegesen lehulló húsdarabok pácolására is, amit serpenyőben is megsüthetünk.)
5. A vékonyan kizsírozott tepsibe fektetett hússzeleteket előmelegített sütőbe tesszük, félidőben kimerjük alóla a sütés során keletkezett levet, majd a húst a sütőbe visszatéve, pirulásig sütjük.
6. A körethez zsírt hevítünk, megfuttatjuk rajta a rizst, felengedjük kétszeres mennyiségű vízzel, és majdnem teljesen lefedve, kis lángon készre főzzük.
7. A főtt rizst kevés felhevített zsíron megfuttatjuk, hozzáadjuk a felkarikázott újhagymát, a kukoricát, és alaposan összeforgatjuk. A hússal együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 210°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazin április számában is megjelent.