Korianderes krumplifőzelék póréhagymás fasírttal

Nem vagyunk valami nagy főzelékfogyasztók, és igazából eddig csak egyszer főztem. Az is krumplifőzelék volt. :D De más ízesítéssel készült, úgyhogy ez a mostani mégis csak különbözik a korábbitól. Sajnos a környékünkön az évek alatt egyszer sem sikerült korianderzöldet beszereznem, pedig nagyon kíváncsi vagyok a friss növény ízére, ezért most a szárított változattal próbálkoztam. Szerintem kellemes lett tőle a főzelék, és igazán jó szombati ebéd kerekedett belőle. :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

Krumplifőzelékhez:
65 dkg krumpli (tisztítva mérve)
1 nagy fej lila hagyma
1 ek. friss vagy szárított korianderlevél
őrölt fehér bors
só
2 púpozott ek. tejföl
1 ek. étkezési kukoricakeményítő
2 ek. olívaolaj
víz vagy alaplé

Fasírthoz (14 darabhoz):
40 dkg darált sertés- és marhahús vegyesen
6 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
1 tojás
1 csapott ek. korianderlevél
1 tk. édes füstölt paprika
őrölt római kömény
őrölt zöld bors
só
5 dkg teljes kiőrlésű vagy tönkölykenyérből nyert morzsa, vagy ugyanennyi szikkad kenyér tejbe áztatva
3 ek. mangalica- vagy kókuszzsír a sütéshez

elkészítés:

1. A főzelékhez a meghámozott krumplit hosszában negyedeljük, majd 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk.
2. A felaprított hagymát az olívaolajon megdinszteljük, közben sózzuk, majd hozzáforgatjuk a krumplit, és 2-3 percig pároljuk.
3. Felöntjük annyi alaplével vagy vízzel, amennyi éppen, hogy csak ellepi, és puhára főzzük. Aprított korianderzölddel, borssal fűszerezzük.
4. A keményítőt elkeverjük a kevés vízzel hígított tejfölben, és besűrítjük vele krumplit. Ha szükséges, utánasózzuk.
5. A fasírthoz a vékony karikákra szelt pórét a felvert tojással és a fűszerekkel a húshoz adjuk és alaposan összedolgozzuk.
6. Hozzáadjuk a kenyérmorzsát, majd a masszából golyókat formázunk és ellapítunk. A fasírtokat forró zsíron, közepes lángon, mindkét oldalukon kisütjük, és a főzelékhez tálaljuk.

Darázsfészek almás sodóval

Egyetlen, a hűtőben várakozó tojássárgájának köszönhetem, hogy ez a finomság elkészült. Amikor ui. megláttam a vízzel felengedett tálkában gubbasztó kis árvát, rögtön tudtam, hogy édes kelt tésztában fogja végezni. Micsoda remek végzete lett, és ezzel nemes feladatot teljesített. :D Mivel sem aranygaluskát, sem közeli rokonát, darázsfészket még nem sütöttem soha, így legalább az utóbbinak éppen itt volt az ideje. Az elkészítése a sokszori elhatározás ellenére is azért váratott magára ilyen sokáig, mert a Kutyinyek azt mondta, nem szereti a fent felsoroltak egyikét sem. Én ez előtt a tény előtt évek óta értetlenül állok, mert amúgy kelt tészta-függő, legyen az akár sós, akár édes. Akkor pont az aranygaluskát és a darázsfészket ne szeretné?! Főleg azok után, hogy korábban a fahéjas csigámat is boldogan bepuszilta, holott a fahéj sem a kedvence. A darázsfészekkel szemben táplált ellenérzését pláne nem értettem, hiszen a dió az egyik nagy szerelme. Úgyhogy orvtámadást indítottam a Kutyafül ellen, és egyik nap elé tettem ezt a szép nagy adag kelt süteményt, magabiztos fejet vágva hozzá. Sehogy sem tudtam elképzelni ui., hogy nem fogja megenni. Még sodót is készítettem hozzá, hogy tutira menjek. :D
Amikor beleharapott, már tetőfokára hágott bennem az izgatottság, amit azonnal felváltott a döbbenet érzése, látva a fancsali ábrázatát. Ezt a képet azonban szerencsére rögtön lecserélte huncutra és örömtelire, úgyhogy megfordult velem a világ. A kis piszok eljátszotta, hogy nem finom, utána pedig megnyugtatott, hogy ez a darázsfészek bizony erős 10 pontot ér, és nem is tudja, eddig miért nem szerette. Az én véleményem ezek után talán már nem is számít, hiszen annak a dicsérete nyom a latban csak igazán, aki eredetileg nem kedvelte ezt az édességet. :)
Zárójelben azért megjegyezném, hogy apukám is jóízűt evett belőle, és mivel ő az általam ismert legnagyobb ételkritikus, így aztán pláne szeretettel ajánlom mindenkinek. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg Graham-liszt
3,5 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
1 tojássárgája
4 dkg olvasztott vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
10 dkg vaj

a tetejére:
4 dkg vaj (ebből veszünk el a kenéshez is)
1 ek. cukor
0,5 dl tejszín
2 dkg darált dió
1 cs. vaníliás cukor

a sodóhoz:
6 tojássárgája
1,7 dl almalé
5 dkg cukor
3 tk. citromlé
½ narancs reszelt héja
2-3 szem kardamommag
1 csapott mk. őrölt gyömbér

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt 1 teáskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel és 0,5 dl langyos tejjel simára keverjük, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, cukorral vegyített lisztkeverék közepében felverjük az egész tojást a tojássárgájával, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat a többi tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen 1 órát kelesztjük, majd finoman átgyúrjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es, 0,5 cm vastag téglalapra nyújtjuk, megkenjük a cukorral, dióval kikevert puha vajjal, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A tésztarudat 3 cm vastag szeletekre vágjuk, és az oldalukat körbekenjük olvasztott vajjal.
4. A csigákat elrendezzük a vékonyan kivajazott, 20 cm átmérőjű sütőtálakban, lekenjük a megmaradt olvasztott vajjal, és amíg a sütő 180°C-ra felmelegszik, letakarva megkelesztjük.
5. Az egyik adagot a sütőnek alulról a 2. rácsára tesszük, 20 percig sütjük, majd a tetejét meglocsoljuk a cukros tejszín felével, és megszórjuk a dióval. 200°C-on sütjük további kb. 15 percig, majd a sütőből kivéve, még forrón megszórjuk vaníliás cukorral. Így járunk el a 2. adag tésztával is.
6. A sodóhoz a gyömbért, a porrá tört kardamommagot és a narancshéjat az almaléhez adjuk és felforraljuk. Leszűrjük, majd visszaöntjük a lábasba.
7. A tojássárgákat a cukorral felhabosítjuk, hozzáadunk 4 evőkanál fűszeres almalevet, és folytonos keverés mellett a többi almaléhez csorgatjuk. Kevergetve habzásig főzzük, vagy amíg be nem sűrűsödik.
8. A kész süteményt még forrón meghintjük vaníliás cukorral, és a sodóval együtt langyosra hűlve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

Mániám a serpenyőben, kis lángon, fedő alatt való melegítés. Ezzel a módszerrel a másnapra maradt sütemény klasszul felfrissíthető, pont olyan, mintha akkor bújt volna ki a sütőből.

A tészta kapcsán igencsak meglepődtem, ui. azt hittem, hogy az 50 dkg lisztből készült tésztamennyiségre szükség van ahhoz, hogy meg tudjak tölteni egy 20-24 cm-es sütőtálat. Tévedtem: nem fért el benne, és kénytelen voltam egy másik tálat is beüzemelni. Úgyhogy azt javaslom, hogy aki teheti, inkább jóval nagyobb tepsiben süsse meg.
Aki fele adag tésztával is beéri, annak elég lesz 1 db 20 cm-es sütőtál is, de akkor nyilván kisebb átmérőjű csigákkal kell számolni.

 

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Szalonnában sült magyaros csirkemell zöldséges kölessel

Ági barátnőmmel a napokban szóba került, hogy amikor ikszipszilonnak megemlítjük, hogy blogolunk, és részletezzük, hogy gasztroblogról van szó, akkor előferdül, hogy olyan vicces kérdést is nekünk szegeznek a „tényleg?”, a „honnan szeded a képeket?” és az „ezek a saját receptjeid?” kezdetűeken túl, hogy „és ezt mind meg is eszitek?”. Ilyenkor Ági is, én is csak nézünk hülyén, hogy ez a kérdés mégis honnan és miért. Legszívesebben szerintem mindketten azt válaszolnánk, hogy nem vazze', ezeket csak lefotózzuk, és aztán megy a kukába, mert nem finom. Ehelyett azonban kedvesen mosolyogva lelkesen felelünk a hülye kérdésre, hogy „igen, persze, ez szokott lenni az ebéd, a vacsora és a desszert hétvégére.” Csak mi ugyebár le is fotózzuk, mert blogolunk. :D
Mindezt csak azért írom le, mert ez a köles is biztos sokak szerint olyan madáreledel, ami csak fotón létezik, amúgy biztos kidobjuk, és maradjunk inkább a sültkrumplinál, a krumplipürénél meg a rizsnél. Bár őseink is ezt ették, de ez az amúgy fűféle elsősorban nekünk, bloggreknek, ill. az egészséges táplálkozás híveinek már régóta létező alternatíva a jól megszokottak helyett.
Jó vicc, pont én mondom, aki még sosem ettem kölest! :D De legalább régóta szemeztem vele. :D (Csak a szemezgetés maradt el sokáig. :D) Aztán már nem csak nézegettem a boltban, hanem vettem is, de olyan sokáig ücsörgött elhanyagolva a kamrapolcon, hogy időközben lejárt a szavatossága, én meg csodálkoztam, hogy miért keserű. Aztán vettem egy újabb adaggal, de abban meg utóbb észrevettem, hogy volt valami matyi, így az is a kukában landolt. De nem adtam fel, és most íme, itt van az én kis kölesköretkém. Fejlődünk, fejlődünk! :D
Igazából itt most a köret a lényeg, nem a hús, mert ezt az utóbbit kész fűszerkeverékkel ízesíteni, majd szalonnába göngyölni nem valami nagy dolog, még ha egyébként finom is.
De hogy ez a köles még engem is meg tudott lepni! Pozitív értelemben elképedtem, amikor elolvastam a tudnivalókat róla, mert kevés élelmiszernek van annyi pozitív hatása, mint ezeknek a kis aranyszínű gyöngyöcskéknek. Az örömöm már csak akkor volt nagyobb, amikor a Kutyafül is jóízűen megette és azt mondta, felejtsük el a rizst. :D Úgyhogy éljen a köles!

Hozzávalók 3-4 személyre:

Szalonnás csirkemellhez:
másfél (kb. 75 dkg) csirkemellfilé
magyaros fűszerkeverék
24 szelet pácolt császárszalonna
kevés mangalicazsír a sütéshez

Zöldséges köleshez:
20 dkg hántolt köles
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
10 dkg bocskor-, pritamin- vagy kaliforniai paprika
5 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
4,5 dl zöldség- vagy húsalaplé
mangalica- vagy kókuszzsír

elkészítés:

1. A fél mellfiléket egyenként 2-2 szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, és mindkét oldalukat beszórjuk a fűszerkeverékkel.
2. 4 szelet szalonnát egymás mellé fektetünk, a közepére helyezünk 1 szelet húst, majd jobbról és balról is ráhatjuk a szalonnát. Így járunk el a többi hússzelettel is, majd fél óra pihentetés után vékonyan kizsírozott tepsibe fektetjük, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
3. A körethez a kis kockákra aprított sárgarépát kevés felforrósított zsiradékon pár perc alatt megfuttatjuk és hozzáadjuk az előzőleg alaposan átöblített kölest.
4. Felengedjük az alaplével, fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, kis lángon puhára főzzük. (Ha nem főtt meg teljesen a hozzáadott folyadékban, elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és a gőzben hagyjuk teljesen megpuhulni.)
5. A felkockázott paprikát a karikára szelt póréval kevés zsiradékon megdinszteljük, hozzákeverjük a répás kölest, és ha szükséges, sóval, borssal utánaízesítjük. A hússal együtt tálaljuk.