Anya, miután megevett egy ilyen túrós batyut, közölte, hogy 1. az ilyen sütik a kedvencei, 2. épp ma vett a boltban hasonlót, de az a poros nyomába se ér ennek. Nem én mondtam, úgyhogy nem számít nagyképűségnek, meg amúgy is Michel Roux-t dicséri, mert a tészta az ő receptje. :)
Jellemzően mindig picit izgulok, ha egy alaptésztát először készítek, illetve ha azt a tésztát először használom valamilyen süteményhez. Most is így volt, holott pár nappal korábban már bebizonyosodott, hogy érdemes volt nekifogni a házi leveles tésztának. Ráadásul maga a tészta másodjára is tesztelve lett eme túrós sütésének napján, ám néhány órával korábban túrós-almásként, mert egy kedves barátnőm délelőtt meglátogatott. Neki is nagyon ízlett, úgyhogy kezdtem megnyugodni, hogy mégiscsak jól sikerült az én drága első levelesem. Az ilyen sikerélmény úgy fel tudja villanyozni a magamfajta városi lányt (vagyis azt nem tudom, más városi lány mit érez hasonló esetben, de én eléggé felvidámodtam), hogy nem is csoda, ha aznap délutánra kiolvasztottam a maradék tésztát, és megsütöttem ezt a batyut.
Persze, ha belegondolok, hogy a szintén munkás croissant tészta és az élesztős leveles is hasonlóan jól sikerült, akkor nem értem, miért kellett izgulni. De talán ez nem is baj, hiszen ez jófajta izgalom, és talán pont ez kell ahhoz, hogy valóban benne legyen a szeretetünk az adott ételben. Csak úgy flegmán, nemtörődöm módra összedobva szerintem semmi sem lehet igazán finom. Na de nem akarok dicshimnuszokat zengeni az én „csodás” hozzáértésemről (aminek a fele inkább csak kitartás), hanem csupán arra akarok kilyukadni, hogy bár első próbálkozásra talán nagyon munkásnak tűnhet a leveles tészta készítése, de második alkalommal már nagyobb tapasztalattal foghatunk hozzá, vagyis csak egy kis rutin kell ehhez is, mint bármi máshoz.
Én arra biztatok mindenkit, aki még nem csinált házi leveles tésztával sütit, hogy fogjon hozzá bátran, mert megéri. Engem legalábbis mindig nagy örömmel tölt el, ha a szeretteim egymás után termelik be az aktuális édességet, pláne, ha abban sok munkám van. :)
Jellemzően mindig picit izgulok, ha egy alaptésztát először készítek, illetve ha azt a tésztát először használom valamilyen süteményhez. Most is így volt, holott pár nappal korábban már bebizonyosodott, hogy érdemes volt nekifogni a házi leveles tésztának. Ráadásul maga a tészta másodjára is tesztelve lett eme túrós sütésének napján, ám néhány órával korábban túrós-almásként, mert egy kedves barátnőm délelőtt meglátogatott. Neki is nagyon ízlett, úgyhogy kezdtem megnyugodni, hogy mégiscsak jól sikerült az én drága első levelesem. Az ilyen sikerélmény úgy fel tudja villanyozni a magamfajta városi lányt (vagyis azt nem tudom, más városi lány mit érez hasonló esetben, de én eléggé felvidámodtam), hogy nem is csoda, ha aznap délutánra kiolvasztottam a maradék tésztát, és megsütöttem ezt a batyut.
Persze, ha belegondolok, hogy a szintén munkás croissant tészta és az élesztős leveles is hasonlóan jól sikerült, akkor nem értem, miért kellett izgulni. De talán ez nem is baj, hiszen ez jófajta izgalom, és talán pont ez kell ahhoz, hogy valóban benne legyen a szeretetünk az adott ételben. Csak úgy flegmán, nemtörődöm módra összedobva szerintem semmi sem lehet igazán finom. Na de nem akarok dicshimnuszokat zengeni az én „csodás” hozzáértésemről (aminek a fele inkább csak kitartás), hanem csupán arra akarok kilyukadni, hogy bár első próbálkozásra talán nagyon munkásnak tűnhet a leveles tészta készítése, de második alkalommal már nagyobb tapasztalattal foghatunk hozzá, vagyis csak egy kis rutin kell ehhez is, mint bármi máshoz.
Én arra biztatok mindenkit, aki még nem csinált házi leveles tésztával sütit, hogy fogjon hozzá bátran, mert megéri. Engem legalábbis mindig nagy örömmel tölt el, ha a szeretteim egymás után termelik be az aktuális édességet, pláne, ha abban sok munkám van. :)
Hozzávalók 12 darabhoz:
60 dkg klasszikus leveles tészta (vagy bolti leveles)
Töltelékhez:
35 dkg túró
7 dkg tejföl (20%-os)
2 kis tojás
8 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg búzadara
5 dkg aszalt sárgabarack
Tetejére:
1 kis tojás + kevés víz a kenéshez
porcukor a szóráshoz
elkészítés:
- A töltelékhez a tojássárgákat krémesre kavarjuk a kétféle cukorral, belevegyítjük a túrót, a tejfölt, a búzadarát, majd hozzáforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét és a felaprított aszalt sárgabarackot.
- A tésztához használhatunk aznap készült házi leveles tésztát, de ha a tésztát korábban készítettük és a 4. lépés után lefagyasztottuk, akkor előbb szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. Ezután elvégezzük az 5-6. lépést is, és lisztezett felületen (könnyebb folpack alatt) kb. 30x40cm-es téglalappá nyújtjuk.
- Éles késsel 12 darab négyzetre vágjuk, a kapott tésztalapokat egyenként kicsit nagyobbra nyújtunk, ügyelve arra, hogy megőrizzük a négyzet alakot, majd mindegyik közepére 1-1 púpozott evőkanál túrókrémet kanalazunk.
- A batyuk 4 sarkát a töltelék fölött összecsippentjük, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tetejüket megkenjük vízzel hígított, felvert tojással.
- Előmelegített sütőben pirosra sütjük, és ha a batyuk alja is pírt kapott, kivesszük a sütőből. Rácsra téve hagyjuk langyosra hűlni, majd porcukorral meghintve tálaljuk.
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 20-25 perc
