Batáta csipsz fahéjjal és petrezselyemmel

Még mindig volt 2 darab édesburgonyám, és az egyik felhasználási ötletem a csipsz volt, amit „rendes” krumpliból már régóta ki szerettem volna próbálni, de hogy hogy nem, eddig még nem került rá sor. Akkor hát legyen a csipsz kapcsán az első próbálkozás batátából! És ha már batáta, akkor úgy gondoltam, érdekesebb lenne a són kívül még fahéjjal és életem első saját szárítású petrezselymével meghinteni. Jól tettem, enyhén édeskés, finom nassolni való kerekedett belőle. :)

Hozzávalók 1 zacskónyi adaghoz:

50 dkg édesburgonya
1 ek. frissen aprított petrezselyemzöldje
1 tk. só
őrölt fahéj
kb. 1 dl olívaolaj (ha sütőben sütjük)
1 l kókuszolaj (ha olajban sütjük)

elkészítés:

1. Az édesburgonyát alaposan megmossuk, szárazra töröljük (meg is hámozhatjuk, ha úgy szimpatikusabb), és V-gyaluval vagy éles késsel vékonyra szeljük.
2. Kétféleképpen is megsüthetjük:
   a) Két tepsit kibélelünk olívaolajjal megkent sütőpapírral, elosztjuk rajtuk a burgonyaszeleteket, a felül lévő felüket befújjuk olajspray-vel, vagy ecset segítségével megkenjük az olajjal, és 200°C-ra előmelegített sütőben, alul-felül sütéssel kb. 25 perc alatt ropogósra sütjük. A szeleteket félidőben megfordítjuk. Még melegen tálba szedjük, megszórjuk fahéjjal és petrezselyemmel kevert sóval, finoman összerázzuk és tálaljuk.
   b) A burgonyaszeleteket bő, forró (kb. 180°C-os) olajban kisebb adagokban kisütjük (közben egyszer fordítunk rajtunk), majd konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedjük, és a fenti módon fűszerezzük.

Tipp:

A burgonyaszeleteket úgy is előkészíthetjük a sütőben való sütésre, hogy az olívaolajat egy kis tálkába öntjük, megmártóztatjuk benne a burgonyaszeleteket, majd sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük.

Egy medve tenyere

Messze, egy hegyen egy medve tenyere ezer testet tepert le,
De ezt nem sejtve, egy gyerek felment eme hegyre.
Keskeny terepen esetlenkedett felfele, de este lett s elmerengett - merre lehetne fekhelye.
Nehezen, de meglelte e helyet; egyenesbe helyezkedett, egy perc se kellett s elszenderedett.
Rettenet, de eme hely lehetett egyszer e fent emlegetett medve rejteke!
„...lehetett egyszer...? Nem! E medve jelenleg ezen helyen tesped - nem messze:
Medve tenyere e kedves gyermek fekhelye!
Lehet, ez lehetetlen, de e rettenetes medve tenyere nem teperte le e gyermeket –
Befedte e csepp testet, ne dermedjen meg reggelre kelve.
Eme rettenet tenyeret, mely megmentette, e gyermek reggel szeretettel leste.
Ne rezelj be te se, mert e medve tenyere lehet rettenet, de nem teper le - nem lehetetlen benne szeretetre lelned.

Gabi
2015.01.25.

Ferde fejjel

Egyszer ferde fejjel keltem fel.
Tekergettem, de nem ment helyre.
- Egyenesen lehetetlen mennem - mekegtem ferde fejjel, s elestem,
De vesztem nem ez lett.
Hetek mentek el eme fejszerkezettel, s elkeseredtem rettenetesen.

De nem lehetett bent lennem, mennem kellett.
Rengeteg ember leste ferde fejem,
Ezer szemmel kellemetlenkedtek mellettem, nevettek s fenyegettek:
„Eme ferde fejjel nem lehetsz errefele, eredj!”
E szemtelen terepen nem leltem helyem – elvesztem.

Lelkemben rengeteg sebbel mentem el,
S nem ettem, nem nevettem.
Leheveredtem, szememben cseppek keletkeztek,
S ferde fejem felett keseregve lestem egy felleget.
„Felleg, emelj fel, veled megyek! E helyen nem terem szeretet nekem!” -
ecseteltem lelkemben.

S egyszerre felemelt e felleg, s elment velem messze, messze,
Mely helyen kellemetlen emberegyedek nem leledzenek;
Merre szeretetet lelek, s ferde fejjel kedvemre menetelhetek.
Ez kedves hely lett nekem, jelenleg erre leltek.
- Kerestek? - Egy esztendeje ezen merengek.

Elmegy hetvenezerszer ezer perc,
S eme jelen hely sem lesz kellemes, mert egyetlen ember leszek -
Ferde fejjel.

Gabi
2015.01.24