Meggyes szilvaleves

Azt a kevés szilvát, amit nemrégiben a zöldségesnél vettem, süteményhez szerettem volna használni. Így is lett, de végül megmaradt a nagy része, és úgy döntöttem, levest főzök belőle. Nálam ez nagy szó, mármint a gyümölcsleves, ui. nem rajongok érte. De egy ideje már nem zárkózom el tőle, sőt eperből egyenesen imádom. Szerencsére a meggy- és az almalevest is megkedveltem. Szilvából még sosem próbáltam, de most úgy éreztem, azt is szívesen megenném. A megmaradt meggyet sem akartam már tartogatni, így az is belekerült. :) Mi langyosan kanalaztuk.

Hozzávalók 4-6 személyre:

50 dkg szilva (magozott mennyiség)
20 dkg magozott meggy
18 dkg barna nádcukor (vagy ízlés szerint)
2 ek. frissen facsart citromlé
1 mk. őrölt fahéj
½ mk. őrölt szegfűszeg
½ mk. só
2 ek. étkezési kukoricakeményítő
1,5 liter víz + egy kevés a habaráshoz
2,5 dl tejszínhab + 1 ek. barna nádcukor, darálva

elkészítés:

1. A felkockázott szilvát, a meggyet, a citromlevet, a fűszereket lábasba tesszük, felöntjük a vízzel, felforraljuk és a gyümölcsöket puhulásig főzzük.
2. Kiveszünk belőle egy keveset, félretesszük, a többit leturmixoljuk.
3. A keményítőt kevés vízzel csomómentesre keverjük, behabarjuk vele a levest, hozzáadjuk a gyümölcsöket, és összeforraljuk.
4. A tejszínt a nádporcukorral kemény habbá verjük, és a langyos vagy behűtött leveshez kínáljuk.

Csirkés-mozzarellás melegszendvics dióval

Személy szerint melegszendvics rajongó vagyok, de ezzel azt hiszem, a Kutyafül is így van. Általában nem variálok a szendvicsek ízesítésével, szinte mindig az általunk jól ismert háromféle verziót szoktam készíteni: vajjal, sajttal, tejföllel, és ezt vagy szalámival vagy sonkával egészítem ki. A hegyes erős paprika és a lila hagyma pedig már csak ráadás, ha épp úgy tartja kedvem.
Most azonban egy kicsit másféle szendvicsre vágytam. Nem mintha csirkéset még nem ettem volna, de melegszendvicsnek, sőt kalácstésztából lévő zsemléből még nem próbáltam, pláne nem dióval. Ez utóbbi azért került bele, mert annyira ízlett egy másik szendvicsemben a pirított dió, hogy újra érezni akartam az ízét, de most melegszendvicsben és másféle sajttal kombinálva. Végtelenül egyszerű, de finom étel lett belőle.

Hozzávalók 2 szendvicshez:

2 db édes, szezámmagos zsemle vagy molnárka
1 kis csirkemellfilé (kb. 20 dkg)
12,5 dkg mozzarella
2 nagy gerezd fokhagyma
4 fél szem dióbél
1 púpozott ek. olívaolaj
őrölt fekete bors
só
vaj a kenéshez

elkészítés:

1. A csirkemellet két szeletre vágjuk, két ív folpack között kissé kiklopfoljuk, és sóval, borssal ízesítjük.
2. A hússzeleteket felhevített olajon fehéredésig sütjük, majd a vékonyra szelt fokhagymát is hozzáadva, mindkét oldalukon lepirítjuk.
3. A durvára vágott diót zsiradékmentes serpenyőben, kis lángon megpirítjuk. A mozzarellát lecsepegtetjük és felszeleteljük.
4. A zsemléket kettévágjuk, megvajazzuk, az alsó felükre rátesszük a sült húst, arra a mozzarellaszeleteket, és megszórjuk pirított dióval. Befedjük a zsemlék másik felével.
5. Kontakt grillben (vagy serpenyőben mindkét oldalukon) addig sütjük, amíg a sajt megolvad benne. Friss zöldségeket kínálunk mellé.
   

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.

Szalonnás-sajtos túrónokedli

Nagyon szeretjük a nokedlit és a túrógaluskát is. Ha gyors ebédet kell készítenem, vagy csak egyszerűen nincs kedvem sokáig pepecselni a konyhában, akkor rendszerint e közül a két köret közül szoktam választani (ha a főtt vagy sült virslit nem számoljuk :D ).
Úgy gondoltam, most összeházasítom a kettőt, és olyan nokedlit készítek, amiben túró is van. Az arányok ezért némileg változtak, és kicsit olyan hasra ütés szerűen alakultak, de nagy örömömre már elsőre sikerült elérnem a tökéletes állagot. Na nem mintha ez olyan nagy ördöngösség lett volna annyi nokedli- és túrógaluska massza bekeverése után. :D
Az eredmény nekem inkább nokedlis mint túrógaluskás, de a túró határozottan érezhető. Az biztos, hogy nem utoljára készítettem, és most 3 köret is van, amit főzési kedvnélküliség fennforgása esetén gyorsan elkészíthetek. :)

A bejegyzésben szereplő ételfotók számát tekintve pedig lehet, hogy már kezeltetnem kellene magam: nokedli szemből, nokedli fölülről, nokedli csak kicsit fölülről, nokedli a tányérban, nokedli a sütőtálban, így párosítva, úgy párosítva... :D

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg füstölt, húsos szalonna
30 dkg finomliszt
25 dkg túró
3 tojás
2 dl tej
1 ek. napraforgóolaj
1 tk. só
15 dkg tejföl
10 dkg reszelt trappista/eidami vagy füstölt sajt (vagy más erőteljesebb ízű sajt)
kevés mangalicazsír

elkészítés:

1. A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsiradékmentes serpenyőben addig sütjük, hogy a zsírját kiengedje, és kissé megpiruljon. Félretesszük.
2. A tojásokat felverjük, sóval ízesítjük, összekeverjük a túróval, az olajjal, majd felváltva hozzákeverjük a tejet és a lisztet.
3. A tésztamasszát lobogó, sós vízbe szaggatjuk, újra felforraljuk, és ha a galuskák feljöttek a víz felszínére, még 1-2 percig főzzük. Leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, és alaposan lecsepegtetjük.
4. A szalonnás zsírt újra felhevítjük, összekeverjük a nokedlivel, sózzuk még, ha szükséges.
5. A fele adag nokedlit zsírral vékonyan kikent sütőtálba kanalazzuk, megkenjük a tejföl felével, megszórjuk 5 dkg reszelt sajttal, majd elosztjuk rajta a maradék nokedlit, azon pedig a többi tejfölt és a megmaradt sajtot. Előmelegített sütőben addig sütjük, hogy a sajt kissé megpiruljon a tetején, majd tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Tipp:

Ha nincs elég időnk, nem szükséges sütőben sütni, hanem csak összekeverjük a tejföllel, megszórjuk sajttal, és már tálalhatjuk is.
Köretként (szalonna nélkül) paprikáshoz, pörköltekhez vagy egyéb szaftos húsételekhez is adhatjuk, éppen úgy, mint a jól ismert nokedlit.

A recept a Kifőztük gasztromagazin augusztusi számában is megjelent.