Darázsfészek almás sodóval

Egyetlen, a hűtőben várakozó tojássárgájának köszönhetem, hogy ez a finomság elkészült. Amikor ui. megláttam a vízzel felengedett tálkában gubbasztó kis árvát, rögtön tudtam, hogy édes kelt tésztában fogja végezni. Micsoda remek végzete lett, és ezzel nemes feladatot teljesített. :D Mivel sem aranygaluskát, sem közeli rokonát, darázsfészket még nem sütöttem soha, így legalább az utóbbinak éppen itt volt az ideje. Az elkészítése a sokszori elhatározás ellenére is azért váratott magára ilyen sokáig, mert a Kutyinyek azt mondta, nem szereti a fent felsoroltak egyikét sem. Én ez előtt a tény előtt évek óta értetlenül állok, mert amúgy kelt tészta-függő, legyen az akár sós, akár édes. Akkor pont az aranygaluskát és a darázsfészket ne szeretné?! Főleg azok után, hogy korábban a fahéjas csigámat is boldogan bepuszilta, holott a fahéj sem a kedvence. A darázsfészekkel szemben táplált ellenérzését pláne nem értettem, hiszen a dió az egyik nagy szerelme. Úgyhogy orvtámadást indítottam a Kutyafül ellen, és egyik nap elé tettem ezt a szép nagy adag kelt süteményt, magabiztos fejet vágva hozzá. Sehogy sem tudtam elképzelni ui., hogy nem fogja megenni. Még sodót is készítettem hozzá, hogy tutira menjek. :D
Amikor beleharapott, már tetőfokára hágott bennem az izgatottság, amit azonnal felváltott a döbbenet érzése, látva a fancsali ábrázatát. Ezt a képet azonban szerencsére rögtön lecserélte huncutra és örömtelire, úgyhogy megfordult velem a világ. A kis piszok eljátszotta, hogy nem finom, utána pedig megnyugtatott, hogy ez a darázsfészek bizony erős 10 pontot ér, és nem is tudja, eddig miért nem szerette. Az én véleményem ezek után talán már nem is számít, hiszen annak a dicsérete nyom a latban csak igazán, aki eredetileg nem kedvelte ezt az édességet. :)
Zárójelben azért megjegyezném, hogy apukám is jóízűt evett belőle, és mivel ő az általam ismert legnagyobb ételkritikus, így aztán pláne szeretettel ajánlom mindenkinek. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
10 dkg Graham-liszt
3,5 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
1 tojássárgája
4 dkg olvasztott vaj
2,5 dkg friss élesztő
2,5 dl tej

a töltelékhez:
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
10 dkg vaj

a tetejére:
4 dkg vaj (ebből veszünk el a kenéshez is)
1 ek. cukor
0,5 dl tejszín
2 dkg darált dió
1 cs. vaníliás cukor

a sodóhoz:
6 tojássárgája
1,7 dl almalé
5 dkg cukor
3 tk. citromlé
½ narancs reszelt héja
2-3 szem kardamommag
1 csapott mk. őrölt gyömbér

elkészítés:

1. A tésztához az élesztőt 1 teáskanál cukorral, 1 evőkanál liszttel és 0,5 dl langyos tejjel simára keverjük, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
2. A sóval, cukorral vegyített lisztkeverék közepében felverjük az egész tojást a tojássárgájával, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat a többi tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, huzatmentes helyen 1 órát kelesztjük, majd finoman átgyúrjuk, és újabb fél órát pihentetjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon 36×30 cm-es, 0,5 cm vastag téglalapra nyújtjuk, megkenjük a cukorral, dióval kikevert puha vajjal, és a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. A tésztarudat 3 cm vastag szeletekre vágjuk, és az oldalukat körbekenjük olvasztott vajjal.
4. A csigákat elrendezzük a vékonyan kivajazott, 20 cm átmérőjű sütőtálakban, lekenjük a megmaradt olvasztott vajjal, és amíg a sütő 180°C-ra felmelegszik, letakarva megkelesztjük.
5. Az egyik adagot a sütőnek alulról a 2. rácsára tesszük, 20 percig sütjük, majd a tetejét meglocsoljuk a cukros tejszín felével, és megszórjuk a dióval. 200°C-on sütjük további kb. 15 percig, majd a sütőből kivéve, még forrón megszórjuk vaníliás cukorral. Így járunk el a 2. adag tésztával is.
6. A sodóhoz a gyömbért, a porrá tört kardamommagot és a narancshéjat az almaléhez adjuk és felforraljuk. Leszűrjük, majd visszaöntjük a lábasba.
7. A tojássárgákat a cukorral felhabosítjuk, hozzáadunk 4 evőkanál fűszeres almalevet, és folytonos keverés mellett a többi almaléhez csorgatjuk. Kevergetve habzásig főzzük, vagy amíg be nem sűrűsödik.
8. A kész süteményt még forrón meghintjük vaníliás cukorral, és a sodóval együtt langyosra hűlve kínáljuk.

Megjegyzés, tipp:

Mániám a serpenyőben, kis lángon, fedő alatt való melegítés. Ezzel a módszerrel a másnapra maradt sütemény klasszul felfrissíthető, pont olyan, mintha akkor bújt volna ki a sütőből.

A tészta kapcsán igencsak meglepődtem, ui. azt hittem, hogy az 50 dkg lisztből készült tésztamennyiségre szükség van ahhoz, hogy meg tudjak tölteni egy 20-24 cm-es sütőtálat. Tévedtem: nem fért el benne, és kénytelen voltam egy másik tálat is beüzemelni. Úgyhogy azt javaslom, hogy aki teheti, inkább jóval nagyobb tepsiben süsse meg.
Aki fele adag tésztával is beéri, annak elég lesz 1 db 20 cm-es sütőtál is, de akkor nyilván kisebb átmérőjű csigákkal kell számolni.

 

 

 

 

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Szalonnában sült magyaros csirkemell zöldséges kölessel

Ági barátnőmmel a napokban szóba került, hogy amikor ikszipszilonnak megemlítjük, hogy blogolunk, és részletezzük, hogy gasztroblogról van szó, akkor előferdül, hogy olyan vicces kérdést is nekünk szegeznek a „tényleg?”, a „honnan szeded a képeket?” és az „ezek a saját receptjeid?” kezdetűeken túl, hogy „és ezt mind meg is eszitek?”. Ilyenkor Ági is, én is csak nézünk hülyén, hogy ez a kérdés mégis honnan és miért. Legszívesebben szerintem mindketten azt válaszolnánk, hogy nem vazze', ezeket csak lefotózzuk, és aztán megy a kukába, mert nem finom. Ehelyett azonban kedvesen mosolyogva lelkesen felelünk a hülye kérdésre, hogy „igen, persze, ez szokott lenni az ebéd, a vacsora és a desszert hétvégére.” Csak mi ugyebár le is fotózzuk, mert blogolunk. :D
Mindezt csak azért írom le, mert ez a köles is biztos sokak szerint olyan madáreledel, ami csak fotón létezik, amúgy biztos kidobjuk, és maradjunk inkább a sültkrumplinál, a krumplipürénél meg a rizsnél. Bár őseink is ezt ették, de ez az amúgy fűféle elsősorban nekünk, bloggreknek, ill. az egészséges táplálkozás híveinek már régóta létező alternatíva a jól megszokottak helyett.
Jó vicc, pont én mondom, aki még sosem ettem kölest! :D De legalább régóta szemeztem vele. :D (Csak a szemezgetés maradt el sokáig. :D) Aztán már nem csak nézegettem a boltban, hanem vettem is, de olyan sokáig ücsörgött elhanyagolva a kamrapolcon, hogy időközben lejárt a szavatossága, én meg csodálkoztam, hogy miért keserű. Aztán vettem egy újabb adaggal, de abban meg utóbb észrevettem, hogy volt valami matyi, így az is a kukában landolt. De nem adtam fel, és most íme, itt van az én kis kölesköretkém. Fejlődünk, fejlődünk! :D
Igazából itt most a köret a lényeg, nem a hús, mert ezt az utóbbit kész fűszerkeverékkel ízesíteni, majd szalonnába göngyölni nem valami nagy dolog, még ha egyébként finom is.
De hogy ez a köles még engem is meg tudott lepni! Pozitív értelemben elképedtem, amikor elolvastam a tudnivalókat róla, mert kevés élelmiszernek van annyi pozitív hatása, mint ezeknek a kis aranyszínű gyöngyöcskéknek. Az örömöm már csak akkor volt nagyobb, amikor a Kutyafül is jóízűen megette és azt mondta, felejtsük el a rizst. :D Úgyhogy éljen a köles!

Hozzávalók 3-4 személyre:

Szalonnás csirkemellhez:
másfél (kb. 75 dkg) csirkemellfilé
magyaros fűszerkeverék
24 szelet pácolt császárszalonna
kevés mangalicazsír a sütéshez

Zöldséges köleshez:
20 dkg hántolt köles
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
10 dkg bocskor-, pritamin- vagy kaliforniai paprika
5 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
4,5 dl zöldség- vagy húsalaplé
mangalica- vagy kókuszzsír

elkészítés:

1. A fél mellfiléket egyenként 2-2 szeletre vágjuk, kiklopfoljuk, és mindkét oldalukat beszórjuk a fűszerkeverékkel.
2. 4 szelet szalonnát egymás mellé fektetünk, a közepére helyezünk 1 szelet húst, majd jobbról és balról is ráhatjuk a szalonnát. Így járunk el a többi hússzelettel is, majd fél óra pihentetés után vékonyan kizsírozott tepsibe fektetjük, és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
3. A körethez a kis kockákra aprított sárgarépát kevés felforrósított zsiradékon pár perc alatt megfuttatjuk és hozzáadjuk az előzőleg alaposan átöblített kölest.
4. Felengedjük az alaplével, fedő alatt, nagy lángon felforraljuk, majd csaknem teljesen lefedve, kis lángon puhára főzzük. (Ha nem főtt meg teljesen a hozzáadott folyadékban, elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és a gőzben hagyjuk teljesen megpuhulni.)
5. A felkockázott paprikát a karikára szelt póréval kevés zsiradékon megdinszteljük, hozzákeverjük a répás kölest, és ha szükséges, sóval, borssal utánaízesítjük. A hússal együtt tálaljuk.
   

Húsos piskótarolád besamelmártással

Ez az étel talán örökre emlékezetes marad a számomra, ui. csak harmadik nekifutásra sikerült csinosra fazoníroznom. Ha már elsőre úgy készítettem volna, ahogy a 3. alkalommal, akkor nem csak, hogy megspóroltam volna azt a sok bosszúságot és fölöslegesen elpazarolt tojást, hanem ugyanolyan hamar meglettem volna vele, mint bármilyen más, ehhez hasonló, egyszerű étellel. De nem így történt.
A sztori ott kezdődik, hogy az emlékeimbe bekúszott egy olyan étel, amit Anya többször is készített évekkel ezelőtt. Emlékeztem rá, hogy valamiféle sajttekercs volt ez tetszés szerinti húsos töltelékkel. Érdekes, de nem sokkal azután, hogy ez a rolád az eszembe ötlött, majd teljesen más okból egy régi receptkönyvet fellapoztam, abban pont rátaláltam ennek a tekercsnek a receptjére is. Itt töltelékként főtt, füstölt hús szerepelt. Gyorsan neki is álltam az elkészítésének (egy saját magam kifundálta töltelékkel), de a besamelmártás alapú tészta megsülve olyan szinten kezelhetetlennek bizonyult, hogy képtelenség lett volna megtölteni a húspéppel. Sebaj, megettük töltetlenül, mert egyébként ízletes lett.
Anya közben megtalálta – szerinte – azt a receptet, aminek alapján anno ő ezt a tekercset csinálta. Az ő változata egyébként – amiben nem szerepel töltelék – egy 1986-os újságból lett kiollózva, és miután annak alapján is megsütöttem, kiderült, hogy ez bizony egyáltalán nem az, amire emlékeztem. Egyrészt a recept meglehetősen elnagyolt formában jelent meg az újságban, aminek köszönhetően ez a piskótaszerű tészta olyan sűrű és kemény lett, hogy bár éppenséggel be lehetett volna tölteni, de kihűlve a fulladást kockáztattam volna evés közben. Másrészt ez valóban piskótatészta, nem pedig olyan, amilyennel legelőször próbálkoztam, ill. amilyenre én magam is emlékeztem. De legalább egy tapasztalattal gazdagabb lettem, és 2. nekifutásra tökéletes sós piskótát sütöttem. Miután megtöltöttem a húspéppel, tetszetős és finom töltött rolád lett belőle, aminek a ¾ részét a Kutyafül egy ültő helyében fel is falta.
Engem azonban nem hagyott nyugodni a dolog (mert most a roládról készült képekkel voltam elégedetlen), és negyedjére is nekiveselkedtem. Ezúttal csak a mártást készítettem másként – a Szakácsok könyvében talált recept szerint Paul Gayler nyomán –, ui. kíváncsi voltam erre a vöröshagymás, szegfűszeges változatra, valamint érdekelt, miért telik fél órába az elkészítése, szemben az én fapados, pár perces besamelemmel. :D Bevallom, nem főztem 25 percig, mert fölöslegesnek éreztem, viszont az ízesítésével nagyon meg voltam elégedve.
És akkor végre íme az emlékezetes recept, erőteljesen átdolgozva. :D

Hozzávalók 1 roládhoz:

a sós piskótához:
5 tojás
7,5 dkg reszelt sajt
8 dkg liszt
3 ek. tej
őrölt fehér bors
só

a töltelékhez:
25 dkg csirkemell
10 dkg póréhagyma (tisztítva mérve)
15 dkg kaliforniai paprika
½ hegyes erős paprika
3 gerezd fokhagyma
1 tk. füstölt paprika (édes)
őrölt fehér bors
őrölt cayenne bors
só
2,5 dkg vaj
10 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone

a mártáshoz:
3,5 dl tej
2,5 dkg vaj
2,5 dkg liszt
1 kis hagyma fele
3 szegfűszeg
1 kis babérlevél
őrölt fehér bors
őrölt szerecsendió
só

elkészítés:

1. A töltelékhez a húst kis kockákra vágjuk, sóval, borssal, csilivel fűszerezzük, és negyedórát állni hagyjuk.
2. A külső levelétől megfosztott póréhagymát felkarikázzuk, és az aprított paprikákkal együtt a vajon megdinszteljük.
3. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a füstölt pirospaprikát, a vékonyra szelt fokhagymát, a húst, és pirulásig sütjük.
4. A zöldséges húst késes aprítóba kanalazzuk, ledaráljuk, és kikeverjük a krémsajttal.
5. A tésztához a sóval, tejjel kevert tojássárgákhoz adjuk a reszelt sajtot, majd felváltva beleforgatjuk a lisztet és a kemény habbá vert tojásfehérjét.
6. A tésztamasszát sütőpapírral bélelt tepsire öntjük, és fakanál segítségével egyenletesen eloszlatjuk úgy, hogy kb. 32x30 cm-es téglalapot kapjunk. Előmelegített sütőben halványsárgára sütjük.
7. A kb. 0,5 cm vastag, még forró sajtos piskótát óvatosan átfordítjuk egy tiszta konyharuhára, és lehúzzuk róla a sütőpapírt. A piskótát a hosszabbik oldalánál fogva felgöngyölítjük, majd újra kitekerjük. Amíg a piskóta hűl, ezt néhányszor megismételjük, hogy később ne repedezzen meg a felülete.
8. A kihűlt tésztát kitekerjük, a felületén elkenjük a húspépet úgy, hogy a tőlünk távolabb lévő hosszabbik oldalát 3-4 cm szélességben szabadon hagyjuk. Szorosan feltekerjük, majd kb. 2 cm széles szeletekre vágjuk.
9. A mártáshoz a megtisztított, felezett hagymába beleszúrjuk a szegfűszeget, a babérlevéllel együtt beletesszük a tejbe, felforraljuk, és kis lángon 5 percig főzzük. Miután kihűlt, leszűrjük.
10. A felhevített vajat simára keverjük a liszttel, halványsárgára pirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és lassan csorgatva hozzáöntjük a tejet.
11. Kézi habverővel csomómentesre dolgozzuk, közepes lángon felforraljuk, és kevergetve besűrítjük. Amikor már sima és fényes, sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. A felszeletelt húsos piskótával együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: kb. 10 perc

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.