Almás leveles tortácska

Ez az a süti, amihez megpróbálkoztam a klasszikus leveles tészta készítésével, de a 4. lépés után bevágtam a fagyasztóba, mert a karom már nem bírta a kiképzést, a vaj is kitüremkedett egy csomó helyen, és egyértelműnek látszott, hogy aznap már nem lesz belőle süti. 2 héttel később láttam elérkezettnek az időt, hogy megint nekiveselkedjek, és befejezzem az 5-6. lépést, de először is arra voltam kíváncsi, hogy egyáltalán menthető-e a nagy mű. Akkor megfeleztem a majdnem teljesen kész tésztát, így most csak az egyik felét vettem ki a fagyóból, de annak is csak kicsit több, mint a felét használtam fel, azaz a teljes tésztamennyiség kb. negyedét. Utóbb kiderült, hogy egész nyugodtan elkészíthettem volna a teljes fele adag kiolvasztott levelest ennek a sütinek.
Persze egy kis aggodalom volt bennem, amikor elkezdtem megpakolni a tésztát, de úgy voltam vele, egy életem, egy halálom, ráteszem a krémet és az almát, hátha mégis jó sül ki belőle. Tényleg nem hittem volna, hogy nem kell kidobnom a tésztát. Azt nem mondom, hogy már elsőre tökéletes lett, de ahhoz képest, hogy mit össze szenvedtem a nyújtással a kitüremkedő vaj miatt, a végeredmény mégis igazán finomnak mondható... és tényleg leveles lett. :D
Ez a süti eredetileg kevesebb krémmel készül, illetve passiógyümölcs is kerül az almára a sütés végén, de ilyen gyümim nem lévén, én most csak almával készítettem. De iszonyú kíváncsi vagyok a passiógyümölcsre, mert még sosem volt hozzá szerencsém.
Mivel nekem csak kisebb átmérőjű kiszúróm van, ezért több süti jött ki a tésztából, és krémet is többet használtam fel. Az almaszeleteket kör alakban is elrendezhetjük, de ahhoz vagy még kisebb alma kell, hogy elférjen a tésztán, vagy nagyobb átmérőjű kiszúró. Természetesen a kör alak kiszabása miatt kárba vész valamennyi tészta, de aki ezt nem szeretné (én se szerettem, de annyira tetszett a kör alak), az vágja inkább négyzetekre, megmentve ezzel az összes tésztát.
Bevallom, kevés volt ez a 9 tortácska, azonnal befaltuk az összeset, tekintve, hogy túl kicsik és túl finomak voltak ahhoz, hogy egyet is meghagyjunk későbbre. :D Érdemes dupla adaggal kezdeni. ;)

Hozzávalók 9 darabhoz:

35 dkg klasszikus leveles tészta (lehet bolti is)
25 dkg cukrászkrém
2 kis alma
9 mk. kristálycukor

elkészítés:

1. A 4. lépésig elkészített leveles tésztát kivesszük a fagyasztóból, szobahőmérsékleten hagyjuk fölengedni, majd az itt leírtak szerint járunk el.
2. A tésztát lisztezett felületen 3 mm vastag téglalappá nyújtjuk, majd 9 db 8 cm átmérőjű kört szaggatunk ki belőle. Hideg vízzel kiöblített sütőlemezre rendezzük, és 20 percre hűtőbe tesszük.
3. Ha van kész cukrászkrémünk, akkor kimérünk belőle 25 dkg-ot, és alaposan átkeverjük. Ha nincs kész krémünk, akkor eszerint a leírás szerint, a következő arányokkal hasonló mennyiséget tudunk készíteni: 2 tojássárgája, 6 dkg cukor, 2 dkg liszt, 2 dl tej, ½ vaníliarúd vagy ½ cs. Bourbon vaníliás cukor). Hűlni hagyjuk.
4. Az almákat meghámozzuk, cikkekre vágjuk, magházukat eltávolítjuk, és a cikkeket vékonyra szeljük.
5. A kör alakú tésztalapokat sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, mindegyikre 1-1 evőkanál krémet kanalazunk, és kicsit elkenjük a kanál hátával úgy, hogy ne érjen ki teljesen a tészta széléig. Egymáshoz képest kissé eltolva kirakjuk az almaszeletekkel, és a tetejüket megszórjuk 1-1 mokkáskanál cukorral.
6. Előmelegített sütőben készre sütjük a tortácskákat, majd rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: 15-20 perc

Forrás: Michel Roux – Tészta varázs

Hot dog kifli

Ezer éve készülök hot dog kiflit sütni, és bár a tésztájához nagyon hasonlót már nem egyszer készítettem, még sosem adódott úgy, hogy akkor az valóban a fent említett kifli legyen. Többféle recept is kering a neten, olajjal vagy vajjal, és a lisztek vegyítése is kinek-kinek saját ízlésére van bízva, ezért én is egy saját verziót ötlöttem ki, ami lássuk be, nem volt túl nagy gondolkodás eredménye. Sebaj, lényeg, hogy valószínűleg így is, úgy is nagyon finom!
Én az amerikai típusú hot dogot sokkal jobban szeretem a gyerekkorunkban megismert magyar változatnál, mert tartalmasabb és szerintem finomabb is, nem beszélve arról, hogy a sült virsli mégiscsak ízletesebb a főttnél. De amikor nincs idő hagymát pirítani és kolbászt grillezni, akkor jól jöhet ez a kilyukasztom-és-beledugom-a-virslit változat is.
Én most házi ketchuppal ettem, ami Ági barátnőm ajándéka - több más általa készített finomsággal együtt kaptam, és meg kell mondjam, annyira ízlett, hogy meg is feledkeztem a mustárról. :)

Hozzávalók 10 darabhoz:

25 dkg fehér kenyérliszt
25 dkg + 1 ek. finomliszt
2 kis tojás
1 tk. só
1 ek. cukor
2,5 dkg friss élesztő
2,3 dl tej
5 dkg vaj
1 ek. víz a kenéshez

elkészítés:

1. Az elmorzsolt élesztőhöz adjuk a cukrot, 1 evőkanál finomlisztet, és simára keverjük 1 dl langyos tejjel. Letakarva felfuttatjuk.
2. A többi tejben felolvasztjuk a vajat, és hűlni hagyjuk.
3. A sóval vegyített lisztkeverék közepében kialakított mélyedésbe ütünk egy tojást, és villával felverjük. Hozzáöntjük a felfutott élesztőt, a vajas tejet, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
4. A megkelt tésztából 5 egyforma gombócot formázunk, majd 10 perc pihentetés után mindegyiket 2-3 mm vékony körlapra nyújtjuk. Feltekerjük, majd középen mindegyiket kettévágjuk. (Természetesen egyben is hagyhatjuk a kifliket, és kisülve is kettévághatjuk.)
5. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
6. A tetejüket lekenjük 1 evőkanál vízzel felvert tojással, és előmelegített sütőben készre sütjük.
7. Fakanál végével a még meleg kiflik vágott végébe lyukat fúrunk és kiszélesítjük, hogy a mustárt/ketchupot bele tudjuk majd kanalazni, ill. a virslit bele tudjuk tolni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Az állatok világnapja

Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy minden állatot szeretek. Na jó, nem mindet, de egyiket sem tudnám bántani. (Bocsánat, hangyák és egyéb rovarok, akiket eltaposok, de ez általában nem szándékos ám!)

Állatok nélkül az élet olyan lenne, mint egy hideg üvegbura. Bár vannak köztük robusztus alkatúak és esetlen külsejűek, de ez nem számít, hiszen legtöbbjük finom lelkületét észrevehetjük, ha csak belenézünk a szemükbe.
Szeretem figyelni őket, legyenek azok a jól ismert háziállatok, vagy akár vadon élők - a magasra nőtt zsiráftól kezdve a kismadárig. Érdekes dolog szemlélni őket, tanúja lenni az életük egy kis szeletének.
Az elmúlt évek alatt részem volt néhány soha nem feledhető élményben: igazi tigrist tarthattam a kezemben, és őzet is simogathattam. Remélem, ez a sorozat nem ért még véget! :)
Szerencsére naponta részesülünk az állatok ragaszkodásában - a cicáink egészen kicsi koruk óta megajándékoznak bennünket szeretetükkel, bizalmukkal és egyáltalán egész lényükkel, beleértve minden csacskaságot, amit csak elkövetnek. A közöttünk lévő köteléket nagy kincsnek tartom.
Éppen az irántuk érzett szeretet miatt is fontos, hogy felhívjam a figyelmet erre a jeles napra, illetve az állatok védelmére, jóllehet egyetlen másik napon sem szabadna megfeledkeznünk róluk.
Ha megbetegszenek, ugyanazzal a gyöngédséggel kellene ápolnunk házi kedvenceinket is, mint a rokonainkat, hiszen ugyanúgy a szeretteink, családtagjaink. De a bajba esett kóbor vagy vadon élő állatokra is ez vonatkozik. A hála, amit cserébe kapunk, felemelő élmény.

1931 óta "Az állatok világnapja" egyben Assisi Szent Ferenc emléknapja is, aki az állatok védőszentje. Nem véletlenül illeti őt ez a titulus - a legenda szerint ui. értett a nyelvükön, és beszélgetett is velük. Azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz bennünket, akár élő, akár élettelen.

Földünk velük együtt kerek egész - vigyázzunk rájuk! 

Ide feltétlenül látogasson el mindenki, aki szereti az állatokat:
Magán Zoo - Felsőlajos (Korábban Abony)