Fokhagymás-csilis csirkemell sárgarépás metélttel

A boltokban különböző ízesítésű száraztésztákat lehet kapni, illetve a neten is láttam itt-ott, hogy pl. spenóttal dobják fel a házi készítésű tésztát. Gondoltam, én is megpróbálkozom vele, és jó barátomat, a sárgarépát hívom ehhez segítségül. A répa azt mondta, az élet egy kaland, ő benne van a dologban - szó szerint értette :D –, így aztán egyik reggel nekifogtam ennek a répás tésztának. A többi menet közben alakult ki, mert eredetileg csak fokhagymás olajon akartam megfuttatni a főtt tésztát. Készítés közben azonban már látszott, hogy a répa csupán enyhe színt adott a tésztának, kb. olyat, mint amilyenek a jó kis tanyasi tojással készült házi, vagy a ki tudja, milyen színező anyagot tartalmazó bolti tészták szoktak lenni. A répa tehát úgy döntött, nem domborítja ki az általam kedvelt ízét a tésztában, inkább csak némileg a színét kölcsönzi neki.
- Sebaj, de akkor mégis kéne hozzá valamilyen husi – gondoltam. Gyorsan neki is álltam egy könnyen elkészíthető feltétnek, amibe menet közben belelöttyintettem egy kis tejszínt, majd pedig csili is került bele, ill. a barátnőmtől kapott zöld bors. Ágikám, ezúton is köszönöm! ♥
Mivel a házi tészta nagy kedvencünk, és szeretjük a csípős ízesítésű, szaftos húsokat is, így aztán igen jól beebédeltünk. :)

Hozzávalók 4 személyre:

Húshoz:
80 dkg csirkemellfilé (1 egész és egy fél)
8 nagy gerezd fokhagyma
1 csilipaprika
őrölt zöld bors
só
1 dl tejszín
1 csapott tk. étkezési keményítő
személyenként 4-5 lapocska parmezán sajt
5 ek. olívaolaj

Tésztához:
10 dkg sárgarépa (tisztítva mérve)
27 dkg finomliszt
2 tojás
egy nagy csipet só + az ízesítéshez
4 ek. olívaolaj

elkészítés:

1. A feldarabolt sárgarépát gőz fölött puhára pároljuk, áttörjük és teljesen kihűtjük.
2. A sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk az áttört répával, majd a villával előzőleg felvert tojást is hozzáadva elkezdjük összeállítani a tésztát. Ha szükséges, kisebb adagokban adhatunk hozzá még egy kis lisztet, de a tésztának se nem túl lágynak, se nem túl keménynek kell lennie.
3. Liszttel enyhén beszórt deszkára borítjuk, sima felületűre gyúrjuk, majd gömbölyűre formázzuk, és lefedve 15-20 percet pihentetjük.
4. A húst két darabra vágjuk, a fél mellfilék csúcsaitól indulva 0,5 cm vastag medalionokra vágjuk, majd mindkét oldalukon enyhén megborsozzuk. Félretesszük.
5. A tésztagombócot éles késsel kettévágjuk, és mindkettőt gömbölyűre formázzuk. (Amíg az egyikkel dolgozunk, a másikat lefedjük.) A tésztát ellapítjuk az alaposan belisztezett deszkán, majd nyújtófával olyan vékony téglalap alakúra nyújtjuk, amilyenre csak tudjuk. Nyújtás közben lisztezzük, hogy ne ragadjon, és a kezünkkel igazíthatjuk is, hogy minél inkább téglalap alakú legyen.
6. A kinyújtott tésztát alaposan belisztezzük, a rövidebbik oldalánál fogva félbehajtjuk, majd megint belisztezzük, és ismét félbehajtjuk.
7. Az így kapott hosszú, kb. 10 cm széles tésztasávot középen, keresztben félbevágjuk, és a kapott darabokat egymásra tesszük, miután az alsó tésztalap felületét is alaposan beliszteztük. (Nem szükséges félbevágni, de ha ezt tesszük, gyorsabban haladunk a vágással.)
8. A meghajtogatott tésztát 3 mm széles csíkokra vágjuk úgy, hogy közben ne nyomjuk egymásra a rétegeket, különben összeragadnak.
9. A metélt tésztát liszttel megszórva jól felrázzuk, hogy elváljanak egymástól az összehajtott rétegek. A másik tésztagombóccal ugyanígy járunk el.
10. A fokhagymát megtisztítjuk, a csilit megmossuk, megszárítjuk, mindkettőt felaprítjuk, és a felhevített olívaolajon pár másodpercig kis lángon pároljuk. Rátesszük a húst, megsózzuk, és miután elfőtte a levét, pirulásig sütjük. Felöntjük a tejszínnel, összeforraljuk, rászórjuk a keményítőt, és besűrítjük. Melegen tartjuk.
11. A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, olívaolajon megfuttatjuk, és megsózzuk, ha szükséges. Tányérokra szedjük, elosztjuk rajtuk a húst, és sajtforgáccsal díszítjük.

A recept a Kifőztük gasztromagazin márciusi számában is megjelent.

Gombapaprikás pritaminpaprikával

A Kutyafül kérésére gombapaprikást főztem, de ezúttal kicsit másként készítettem, mint ahogy szoktam. Így került bele pritaminpaprika is, illetve most nem kevertem hozzá tejfölt. Örömmel tapasztaltam, hogy ízlett neki ez a változat is. Azt mondta, ez a legjobb dolog, ami a gombával történhet. :D

Hozzávalók 2 személyre:

20-25 dkg csiperkegomba (tisztítva mérve)
10 dkg pritamin paprika
1 fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 ek. őrölt pirospaprika
1 mk. őrölt fűszerkömény
őrölt fekete bors
só
1 ek. mangalicazsír
1 ek. tejföl (elmaradhat)

elkészítés:

1. A felhevített zsírra rátesszük a lereszelt vöröshagymát, a finomra aprított pritaminpaprikát, megsózzuk, megborsozzuk és megdinszteljük.
2. A tűzről lehúzva hozzákeverjük a zúzott fokhagymát, rátesszük a felszeletelt gombát, összeforgatjuk, és pár percig pároljuk.
3. Ha a gomba kezd levet ereszteni, megszórjuk pirospaprikával, fűszerköménnyel, felöntjük 1,5-2 dl vízzel, és puhára főzzük. (A kész gombapaprikáshoz tejfölt is keverhetünk, és összeforraljuk.) Tetszés szerinti körettel tálaljuk.

Latte macchiato rizs - avagy a „lepassiógyümölcsözött” kiwano esete

Egy ideje nem iszunk már instant kávét, ezért legalább 1 éve a kávés dobozkámban lapít 5-6 Jacobs 3in1 kávépor. Arra az esetre tartogatom, ha véletlenül kifogynánk a szemes kávéból. Ez eddig még nem fordult elő, ezért úgy gondoltam, használni kellene belőle. Ezt a könnyen elkészíthető pohárkrémet hoztam össze, és felhasználtam hozzá a maradék mascarponémat is.
Annak a tejszínhabon látható, díszítésre szánt zöld színű, zselés állagú „matyinak” picit vicces a sztorija. Történt ui. hogy moziba menet, a közeli nagyvárosban betértünk egy bevásárlóközpontba, és ott több más, nálunk beszerezhetetlen gyümölcs között megláttam a kiwano nevű „nemgyümölcsöt”. Úgy megörültem neki, hogy végre vehetek passiógyümölcsöt, hogy rögtön a kosaramba tettem. A dobozka oldalán ui. ott virított egy kép a termés belsejéről. Én kis oktalan azt hittem, ez a passiógyümölcs (vagy más néven maracuja), és igencsak elsiklottam ama tény fölött, hogy annak nem is ilyen a héja... meg a belseje se. Na de ne csodálkozzon az, aki előbb vásárol, aztán gondolkodik! :D (Bloggertársaim most bizonyára mosolyognak, vagy köröznek egyet a szemükkel.)
Amikor aztán a másnapi fintorgós kóstolás, illetve a pohárkrém fotózása után rákerestem a neten, szomorúan konstatáltam, hogy ez a rücskös „sünuborka” nem is gyümölcs, hanem zöldség, és az uborkafélék családjába tartozik.
Állítólag főleg natúr joghurt ízesítésére lehet használni, és ki lehet belőle hozni egy ál-tzatzikit, de tengeri herkentyűkkel készült saláták ízesítésére, sőt koktélokhoz és gyümölcssaláták díszítésére is alkalmas. Hát nem tudom, én nem barátkoztam össze vele, mivel eleve nem kedvelem az uborkát sem.
Jó lenne megkóstolni egy nem kényszerérett példányt is, mert gyanítom, így azért nem pont olyan az íze, mint amilyennek eredetileg lennie kell. Amit én vettem, az savanykás és eléggé uborkaízű volt, keveredve némi sárgadinnyés aromával, de a német nyelvű wikipédia leírása szerint banánosan citromosan passiógyümölcsös. Tehát, ha véletlenül egy uborkaízű példányt sikerült beszerezni, akkor semmi esetre se tegye rá senki tejszínhabra! :D Ellenkező esetben egész nyugodtan.
De legalább a pohárkrém finom volt! :D

Hozzávalók 3-4 személyre:

3 dl tej
6 dkg rizs
3 dkg cukor (ha kávéval készül, akkor 4 dkg cukor)
1 ek. 3in1 kávépor vagy instant kávé (pl. Jacobs 3in1)
egy csipet só
15 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
1 cs. vaníliás cukor

elkészítés:

1. A tejet a cukorral, az instant kávéval, a sóval lábasba tesszük és felforraljuk. Hozzáadjuk a rizst, és néha megkeverve, fedő nélkül egészen kis lángon majdnem teljesen puhára főzzük. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk teljesen kihűlni.
2. A kávés tejberizst tálba tesszük, alaposan elkeverjük a mascarponéval, majd óvatosan hozzáforgatjuk a vaníliás cukorral ízesített tejszínhab nagy részét.
3. A krémet elosztjuk 3-4 üvegpohárban, és a megmaradt tejszínhabbal díszítjük. Behűtve tálaljuk.